Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)

2002-11-01 / 42. szám

JANCSÓ ZSUZSA beszámolója az 1956-os megemlékezésről Nagy tömeget vonzott a MacArthur Park részét képező Cardinal Mindszenty Square-re a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa és a Szabadságharcos Szövetség Los Angeles-i szervezete által közösen rendezett megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc 46. évfordulójáról. Az idő is kedvezett a rendez­vénynek, még a nap sem sütött annyira a szemünkbe, mint máskor, vagy talán az emelvény elhelyezése sikerült jobban. Két órára készen állt a pódium, az erősítő berendezés, és glé— dában sorakoztak a székek a parkban, amely immár évtizedek óta megemlékezéseink színhelye. Mint az alábbi képen látható emléktábla szövegéből is kiderül, az ’56-os emlékművet 1974. jú­nius 14-én Mindszenty József hercegprímás személyesen avatta fel és áldotta meg. ő egész életében rendületlenül harcolt - mártíromságra is készen - az igazság és a szabadság ügyéért nemcsak a magyar, hanem a világ minden népe számára. Tonya Russ zenekra nyitott zenei nyitánnyal, majd - | mint minden évben - idén is felvonult a UCLA ROTC díszőr- I sége, hogy tisztelegjen a forradalom hőseinek emlékműve előtt. A nyitó imát Ft. Rettig Herman József atya mondta, majd a Kodály kórus, Érseki Emőke vezényletével, vezette az amerikai és a magyar himnusz eléneklését. A magyar cserkész hűségeskűje után következett a koszorúzás ünnepélyes aktusa. Sorban jöttek az egyházak és egyesületek képviselői, hogy elhelyezzék koszorúikat és fejet hajtsanak a hősök előtt, akiknek köszönhetjük, hogy Magyarország ma ott tart, ahová sikerült eljutnia a NATO, az ÉU, a katonai és gazda­sági biztonság felé vezető úton. Mire az utolsó küldöttség is el­vonult, virágerdő borította az emlékművet. Dr. Harsányi Lajos beszéde után Kerék-Bárczy Szabolcs főkonzul mondott ünnepi köszöntőt magyar és angol nyelven, ismét tanúságot téve felkészültségéről és mélyen átérzett magyarságáról egyaránt. Tóth Kinga gyönyörű énekszámmal szerepelt díszes magyar öltözetben. Dr. Friedman Andrew ügyvéd, commissioner a város és a megye vezetőinek üdvözletét hozta, s egyben elmondta, hogy főkonzulunk közbenjárásával rövidesen hivatalos látogatásra utazik Magyarországra Sheriff Lee Bacával együtt. IQ. Galántai Ambrus remek szavalattal örvendeztette meg az egybegyűlteket, majd dr. Kállay Tamás Széchenyi-idézeteket adott elő két nyelven, magas színvonalon. Az idézeteket Szörényi Éva állította össze. Ezután következett a dél-kaliforniai magyar közösség kiváló tagjának, a Nobel-díjas Oláh György professzornak frappáns és megszívlelendő beszéde. Párhuzamot vont 1848. március 15 és 1956. október 23 között. Mint modotta, mindkét esetben a széles tömegek egységes akarata nyilvánult meg és vezetett - ha rövid időre is - a magyar nép szabadságához. Mi több, mindkét eset­ben az oroszok verték le a forradalmat - előbb a cár, utóbb a kommunista Szovjetunió. Megjegyezte, hogy a demokrácia ugyan nem tökéletes államforma, van sok hibája, de jobbat még senki nem tudott kitalálni. Arra szólított tehát, hogy hagyjunk fel a széthúzással, és ha egy demokratikus választás bizonyos eredményt hozott, fogadjuk el azt - ebben példát vehetünk Amerikáról. Oláh professzor figyelmeztetett, hogy ő nem ír beszédeket, s talán