Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)
2004-11-05 / 43. szám
PROVOKOLDAL - KACSÓ ISTVÁN ROVATA A szentek, avagy inkább a szenteskedők vitája? (azaz az utolsó 2004-es elnöki vita margójára) AZ UTOLSÓ ELNÖKI VITA Végre újból jönnek a mindenki által visszavárt felvidéki, komáromi sztárok! Bemutatják a Kislány, kezeket fel! című 2 órás énekes - zenés - kacagtató műsort Főszereplők: BORÁROS IMRE humorban gazdag énekművész SVRCSEK ANITA primadonna PETRÉCS ANNA komikus DERCSI GYÖRGY bonviván ÉRSEK RUDOLF zongoraművész Ez felejthetetlen, tele jobbnál-jobb nevettető jelenetekkel, énekszámokkal. Clovis, CA - szombat nov. 13, 2 pm 5363 Mccall Ave (Horváth home) Val Domay 559 299 5300 & Alex Horváth. Food & drinks compliments of Szilvia & Alex Horváth San Francisco - vasárnap nov. 14, du. 1 pm Woodside Priory, 302 Portola Rd., Portolá Valley Jegyek: Fr. Maurusz 650-851-6109, (elővétel $20, ajtónál $25) Los Angeles - péntek, nov. 19, 8 pm Magyar Ház, 1975 W. Washington Bl. Jegyek: $15, étel-ital kapható Hollywood - szombat, nov. 20, 8 pm Csárdás Restaurant, 5820 Melrose Ave. Jegyek: $15, étel-ital kapható San Diego - vasárnap, nov. 21, 5 pm House of Hungary, Balboa. Jegyek: $20 ($25 az ajtónál). Zoltán Gidófalvi, 858-566-0409 Legyen vendégünk egy jó túrós csuszára! Phoenix - szerda nov. 24, 7 pm Hungarian Reformed Church Hall, 1822 W. Vogel, Phoenix Jegyek: $ 20 ($25 az ajtónál) Demeter Zsolt, 602-439-5598 Legyen vendégünk egy gulyáslevesre és desszertre! Dallas - Sat. Nov. 27, 6:30 pm Cistercian Prep School, Agnes, 972-422-9455 Houston - Sun. Nov. 28, 2 pm Doubletree Hotel Allen Center Restaurant, 400 Dallas Street, 713- 351-5700, 01ah*Miki, 713-667-6798. $ 20.-, étel-ital kapható. Pongrátz Entertainment, 13214 S. 38th St., Phoenix, AZ 85044 TEL/FAX: 480-706-0677, 800-515-9558 E-mail: atp7@cox.net * Call me for the best airfares to Europe! alkalmával Bush elnök úgy akarta Kerry szenátor vehemens támadásainak elejét venni, hogy mindjárt az elején figyelmeztetett arra a tényre, hogy egy “panaszlista” nem jelent “tervet”. Azonban úgy látszott, hogy Kerry szenátor nem vette komolyan, hiszen ugyancsak a vita első télében feltett kérdésre, hogy mit mondana annak, aki éppen most veszítette el a munkahelyét, úgy reagált, hogy válaszában részletesen tárgyalta, hogy szerinte Bush elnök mit nem tett jól és miképpen felelős az elveszített munkahelyekért; más szóval, egy újabb, de valójában már sokszor elismételt, panaszlistával állt elő. A kérdés csak az, hogy egy ilyen válaszban hogyan találja meg a tervet, vagy esetleg a vigasztalást egy munkát kereső? Első látásra a Bush elnök válasza sem tűnt sokkal jobbnak, ugyanis azonnali kalács helyett, azzal a tanáccsal állt elő, hogy az illető munkanélküli tanuljon, amihez azonban különféle segítségeket ajánlott. Bush elnök nem híres világos magyarázatairól, viszont ebben az esetben egészen világosan tárgyalta az összefüggést az oktatás, valamint a munkahelyek között, aláhúzván, hogy mennyire fontos a 21. század munkahelyeire specializálódva tanulni, újraképződni. És valóban...sokan vannak még, akik emlékeznek pl. a bányászcsaládokból, hogy az igazi bányarém nem az ‘anyós’ volt, hanem az a tudat, hogy a meglévő, soknak kenyeret adó bányák sorra bezárnak. A megoldás akkor sem az volt, hogy újabb bányákat nyitni, hanem olyan munkahelyekre specializálódni, amit az illető kor megfizet. Nem is olyan rég kiderült, hogy többé már nincs szükség a vasgyárak ‘vasgyúróira’ sem olyan mértékben, mint az elején. Azokon a területeken, ahol nem tudtak átképződni a kor igényeinek megfelelően, a kín ma is leolvasható. A mi korunk arra sürget naponként, hogy a mindenféle mechanikával finomkodókra is hasonló sors vár, ha idejében nem történik meg a megfelelő leépítkezés és átképzés. Az érdekesség az egészben csak az, hogy mennyire üdítően hat, amikor az elnöki székre pályázók az egymásra sár-dobálás helyett, egy-egy percet szentelnek a valós gondoknak is, időnként tervekről is beszélve. Mert miféle vita az, amelynek folytán valaki 2 percen keresztül kígyót-békát ráhord a másikra, sokszor olyan stílusban, hogy