Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-02-01 / 5. szám
Jancsó Zsuzsa A "Jézusfaragó ember" Ezzel a címmel írt elismerő cikket Ferencz Béla szobrászművészről Cseh Tibor a Transylvania folyóiratban. Ebben többek között azt írja, hogy a hazájából elűzött, elcsavargott székely haláláig szorongást, bűntudatot hordoz a lelkében Erdélyért, s ebből fakad a "Jézusfaragó emberek" csodálatos művészete - Ferencz Béláé is. Itt él közöttünk, Los Angelesben. Időnként bejön a Csárdás étterembe, ilyenkor elbeszélgetünk - sugárzik belőle a vidámság, a művészet, az élet szeretete. Azelőtt gyakrabban jártak be a feleségével, Irmuskával és hozzájuk hasonló, fénylő lelkű emberekkel - ilyen volt például Uzsoki Adrienn újságíró, az elhagyottak, betegek és árvák istápolója, aki évente ellátogatott hozzá Budapestről. Adrienn néhány éve meghalt - túl fiatalon - és Irmüska is gyengélkedik, ritkán jár ki. De Béla bácsi még megvan, a művészet és a hit tartja benne a lelket, és alkot rendületlenül... Virágcsendélet Zenei kompozíció 1920-ban született Marosvásárhelyen. Már gyermekkorában megmutatkozott művészi tehetsége, s ezért szülei beíratták a székelyudvarhelyi román szaklíceumba. Még alig másodikos, amikor megbízást kap az oklándi ortodox templom oltárának faragott díszítésére (Cseh Tibor érdekes párhuzamot von az udvarhelyi Oklánd és a kaliforniai Oakland között). A román királyi család is megbízza görög mitológiai képek faragásával. Tanulmányait Brassóban, majd Budapesten folytatja. A háborúban az orosz frontra kerül, ahol csak kopjafákat faraghat halott bajtársai sírjára. Németország és a menekülttáborok után jut el végül Amerikába 1951-ben, és ekkor veszi el feleségül Irmuskát, aki egy életen át hűséges, szeretett társa lesz. Mint mondja, a jó Isten egy áldott lelkű asszonyt rendelt melléje hitvestársnak és múzsának is. Először nem volt könnyű az élet, Béla fcmmintakészítést és műszaki rajzot tanult a megélhetésért. Amikor végre újra elkezdett faragni, csodálatos művek kerültek ki a keze alól. Az Ezeréves Magyarország című mélydomborműve ezüst, a Déli Harangszó aranyérmet nyert Clevclandban, az Árpád Akadémián. Műveit kiállították Washingtonban és Beverly Hillsbcn is. Ihletett alkotásai közé tartozik Eger ostroma és Toldi Miklós küzdelme a nádi farkasokkal (életnagyságban). De készült fafaragása Szent Brigittáról, Jeruzsálemről és a Hawaii szigetekről; mindegyikük nagy elismerést kapott és méltó helyre került. A Bicentennial c. domborműve Amerika 200 éves születésnapjára készült, a Ceausescu idők szomorú emlékére pedig az Erdély őrangyala elszundikált... Los Angelesben nincs olyan magyar templom, amely ne őrizné Ferencz Béla keze nyomát. A Szent István római kát. templom belső terét a néhai Horváth Benedek premontrei atya megrendelésére ötévi munkával újította fel ősi avar és magyar motívumok felhasználásával. Van ott életfa, csodaszarvas és hal (a kereszténység szimbóluma), székelykapu és a Hargita csúcsai, s az oltár homlokzatán a bárka; a Székely Himnusz "zajló tengerén"... Eljutottak művei a Vatikánba (A Pápa életrajza) és Budapestre is, ahol az újra megnyitott gellérthegyi Sziklakápolnában van állandó kiállítása, egy csodálatos faragott oltár és más kegytárgyak, amelyeket 1994-ben ajándékozott