Amerikai Magyar Hírlap, 2005 (17. évfolyam, 2-50. szám)
2005-12-02 / 47. szám
Dr. Hámori Péter A KONYHAASZTAL Mottó: „A rendszer nem vált be, abba kell hagyni.” KARÁCSONYI AJÁNDÉK Értékes, szép karácsonyi ajándék az 50. évforduló emlékérme 2006-ban ünnepeljük az 1956-os magyar szabadságharc 50. évfordulóját és a nemzet bátor fiait és leányait, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért. Az 56-os ezüst emlékérem éremgyűjtői ritkaságnak számít. Korlátozott számban kapható, dokumentáltan mindössze 1,000 db készül belőle. Átmérője 42mm, súlya 31g, 0.999 tisztaságú ezüst. Kibocsátotta 2005-ben a Magyar Szabadságharcos Szövetség mozgalma, a „Remember Hungary 1956”. A befolyó összeg az 50. évforduló méltó megünneplésére szolgál. Érem árak: $100.- ezüst, $50.- bronz + S&H $8.- Megrendelhetők interneten: Visa/MC: http://hungarianfreedom.org/pages/medal.htm telefonon 818-768-1249, 323-962-6354 és levélben: US postal money order or American Express to Ms. Maria Baltay, Treasurer: 9900 Milburn Drive, Sun Valley, CA 91352. Make check payable to „Remember Hungary 1956”. Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves Honfitársunknak! Remember Hungary 1956! Szervező Bizottság Az egyik leghíresebb magyar sztorfzó Királyhegyi Pali bácsi elhíresült mondatát vettem kölcsön történetemhez. Hosszú éjszakákon keresztül ültünk asztalánál a budapesti Fészek Klubban, és habzsoltuk történeteit. A mottómban írt szöveget állítólag elküldte Sztálinnak Moszkvába, ami nekünk jó „meleg poént”, neki pedig a „hűvöset” jelentette. Ez a mondat jutott eszembe akkor, amikor egy izompacsirta, határozott, tagbaszakadt férfi jelent meg irodámban. Arra kért, hallgassam meg, bár ő amerikai állampolgár, de segíteni szeretne azoknak az embereknek, akik most itt új életet szándékoznak kezdeni. Alapanyagokat szeretne adni írásaimhoz, vagyis „udvari beszállítóm” lenne cikkeimhez.- Tudja olvasni szeretek, írni pedig nem tudok, de olyan nyersanyagokkal rendelkezem, hogy az csak na!- Jó, jó, de higgye el, sok-sok bánatos embertől naponta kapok „nyersanyagot”, és így hónapokra elegendő anyagom van.- Uram, az én gyűjteményem nem az egyéni sérelmeimet tartalmazza, azok objektívek, mint mondtam csak a segíteni akarás hozott el önhöz, egyszerűen sajnálom ezeket a becsapott, szerencsétleneket. Bizonyára tapasztalja, hogy különösen most Thanksgiving, azaz a hálaadás ünnepén, ők hálát adnak Amerikának, hogy befogadja őket, de akik ezt „elősegíthetnék” azok többsége, aljas, másokat becsapni szándékozó ember. Tudja attól tartok, hogy ezeket egy kalap alá veszik Amerikával, vagyis sokan azt hiszik, hogy ez a jellemző erre a hatalmas országra, és oda van a hála, a nagyon várt és remélt amerikai álom szertefoszlik. Az újságok hirdetéseit böngészve látom, hogy nagy részük hála az égnek már nem hirdet, de tudja ennek ellenére az a bizonyos szájpropaganda nagyon jól működik, és a hiszékeny, naiv, tapasztalatlan emberkék többsége ezért válik a lelketlenek áldozatává. A maga által elnevezett KONYHAASZTAL irodák semmiféle engedéllyel, licence-el, kapcsolatrendszerrel, nem rendelkeznek, életükben egyszer sem jutottak be az Emigrációs Hivatalba, csak ígérgetnek az ügyfeleiknek. A zöldkártya, Social Security kártya, ID kártya (mely legtöbbje hamis), minden államban érvényes vezetői engedély, szponzor nélküli munkavállalási engedély, bankkártya, meg a fene tudja milyen kártya megszerzéséhez a „belépőjegy” ára úgy átlagosan 500-1000 dollár.