Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)
2004-03-05 / 10. szám
A kivénült harcos leteszi a fegyvert Wass Albert FOLYTATÁS AZ ELMÚLT HÉTRŐL De így jártunk a folyóiratokkal is, pedig azok valóban önvédelmi fegyvereink voltak, melyeket megküldtünk vagy személyesen adtunk át minden szenátornak, képviselőnek, külön tíz példányt a Fehér Házba és harmincat a State Department hivatalainak. Először a Transylvanian Quarterly bukott meg előfizetők hiányában. Ezt átalakítottuk Hungarian Quarterly-vé, arra gondolván, hogy így talán majd szélesebb magyar rétegeket érdekel. Két év alatt kiderült, hogy ez se érdekelte őket. „Eleget olvassuk magyar nyelven mind azt a rosszat, ami odahaza történik” - írta egy Erdélyből idesodort, jómódú magyar „minek gyötrődjünk rajta angolul is!” Eszébe se jutott a szerencsétlennek, hogy nem az ő „gyötrődésére” készült a folyóirat, hanem arra, hogy azt minél több amerikai olvashassa, s tudja meg, hogy mi történik a Trianonban elszakított területek magyaljaival. Végül is átalakítottuk folyóiratunkat Central European Fórummá, miután tudomásomra jutott, hogy a háttérben már két éve folytak a megbeszélések egy létesítendő Közép Európai Federáció dolgában a magyarok megkerülésével. De mivel folyóiratunk még nem volt, összeálltunk néhányan és beugrottunk gyorsan, hogy a „magyar kérdést” a tervezett jövendő élére vigyük. Nyomban meg is nyertük a lengyel exil-kormány tetszését. Csadakozott szerkesztő-bizottságunkhoz egy erdélyi román emigráns, egy szlovák egyetemi tanár és egy ruszin lapszerkesztő, akik a magyarokkal való békés együttműködés útját keresték. Mindenki, aki kezébe vette a folyóiratot, dicsérte. A tényleges előfizetők száma azonban soha sem érte el a kétszázat. Ezerkétszáz példányt nyomtattunk, s ebből nyolc-kilencszázat tiszteletpéldányként osztottunk szét, a többi még itt van raktáron. Hogy honnan vettük hozzá a példányonkénti 3500-4000 dollárt? Derék jóérzésű magyarok adakozásából, akik megértették, hogy ezzel a folyóirattal a magyarság jövendőjéért küzdöttünk. Ez azonban nem helyes. Régi hibánkba estünk vissza újra: egy öntudatos és bátor kis csapat vérzik, hogy a többi megmaradjon. A többi, akiket én egyszer már így jellemeztem: a „ha még egyszer azt üzeni” magyarok, akik csak behúzzák a nyakukat és várnak a sült galambra. Az én szerkesztésemben és igazgatásom alatt most jelenik meg a FORUM utolsó száma. Hogy megmarad-e vagy nem, az már másokon múlik. Én letettem a fegyvert. Cserbenhagytak a magyarok huszonhét hosszú és küzdelmes esztendőn keresztül. Elég volt. Beleöregedtem, belefáradtam beleszegényedtem az eredménytelen munkába. A magyar, bár egyénileg egyike a legtehetségesebb, legéletrevalóbb fajtáknak, politikailag éretlen. Nem érti a világpolitika háttérben lejátszódó fondorlatok titkait, és nem is érdekli. Nem is vették észre, hogy Románia máris készen áll arra, hogy újra lehasítson egy jókora szeletet a magyar hazából, tova a Tiszáig. Mindössze arra vár, hogy kivonuljon onnan az orosz. A Nyugat közvéleménye elfogadta már, hogy Románia „ősi határa” a Tiszáig nyúlik. Évtizedeken keresztül belekalapálták ezt már a köztudatba. S mi itt állunk, bambán, pedig segíthettünk volna magunkon. Megtehettük volna, amit Masaryk és Jorga meg tudott tenni, időnk is volt hozzá. Most már bizony fogytában van az is. Tudom, a magyarok nagy része meg sem érti, miről beszélek. A történelem útjait előkészíteni csak előre, mégpedig jó-előre lehet. Utólag már csak azt vesszük észre, hogy mit „kellett volna” tenni, de sokan még ezt se fogják fel soha. Elkövetett hibákért a Gondviselést teszik felelőssé. Amit Ceausescu húsz esztendő alatt nem tudott elérni, azt megtették helyette a szabad földre vetődött magyarok: letétették velem a fegyvert. De a könyvek megmaradnak, a folyóiratok megmaradnak, s a nyomtatott betű szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély magyarjaiért - ahogy