a finom lelkű hallgató belenyomorodik, majd a 2 perc lejártával, a piroslámpa kigyulladásakor bemondja, hogy a kérdéssel kapcsolatban a tervemet megnézhetik a “www pont xy pont com” honlapon? Természetesen már hallottunk olyat is, hogy 2 perc nem elég egy terv bemutatásához, azonban a valóság inkább az, hogy aki 2 perc alatt nem tud egy képet adni a tervéről az őt kérdezőnek, az vagy nem látja világosan saját tervét, vagy nem rendelkezik semmiféle tervvel. Két perc, akár megtoldva is még egy féllel, viszonylag rövid idő, azonban elég arra, hogy valaki megmutathassa, hogy mennyire látja át a saját tervét. Ha tervekről sokat nem is hallhattunk, de legalább a valós gondoknak a felvetéséről igen. így mindenki értesülhetett arról, hogy például a déli szomszédból naponta több ezer illegális bevándorló kerül az Egyesült Államokba. Ami elsősorban nem azzal fenyeget égetően, hogy az Egyesült Államokban ma még többet használt nyelv helyét nemsokára valami más veszi át, ha ilyen iramban megy a dolog, hanem azzal, hogy ahogy a munkát kereső átsétálhat családjával, úgy egy netalán gyilkos szándékú tenorista is átjöhet a maga bazukájával. Kerry szenátor sürgetése helyt álló, hogy tenni kellene valamit ennek megváltoztatására. Addig is amíg kiderül, hogy mit és ki, a jóhiszemű hallgató reménykedjen, hogy semmilyen szempontból sem túl késő, hiszen ezen már rég átkellett volna esni. Adott pillanatban frappáns szójátékkal rukkolt ki Kerry szenátor, amikor azt mondta, hogy elege van hallani a családi értékekről, miközben a családok nincsenek értékelve, azonban a tervet arra nézve, hogy ő ahelyett, ahogy most vannak értékelve, miképpen értékelné másképpen, nem tudtuk meg. Mint ahogy azt sem tudtuk meg tőle, hiába vetette fel helyét állóan a kérdést, hogy hogyan lehetne elérni azt az Egyesült Államokban, hogy az oktatásügy ne polarizálódjon azoknak az iskoláira, akiknek van pénzük, valamint azokéra, akiknek nincs, hogy a szülőknek ne kelljen a “jó szomszédság jó iskolái” szerint beköltözzék a fél országot, annak függvényében, hogy éppen mennyi a pénzük, vagy éppen hol találnak egy annyira jól fizető munkahelyet, ami az oktatási igényeiknek megfelel. Azonban megtudtuk azt Kerry szenátortól, hogy a pozitív diszkrimináció (Affirmative Action) híve. Ami önmagában ugyan nem jelent semmit, azonban aki ért egy kicsit a “matematikához” az azonnal fölismeri, hogy a pozitív diszkrimináció magával vonja a negatív diszkriminációt bizonyos emberek számára, bizonyos helyzetekben! No ezt nem kell feltétlenül úgy érteni, hogy az Egyesült Államokban ma csak egy faj van, amelyik megkülönböztetett hátrányban részesül (hogy más előnyben részesülhessen), és az a fehér un. indo-európai, viszont az tény, hogy eddig csak a fehér ember fia és lánya járhatott úgy Amerikában, hogy hiába magasabb az általánosa a más színekben pompázókénál, egyetemre mégsem veszik föl, mert a pozitív diszkrimináció törvénye szerint nem (agy)minőségi számítások, hanem (szín)mennyiségi számítások döntik el, hogy ki legyen egyetemista és hol. Ami valóban nem lenne gond, ha az egyetemen az ember többet használná a színét, mint az agyát. Természetesen egy kis hátrányt, mint színtelen, vagy inkább csak fehér színre futó, emberek szívesen elviselünk, ha tudjuk, hogy valóban azoknak előnyére válik, akik szépen színesítik a világot, és a társadalom ettől nemcsak egy kiegyenlített arányban színesebb, hanem jobb is lesz. Azonban ez egyáltalán nem egyértelmű, és még kevésbé bizonyított a pozitív diszkrimináció sikeressége. Hiába szép és nemes ötlet, ha kivitelezése nemcsak furcsa helyzeteket idéz elő, hanem még fordítva is sül el néha, hiszen bizonyos esetekben valójában nem serkenti, hanem gyengíti azokat, akiken segíteni szeretne. Azt is megtudtuk Kerry szenátortól, hogy mélyen hívő, és hogy vallásilag hova tartozónak vallja magát, habár senki nem kérdezte tőle. De ő mindenképpen tudatni akarta a hallgatókkal, hiszen “aki a virágot szereti rossz ember nem lehet”. Nem csodálatos dolog, hogy az elnökjelöltek szinte versenyfutó duettet alkotnak annak bemutatására, hogy ki az istenfélőbb? Azonban