Amerikai Magyar Hírlap, 2005 (17. évfolyam, 2-50. szám)
2005-01-07 / 2. szám
Piramisok műkőből? Csak egy-két apróságról feledkeztünk meg. Először is feltételeztük, hogy az evolúció elmélete igaz, és az ősember Kr. e. mintegy ötezer évvel felhagyott a vadászó-halászó életmóddal, letelepedett, és növénytermesztéssel kezdett foglalkozni. Ennek alapján kizártuk még a lehetőségét is annak, hogy a Földön létezhettek ennél korábbi, technikailag is fejlett civilizációk. A piramisok építésének korát ebbe a szűk időintervallumba kellett valahogy beszúrni, még akkor is, ha erre utaló feljegyzések nem álltak a kutatók rendelkezésére. Elképzelhető-e, hogy egy olyan méretű építmény, amilyen a Kheopsz-piramis, a fáraó nevét csak egyetlen helyen tartalmazza, azt is jól elrejtve, nem is beszélve arról, hogy a felirat eredetisége is kétséges? Ami az utókornak szánt üzenetet illeti, kétséges, hogy pusztán ezért emeltek volna ilyen méretű építményeket. Ha a mai kor emberét nézzük, azt látjuk, hogy kizárólag a jelen problémáinak megoldásával és jelen igényeinek kielégítésével foglalkozik. Nemcsak a távoli utókorra nem gondol, de még saját gyermekeinek jövőjét is veszélyezteti környezetromboló tevékenységével. Természetesen ha figyelembe vesszük, hogy a piramis építői a mai kor emberénél spirituálisán fejlettebbek voltak, és tudásukat igyekeztek generációról generációra átörökíteni, akkor felfoghatók az építmények úgy is, mint az utókorra hagyott üzenet. Nincs rá magyarázat A fáraókat a Királyok Völgyében temették el, külön erre a célra kialakított sírkamrákban. A sírkamrák falai gazdagon díszítettek. A Kheopsz-piramis fölfelé vezető galériája ezzel szemben kopár, és inkább emlékeztet valami ipari csarnokra, mint sírkamrára. Nem is beszélve arról, hogy szükségtelenül magas, legalábbis ahhoz, hogy egyetlen fáraót egyetlenegyszer végigvigyenek rajta, és befalazzák. Gyakran mondjuk a gyenge megfigyelőre, hogy nem látja a fától az erdőt, a piramisok esetében azonban valahogy a visszájára fordult a dolog. Annyira belefeledkeztünk a piramis vizsgálatába és a merészebbnél merészebb elméletek igazolásába, hogy soha nem vizsgáltuk meg alaposabban a köveket. Ha megtettük volna, talán már korábban is rájöhettünk volna, hogy ezek a kövek bizony nem mind faragott kövek, és talán nem is a piramis építői hurcolták őket véget nem érő homokból készült rámpákon. Egyvalami biztos. Mind a mai napig nem létezik épkézláb magyarázat arra, hogy miként tudtak ókori egyiptomiak, aki nem ismerték sem a vasat, sem a csigát, több tonnás kőtömböket 146 m-es magasságig fölemelni. Nemrég azonban egy felismerés megrázta az egyiptológusok táborát. Olyan volt, mint egy harsány ébresztőóra, arríia legédesebb álomból riaszt fel. A francia kutatók 2001 decemberébe®. tették azt közzé a „SCIENCE et VIE” (Tudomány és Élet) című igényes, tudománynépszerűsítő folyóiratban, helyet adva az ellenvéleményen lévők táborának is. Ennek a tábornak azonban nem sok esélye marad a kérlelhetetlen tények ismeretében. Lássuk tehát a tényeket, a bizonyító erejű fotókat, a laboratóriumi vizsgálatokat és a szakértők véleményét dióhéjban! . Faragott kő vagy gipszben? Az első, ami szembetűnik ezeknél az építményeknél, az „a „kövek” rendkívül pontos egymáshoz való illeszkedése. Bizonyos helyeken kötőanyag fogja össze őket, máshol azonban kötőanyag nélkül is úgy simulnak egymáshoz, hogy egy cigarettapapírt sem lehet bedugni két kő közé. Pusztán faragással ez még ma is szinte kivitelezhetetlen feladat lenne. Ezzel szemben ha öntött betonról, azaz műkőről van szó, akkor már teljes mértékben érthető, hogy az új részt mindig hozzáöntötték a régihez. Ez magyarázatot ad arra is, hogy az építőkockák miért eltérő méretűek és súlyúak. Egyáltalán nem volt fontos, hogy egyforma méretű részeket zsaluzzanak be. Mint ahogy a „kövek” nem is .egy ít^niák. ««W hogy a munkahézagok tökéletesen egybeesnek a zsaluzásnak tekinthető sávokkal. Minél magasabban folyt az építkezés, annál keskenyebbek a bezsaluzott részek. Vajon azért van