Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)

2003-01-31 / 5. szám

JANCSÓ ZSUZSA Meghalt Agnelli, az olasz autógyártás pátriárkája Torinóban 81 éves korában elhunyt Giovanni Agnelli, aki a FIAT autógyárat nem­zetközi óriáscéggé feljesztette, és akit gyakran neveztek Olaszország „koronázatlan királyá­nak”. Több volt ő, mint „csupán” iparmágnás, akinek vagyonát több mint 2 billió dollárra be­csülték. Vezető szerepe volt a háború után az ország iparosításában, s a Fiat cégen keresztül szülővárosa, Torino, és szülőhazája, Olaszor­szág hírnevét is öregbítette a világban. Az egyszerű emberek, a gyári munkások hálásak voltak neki, mert munkát és kenyeret adott nekik. Hazája büszke volt rá, államfők és politikusok a legnagyobb elismerés hangján beszéltek róla. „Kormányok jöttek és mentek Itáliában” - jegyezte meg egyszer Henry Kissinger — de Agnelli maradt. Ő az olaszok egyetlen mara­dandó intézménye.” Carlo Ciampi, Olaszország elnöke így nyilatkozott: „Agnelli halála hatalmas űrt hagyott az olasz közélet színterén”. Hozzátette, hogy az autógyáros, aki egyébként személyes jóbarátja is volt, „több mint fél évszázadon át országunk történelmének egyik főszereplője, minden válságos pillanatban a nemzeti identitás és ka­rakter alapvető értékeinek megtestesítője volt.” A Fiat gyárat - amelynek neve, Fabbrica ltaliana di Automobili Torino, egyszerűen „Torinói olasz autógyár”-at jelent - Giovanni Agnelli hasonló nevű nagyapja alapította 1899-ben. A most elhunyt Agnelli volt azonban az, aki felismerte, hogy a mai világban egy cégnek növekedni, terjeszkedni kell, különben eltűnik a nemzetközi versengés süllyesztőjében. Bár az Agnellikhez tartoznak olyan már­kanevek, mint a FIÁT és a Ferrari, a Maserati és az Alfa Romeo, a Lancia és az Iveco, a Juventusszal is büszkélkedő torinói dinasztia jövedelme nagyobbik részét az elmúlt évtizedekben már a biztosí­tásból, a szállodaiparból, a kiadói vállalkozásból, a pénzügyekből és az energetikai szektorból húzta. Giovanni Agnelli 1921. március 12-én született Torinóban, Edoardo Agnelli és Princess Virginia Bourbon del Monte di San Faustino legidősebb fiúgyermekeként. Kitűnő lehetőségekkel indult az életben, de fiatalon tragédiák sorozata érte. 14 évesen elvesztette édesapját, aki repülőszerencsétlenség áldozata lett, majd tíz évvel később édesanyja is meghalt egy autóbalesetben. Az ifjú Agnelli, nagyapja könyörgése ellenére, 1943-ban beállt a hadseregbe, ahe­lyett, hogy frissen szerzett jogi diplomáját gyümölcsöztette volna. Egyébként egész életében az „Avvocato” (Ügyvéd) néven emleget­ték, ha nem is gyakorolta hivatását. A háborúban harcolt az orosz és az észak-afrikai fronton, megsebesült, leszerelt, majd újra harcolt otthon a németek kiűzéséért. A háború után Agnelli teljesen átadta a Fiat gyár vezetését Vittorio Vallettának, aki 22 éven át vaskézzel irányította a céget. Szakszervezetekről hallani sem akart, viszont mindent megtett az alkalmazottakért: lakótelepeket, orvosi ellátást, öregotthonokat és napközi otthonokat adott nekik, úgyhogy Tori­nóban a Fiat céget csak „La Mamma” néven emlegették. A magas, jóképű, jól öltözött Agnelli eközben amolyan „play­boy” módjára élt, sportkocsikat vezetett, yachtokon időzött, St. Moritzba és New Yorkba utazgatott. Barátnői között emlegették Anita Ekberget és Pamela Churchill Harrimant. Életébe az hozta a fordulópontot, amikor 1952-ben majdnem meghalt egy karambol­ban. Ferrarijával 190 kilométeres sebességei beleszaladt egy teher­autó