legalább ennyire veszélyes is lehet, mert mi van ha az elnök, Isten nevével a szájában ugyan, de az Istentől eredő nyilvánvaló bölcsesség hiányában kezd döntéseket hozni? Ilyen kontextusban már visszatetsző az effajta duettkedés azoknak is, akik Istenben hisznek, azoknak is, akik már (vagy még) semmiben sem hisznek. Természetesen egyeben embernek sincs joga és lehetősége eljátszani a döntőbírót valaki fölött, hogy ő igazán Istenfélő, vagy csak éppen szenteskedő, viszont nemcsak érdemes, hanem feladatunk megnézni azt, hogy az állítások megfelelnek-e a tényeknek vagy sem. Azonban ezzel kapcsolatban nagy zavarba kerül az ember, mert nehéz eldönteni, hogy a vitázók annyira lebecsülik a hallgatókat és szavazókat, hogy azt hiszik, hogy a tényéktől függően, vagy éppen függetlenül bármit mondhatnak, amíg eléggé meggyőzően mondják, vagy ők sincsenek tisztában azzal, amit mondanak!? Mindkét részről folyamatosan folyik az olyan adatok sora, amik bármennyire is udvariasak és jóhiszeműek legyünk, kénytelenek vagyunk belátni, hogy a tényeknek nem felelnek meg. Kerry szenátor azzal vádolja Bush elnököt, hogy csökkentette a kevés jövedelemmel rendelkező, de egyetemet végezni igyekező diákok segítését (Pell Grants), míg a tény az, hogy Clinton elnök 81 billió dollárt költött erre a célra, három évvel később viszont Bush elnök 12.7 billiót(!). Nem tudom, hogy ha valaki ismer olyan számrendszert, amelyikben ez csökkentésnek számíthat. Az tény, hogy Bush elnök a megválasztása előtt ígért 5,100 dollárt nem tudta megadni a diákoknak, azonban a Clinton által fizetett 3,300 dollárt 4,050-re emelte. Bush elnök határozottan tagad, amikor Kerry szenátor a rá nem különösen jellemző módón, azonban ez alkalommal a ténynek megfelelően idézi Bush elnök azon kijelentését, hogy ‘őt nem érdekli’ a valamikor első számúnak kinevezett leggyilkosabb fajta terrorista, és hogy ‘mostanában nem sokat gondol rá’. Az igaz, hogy a kontextus más volt, meg a hanghordozás is, azonban saját szavait fölismerhette volna a különösen zavaró körülmények ellenére is. Kerry szenátor, hogy még idejében tetszelegjen egy bizonyos választórétegnek, vehemensen támadta Bush elnököt, hogy egyszer sem találkozott a 39 felsőházi afroamerikaiból álló testülettel (Black Congressional Caucus) elnöksége alatt, holott a tény az, hogy Bush elnök először 2001. január 31- én találkozott a fent megnevezett csoporttal, aztán igaz a második találkozás váratott magára, de megtörtént 2004. február 25-én. Kerry szenátor valóban sokszor szavazott az adóemelésre, politikai pályafutása alatt, azonban nehéz követni azt, hogy milyen összeadási módszerrel jönnek ki azok a számok, amelyekkel Bush elnök folyamatosan vádolja őt. Úgy tűnik Kerry szenátor nemcsak elfogult Clinton elnökségét illetően, hanem emellett még nehézségei vannak a billiókban és trilliókban való számolással is. Azt állította, hogy a Clinton kormánynak 5.6 trillió dollár többlete volt, amit Bush elnöknek sikerült deficitté átalakítani. Deficit az van ugyan, azonban a többlet ténynek 236 billió dollár felel meg, és emellett a tényhez az is hozzátartozik, hogy nemcsakhogy rögtön bő költekezést szavazott meg ebből a “felsőház”, hanem gazdaságilag egy rég nem látott, de gyorsan elinduló visszaesést hagyott Clinton elnök az őt követőre. Sajnos még sokáig lehetne folytatni a különbségek ecsetelését a mindkét részről elhangzó, de a tényeknek nem megfelelő állításokkal kapcsolatban, azonban ehelyett reménykedjünk abban, hogy nemsokára a viták moderátorainak lehetőségük lesz már vita közben helyesbíteni a “tévedéseket”, hogy a vitáknak több értelmük és hasznuk legyen. Technikailag már megvan a lehetőség erre, azonban úgy tűnik politikailag még nem nőttünk fel hozzá. Mindaddig artiíg felnövünk pedig jó tudni, hogy érdemes leellenőrizni mindazon állításokat, amikkel traktálnak minket, függetlenül attól, hogy melyik részről érkeznek...sőt... ma már olyan világban élünk, hogy nem árt leellenőrizni a leellenőrzést is...!!!...ha tisztában akarunk lenni azzal, ami körülöttünk folyik, és velünk történik... ©November 5,2004 AMERIKAI Hjagyíi/’Hírlap