- Uram, mi ebben az újdonság, hisz erről beszél fél Amerika, mivel bizonyítja állításait?- Na látja, ezért jöttem magához, hogy most, és itt egy-két próbát tegyünk. Az „ügyintézők” közül némelyiket már feljelentettem, eredménnyel, ezért most ezeket hagyjuk. De itt van egy dossziém, ebben válogatás nélkül bökjön rá egy névre, és hívjuk fel íziben.- Rendben van uram, csapjunk bele a lecsóba - mondtam, hiszen minden ember, akivel a sorsom összehoz, felettem áll abban, amit tanulok tőle. Ráböktem egy brooklyni KONYHAASZTAL nénire, és felhívtam telefonon. Ő amúgy nem volt ismeretlen előttem, évekkel ezelőtt már írtam zsíros, gyűrött pepitakockás füzetéről.- Csókolom a kezét - köszöntem neki. Van itt nálam egy nagyon erős ember, aki betegápolást vállalna idős férfinél, nem okozna problémát neki a beteg fürdetése, sétáltatása stb.- Hát magának, illetve vendégének csak megszületni volt nehéz, mert éppen egy ilyen „job”-ra keresek valakit. A fizetés heti 350 dollár, persze az első két hetet nem kapná kézhez, azt közvetítési díjként én kapom meg. Megfelel? Átadtam a telefont a nálam ülő „munkavállalónak”, aki az ajánlatot azonnal elfogadta.- Máris indulok - mondta a néninek, na mit szól ehhez? - kérdezte tőlem.- Szóhoz sem tudok jutni - válaszoltam.- Persze ezzel nincs vége a történetnek! Tudja mit csinál ezután ez a brooklyni, ön által pepitakockásnak nevezett asszony? Ha felveszem a munkát, két hét múlva, amikor már saját zsebre dolgoznék, valamilyen ócska trükkel a munkát adó kirúg, én az utcára kerülök, és indulna elölről a móka természetesen egy másik alannyal. A pepitakockás összejátszik a munkaadókkal. Mit lehet ilyenkor tenni? - kérdezte tőlem.- Tudja uram nem sokat, ezért ebben az esetben ne menjen át feljelentőbe, tudja a jog, meg az igazság nem édestestvérek... A „munkaközvetítő” megússza, mivel azzal érvel, hogy íróasztala sincs, nemhogy irodája. A konyhaasztalán, ami azért van neki, csak krumplit, meg hagymát pucol, vagy éppen most a pulykát tölti, nem foglalkozik semmiféle munkaközvetítéssel, engedélye sincs, adót sem fizet. Áz már persze egy másik dolog, hogy percek alatt egy telefonnal több száz dollárt keres, természetesen készpénzben, aminek nincs nyoma.- Bökjön még egyet! Na, ezen a számon kérje az évek óta ott dolgozó hölgyet. Hívásomra a munkaadó közölte, hogy rossz számot tárcsáztam, mert nála ilyen nevű hölgy nem dolgozik.- Látja „mámegen” átverték magát - mondta vendégem. Na hívja most a hölgy mobilszámát. Ez sikerrel járt, de a nő kérte, hogy később keressem, mert nem akarja elveszíteni az évek óta megszerzett munkáját. Milyen érdekes, egy perccel később mégis ott dolgozik.- Hát hogy is van ez? - kérdeztem.