hátuljába Monacóban, és mint mondta, ez megváltoztatta az életét. Egy évvel később megnősült és a Fiat alelnöke lett. Bár életmódja megváltozott, eleganciája még a divatbolond ola­szok között is mindvégig egyedülálló maradt. Legkisebb ruházko­dási szokását is „fashion statemenf’-nek tekintették, utánozták, mint a filmsztárokét vagy államfőkét. Amikor a híres divattervező Cerrutti nyugalomba vonult, úgy nyilatkozott, hogy James Bond-on és John Kennedyn kívül Agnelli volt a legfőbb inspirációja. Giovanni Agnelli volt az utolsó a FIAT többségi részvényesei­nek mintegy 150 fős famíliájában, aki nem akarta eladni a biroda­lom autógyártó-részlegét. A cégnek ez az ágazata ugyanis az elmúlt években súlyos veszteségeket szenvedett. Négy éve a Fiat a Puntó­val a kisautók között még az európai piac éllovasa volt, és a cég je­gyezte az itáliai gépkocsieladások negyven százalékát. Tavaly ok­tóberre a cég olasz autópiaci részesedése történelmi mélypontra, 29 százalékra zuhant, Agnelli halálának napján a család már eleve azért gyűlt össze Torinóban, hogy öccsére, Umbertóra ruházzák rá a FIAT-birodalom elnökségét. Mivel azonban ő is már 68 éves, s tartósan nem lehet a család feje, ezért a famíliának előbb vagy utóbb az Avvocato távo­zásától függetlenül is döntenie kellett volna a végleges megoldásról. Giovanni Agnelli külön tragédiája, hogy két lehetséges örökösét is túlélte. A legalkalmasabb utód, unokaöccse, Giovanni Alberto évekkel ezelőtt rákban halt meg, egyetlen fia, Edoardo pedig két éve öngyilkos lett. A FIAT elnöki székének várományosa most unokája, a 26 éves John Elkann, aki lánya, Margherita első házassá­gából származik. Az ifjú, bár New Yorkban született és Párizsban nevelkedett, rendelkezik a megfelelő műszaki képzettséggel és érdeklődéssel. A Fiat cég fénykora azonban minden valószínűség szerint már a múlté. (Forrás: New York Times, NSZ) Kocsis Zoltán San Franciscóban 2003. január 19-én este San Franciscóban nagysikerű kon­certet adott Kocsis Zoltán ve­zényletével a Nemzeti Filharmo­nikusok zenekara. Félórával az előadás kezdete előtt mar hosszú sor kígyózott a Davies Hall jegyirodája előtt. Akár a Zene­­akadémia nagyterme is lehetett volna, hiszen mindenhonnan magyar szó hallatszott. Bartók Tánc Szvitjével kez­dődött a program, ami öt tételből áll. Mindegyik más tempójú és hangulatú, de a zenekar könnye­dén siklott át egyikből a másik­ba. Kocsis Zoltán a tőle meg­szokott lendülettel, szenvedéllyel vezényelt, muzsikusaival való közvetlen, összeszokott stílusa azonnal érezhető volt. Ezt külö­nösen Liszt Esz-dur zongoraver­senyében éreztük, amikor több­nyire a zongora mellől vezényelt. Szenvedélyes, energikus, a kö­zönséget magával ragadó muzsi­kálás vplt ez. A tapsorkán nem is akart abbamaradni és Kocsis Zoltánt többször visszahívta az állva tapsoló és brávózó közön­ség. A San Francisco Symphony jegyirodáján keresztül több mint 70-en csoportosan vettünk ked­vezményes jegyeket, de ezen felül is rengeteg honfitársunk volt a közönség soraiban. A koncert előtt Debreceni Zsuzsa, utána pedig Voisin Éva, San Francisco tiszteletbeli konzulja szervezésében a szomszédos Jardiniere étteremben jöttünk össze egy kis ünneplésre a zene­kari tagokkal együtt. San Francisco klasszikus ze­nei rádióállomása (KDFC 102.1) sok programot rendez hallgatói bevonásával, többek között min­den vasárnap a Hotel Nikku Anzu éttermében megtartott pezsgős villásreggeli közben a helyszínről közvetít. A zene­számok között rövid interjúk, helyi