lehet. Szívem mélyéből köszönöm annak a maroknyi hűséges magyarnak az önfeláldozó kitartását, akik mindvégig mellettem maradtak, és lehetővé tették, hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg őket az Úr minden fájdalmas csalódás közepette is a tiszta lelkiismeret isteni ajándékával. Ők megtették, ami tőlük tellett. Ha minden magyar követte volna példájukat, magyarok dolga másképpen állna ma. Hadd búcsúzzam tőlük a Szentírás szavaival: „Ismertessétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen!” 1989. szeptember végén. Wass Albert Nap a kaliforniai Ontario-ban 24 órás felolvasás Wass Albert műveiből az Ontario! Független Magyar Református Egyház templomában A Debreceni Kárpátok Népe Alapítvány kezdeményezésére és részvételével, az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) a Kárpát-medence több magyarlakta városában rendezett huszonnégy órás megszakítás nélküli felolvasást a múlt század egyik legnagyobb magyar írója, Wass Albert műveiből. Kaliforniában, az Ontarioi Független Magyar Református Egyház közössége és magyarságunk Los Angeles városában, nagy örömmel fogadtuk a „Wass Albert-felolvasás” lehetőségét, amelyet nagy lelkesedéssel és sikerrel valósítottunk meg, igaz magyar ügyként képviselve azt. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy részt vehettünk benne és szilárd erőként csatlakoztunk e nemes magyar ügy mellé innen a Csendes-óceán partjáról, a messze távolból. Ft.Szabó Sándor esperes-lelkipásztor Wass Albert életéről, munkásságáról szóló tájékoztatója és felemelő imádsága nyitotta meg a rendkívüli eseményt a templomban, ahová a parkban egy szép székelykapu alatt és kopjafák mellett vezet az út, ahol igazi erdélyi hangulatot teremtett a gyönyörűen faragott úrasztala és a két szószék. Ezt követően Szabó Zsóka fötiszteletű asszony az úrasztalán elhelyezett gyertyát gyújtotta meg Wass Albert emlékére, majd a Székely Himnuszt és a Magyar Himnuszt énekelte az esemény megnyitóján jelenlévő közönség. A felolvasást Szabó Zsóka főtiszteletű asszony, az esemény főszervezője kezdte a Bujdosó imájá-val, ezzel elindítva a hosszú maratoni, amelyen 24 órán keresztül hangzottak az íróköltő műveiből részletek. Hihetetlen erővel hatotta át a résztvevőket a tenni akarás. Este 7 órára már annyi vendég gyűlt össze, hogy órákat kellett várniuk, hogy sorra kerülhessenek az olvasásra. Felfoghatatlan és kibeszélhetetlen az az érzés, ami a levegőben volt. Bizony voltak olyanok, akik rövid időre tervezték jelenlétüket, de az est hangulata úgy rabul ejtette az embereket, hogy hosszú órákig velünk maradtak. A legidősebb felolvasó vitéz Hefty Frigyes 80, a legifjabb Becsey Borbála 10 éves volt. Folyamatos volt a felolvasás 24 órán keresztül, szünet és megszakítás nélkül, amelyen összesen 72 személy vett részt. Kántorunk Csaba Péter és felesége Mária, Dinynyés József három megzenésített versét is előadták, gazdagítva a programot. Szörényi Éva Kossuth-díjas színművésznő, az Üzenet haza című verset szavalta olyan erővel, hogy még a levegő is mozdulatlanná vált, könnyeket csalva a hallgatóság szemeibe. Bizony a könnyeink jelen voltak 24 órán keresztül. Egyházunk és más egyházak tagjai, cserkész vezetők, a magyarság képviselői voltak velünk ezen az esős, sötét péntek éjszakán, - de úgy éreztük, hogy templomunkat napsugarak ragyogják körül és melegítik fel, mert magyarságunkért, kultúránkért, hitünkért tenni akaró emberek vettek körül bennünket. Jöttek, maradtak, olvastak és mentek az emberek. Már virradt, amikor megjelent az egyik presbiterünk, - aki péntek este is velünk volt. - Amikor megláttam, meglepődtem, hiszen még csak hajnali öt óra volt, de ő azt mondta: Zsóka nem tudtam aludni, az események annyira elbűvöltek, hogy felkeltem, kocsiba ültem, és jöttem, mert most itt a legjobb hely, ahol lehetek. ... A hölgy túl van a hetven éven. Olvastunk és mindig hevesebben dobogott a szívünk, mert az