- Na „láttya”, még magának is tudok újat produkálni. Hát arról van szó, hogy a hölgy úgy kapta meg ezt a nagyon jó munkát, hogy nem a saját nevén dolgozik. Egy általa nem ismert hasonlókorú nő „kölcsönadta” Social Security számát. így a Social Security kártya birtokosa a nyugdíját gyarapítja, az ott dolgozó hölgy pedig csak, hogy munkához jusson látástól-mikulásig dolgozik, egyáltalán örül, hogy munkája van. Na ehhez mit szól uram? Erre sem tudtam sokat mondani. Hengerelt a pasi. Most ezúttal nem „böknöm” kellett, hanem kérte, hogy hívjam fel azt a KONYHAASZTAL irodást, aki úton, vízen, sínen, levegőben azt hirdeti, hogy aki bevisz neki 500 dollárt készpénzben, heteken belül megkapja a zöldkártyát. Felhívtam a megadott telefonszámot és rákérdeztem, hogy mi az ábra. Valószínű nem tudja, - volt a „szakszerű” válasz, hogy most egy emigrációs „amnesztiaszerűség” (sic) van. Tudja Bush elnök, a Kongresszus, meg más egyéb mérlegeli ezt a lehetőséget, de addig is, aki korán kel aranyat lel, vagyis a mi irodánk ezt elintézi önnek. Túdja, mi komoly ügyvédi háttérrel rendelkezünk. Egyszóval 500 dollár, és kész a zöldkártya.- Na uram, most kapaszkodjon meg, amit mondani fogok - mondta vendégem. Megtudtam, hogy ennek a KONYHAASZTAL irodának a tulajdonosa a közeli napokban csapot-papot itt fog hagyni, ugyanis visszaköltözik hazájába, mert még saját magának sem sikerült semmiféle kártyát beszereznie. Képzelje el, eddig hány szerencsétlen, hiszékeny, becsapott ember adott neki 500 dollárt, akik üthetik a pénzük és az emberük nyomát is. De van egy új módszer, ez most kezd elharapózni. Egyik hölgyet egy állítólagos ügyvéd hívta fel, hogy olvasta a hirdetést, amiben munkát keres. Ajánlata lenne egy jó helyre. Ő évtizedek óta egy idős néninek az ügyvédje, ezért természetesen felelősséggel tartozik, hogy az alkalmazása körül minden rendben legyen. A hölgy a megbeszélt találkozóra elment, ahol nem éppen konyhaasztalt, hanem bőrfotelokkal berendezett elegáns irodát talált. Csak éppen az ügyvéd nem volt sehol. Helyette egy nő közölte, hogy az ügyvéd úrnak halaszthatatlan tárgyalása van a bíróságon, de minden rendben, neki adja oda a 450 dollárt, és máris mehet a címre dolgozni. A hölgy nem volt nyeretlen, közölte, az ajánlatot elfogadja, de mielőtt kifizeti a közvetítői díjat, először azért szeretne elmenni a munkaadóhoz, hogy egyáltalán ő megfelel-e neki, vagy uram bocsá, neki megfelel-e a hely. Hát azt nem lehet, - mondta erre a nő, mi tulajdonképpen nem is ügyvédi iroda, hanem munkaközvetítő iroda vagyunk, a díj előre jár nekünk. Erre a munkát kereső hölgy köszönt, majd távozott. Most én is felhívtam ezt az. úgynevezett ügyvédi irodát, és ugyanazt az ajánlatot kaptam, ami a hölgy esetében volt. Csak annyit kértem - mivel alapítványunk egyik tagját érdekelné a munka -, könyvelőnknek kellene az irodájuk licence száma, mert csak ennek birtokában áll módunkban a közvetítői díjat kifizetni. Ekkor a telefonbeszélgetés megszakadt, na nem technikai okokból, hanem a munkaközvetítő bájos hangú hölgyeménye rám tette a kagylót. Na még egyet történet. Van egy olyan ügyvéd, aki úton-útfélen hirdeti, hogy ő egy menő manhattani ügyvéd, igaz a megadott számról még szerintem az aznap érkezett tapasztalatlan naiv, új