Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-07-26 / 28. szám
(Folytatás az elmúlt hétről) Az elégett fiú mozdulatlanul ült a földön, mellette benzines kanna, a Wallenbergről elnevezett sétánynál. így tiltakozott az Irán- Irak-i háború ellen. Egyszer riadóztatták az ENSZ-ben dolgozó tisztviselőket és diplomatákat, mert egy helikopter keringett a főtitkárság fölött és egy hang bejelentette megafonon, hogy ledob egy bombát az épületre. Az őrség és a rendőrség egy óráig tartó riadalom alatt megállapította, hogy a terrorista: költő, aki követeli, hogy az ENSZ segítségével adják ki legújabb verseskötetét. Sikerült meggyőzni, hogy az ENSZ-nek ehhez semmi köze sincs, a költő helikopteren távozott. Más alkalommal az East River túlsó partjáról átlőttek az ENSZ felé, akkor, amikor "Ché" Guevara ott járt. A lövedék beesett a folyóba, nyilván kubai emigránsok lőtték ki, figyelmeztetésképpen. Izgalmas nap volt az is, amikor egy kis öreg amerikai tudósító akkreditálását nem akarták meghosszabítani, mert a rádió, amellyel dolgozott, megszűnt. Mr. Alex Gabriel akkor a főtitkár irodája közelében, a tudósítók folyosóján közölte: ha nem akkreditálják, ott, az ENSZ közepén öngyilkos lesz. Nagy nehezen sikerült erről lebeszélni és nemsokára meghalt. Afganisztán szovjet megszállása alatt diplomáciai futár érkezett Kabulból, hogy informálja az ENSZ-t arról: minden a legnagyobb rendben van Afganisztánban. A futár egy markáns profilú, feketehajú, harmincötéves férfi volt a kabuli külügyminisztériumból. így beszélt: "Csak egy maroknyi áruló van a szovjetek mellett, akik gyilkolják az afgán népet. Repülőkről és helikopterekről bombáznak, de egyre több koporsót szállítanak Oroszország felé, mert a történelem halálra ítélte őket.” El lehet képzelni, milyen döbbenten hallották ezt a szovjet és más kommunista delegátusok. A diplomáciai futár beszéde után eltűnt, mert pontosan tudta, hogy élete New Yorkban veszélyben van. De nekem adott egy exkluzív interjút, amit több tucat újság és tizenkilenc rádióállomás leadott. Mohamed Ghaforze későbbi években is eljött az ENSZ-be, arról beszélt, hogy az afgánok olyan lelkesedéssel harcoltak a szovjetek ellen, mint a magyarok 1956-ban, és nem lehetett volna eltiporni a magyar forradalmat, ha Magyarország olyan vad hegyvidék lenne, mint Afganisztán. A háború alatt ismertem meg az osztrák Ermacora profeszszort, aki az ENSZ kivizsgáló riportereként ment Afganisztánba. Megmutatott néhány kis acélpillangót és madarat: álcázott aknákat, amiket a helikopterekről dobtak le afgán völgyekre. A gyilkos pillangók és madarak leszakították a gyermekek kezét-lábát, ha felvették a "kis játékszereket". így terrorizálták a völgyek lakosságát a szovjetek. Az ENSZ-ben interjúvoltam meg a "Médecins Sans Frontiers" nevű francia szervezet két tagját, akik Afganisztánban segítették a lakosságot: Laurence Laumonier és Capucine De Bretagne, harmincéves orvosnőket. Elmondták, milyen hősi küzdelmet vív a Pajnsher völgyben Ahmed Shah Massoud. Az 1970-es években a világ legnagyobb újságíró szervezete, az International Press Institute megfigyelője voltam az ENSZ- ben. Az IPI nem kormányszervezetként, - NGO - felszólalhatott az ENSZ-ben, én vezettem be a két reprezentánsukat, Don Guillermo Martinez miak és izraeliek közt. Nasszer azonban csörtette a kardját és kiparancsolta az ENSZ "békefenntartóit", akiknek főparancsnoka, Rikhye vezérőrnagy jelentette a főtitkárnak: "Ha itt maradunk két harcoló fél közt, galambok leszünk egy céllövöldében." el nem tűnnek a horizont alatt..." 1971. október 25-én diplomáciai földrengés rázta meg az ENSZ-t: Kína helyét a Közgyűlésben és a Biztonsági Tanácsban - vétó joggal - a kommunista, kontinentális Kína foglalta el, Csang Kaj Sek rezsimjét és Taiwant pedig kitaszították. Marquezt, a kubai emigránsok nagy emberét, és Humberto Madranot az ülésre, ahol leleplezték Fidel Castro trópusi Gulag-ját. Kuba erre ajánlotta, hogy dobják ki az NGO-k közül az IPI—t, mert szervezetük tagja Délafrika. A svéd követ volt a tárgyalás elnöke. A kubai kommunista mellett felszólalt az IPI ellen a szovjet delegátus. Én viszont dokumentumokkal bizonyítottam, hogy az IPI tagja csak olyan délafrikai újságíró lehet, aki ellenzi az "apartheidet." A vita során mellém állt a norvég delegátus, aki 1956-ban Magyarországon járt. Castro delegációjának javaslatát elvetették. 1977-ben meghívtak egy szűkkörű konferenciára, még meglévő gyarmatok felszabadítása ügyében. Papua New Guinea követe elnökölt, alig volt már gyarmat, Gibraltár mellett néhány polinéziai sziget. Emlékszem arra, hogy a bandungi "harmadik világbeli" konferencia idején a már emigrációba kényszerült Nagy Ferenc baráti delegátus révén "szovjet gyarmatokról" emlékezett meg. Azt mondtam a pápuái nagyon fekete követnek: miért csak kis polinéziai szigetekről tárgyalnak, miért nem a szovjet gyarmatokról, hiszen Közép-Keleteurópában Moszkva katonai és gazdasági gyarmatosítást folytat. Miért nem ezzel foglalkoznak, hogyan lehetséges, hogy míg Afrikában és Ázsiában felszabadultak régi gyarmatok, Moszkva "fehér gyarmatokat" használ ki olyan könyörtelenül, mint száz évvel azelőtt az afrikai gyarmatosítók? Erre vonatkozólag nincs utasításunk, mondta a pápuái, mire én jegyzőkönyvbe vétettem, hogy foglalkozzanak a szovjet gyarmatosítással. Az 1960-as évtizedben az ENSZ főtitkára U Thant volt, egy buddhista burmai diplomata. Előzőleg a norvég Trygvie Lie és utána Dag Hammarskjöld volt főtitkár; jól ismertem a nevét, mert 1956-ban arra gondoltunk, a főtitkárnak Budapestre kell repülnie, hogy megakadályozza a vérontást. Fegyver nélkül, pusztán az ENSZ morális presztízsével. Ez persze "wishful thinking" volt, azt gondoltuk, amit szerettünk volna. A Biztonsági Tanács tagja volt a Szovjetunió, megvétózta volna a főtitkár budapesti utazását. Hammarskjöld aztán lezuhant a Congo fölött, amikor odarepült 1961-ben, hogy "békéltessen" három afrikai törzs között, amelyeknek a harcosai kitépték megölt ellenségeik szívét. 1967-ben a Sinai félszigetén ENSZ kéksapkás békekatonák állomásoztak, hogy megakadályozzanak összecsapást egyiptoU Thant erre azonnal visszavonta az ENSZ csapatokat és órákkal később kitört a háború. Sokan kritizálták akkor a főtitkárt, akik szerint nem lett volna háború, ha az ENSZ erők ott maradnak. A történelem aztán bizonyította, hogy U Thant helyesen cselekedett; a boszniai háborúban a szerbek foglyul ejtették, láncra verték és túszként használták az ENSZ kéksapkásait. "A lelkiismeretem nyugodt, órákig meditáltam a főparancsnok jelentése után és megértettem, hogy nem áldozhatjuk fel a jóakaratú békefenntartókat egy háborúban" - mondta később U Thant egy rövid interjú során. A burmai buddhista után Kurt Waldheim, egy osztrák diplomata volt tíz évig főtitkár. Sajtótitkára Rudi Stajduhár volt, egy horvát újságíró, a Tanjug jugoszláv hírszolgálati iroda főszerkesztője, aki büszkén közölte velem, hogy az apja "honvéd volt". Rudi mutatott be Waldheimnek, mint argentin újságírót. "Ich bin in Ungarn geboren" -mondtam, mire Waldheim jól megnézett és elmosolyodott: "Ich habe das gleich gedacht." Akkoriban arab terroristák repülőket raboltak el, - megkérdeztem Waidheimet, nem gondolja, hogy egyszer őt is elrabolják, és akkor ki szabadítaná ki? "Nem hiszem", mondta, "ezzel az egész világot maguk ellen fordítanák a terroristák". Tíz évvel később ugyanezt mondta nekem Javier Perez de Cuellar, a perui főtitkár. Igazuk lett volna, ha a terroristák normálisan gondolkodó emberek lennének; dehát irracionális fanatikusokat nem lehet meggyőzni észokokkal. A forrongó Afrikában akkoriban felbukkant egy szörnyeteg: az ugandai Idi Amin, aki belga riporterek szerint kitépte ellenségei máját. Idi Aminnak az az ötlete támadt, hogy az ENSZ székházát át kellene helyezni Kampalába, Uganda fővárosába, hiszen a világszervezet egyharmada afrikai. Ezt senki sem helyeselte, de a "harmadik világnak" a Szovjetunió mellett szavazó blokkja azt javasolta, hogy helyezzék át az ENSZ központját más országba. Az egyik lehetőség Bécs volt, ahol már felépült egy kis "ENSZ város", például az IAEA - a Nemzetközi Atom Energia Ügynökség - amely a "békés" nukleáris reaktorokat ellenőrzi, Bécsből irányítja az egész világra kiterjedő megfigyelő munkáját. Mit szólnának az amerikaiak ahhoz, ha az ENSZ-t áttelepítenék más városba? Erre így felelt egy amerikai delegátus, Linovits: "Kimegyünk a kikötőbe és integetünk utánuk addig, míg Nem kellett sokáig várni, vitriolos szóháború kezdődött Beijing és Moszkva reprezentánsai között. A kínaiak a szovjet vezetőket "Új Cároknak" nevezték, a szovjetek pedig "Új Mandarinokról" beszéltek. Lai Ya Li, a kínai delegátus azt mondta, hogy Yakov Malik, a szovjet követ nyilván Göbbels tanítvány, hazugságokat ismételget, hogy azt higyjék, az az igazság, de Hitlert és Göbbelst elsöpörték a történelem szemétládájába és nemsokára oda söprik el Brezsnyevet és társait és az egész Szovjetuniót. Az amerikai delegátus Patrick Dániel Moynihan volt, aki újabb afrikai gyarmatosítással vádolta Moszkvát. Közben európai és ázsiai delegátusok Shakespeare’t és Lear Királyt emlegették, de akadt olyan felszólaló is, aki "szellemidézésről" beszélt és Moynihant Old Shatterhandhez és Wyatt Earphoz hasonlította. BUNYIK ENTERTAINMENT és Mr. & Mrs Andy Fisher BEMUTATJA DÉS LÁSZLÓT és ÚJ ZENÉS KABARÉJÁT Dés László Koltai Róbert *********** I UyE | August 10. szombat, 2002. 4:00 PM Fairfax TheaterBeverly Blvd. and Fairfax Hollywood Belépőjegy Elővételben'. $15.00 Pénztárnál: $17.50 t Reserved Seats és Recepció Elővételben'. $25.00 Pénztárnál: $30.00 Recepció a reserved seat-tcl rendelkezők részére 3:00 PM elővétel (818) 848-5902 LINDEN OPTOMETRY, A.P.C. 1 SnJnn SZEMVIZSGÁLAT Ajlliuen p-irmiHfro SZEMÜVEG tfptUmetry. kontaktlencse O ONE-HOUR SERVICE in most cases WE ACCEPT MOST VISION INSURANCE NYITVATARTÁS: liétlűtűl péntekig 9 n.m. - 8 p.m. Szombaton 8 n.m. -6 p.m. Vasárnap 10 a.in. -5 p.m. 477 E. Colorado Blvd., Pasadena Tel. 1-800-50LINDEN Alan Limfat, O.D. 1-800-505-4633 FERCSEY JÁNOS (New York) UNITED NA TIONS - EGYESÜL T NEMZETEK A VILÁG TÜKRE A TEKNŐSBÉKA ÖBÖLBEN 2. rész AMERIKAI M wap Hl