Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-01-25 / 4. szám
FERCSEY JÁNOS (New York)_________________________________ "Sharon és Arafat halálos táncban" (Yossi Sárid, a Meretz Párt elnöke és az ellenzék vezére az izraeli Knessetben) "Bush elnököt emlékeztetni kellene arra, hogy amikor Ariel Sharon miniszterelnök egy centit kap, akkor egy mérföldet vesz el és ha zöld lámpát kap, nem áll meg a pirosnál sem. Washingtonnak figyelmesen kellene ellenőrizni Sharon lépéseit." Tel Avivból ír így az izraeli ellenzék vezére, cikkét a New York Times az "Op-Ed" oldalon közölte és két bombával illusztrálta, amelynek gyutacsát egyik kéz felülről és egy másik alulról gyújtja meg. "A mai helyzet engem 1982 nyarára emlékeztet, a libanoni háború kezdetére. Sharon ment bele abba a háborúba, amit én első perctől kezdve elleneztem. A libanoni krízis ezer izraeli katonát ölt meg, de Izraelben sokan azt mondták, Amerika segítette Sharon akcióit. Máig azt hiszem, az a támogatás hiba volt. Nemcsak sokan meghaltak abban a háborúban, hanem létrejött a Hezbollah. Sokan nem gondolnak arra, hogy húsz évvel ezelőtt nem volt Hezbollah. Akik erre emlékeznek, azoknak ellenezni kell másik izraeli katonai belekeverést ellenséges arab lakossággal. Az erőszak, ami Beirutból nőtt ki, most növekszik a Gázaövezetben és a Nyugati parton, halálos következménnyel." "Én, mint izraeli, természetesen örülök, hogy az amerikai kormány mellénk áll - a kérdés csak az, hogy mit támogat." Yossi Sárid cikkét december 20-án közölte a New York Times, öt nappal a Biztonsági Tanács éjféli ülése után. A Biztonsági Tanács határozatáról és magáról az ülésről nem számolt be a New York Times." A Biztonsági Tanácsot az Arab Államok csoportja elnökének, Egyiptomnak kérésére hívták össze. Az ülés december 15-én éjfél előtt negyedórával kezdődött és éjjel két óráig tartott, huszonnégy delegátus szólalt fel. A közép-keleti helyzettel kapcsolatos határozati javaslatot a BT tizenöt tagja közül tizenkettő megszavazta, kettő tartózkodott a szavazástól és az USA megvétózta, tehát elvetették. Egyiptom és Tunézia nyújtotta be a határozati javaslatot, amely szerint elítélnek minden erőszakot, provokációt és rombolást, elítélnek minden terrorakciót, különösen a civil lakosság elleni terrorizmust. A BT állandó tagjai közül megszavazta Franciaország, Oroszország és Kína. Az Európai Unió nem szavazott egységesen: a franciák és az írek igennel szavaztak, Anglia és Norvégia tartózkodott a szavazástól. Jeremy Greenstock, az angol delegátus azt mondta: "Erőszak eredménye még több erőszak lesz. Mindkét nép túlsók temetést látott, a kiutat tárgyalások közben lehet megtalálni. Anglia olyan megállapodást kíván, amely szerint Izrael elismert, biztonságos határok közt éljen és létesítsen egy Palesztin Államot. Arafat választott tisztviselője a palesztin népnek, senkinek sem áll érdekében, hogy aláássa autoritását. Egyébként sürgette a palesztinokat, hogy vessenek véget a terrorizmusnak: Izraelnek joga van a biztonsághoz és ahhoz, hogy védje magát terrortámadások ellen. Mindkét félnek tanácsolja, hogy tárgyaljanak Zini speciális küldöttel. Mivel pedig a határozat "nem komplett", tartózkodik a szavazástól. A Palesztin Observer Misszió részéről Nasser Al-Kidwa azzal vádolta Sharont, hogy "nem kíván végleges megoldást." A Palesztin Autoritás elítélte az Izrael elleni öngyilkos terrortámadásokat és szeptember 11-e után bekapcsolódott a terrorizmus elleni koalícióba. Ezután vádolta Izraelt azzal, hogy gyarmatosítja a megszállt területeket, hogy repülőkkel és helikopterekkel támadja a palesztin népet, hogy ma hét és tegnap nyolc palesztint megöltek és 2000 szeptember óta nyolcszáz palesztint öltek meg és sokkal több sebesült meg. "Egyetlen megoldás a Palesztin Állam létrehozása. Aaron Jacob, Izrael delegátusa felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt két hétben - december elején - fokozódott az Izrael elleni palesztin terror, ami tizennégy hónapja tart. Palesztin terroristák polgári lakosságot támadtak, köztük gyermekeket. Izrael jelenléte a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben háború eredménye, országát több arab állam hadserege fenyegeti. Vádolta Arafatot, hogy "népét újabb katasztrófába vezeti." John D. Negroponte, USA delegátusa a United Nationsben kifogásolta, hogy a határozati javaslat nem említette az Izrael elleni nemrég történt terrortámadásokat. A Hamas és Islamic Jihad nevű terrorcsoportok szabotázst terveznek és Arafat kötelessége, hogy megfékezze a terroristákat. A konfliktus egyik szereplőjét a határozat "politikailag izolálja" s így az USÁ megvétózza. James Bennet stratégiai szakértő is úgy látja, hogy a libanoni háború folytatódik. "Sharon Arafat ellen." Húsz év után megőszültek és pocakot eresztettek és lehetséges, hogy egyikük - vagy mindkettő - végleg megbukik, vagy megvalósítja ábrándját. 1983-ban Sharon megbukott, mert az Izraeli Kivizsgáló Bizottság úgy találta: "közvetve felelős" azért, hogy két palesztinai menekülttáborban, Sabra és Shatilában "keresztény falangisták" lemészároltak többszáz menekültet, Arafat ugyanakkor felbukkant - Tunéziában. * * * A szeptember 11-4, a New York-i World Trade Center és a Pentagon elleni borzalmas terrortámadás után elérkeztünk egy történelmi perchez, amikor Arafat nyilatkozott, hogy belép a nemzetközi terror elleni koalícióba. Bush ezt értékelte és azt mondta, hogy "a vízióban mindig ott volt egy Palesztin Állam." De ez a perc elmúlt és a Hamas nevű öngyilkos milícia fanatikus gerillái felrobbantottak egy izraeli autóbuszt és megöltek tíz utast. A Hamas és az egyiptomi eredetű Islamic Jihad ötven év után sem hajlandóak elismerni Izraelt s mivel Arafat tárgyalt Camp Davidben a "békefolyamatról”, árulónak tartják, "nem is mohamedán, hanem zsidó és Izrael cinkosa." Sharon viszont Arafatot teszi felelőssé a gyilkosságokért, lényegében házi őrizetben tartja, körülvéve izraeli tankokkal és helikopterekkel: Arafat csak telefonon beszélhet Fatah nevű frakciója embereivel, és palesztinai rendőrsége letartóztatott néhány gyilkos gerillát, állítólag azt is, aki meggyilkolta Izrael turista miniszterét. "Sharon a Hamas és az Islamic Jihad terrorakcióit felhasználta a Palesztin Autoritás ellen és Arafatot teszi felelőssé" - írta James Bennet. "Az izraeliek megértik, hogy a Fatah és az Autoritás révén lehetséges függetlenség a palesztin népnek, nemzetközi támogatással." Közben az izraeli partőrség lefoglalt a Vörös tengeren egy Karine A nevű hajót, amelynek rakománya nagymennyiségű fegyver volt. Köztük antitank misszilek. Arafat tagadta, hogy tudomása volt erről a fegyverszállításról, különösen azután, hogy rádióbeszédben elítélt minden terrorakciót, beleértve az öngyilkos terroristákat. Állítólag a Palesztin Autoritáshoz akarták szállítani a fegyvereket. James Bennet szerint "vezető izraeli politikusok és katonák valószínűleg nem tudják bizonyítani, hogy Arafatnak köze volt ehhez a fegyvercsempészéshez." A Knesset, az izraeli parlament arra készült, hogy megvitatják a Karine A problémáját, de ezt elhomályosította egy másik rendkívüli esemény: a Gázaövezetben az izraeli hadsereg buldózerekkel lerombolt palesztinai házakat. James Bennet a Gáza-övezetből küldött erről tudósítást a New York Timesnek, ebből idézzük az alábbi részleteket. "Január 13. - A koalíciós kormány és izraeli újságírók kritizálták az izraeli hadsereget azért, mert csütörtök éjszaka két páncélos buldózert irányítottak a Gáza-övezetben palesztin menekültek körzetébe... A hadsereg vezetői közölték, hogy huszonegy házat leromboltak és mindegyik üres volt. De a Nemzetközi Vöröskereszt megállapította, hogy 93 család, mintegy hatszáz személy vált hajléktalanná. B’Tselem, az izraeli emberjogi csoport szerint 60 házat romboltak le, 112 család, 614 személy lakását." "Zeev Schiff, a Haaretz napilap ismert katonai szakértője a rombolást ’szégyenletes fejezetnek’ nevezte, könyörtelen aktusnak, félredobva humanitárius és diplomáciai logikát." "Golyóálló üveg mögött integetve a rombolás színhelyén, Shlomo Dagan ezredes, a Gáza-övezet déli körzetének parancsnoka azt mondta: Nem láthattad innen; hogy ezek a házak üresek voltak-e vagy nem. Nem volt fény és nem lógtak száradó ruhák." Az izraeli kabinet vitájában a Labor Party minisztere tudni akarta, hogy ki adott parancsot a rombolásra. De a Labor Party nemrég megválasztott vezetője, a hadügyminiszter helyeselte az akciót, mondván, hogy a házak üresek voltak. Sokan úgy látják, hogy a rombolás megtorlás volt azért, mert előző nap négy izraeli katonát megölt két gerilla, akiket szintén lelőttek, Rafahból jöttek." "Sharon azt mondta, hogy főcélja egy politikai megegyezés, a palesztinokkal és a többi arabbal, - akkor nyugodtan visszamehetek a farmra és lovagolhatok." "Ez a cél távolabbinak tűnik, mint valaha... B’Tselem szerint 112 család lakott a lerombolt házakban, 84 otthon volt, amikor a buldózerek megérkeztek." Helyszíni riportját így fejezte be James Bennet: "A legbőkezűbb segélyt a hajléktalan családok nem a Palesztin Autoritástól vagy valamelyik nemzetközi szervezettől kapták, hanem más forrásból: néhány palesztin, akinek a házát lerombolták, elmondta, hogy kaptak 5.000 dolláros csekkeket - Saddam Husszeintől." (Megjegyezzük, hogy a palesztin menekülteknek évtizedek óta az Európai Unió és a Vatikán nyújtotta a legtöbb segélyt. Az olajgazdag arab államok viszont nem segítik őket, inkább felhasználják helyzetüket Izrael elleni propagandára.) Jimmy Carter emlékeztetett arra, hogy amikor Izrael és a palesztinok vezetői "összeférhetetlenek", nem lehetetlen a béke felé vezető útra lépni. Menachem Begin, az Irgun Zvai Leumi gerilla csoport tagja robbantotta 1946-ban Jeruzsálemben a King David Hotelt. Halálos ellensége volt Anwar Sadat egyiptomi elnök, aki el akarta pusztítani Izraelt. Mégis, 1978 szeptemberében találkoztak Camp Daviden és megegyezésüket elfogadta mind az izraeli, mind az egyiptomi parlament. A megállapodás szerint Izrael visszavonja politikai és katonai erőit a Nyugati partról és Gáza-övezetéből és a palesztinok teljes autonómiát kapnak, szabadon választott autoritás alatt a Nyugati parton és Gázában. 1979 áprilisában egy formális békeszerződést írtak alá, amelynek értelmében mindkét fél elfogadta a United Nations 242. számú határozatát, amit 1967- ben az USA és Izrael megerősített: ennek lényeges része volt az izraeli haderő visszavonása az 1967-ben megszállt területekről: a zóna minden országa békében éljen, elismert határok közt. 1982 szeptemberében Ronald Reagan megerősítette a Camp David megegyezést, mint az USA középkeleti politikájának fundamentumát. Á béke érdekében a 242-es határozat minden frontra érvényes, beleértve a Nyugati partot és Gázát. Ugyanakkor világos: Amerika elkötelezettsége Izrael biztonságáért "vaserős." 2001 novemberében Colin Powell Secretary of State így foglalta össze az USA középkeleti politikáját: "A palesztin vezetőségnek be kell fejeznie az erőszakot, a felbújtást és elő kell készíteni népét kompromiszszumra. Az egész arab világnak el kell fogadnia Izrael létét és egy tárgyalások útján elért megegyezést. Izraelnek be kell fejeznie a megszállást a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozata értelmében és el kell fogadnia egy Palesztin Államot, ahol a palesztinok maguk döntenek jövőjükről, saját földjükön. Jó hír, mondta Colin Powell, hogy a keret már megvan, a 242-es és 338-as határozatok "a földet békéért" elve jegyében. Jimmy Carter hozzátette: mint 1978-ban és 1993-ban, óvatos közvetítéssel kölcsönös és önkéntes engedmények mindkét részről elérhetők, úgyhogy mindkét fél, békében élve, győztesnek tarthatja magát. Születési, halotti bizonyítványok, házassági anyakönyvi kivonatok és más okiratok hitelesített fordítását vállaljuk. Telefon: (323) 463-6376 (714) 836-9466 1111 Town & Country Rd. #44 Orange (Main Place-nél) NYITVATARTÁS: hétfőtől péntekig 9 a.m. - 8 p.m. Szombaton 8 a.m. -6 p.m. Vasárnap 10 a.m. -5 p.m. 477 E. Colorado Blvd., Pasadena Tel. 1-800-50LINDEN Alan Limfat, O.D. 1-800-505-4633 Dr. GYULAI KATALIN .. Dr. GYULAI MONIKA Kozmetikai és családi fogászat ^ I LINDEN OPTOMETRY, A.P.C. Linden szemvizscálat Optometry. szemüveg KONTAKTLENCSE ONE-HOUR SERVICE in most cases WE ACCEPT MOST VISION INSURANCE