életet kezdő is megállapíthatja, hogy az nem egy manhattani szám. A telefonszámon több nyelven üzenetrögzítő közli, hogy visszahívnak. Hát én az óta már nem guggolva várom a visszahívását, mert begörcsölt a térdem. Egyébként ez az ügyvéd is konyhaasztalos, mert mint megtudtuk, a telefon a lakásában csörög, ez a lakásának telefonszáma. Kapaszkodnom kellett a fejembe, hogy le ne essen. A legfőbb baj az, hogy a fent említett esetek sajnos a becsületesen, szorgalmasan dolgozó, kellő szakmai tudással, rutinnal és komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező ügyvédek jó hírnevét is lerombolják. Egy ilyen ügyvéd barátom intelmét közreadom. Amiről csak én tudok ő eddig tizenhét ismerősömnek intézte el zöldkártya kérelmét. Tudassuk előszóban, minden sajtóorgánumban, rádióban, TV-ben, hogy az új életet kezdő emigránsok messze, nagy ívben kerüljék el ezeket a KONYHAASZTAL irodákat, mert azok - tisztelet a kivételnek - csak a pénzt veszik el, de képtelenek bármit is elintézni. Minden szakmában, így pl. cipész, tisztító, kulcsmásoló stb. is licence-el kell rendelkezni, hát egy, az emberi sorsokat nagymértékben befolyásoló szakmával foglalkozókra ez még jobban érvényes. A legegyszerűbb, ha megbízható, mások által is ismert és ajánlott ügyvédhez fordulnak, mert ők mindegyike szakember, és valóban azon vannak, hogy az első kézből kapott emigrációval kapcsolatos információikat hasznosítsák, és az új életet kezdőket minél előbb segítsék beilleszkedni, ebbe a csodálatos országba. Hadd mondhassanak ők is hálát ennek az országnak, különösen most Thanksgiving időszakában, hogy az befogadta őket. December 2,2005 0) Amerikai MAGYAR HÍRLAP American Hungarian Journal * Weekly Newspaper (USPS - 006 -161) Megjelenik minden pénteken, kivéve július első két hetét Published weekly, except first two weeks of July PUBLISHED BY: Amerikai MAGYAR HÍRLAP, Inc. 535 N. Rossmore Ave. #1, Los Angeles, CA 90004 Tel. (323) 463-6376 * Fax: (323) 463-6186 E-mail: amhirlap@sbcglobal.net KIADÓ: JULIUS JANCSO - PUBLISHER FŐSZERKESZTŐ: SUSAN JANCSO - EDITOR SZERKESZTŐK: HORVÁTH BEATRIX, HEGEDŰS ATTILA FŐMUNKATÁRSAK CLAIRE KENNETH (tb.), Dr. CSETÓ ILDIKÓ, FÖLDES TAMÁS, Dr. FRIEDMAN ANDREW, LÁSZLÓ BALÁZS, TOMKA TIVADAR Előfizetés csekk vagy Money Order beküldésével: az USA-ban egy évre $36. USD, fél évre $21. USD Kanadába egy évre $56. USD, fél évre $31. USD Külföldre (Kanada kivételével) egy évre $96. USD, fél évre $51. USD PERIODICALS postage paid in Los Angeles, CA POSTMASTER - Send address changes to: Amerikai MAGYAR HÍRLAP 535 N. Rossmore Ave. #1, Los Angeles, CA 90004 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden cikkért szerzője felelős. A közölt írások nem szükségszerűen egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. A lapunkban megjelent cikkek és hirdetések még kivonatosan is csupán írásbeli engedélyünkkel vehetők át, vagy sokszorosíthatók. A published ad is the result of a mutual agreement between publisher and advertiser and does not necessarily indicate continued publication. . For signed articles, only their authors can be held responsible. AMERIKAI tyagyav Ifirlap