ezért is figyeltünk oda kicsit jobban. Angol nyelven nem ugyanazt mondta el, hanem arra hívta fel a figyel­met, hogy Amerika szerencsés volt, saját földjén évszázadok óta nem látott háborút - tavaly szeptember 11-éig. Most azonban mindez megváltozott, s Amerikának is egységesnek kell lennie, hogy a többi nemzetekkel együtt legyőzze a világterrorizmust. Nekünk magyaroknak pedig a feladatunk nemcsak őrizni, hanem továbbadni magyarságunkat gyermekeinknek és unokáinknak. Tóth Attila köszönte meg és kommentálta a beszédet, majd Szörényi Éva mondta el Márai Sándor megrázó "Mennyből az angyal" című versét, ő egy külön ajándék az itteni magyarság számára. A magyar színházi élet felmérhetetlen vesztesége, hogy nem ott szerepelt az elmúlt évtizedekben, a mi javunkra vált, s ezért hálásak vagyunk minden alkalommal, amikor hallhatjuk. A záróimát Nt. Jakabffy Zsolt mondta, ő sem maradt el az előt­te szólóktól szép gondolatokban. ("Egy lángot adok, ápold, add tovább" - Vajon átadtuk-e?) Az ünnepség ideje alatt a cserké­szek egymást váltva folyamatosan őrséget álltak. Befejezésül is­mét felvonult a UCLA Color Guard, s az egybegyűltek még jó ideig tovább beszélgettek a helyszínen. Később a társaság egy része a Csárdás étteremben folytatta az ünneplést - ez alkalom­mal Óss Enikőt is köszöntötték születésnapja alkalmából. (KÉPRIPORTA 7. OLDALON) LAKATOS ROBI -folytatás a 2. oldalról szerzeményein kívül bemutatták egyebek közt a Gólya gólya gili­ce kezdetű magyar népdal jazz­ben feldolgozott, parádés hang­szerszólókkal sziporkázó válto­zatát. Az est második felében Lakatos Robi állandó együtte­sével játszott, amelyben Bori László a másodhegedűs, Bangó Ernő a cimbalmot és a gitárt váltogatja és Németh Oszkár bőgőzik. Ebben a részben volt cigány folklór, magyar népdal, Kozma József halhatatlan Hulló falevele és végül a közkedvelt Pacsirta, amelybe bekapcsoló­dott a többi világjáró művész is. A Le Soir nagy fényképes cikkben mutatta be Lakatos Robi pályafutását, amely Buda­­j pesten a Liszt Ferenc zeneaka­démián klasszikus alapokat ka­pott, a családban pedig a cigány virtuózhagyományokkal gazdago- i dott. Robi 1985-ben egy liegen vendéglőben állt először a kö­zönség elé. Utána tíz évig Brüsz­­izelben játszott egy újonnan lét— 1 ehozott zenés helyen, ahol már I meghallgatták és elismerésekkel halmozták el őt a világ legkivá­lóbb hegedűvirtuózai Yehudi Menuhintól Stephane Grappeli­­ig, aki a hegedűt a jazz együtte­sek elismert hangszerévé tette. Lakatos Robival négy év óta vi­lágjáró művész, játszott a New York-i Central Parkban és a párizsi Louvre múzeum nagy­termében, Japánban és másutt. Most jelent meg a Deutsche Grammophone kiadásában har­madik CD felvétele As Time Goes By címmel, amelyen ked­venc filmzenéit játssza a Magas szőke felemás cipőben címűtől a klasszikus Casablancáig. Ró­zsa Miklós, Kozma József, az I olasz Ennio Morricone világhí­­| rű filmzenéi hallhatók ezen olyan eredeti feldolgozásokban, amelyek a Le Soir kritikusa sze­rint "féllábbal a cigányzenében, féllábbal a jazzben állnak, de fejük mindig a csillagokban." LÁSZLÓ BALÁZS FÖLDES -folytatás a 6. oldalról amerikai dokkmunkások októ­ber eleji sztrájkja miatt, az elő­adás kishíján veszélybe került. De minden jó, ha jó a vége; vé­gül csak-csak megtarthatták az előadást... az előbbiekben emlí­tett