zenei hírek hangzanak el. A koncert napján néhányan el­vittük ide Kocsis Zoltánt két ze­nekari kollégája társaságában, ahol Hoyt Smith bemondó, a program házigazdája egy rövid interjút készített vele. Lelkesen beszelt arról, hogy a turné két első koncertjén, Las Vegasban és Davisben, várakozásán felül mi­lyen értő közönségre talált. A turné programválasztásáról is szó esett, különösen Dvorakról, egyik kedvencéről, akit úgy érzi, nem ismernek el eléggé. Való­ban, a néhány órával később el­hangzott 3. szimfónia nem tarto­zik a gyakran játszottak közé, pedig csodalatos darab. Ennek is óriási sikere volt. De ráadás nél­kül nem engedtük le a muzsiku­sokat a színpadról. Brahms 10. magyar tánca következett, né­hány kedves bevezető szó után, amit Kocsis Zoltán mondott a pódiumról. A tüzes, lelkesítő muzsika méltó befejezése volt ennek a csodálatos estének. San Francisco, 2003. január 23. Ann Mátrai Jóna FIGYELEM! A DUNA TV speciális adása látható a Csárdás Étteremben naponta 3:30-tól 11:30 p.m.-ig. Mindenkit szeretettel várunk! MESTER LÁSZLÓ Három lyuk a hasadon Nemrégiben ezen a helyen beszámoltunk néhány technikai újdonságról, többek között a béltükrözés új módszeréről. Ezút­tal a gyógyító sebészet valóban új korszakot nyitó módszeréről szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat. E sorok írója az esemé­nyek különös alakulása folytán közvetlen közelről tanúja lehe­tett egy műtét lezajlásának, amely nem is olyan régen még a komplikáltabb operációk közé tartozott, miután jelentős méretű hasfelmetszéssel járt, ami természetesen hosszabb gyógyulási időt is követelt. A hason ugyanakkor jókora hegedés nyomai maradtak, ami különösen nőknél nem éppen elhanyagolható körülmény. Ez a beteg, akiről most szó van, hosszabb utazásról ért haza, betegen, tele fájdalommal. Hasa felfújódva, állandó émelygés­sel, sőt hányással. Először ételmérgezésre gyanakodott, ami kézzelfogható feltevés volt, tekintettel az idegen helyeken tör­tént kosztolásra. Természetesen nem volt más választás, orvos­hoz kellett menni. A vizsgálat azután megállapította, hogy bete­günket epekövek gyötrik. Ez természetesen azt jelenti, hogy az epe nem működik, az emésztés a feje tetejére áll. Ilyenkor sür­gős beavatkozásra van szükség. Még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is a beteget haladéktalanul vitték a műtőbe és pillanatok alatt jó­kora vágással lett gazdagabb a hasfalon, amivel annakidején Jack the Ripper is elbüszkélkedhetett volna. Módosabb országokban, amelyek közé Amerika is tartozik, az ilyen problémákat már új módszerekkel kezelik. Ehhez ter­mészetesen megfelelő felszerelés szükséges és kellően képzett sebészi had. Egy nappal a műtét után az illető mosolyogva jegyezte meg: "Három lyuk a hasadon, ennyi az egész." És máris mutatta a hasát, amelyen három apró ragtapasz volt. "Máris gyógyulok", mondta és ha a lyuk behegedt, a ragtapasz automatikusan le­esik." Elismerte, hogy az ügybe a köldökét is bekapcsolták, de ez nem számít, miután ott eredetileg is volt egy nyílás, annak bizonyítására, hogy mindannyiunkat földi anya szült. Megtudtam tőle, hogy az egész "műtét" negyvenöt percig tar­tott és három órával későbben saját lábán hagyta el a kórházat. Orvosa azt tanácsolta, hogy másnap járkáljon egy kicsit, ez fel­frissíti a vérkeringést és gyógyítja a sebet. Jelezték, hogy más­nap némi fájdalommal számolhat, de közölte, hogy ez nem volt jelentős, könnyen el tudta viselni. Az eset, aminek közepébe akaratomon kívül