ez így, mert egyre magasabbra kellett felhordani a beöntendő anyagot? Nem valószínű. A felfelé haladva egyre keskenyedő bezsaluzott és kiöntött sávoknak inkább az lehet a magyarázata, hogy a szobor feje nem függőleges falú, hanem kerekedik. Egyrészt meg kellett adni a kerekítés vonalát, másrészt az anyagot a szintenként egyre határozottabban befelé dűlő zsalu alá kellett bedolgozni. Olyan sáv is van, ahol a zsalu nyomai nem kivehetők. Vajon itt más anyagból készült a zsalu, vagy a keverék minősége tér el az alatta és a fölötte lévő sávokétól? Ezekre a kérdésekre nehéz egyértelmű választ adni mindaddig, amíg nem rendelkezünk igazolt eredetű mintával és hiteles laboratóriumi vizsgálattal. A kérdőjelek azonban egyre szaporodnak. Azok a bizonyítékok, amelyekkel ma rendelkezünk, valamint az, amit egyszerű szemrevételezéssel bárki megállapíthat, kérdésessé teszik az ókori világról alkotott és széles körben terjesztett nézetek valóságtartalmát. Ha minden kételyen túlmenően bebizonyosodik, hogy a piramisok és a Szfinx öntött gipszbetonból készültek, akkor nem csupán a korabeli technológiák műszaki hátterével kell foglalkoznunk, hanem az építmények korával és építésük céljával is. Márpedig bizonyos reinkarnációs emlékek szerint - (amelyekről szintén a Gyógyító meditáció c. könyvben olvashatunk bővebben. A szerk.) -, sem az építmények kora, sem rendeltetésük nem felel meg a ma uralkodó nézeteknek. Egyvalamire azonban mindenki ráérez, aki csak egy kicsit is komolyabban elgondolkodik a piramisok rejtélyével kapcsolatban. Arról van szó, hogy nem egy-egy fáraó testének örök nyugalomra helyezése céljából öntöttek olyan betont, ami bizonyos számítások alapján legkevesebb 12 000 éves, és amelyen imitt-amott még mindig kivehetők a zsaluzás nyomai. Balogh Béla A.következő figyelemre méltó részlet az, hogy nem csupán laboratóriumi analízis alapján, de szemmel látható módon is vannak olyan részek, ahol teljesen értelmetlennek látszik bonyolult formájú kövek ilyen módon való összecsiszolása. Ezzel szemben mindjárt érthetővé válik a dolog, ha egymás mellé öntött kövekről van szó, ahol az éppen készülő Van azonban valami, amit az' egyiptomi hatóságok sem tudnak elrejteni a kíváncsi szemek elől. Olyan valami, ami tömérdek turistát vonz, és Egyiptom egyik legtitokzatosabb, talán legtöbb kérdőjelt felvető emlékműve: a Szfinx. Szeretném előrebocsátani, hogy anyagmintával nem rendelkezünk, és még a beszerzés lehetősége is kétséges. Ugyanis a Szfinxhez csak különleges engedéllyel lehet hozzáférni. A vasrácsok, a kőkerítés és a kapu bizton-Mi lehet a megoldás? „Annyira egyszerű a megoldás, hogy senki sem merte komolyan elképzelni. Például ha az egyiptomiak nem darabolták és szállították a kőtömböket, hanem... helyben öntötték? Másképp szólva, ha az egyiptomi piramisokat öntött kövekből építették. Az akkori kőművesek homokot vagy kőport keverhettek egy kötőanyaggal, mielőtt feleresz tették a készítményt, beleöntötték egy formába, megszárították, majd kiemelték a kőtömböt a végleges helyére. Vagyis lehet, hogy minden kősort kövenként formáltak meg, majd a keletkezett felületen öntötték ki a fölső kősor tömbjeit. Ettől minden másképp lehet. Ez az őrült ötlete egy építésznek támadt, amikor aprólékosan, több piramisnál is megvizsgálta a kövek elrendezését. Az Unic kiadásában megjelent könyvében (La Pyramide , reconstituée; http://www.pyramide- Spbnstituee.com/pyramitfi: rdeífotm) bemutatott feltételezése első látásra furcsának tűnik. Ám egy egyiptomi piramisból vett mintán végzett fizikai kémiai vizsgálatok nem cáfolják meg. A botrány Jóéi Betrhótól ered. Annál is inkább, mert nincs benne az egyiptológusok klikkjében... Az öntött köveket azonban ismeri: formatervező építészként jelenleg Montpellier-ben dolgozik a jövendő tudományos park, az Univers Scientifique tervein. A látszólagos dísz specialistájaként ő aztán igazán tudja, hogy az anyagok kinézete nem mindig tükrözi pontos természetüket. És könnyű elhitetni a betonról vagy a malterról, hogy darabolt kő, ha a