író-költő sorai annyira lekötöttek, rámutatva az élet értelmére különböző magyar életsorsokban és érdekes történetekben, hogy szinte nem is éreztük az idő múlását. Egy fiatal lány, aki este fel 11-tol szombaton délután 3 óráig volt velünk, több alkalommal olvasott fel nagy lelkesedéssel és így vélekedett: - Zsóka, annyira jó itt, és olyan jó, hogy részese lehetek ennek a szép és maradandó eseménynek, hogy nem érzek fáradtságot. Szombaton eljött a Los Angelesi Magyar Ház elnöke Pereházy Miklós is, aki minden magyar ügyet szívvel-lélekkel és cselekedettel is támogat, itt is hosszú részt olvasott az író művéből. Majd később megérkezett Óss Enikő és Varga Tibor Nagyváradról elszármazott művészházaspár is, akik előadásán is meghatódott a népes közönségünk. Úgy peregtek a percek, mint homokórában a homokszemek. Gyakran az órára nézve sajnáltuk, hogy nemsokára elkövetkezik a felolvasás vége - én, akkor már közel 35 órája voltam ébren. Amit soha eddigi életemben nem tapasztaltam, nem voltam fáradt és elgyötört. Ekkor még jobban megbizonyosodtam arról, hogy a jó Isten is támogatja ezt a nagyszerű ügyet és velünk van minden percben, mert én egyedül saját erőmből képtelen lettem volna ennyi időt ébren tölteni. Minden percét élveztem a felolvasásnak, hiába mondták - Zsóka, menj és pihenj le egy kicsit ! - megköszöntem figyelmüket és tovább maradtam. Az agyamban gyorsan peregtek az események, az érdekes és megkapó történetek, a gyönyörű versek, amit ez a kitűnő, igaz magyar ember, Wass Albert hátrahagyott számunkra. Hogyan is tudtam volna aludni ? Úgy éreztem, minden sora nekem is szól, és az eddig eltelt 35 óra milyen picike idő ahhoz, amit ő átélt, túlélt az életében, hogy elénk tegye életművét. Sajnos az idő gyorsan rohant és elérkezett az utolsó óra, amikor újra meghallgattuk a megzenésített verseket, majd elkövetkezett a zárás pillanata. Férjem, a főtiszteletű úr egy rövid összefoglalót mondott Wass Albertról és a rendkívüli eseményről, majd imádságában hálát adott az alkalomért, kérve Isten áldását magyar nemzetünkre. Ezt követően én zártam be a felolvasó maratoni, hálásan megköszönve a résztvevőknek a kitartást és a szívből jövő együttműködést. Elfujtam a Wass Albert emlékére meggyújtott gyertyát és újra elénekeltük a Székely Himnuszt és a Magyar Himnuszt. A gyertya lángocskája kialudt, - mondtam, - de bizonyos vagyok abban, hogy a résztvevők szívében és lelkében abban a pillanatban örökmécsesek lángjai gyúltak ki és lobognak azok nemzetünkért, hitünkért, kultúránkért. Ez a 24 óra, az előtte és utána eltelt idő (akármennyire is rövid volt) bizonyította és bizonyítja, hogy távol a szülőföldünktől is képesek vagyunk időt, energiát szakítani nemes, összefogásra érdemes ügyért. Elgépiesedett világunkban ez mutatja meg számunkra, hogy érző, tenni akaró emberek vagyunk és a magyar szó, és a magyar zászló soha nem merül feledésbe, bárhol éljünk a világon. Nekem minden magyar betű szent jel, magyarnak születtem, és idegenben is magyarként élek én. Ha szétdarabolnak, s világba szórnak szét, magyarságomat nem törhetik ketté. Halljátok meg emberek, magyarnak lenni idegenben is dicsőséget jelent. Ez az én hitvallásom. Köszönöm a lehetőséget, hogy az óceán túlsó partján, Kaliforniában megszervezhettem ezt a számomra életre maradandó eseményt. Mindig és mindenkor számíthatnak rám és ránk, ilyen nemes magyar ügyben. Wass Albert emlékezete legyen áldott szívünkben ! Szabó Zsóka Ontario, Kalifornia Tel. (909)946-1430 Tel. (909)981-9601 Fax: (909) 946-3713 E-mail: Revsand@aol.com www.BudapestTravel.us 7260 Sunset Blvd. Suite 206 Hollywood, CA 90u4t> Kedvezményes repülő árak! BobEMÍAN Rlupsody: BudApEST~PRAI*iE~VÍiNNA 14 Nap (Un<I o«ty $1079+) Akciós Áiwk : EunopAÍ vÁrosok 7 Nap(aíb/Im»eI $549+) Tropikus cIímate: Mexíco~Hawaü~Cruíses (323) 876-9975 vagy (800) 928-3273 Creative Tours & Cruises Worldwide March 5,2004 AMERIKAI Xfagyar Ifírlap
