Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)
2004-07-30 / 29. szám
A klónozott ember mégsem Ember Mi a tudományos magyarázata annak, hogy minden ember egyedi, s még a génkutatás rohamos fejlődése sem teszi lehetővé, hogy tökéletes másolatot készítsünk valakiről, s ezáltal örök életet adjunk neki? Az élet és a halál kérdése épp annyira foglalkoztatja a filozófiát, a vallást vagy a társadalomtudományokat, mint a sejtbiológiát vagy az agykutatást, kezdte Vizi E. Szilveszter akadémikus a sorozat első előadását a Mindentudás Egyetemén, a lágymányosi informatikai épületben. Létezik örök életű ember, de csak az irodalomban. Például Simone de Beauvoir Minden ember halandó című regényében Fosca az életelixír segítségével örök életre van kárhoztatva. Halhataüan, nincs életcélja, elveszíti felelősségérzetét, és nem érez életörömöt sem. Az ő sorsa is bizonyítéka lehet annak a megállapításnak, hogy az életnek igazán az elmúlás beláthatósága ad értéket. Az elmúlástól való félelem hatására keletkezett a halálon túli valóság reménye. A kezdet és a vég Az élet kezdetének meghatározása nem okoz nehézséget, a halálnak, az élet végének a pillanatát viszont nehéz meghatározni. Az emberi életnek, létezésnek értéket adó végpont, a halál nemcsak a legnagyobb írók és filozófusok, például Heidegger, Dosztojevszkij, Sartre vagy Nietzsche műveiben jelenik meg újra és újra mint az egyik legfontosabb téma, de életünk végessége napi cselekedeteinket, gondolatainkat is befolyásolja. A halál beálltának meghatározása a történelem folyamán tulajdonképpen az orvostudomány álláspontjától függött: ezt tükrözte az éppen aktuális társadalmi felfogás. Az ókorban akkor tekintették halottnak az embert, amikor utoljára lélegzett: elszállt belőle a lélek, mondták. Kilehelte a lelkét - mondja még ma is a magyar. Majd amikor - a köztudatban - a lélek lakhelye a szívbe került, a szív utolsó dobbanását tekintették a halál pillanatának. Descartes, a nagy francia orvos, filozófus és matematikus 1662-ben megjelent De Homine című munkájában elsőként mondta ki: a lélek valahol az agyban van. Sőt úgy gondolta, hogy a tobozmirigy (corpus pineale) a test és a lélek kapcsolódási pontja. Ettől fogva egyre inkább az agy működésének megszűnését tekintették a halál pillanatának. A jog az orvostudomány álláspontját teszi magáévá, eszerint az agyműködés teljes, visszavonhatatlan megszűnését tekintjük halálnak. De az ember egyéb szerveinek működését az orvostudomány modern eszközeivel még sokáig „életben” lehet tartani. Sejtjeink egyensúlya A többsejtű élőlény életképessége attól függ, hogyan tudnak megújulni különböző funkciókra differenciálódott sejtjeink: a szervezet miképpen pótolja az elhalt sejteket, illetve képes-e a proliferációra - szaporodásra, növekedésre - esetleg képtelen sejteket „megfiatalítani”. Az előbbi csoportba tartoznak a bőr, a bél, a csontvelő stb. pótolható sejtjei „az utóbbiba az agy idegsejtjei, amelyek valószínűleg csak „megfiatalodni” képesek. Bár az utóbbi időben olyan kísérletekről számoltak be, amelyek során a kisagyban, sőt egyéb agyterületen is érzékeltek proliferációit, illetőleg őssejtekből idegsejtekké differenciálódást. Az elmúlt tíz év tudományos kutatásának eredményeként ma már biztosan állíthatjuk, hogy a testünkben jelen levő százezermilliárd (1014 = 100000000000 000) sejt mindegyike képes arra, hogy a benne előforduló anyagok segítségével önnön halálát okozza; azaz öngyilkosságra is, megújulásra is képes. Belső vagy külső ingerekre meghal, „öngyilkosságot” követhet el, de képes újraszületni, megfiatalodni. Tehát az ember minden egyes sejtje saját sorsát is befolyásolja. Az egészséges testben állandó egyensúly van a keletkező és az elhaló sejtek között. Az őssejt pedig amelyről manapság oly sok szó esik, multipotens, azaz bármilyen típusú sejt keletkezhet belőle. Tavaly az orvosi Nobel-díjat is három olyan tudós kapta, akik a sejtek keletkezésétől a halálukig tartó ciklus törvényszerűségeit tárták fel. Egyetlen másodperc alatt egymillió sejt halhat el, és ugyanennyi képződhet. Ezt az egészséges állapotot hívjuk homeosztázisnak. Csekély túlzással: egy év alatt mind a százezer-milliárd sejtünk meg tud újulni. Az elhaló vörösvértestek pótlása végett minden másodpercben hárommillió új vörösvértestet kell az őssejtekből reprodukálni; minden másod-percben jelen van bennünk, legalábbis a sejtjeinkben, a halál és az élet. A nagy titok most már az, hogyan cserélődhetnek ki sejtjeink, miközben „Én”-tudatunk és alapvető emberi tulajdonságaink, erkölcsi ítéleteink minősége nem vagy alig változik. A szervezeten belül vannak sejtek, amelyek elpusztítják a külső fertőzés - vírus, baktérium stb. - által megtámadott vagy az elöregedő sejteket. Ezeket a sejteket „természetes gyilkos” sejteknek hívjuk. Ezek minden egyes sejttől mégkérdezik a jelszót, a személyi számot, ami egy, a sejt felszínén megjelenő és mindig újratermelődő fehérje, mely csak arra az egyetlen emberre, élőlényre jellemző, és senki másra. Ha az eleve hiányzik, vagy a sejt már képtelen újratermelni, akkor ezt a sejtet elpusztítják. Ha a szervezetbe idegen sejtek, például baktériumok jutnak, akkor amennyiben a szervezet ismeri a védekezés módját - mivel a korábbi fertőzés során már „megtanulta” -, a betolakodót gyorsan felismeri és elpusztítja. így működik az immunrendszer, ami megvéd minket a környezetünkben jelen levő fertőző baktériumoktól, vírusoktól. * Állandó küzdelem Mi történik, ha az elhaló sejtek túlságosan elszaporodnak valamelyik szervünkben? Ebben az esetben keletkeznek az isémiás megbetegedések, az agyvérzés, a szívinfarktus. Néha a szívizom tömege fogyatkozik meg. Ilyen esetben dekompenzáció, szívelégtelenség keletkezhet, és keringési zavarok mutatkoznak, a beteg meghal. Minden szervünkben: a májban, a vesében, a szívben, a bélben stb. tulajdonképpen állandó küzdelem zajlik: a sejtek élni akarnak, születésünk pillanatától újabb lehetőségek keletkeznek bennünk a külső ingerek hatására... Az emberi és állati sejtekben van egy-egy genetikailag már a születés pillanatában bekódolt, szülőktől átörökített mechanizmus, amelynek segítségével a sejtek szaporodni indulnak, illetve elpusztulnak. E mechanizmust megindíthatjuk, illetve gátolni lehet a működését. A jövő gyógyszeres terápiája előidézheti, hogy a „gyilkos” sejtek csak a daganatsejteket pusztítsák, és az egészséges sejteket érintetlenül hagyják. Ez a rákbetegségek gyógyítását jelentheti. Megismételhetetlen és nem másolható A szervezet úgy épül fel, hogy egy időben támogatja az életet és a halált. Mitől függ, hogy melyik hatás érvényesül? Függ az életünk során bennünket érő külső és belső hatásoktól, de függ a két szülőtől, az ősöktől genetikailag átörökített háttértől is. Mégis a legfontosabb, amit Descartes mond: „Cogito ergo sum”, azaz „gondolkodom, tehát vagyok”. Az „Én”-tudat s ebből fakadóan az egyén minden egyes döntése az agy működésével van összefüggésben. Neuronhálózatai segítségével agyunk a különböző ingerekre nemcsak mechanikus válaszokat ad, hanem azokat érzelemmel, idő- és térbeli, valamint mennyiségi tulajdonságokkal ruházza fel. Az egyén, amikor dönt, agyának 1010 bites teljes kapacitását igénybe veszi. Minden döntésben közrejátszanak érzelmek, korábbi értékítéletek, a személyes múlt, milliónyi felhalmozódott emlék. Ezeket integrálva néhány tizedmásodperc alatt születik meg az ingerekre adott személyes válasz. Ezért különböznek személyes döntéseink. S végtére ezért különbözik személyiségünk: ezért mindenki „más”. Még az egypetéjű ikrek - akiknek hasonlít a genetikai kódjuk - is eltérő módon gondolkodnak, érzelemviláguk sem teljesen egyforma. Sőt szerzett immunitásuk sem azonos. Az egyedi különbözőség, gondolataink, érzéseink egyedenként eltérő megformálása a fejlődés igazi forrása. Amíg az emberi agy alapstruktúrája a genetikai fejlődés több millió éves folyamatának terméke, az Én kialakulása, fejlődése a megtermékenyítéstől a halálig tart. Az élet minden pillanatában rendkívül gyors tanulási folyamatok és biológiai, kognitív hatások befolyásolják agyunk működését, sőt az elhaló és keletkező idegsejtek mennyiségét is. A klónozás kizárja a gének mutációját Az emberi klónozással kapcsolatban egyértelmű a válasz: embert elő lehetne állítani, nagybetűvel írt Embert nem. Az orvostudomány technikailag már képes lenne hasonmást produkálni. Egyébként az egypetéjű ikrek ilyenek, kromoszómaállományuk teljesen azonos. De nem működhet egyformán két agy. Különbözik az ideghálózatok felépítése és működése, az immunrendszer működése úgyszintén eltér. Lehetetlen előállítani egy második Albert Einsteint, egy második Arisztotelészt, és reménytelen vállalkozás reprodukálni bárkinek az Énjét. Az Ember egyedi jelenség. A klónozás kizárná a mutációt, tehát a génállomány változásának természetes lehetőségét, és ezzel tulajdonképpen a fejlődést, ez pedig a fajfenntartás teljes dehumanizálását jelentené. Az Ember megismételhetetlen. Vízi E. Szilveszter Magyar Hírlap Tom Herskovits, Broker Thomas Herskovits Insurance Agency • Auto (Liability + Comp + Coll.) • Home • Health •Life 14640 Victory Blvd., Suite 217, Van Nuys, CA 91411 Telefon: (818) 782-7466 * Fax: (818) 782-7480 If we finance insurance policy, we use „Classic Plan” E-mail: thomas@bestautoinsurance.com Website: www.bestautoinsurance.com July 30,2004