szemlélő nem ismeri közelebbről a geopolimereket. Amikor tudjuk, hogy a piramisépítők ismerték a gipsz és bizonyos malterfajták készítési módját, és tudtak téglát is készíteni agyagot szalmához keverve, ez egyfajta tekintélyt ad a feltételezésének.” (Science et Vie, 2001. december, 46. oldal, Fordította: Szőts Dávid) elem betonja tökéletesen kitölti a korábbi zsalunyomokat, egyenetlenségeket, sarkokat. Még az sem fontos, hogy a felület vízszintes legyen, hiszen azt csak az utolsó kiöntött rétegnél kell majd biztosítani. A korábban faragottnak hitt köveket mikroszkóp alatt vizsgálták, és anyagukat vegyi elemzésnek vetették alá. A mikroszkóp kimutatta ugyanis, hogy a természetes módon kialakuló homokkővel ellentétben a szerkezet szemcséi egyenletes eloszlást és 0,05 mm-es nagyságrendet mutattak, ami mai szemmel nézve megfelel az őrölt .és atfolált adalékanyagnak 1-nnMv többet tudhatunk meg a vizsgált nú»ák spektrumanáÉBÍIISfl^i! ahol az elnyelt, majd újra kibocsátott röntgensugárzás elárulja az anyag összetételét. Megtudhatjuk tehát, hogy milyen anyagok alkotják a követ. A döntő bizonyítékot Suzanne Raynaud, a Montpellier-i Tektonikus Fizikai Laboratórium (CNRS) geológusa szolgáltatta, miután alapos vizsgálatnak vetette alá azokat a mintákat, amelyeket Jóéi Bertho egyes egyiptomi piramisokból gyűjtött. Amennyiben a vizsgálat sziiíbiuní-oxidot mutat ki, akkor szilíciumról van szó, amennyiben alufnínmm-szilikátof, akkö’f föídpátról beszélhetünk. Csakhogy a vizsgálat kalciumot és ként is kimutatott. „Gipszről van szó”- jelentette be a laboratórium. Gipszbetonból készültek a kövek, legalábbis a Dahsúr-piramis vizsgált kövei. A többi piramis esetében is jó lenne beszerezni néhány hiteles mintát, és ezeket szakképzett laboratóriumokkal bevizsgáltatni. Az egyiptomi hatóságok azonban - amint megneszelték, hogy a kutatók miben sántikálnak - minden további mintavételt megakadályoztak. Nem csoda, hiszen a bizonyosság és a piramisok építési módjával kapcsolatos szélesebb körben terjedő információ az egész ma érvényesnek elfogadott egyip- MNgttWMgatna meg. 40VWMMIIM Január 7,2005 . | ságos távolban tartják az ezotéria „mackósait”, akik minden bizonynyal szívesen megfúrnák a világ egyik legrégibb adatbankját. De lehet, hogy erre nincs is szükség. Elég, ha építészszemmel alaposabban megvizsgáljuk a Szfinx fejét vagy a rendelkezésünkre álló fényképet. Azonnal szembetűnik, hogy a koponyarész hátrafelé megnyúlt formát mutat. (A hátrafelé megnyúlt koponyák jelentőségéről Balogh Béla Gyógyító meditáció c. könyvében részletes információt talál az olvasó. A szerk.). Amire itt figyelni kell, az, hogy a fejen bizonyos ferde vonalak rajzolódnak ki. Faragás - állítják az egyiptológusok. Zsalunak a nyomai - mondaná bárki, aki már épített deszkával zsaluzott betonkerítést. Vajon kinek van igaza? Megállapítható-e pusztán ránézéssel? Szaporodnak a kérdőjelek Úgy gondolom, hogy igen. Mert mi is az, amit nem egyiptológusszemmel, nem szakértőként és nem előre gyártott elméletek igazolásával elfoglalt kutatóként bárki észrevehet? Talán az, hogy a fejen több réteg helyezkedik el egymás fölött. Olyan, mintha bezsaluztak volna egy részt, majd kiöntötték volna betonból. Majd bezsaluzták a következő részt, és hozzáöntötték a következő réteg betont. A két réteg között foasiszetesen ott maradt a munkahézag, ami többé-kevésbé i^gpitesen végigvonul az egész fejen. Ha a fej oldalán látható minta faragás lenne, és a rétegződés az évmilliók során kialakult homokkő természetes rétegződéséből adódna, akkor felmerül a kérdés, hogy a faragók miért nem folytonos vonal mentén faragták a mintát a kőbe? Két egymás felett elhelyezkedő réteg zsaluinak a nyomai ugyanis nem ugyanabban a szögben állnak. (Csak rá kell tenni egy-egy vonalzót az egymás fölött elhelyezkedő rétegek kirajzolódó vonalára, és bárki meggyőződhet erről.) *Ez persze nem is fontos, ha csak- a nyers forma kiöntéséről van szó, amit később faragással és egyéb bevonattal, díszítéssel látnak el. Az viszont nyomon követhető,