belecsöppentem, annyira felcsigázott, hogy elkezdtem tanulmányozni a részleteket. Megtudtam, hogy az ilyen fajta beavatkozásokat (angolból fordítva) laparoszkópikus epeműtétnek nevezik, amiben a "lapa­­ro" az epe, a szó másik fele pedig teleszkópikus tükrözést jelent, természetesen elektronikus úton. Vagyis a hasfalon ejtett első számú lyukon bevezetik a vékony csövet, amelynek végén a "szem" a monitor képernyőjére vetíti a belső részleteket. Ezt megelőzte a "cholangiogram" vizsgálat, ami amolyan röntgen­kutakodás az epevezetékben esetleg megbújó kövek után. A beteget természetesen altatják, nem a műtét súlyossága mi­att, hanem mert meg akarják kímélni a feleslegesnek nyilvání­tott fájdalomtól. Egy másik lyukon át széndioxid-gázt fújtatnak a hasüregbe, pontosan azért, hogy a szerveket eltávolítsák a has­faltól és a sebésznek némi kezelési teret biztosítsanak. Egy má­sik műszerrel a harmadik lyukon át a hólyag szájánál az epeve­zetéket apró fémkapoccsal elcsíptetik, majd a vezetéket elvágják és a hólyag száját a köldökön át napvilágra húzzák. Itt a hólyag tartalmát előbb kiürítik, majd kiemelik a hólyagot is. A vezetéket elzáró teljesen ártalmatlan fémkapcsok bent ma­radnak a szervezetben. Végül kiszívják a széndioxid-gázt és ez­zel a műtét befejeződött. Gyakorlatilag ez a pillanat, amikor a beteg túl van a beavat­kozáson. Most már csak arra kell várnia, míg az altatás hatása elmúlik és máris mehet haza. A gyógyulás alatt tanácsos némi élénk testmozgás, tehát semmiesetre sem ágyban fekvés vagy pihenés. Orvosi kutatók mondják, hogy bizonyos idő múlva az ilyen mű­tétet erre a célra szerkesztett gép fogja elvégezni, önműködően. Amerikában nagy súlyt helyeznek a beteg felvilágosítására, pontosan tájékoztatják a szervezetben lejátszódó folyamatokról. Tudni kell, hogy az epehólyag rendeltetése a máj által kiválasz­tott epe összegyűjtése, hogy amikor a szervezetbe zsírosabb fa­latok kerülnek, a gyomor és a nyombél "értesítik" az epehólya­got, hogy váladékot ürítsen az emésztéshez. Amint a vese és a hólyag esetében is előfordul, egyes szervezetek hajlamosak rá, hogy köveket termeljenek, amelyek jelentős fájdalmat okoznak és azonnali orvosi beavatkozást követelnek. Fontossága ellené­re az epehólyag azonban nem nélkülözhetetlen alkatrész. A máj változatlanul tovább termeli az epét, ennek csupán az ösz­­szegyűjtése marad el, vagyis az emésztőszervek jelentősebb megterhelése esetén nem áll rendelkezésre fokozott mértékben epe. Éppen ezért a betegnek a műtétet követően óvatosabban kell bánnia a zsíros falatokkal. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen zsiradék-mentes diéta alapján kell étkeznie, csupán mérséklet tanácsos. Egy idő után a szervezet is hozzászokik az új helyzet­hez és az élet alapvető törvénye szerint alkalmazkodik a meg­változott körülményekhez. Ha már benne vagyunk a témában, be kell számolni egy má­sik űj módszerről, amit a szemészetben alkalmaznak. Ismeretes a széles kört érintő probléma, a szemlencse beködösödése, amit a tudomány ebben a pillanatban gyógyítani nem tud. A hibás len­csét el kell távolítani és mesterséges plasztik-lencsével helyettesíte­ni. A lencse alatt azonban bent marad egy hártya, amely bizonyos esetekben ugyancsak tejszerűvé válik. A szemorvosok a fejlett országokban ilyen esetben lézersugárral minden fájdalom nélkül lyukakat vágnak és ezzel a tökéletes látás helyreáll.____________ IHM AMERIKAI H Hfagyar Hírlap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents