Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)
2003-11-21 / 45. szám
Sem nem sietett, sem el nem késett Deák Ferenc igazi terepe az alkalmas pillanatban a jogszerűség keretei közötti fellépés volt Kétszáz esztendeje, 1803. október 17-én látta meg a napvilágot Deák Ferenc, XIX. századi történelmünk legendás alakja, a kiegyezési tárgyalások vezénylője, a „haza bölcse”. Az a Deák Ferenc, aki a reformmozgalom és a Batthyány-kormány igazságügyi minisztereként az 1848-as törvények, valamint az alkotmányos remények közötti folytonosság jelképes személyiségévé lett. A söjtöri szülőház Megyei nemes kortársaihoz hasonlóan Deák is jogot tanult 1817 és 1821 között a győri jogakadémián. Majd megyéjében, Zalában gyakomokoskodott, hogy aztán 1822-ben jurátus legyen Pesten, és egy évre rá megszerezze az ügyvédi tevékenységre vonatkozó jogosítványt. Bátyjától, Deák Antaltól eltérően, aki bejárta a szokásos megyei ranglétrát, ő csak díjazás nélküli, tiszteletbeli megbízásokat vállalt, így volt előbb az árvákat gondozó megyei bizottság jegyzője, majd elnöke, utóbb becsületbeli tiszti ügyész. Briliáns feleleteivel, beszédeivel már a jogakadémián kitűnt társai közül. Kivételes szellemi képességekről, bámulaDeák Ferenc tos memóriáról írtak életrajzírói. Önmaga képzését szisztematikusan végezte, gyarapította ismereteit, edzette készségeit. Keveset utazott, nagyon sokat olvasott. Nem csupán a tételes joganyagot (Werbőczyt és a Corpus Jurist) ismerte hihetetlen alapossággal, hanem a nemzetközi államtudomány és jog termékeit, az európai humanisztikus mozgalmak tanításait is. Olvasta az európai jogi, állampolitikai és közgazdasági tudomány friss eredményeit - a németeket közvedenül, a többit fordításban. A politikus-tudós Wlassics Gyula szerint „Széchenyi már attól félti Deákot, hogy elmerül a német tudósok elméleteiben”. Tiszteletbeli alügyészként ellátta az adózók és árvák ügyeinek képviseletét, valamint büntető törvénykezéssel kapcsolatos feladatokat teljesített, például véleményezte a szolgabírák vizsgálati jelentéseit, elvégezte a vád-emeléssel kapcsolatos teendőket, a perben képviselte a vádat, replikákat fogalmazott, perbeszédeket tartott, intézte a perorvoslatokat, gondoskodott az ítéletek végrehajtásáról, részt vett a büntetés-végrehajtás felügyeletében, rablajstromok készítésében, a tömlöcök megvizsgálásában. Vádbeszédei, perbeli védelmei arról tanúskodnak, hogy tudományos előtanulmányai alapján alapos és mindenre kiterjedő figyelemmel dolgozott a jogi kérdések megoldásán. Beadványai, szakvéleményei, perbeszédei valóságos értekezések. Az élő jog tiszteletben tartása mellett megfogalmazott indítványai óvatos reformliberalizmusról tanúskodnak. Például egy olyan fontos kérdésről, mint az ártatlanság vélelme - az a feudalizmusban ismeretlen intézmény volt -, ekként nyilatkozott: „minden vétek sérelmet ejt a polgári társaság közbátorságán, minden vétek tehát büntetést érdemel” ugyan, de az ártatlanok elítélése, a bírói tévedés lehetősége kimondatja a kodifikátorral a „ szent és kétségtelen alapigazságot,... hogy tudniillik ott, ahol a bíróság tökéletes meggyőződésének törvényes alapjához csak legkevesebb kétségek férnek is, a vétek maradjon inkább büntetlenül, mintsem hogy valamely, talán ártatlan polgárnak igazságtalan sérelem okoztassék”.----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Most jelent meg a “Trestle Board Records” kiadásában Joseph von Géczy legújabb szerzeményei és hangszerelései G.O.Freemason : Kiváló kompozíciók, változatos, modern hangszerelések, pop-nagyzenekari stílusban; 8 átdolgozott ismert klasszikus és 8 eredeti von Géczy szám, egy CD-n Ára: $ 15.- Posta és kezelési költség: $ 2.50 A bevételi ár egy része jótékonysági célra megy. Megrendelhető csekkel vagy pénzutalvánnyal “Trestle Board Records” részére kiállítva P.O.Box 10598 Canoga Park, CA 91309 Interneten is megtalálható a www.gofreemason.com címen <__________:________________________________________________> Tiszti alügyészi munkája során a jogi praxis legkisebb részleteivel is megismerkedett, mély gyakorlati tudásra tett szert. Kitűnő elméleti felkészültsége azonban arra predesztinálta, hogy rutinját a jogalkotásban kamatoztassa. Zala megye már 1831-ben és 1832-ben, amikor országszerte megyei közgyűlések vitatták meg a jövendő országgyűlés tárgyalásaira szánt rendszeres bizottsági javaslatokat, alapozott - mert bízvást alapozhatott - Deák tudására. A rendszeres bizottságok javaslatának a törvénykezés tárgyáról szóló fejezete négy kérdésben igényelte a megyék véleményét. Ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a Zala megyei észrevételek szövegét Deák Ferenc készítette el. A munka csupán egy újabb lépés volt törvényhozó karrierje útján. Az országgyűlési deputatio javaslatában szerepelt egy függelék a tömlöcügyről. A toldalék a rabokkal való bánásmódról kiváltotta Deák Ferenc re exióit. Javasolta mindenekelőtt a rabok munkáltatását. Szólt a rabok szükséges elválasztásáról, melyet - elfogadva az országos deputatio elképzeléseit - kerületi fenyítőliázak felállításával látta megoldhatónak. A pillanatnyi viszonyok javításának legkézenfekvőbb megoldását szóba hozva indítványozta, hogy legalább „a szolgabíró az uradalmi tömlöcöket gyakrabban megtekinteni... tartozzék”. A javaslatokban, melyeket megformulázott, nincsen semmi forradalmi, semmi kirobbanóan korszerű, de áthatja a „sok régit eltörleni, sok újat alkotni, sokat javítva változtatni” deáki szelleme. A majdani modern börtönügyi . koncepció két alappillérét, arz elkülönítés és a munkáltatás eszméjét már magáévá tette az iljú jogász, a további gondolatok kibontására még évtizedig várni kellett. Ahogyan azonban a szóban forgó kérdéshez nyúl, bizonyítja a jogtörténész Béli Gábor igazát, hogy tudniillik „egy kiváló felkészültségű, a jogtudományban és joggyakorlatban járatos, kodifikátori képességekkel megáldott szerkesztő” munkálta ki Zala vármegyének az országos küldöttség rendszeres munkáira tett észrevételeit. Nem csoda, hogy rövidesen Zala megye országgyűlési követeként látjuk viszont a diétán. Részt vett az 1832-1836. évi, valamint az 1839-1840. évi tárgyalásokon, 1841-1843- ban pedig a büntető törvények megalkotására kiküldött kodifikációs bizottság elnöke volt. Igaz, 1843-1844-ben távol maradt a tárgyalásoktól, és az utolsó rendi országgyűlés munkáiban is csak 1848. március 20-ától vehetett részt, ám akkor már meghatározó egyénisége volt a magyar kodifikációnak, és ezzel szoros összefüggésben a politikai életnek. Országgyűlési tevékenysége során hamarosan az ellenzék egyik elismert vezérévé vált. A liberális gondolatnak olyan jellegzetes képviselője lett, akinek munkálkodását mindvégig a jog aggályos tisztelete jellemezte. Ez a felfogás távol tartotta a forradalmi politikától. „Van egy örök és változhatatlan elv, a melynek mindenütt, a hol törvény uralkodik, sérteüenül kell mindig fennállni és ez azon elv, hogy a törvények szorosan megtartandók, és kötelező erejüket csak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg. Nincs ezen erkölcsi elv nélkül erkölcsi kapcsolat, a mi az államot összetartja. Mind a népek jogainak, mind a fejedelmek hatalmának ez a legbiztosabb alapja. Tanúsítja a történelem, hogy mindenütt a törvény meg nem tartása volt a baj forrása.” A törvényhozó gyakorlat, a hazai jog tisztelete a legnagyobb taktikussá avatta: az ő feladata volt a törvényhozó harcokban a jogi lehetőségek lehető legtökéletesebb kihasználása. A politikai küzdelmet átengedte másoknak. Míg Kölcsey, Wesselényi, Kossuth és társaik vállalták forradalmi követelések szónoki képviseletét, Deák Ferenc lett - a kortárs tudóspolitikus Pulszky Ferenc szavával- az ellenzék „hideg feje”. A kodifikációs választmány munkájának kezdetén, 1841-ben Deáknak koncepciózus tervei voltak a börtönrendszerrel és a börtönüggyel kapcsolatban - és az ő nézetrendszere lett a törvénytervezeteket kidolgozó bizottság tevékenységének alapja. Európa legmodernebb büntető tervezetei képűitek el a bizottsági munkálatok során - és ezt nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvélemény is elismerte. Miután a tervezeteket tárgyaló országgyűlésben Deák item vett részt, „távol léte előre is eredménytelenségre kárhoztatta a törvényhozást, a most is többségben lévő ellenzéknek nem volt megfelelő vezére... Deák távolléte csakhamar megéreztette magát az országgyűlésen, mert megfoghatatlan tapintatlanság mérgezte meg a vitákat s leheteüenné tette a sikert”- jegyezte föl sajnálkozva Pulszky. Nemcsak azért válhatott az ellenzék országgyűlési vezérévé, mert feljegyzések szerint végtelenül puritán volt és szerény, s nem vezették személyes ambíciók sem, hanem mert a jog tekintélyének megkérdőjelezhetetlenségét képviselő álláspontja a törvényesség és alkotmányosság talajára vezették. A jogfolytonosság tisztelete pedig nem engedte meg a politikai radikalizmust. Viselkedése a diétán - miként életrajzírói, Molnár András és Deák Ágnes a közelmúltban napvilágot látott munkájukban megállapították - a rendi-sérelmi politikán nyugvó (igaz, az ő liberális hangszerelésében átértelmezett) hagyomány tiszteletéhez igazodott. Ez a mentalitás tette Deákot valódi kodifikátorrá. Ezért idegenkedett a politikai szerepvállalástól, sőt hosszú ideig ezért utasított el határozottan mindenféle politikai állásfoglalást. Persze amikor a jog védelméről esett szó, nem tétovázott: amikor Wesselényit vette védelmébe a szólásszabadság kapcsán vagy fellépett a politikai bebörtönzöttek érdekében az 1839-1840. évi országgyűlésben. De Széchenyi felhívását, hogy álljon egy mérsékelt középpárt élére, visszautasította. (NSZ Mezzy Barna) (folytatás a jövő héten) AMERIKAI Mfagyar Hírlap CDNovember 21,2003 Victory