drámai körülmények között. Nem tisztem, hogy kritikus­ként méltassam a produkciót: a pétervári társulat vendégjátékát a szaksajtó az operaévad ki­emelkedő eseményének nevezi. Az együttes igazgatóját, az elő­adás karmesterét, Valerij Ger­­gievet a világ vezető dirigensei között jegyzik. (Néhány hete Budapesten vezényelt, s úgy nyilatkozott, az operaélet mind inkább az amerikai dalszínhá­zakban éli reneszánszát, majd példaként Los Angelest is meg­említette.) Az énekesek több­sége - így Larissza Sevcsenko, Vlagyimir Vanejev, Vlagyimir Grisko - ugyancsak szívesen lá­tott vendégművészek szerte a nagyvilágban. Előadásuk osz­tatlan sikert aratott. ...Este 11 óra tájt léptünk ki a Los Angeles-i színházból. Az autórádiót bekapcsolva meg­tudtuk: bár a moszkvai színhá­zat nem robbantották fel, a ter­rormerényletnek több száz ha­lálos áldozata van. . Horrortörténetek kiagyalóit megszégyenítő valóságdráma a XXI. századból. Zene nélkül... MESTER LÁSZLÓ A csodatevő ember Teremteni... a semmiből valamit, egykor úgy tartották, hogy kizárólag isteni adottság. Múltak az évezredek és tisztázódtak a fogalmak. Körülhatárolódtak a korábban könnyelműen odave­tett kijelentések és a teremtés aktusának Istenre vonatkozott meghatározása csupán élőlény holt anyagból való előhívására szűkült. Manapság a tudomány már ezeket a falakat is döngeti. A DNA (DNS) felfedezése az élet eddig a titokzatosság ködébe burkolt kódjának megtalálását jelentheti. Hajlamok, adottsá­gok, egy élet hosszúságára feszülő egészségvonatkozások titka lehet a kezünkben. A klónozás már-már tiltott területekre való betolakodást jelenthet. De ez még mindig csak játék a rendel­kezésre álló szerves anyaggal, a semmiből való teremtés leg­apróbb ígérete nélkül. Nézzük inkább azt a területet, ahol a korábban elsietett meg­határozás visszavonásra kényszerült. Vagyis azt a fogalmazást, ami a teremtést a semmiből-valamit meghatározásra szűkítette. Az első teremtők a korai művészek voltak. Azok az ismeret­len ábrázolók, akik színes növényi nedvekkel barlangok falára bölények kezdetleges körvonalait festették. Teremtés volt már ez is, hiszen a semmiből megjelent egy kép, ami mondott vala­mit. Innen villámsebesen haladt az életre hívott forma tökélete­sedése a Pietáig, vagy éppen a Dávid-szoborig. Ez már megkö­zelítette a tökéletest. A holt anyagból az ember olyat alkotott, ami már "csaknem megszólalt." És ha nem beszélt is, kifejezte a megrendülést, a csodálatot, a gyönyört, a fájdalmat. És ahogy a kifejezés formái tökéletesedtek, úgy száguldott a végtelen régiói felé a technika. Vegyük csak a színes mozgóké­pet, ami már a valódi eleven élet vetületét adja. Igen ám - mondhatná valaki, - de ez csupán szolgai másolás, élőlények kó­piája. Lényegében valóban ez. De gondoljunk az animációs el­járások művészeire, akik nem az életet fényképezték, hanem a semmiből alkottak, amikor megteremtették például a Miki egér, a Bugs Bunny, Woody Woodpecker klasszikus figuráit. Itt való­ban alkotni kellett, nem csak megrajzolni a lény figuráját, ha­nem megteremteni a mozgás és beszéd karakterét is, ami már unikumot jelentett, mert a világban megjelent "valaki", aki ko­rábban nem létezett. Az igazi eredményeket azonban az orvostudomány sok tíze­zer neves és névtelen művelője, kutatója érte el, aki messze túl­ment a merő szórakoztatáson és az emberi élet tartalmi megja­vítását tűzte ki célul maga elé. A 18. és 19. század tudósai, akik makacs kísérletsorozattal bebizonyították kórokozók létezését és több-kevesebb sikerrel felfedezték a módot is, amivel küzde­ni lehetett ellenük. Valóban csodaszámba megy, ahogy a mai nemzedék életének évtizedeiben megtalálták a szervek átülteté­sének módozatait és ezzel életet adtak a természet és sors által halálraítéltnek. Ezeknek a gondolatoknak rendkívüli időszerűséget ad az a pár soros hír, ami ezekben a napokban arról tudósítja az érdek­lődőket, hogy két guatemalai kislány, Maria Teresa és Maria de Jesus, különrepülőgépen indul vissza hazájába, a végtelenül egy­szerű körülmények között élő szülők otthonába. Ez a két gyer­mek - ahogy az események után érdeklődők erről megfelelően tájékozódhattak - az elmúlt hónapokat a Los Angeles-i UCLA gyermekklinikán töltötte. Az ártatlan apróságok, mint ikertest­vérek, végtelen örömöt ígérve érkeztek szüleik hajlékába, azzal az ijesztő felismeréssel, hogy ritka rendellenesség következtében fejük tetején összenőttek. Különben egészségesek voltak és bá­mulatos gyorsan fejlődtek. Szellemi frissességben sem mutattak hiányt, ahogy tudtak, játszottak is és egyre többet mozogtak vol­na, ha testük hibás fejlődése nem korlátozza őket. A részletek, ami problémájukkal a világhírű kaliforniai kór­házhoz vezette őket, ebben a pillanatban nem fontosak. Vala­hogy minden elrendeződött és lehetővé vált a repülőút, neves és névtelen adományok jóvoltából. A világ első szaksebészei hete­ken át tanulmányozták őket. Érthető érdeklődéssel és izgalom­mal, hiszen ilyen lehetőséggel még nem néztek szembe. Lehet-e itt valamit is tenni? S ha igen, szabad-e, van-e értelme? Mek­kora a veszély, amely a két kis élőlény pusztulását okozhatja? Az anyagi problémák nem jelentettek gondot. Gazdag or­szágban, tehetős és áldozatkész emberek társadalmában az ilyesmi mindig megoldódik. Orvosok, sebészek is vállalkoznak, hiszen ha beavatkozásuk sikerrel jár, elképzelhetetlen tapaszta­lattal gazdagítják az orvostudományt. Fejlődni kell, meg kell ta­nulni, milyen módon lehet legyőzni a jelentkező problémákat. Az alapos tanulmányozás és a lehetőségek gondos megtár­gyalása után pontos tervet kellett kidolgozni, minden eshetőség­re készen állva. Végre elérkezett a nap, augusztus 5-e, amikor a szakma kivá­lóságai végül is hozzákezdhettek a műtéthez. Most, amikor már ők is, a kívül várakozók is, túl vannak az érthető izgalmon és a bizonytalan jövő fenyegetésén, soha el nem múló szorongással tudnak visszagondolni erre az időre. A több tucat jól megszer­vezett szakember precízen egybehangolt teljesítménye végül is sikerrel járt. A műtőben eltöltött órák száma veszedelmesen haladt a végső 23 felé, amikor is a vezető főorvos feloldhatta a feszültséget. A kiváló szaktudás, hozzászámítva a földönkívüli segítséget, megtette a hatását: a műtét sikerült, mert úgy zajlott le, ahogy tervezték, de... Ilyen esetben mindig ott lebeg a nyi­tott mondat. A műtét összesített kiadása végül is másfél millió dollárra emelkedett. Átmeneti kisebb problémák után minden rendbejött. A más­fél éves páciensek gyorsan gyógyultak és ma már nevetgélve mozognak. A tudás ellenére is csoda történt. Emberek ezúttal ismét csodát tettek. P Hjagyar Ifcrlap

Next

/
Thumbnails
Contents