a pálos atyáknak, naponta megtekinthetők, csak az a kár, hogy nem tudnak róla elegen. A magyar interneten hiába kerestük a Sziklakápolna címszava alatt Ferencz Béla nevét, és amikor ott jártunk, csak hosszas utánajárásra lehetett előkeríteni az őrt, akinél megtalálható volt "a mennyország kulcsa". Cseresznyevirágzás Zsidó erények Tavaly májusban a Pannon Rádió, Franka Tibor egy órás műsort készített Ferencz Béla szobrászművésszel, Bánsági Ildikó (folytatás a 10. oldalon) Régi bűnökért fizetnek Sara Jane Olson váratlanul és hirtelen került a figyelem középpontjába 1999 júniusában, amikor kiderült, hogy a szeretett feleség, a kitűnő családanya és köztiszteletben álló személyiség azonos azzal a Kathleen Soliah-val, aki 1975-ben forradalmár társaival rendőrautókat robbantgatott. Szervezetüket "Symbionese Liberation Army"nak nevezték, és ők voltak azok, akik a multimilliomos Hearstörököst, Pattyt elrabolták és egy időre ideológiájukkal is beszervezték. Most az SLA újabb tagjait tartóztatták le Olsonnal együtt, egy 1975-ben elkövetett bankrablás gyanújával. Emily és William Harrist már elítélték Patty Hearst elrablásáért, és azt a büntetésüket le is ülték. A harmadik letartóztatottat, Michael Bortint családi kötelék is fűzi Olson-Soliah-hoz: a felesége Olson testvére, Josephine Soliah Bortin. Fiútestvérük, Steven Soliah annak idején vádlott volt a Carmichael-i bankrablás ügyében, de elegendő bizonyíték hiányában felmentették. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket és meghozza a békét, a feledést. Ebben az esetben azonban úgy látszik, az idő nem a megtért bűnösöknek dolgozott. Annak a bankrablásnak ugyanis volt egy halálos áldozata: Myrna Lee Opsahl. A 42 éves asszony és családanya a templomi bevételt vitte be a bankba, amikor a halálos golyó érte - valószínűleg Emily Harris fegyveréből. A fia, Jón akkor 15 évesen maradt édesanya nélkül, és azóta is egyszemélyes hadjáratot folytatott a bűnösök felelősségre vonásáért. Az ő kitartásának és a Los Angeles-i rendőrség kutatómunkájának az eredménye a mostani csoportos letartóztatás. Az esetet Patty Hearst részletesen leírta 1982-es könyvében, "Every Secret Thing" címmel. Akkor ugyan kétségbe vonták szavahihetőségét, de most Harrisék lakásán tárgyi bizonyétékokat is találtak, a bank tervrajzát, a biztonsági berendezések leírását és stratégiai terveket. Az 1975-ös bankrablás áldozatának fia, Dr. Jón Opsahl így nyilatkozott: "Édesanyám nagyszerű ember volt, hiányát azóta is minden nap fájdalmasan érezzük. Szomorú, hogy nem érhette meg, amikor megkaptam a diplomámat, amikor megnősültem, nem ismerhette meg az unokáit. Ezért tartom kriminálisnak, hogy Kathleen Soliah "kettős életet" élve, szinte az ő életstílusát vette át, és azt még védekezésre is felhasználta. Szerintem az eltelt 25 évben már megkapta a "time off for good behavior"t (jó magaviseletért büntetés csökkentést), úgyhogy most nyugodtan bevonulhat a börtönbe élete végéig." JANCSÓ ZSUZSA <<<<<<<<<<<< Uj világhódítás? Fél évszázaddal vagyunk a hitlerista villámháborúk fé^yveres erejének megtörése és nyolc évtizeddel a világ bolsevizálására indult összeesküvők oroszországi hatalomra kerülése után. Az első veszedelmet követte a második, majd a hidegháború felszín alatt vonagló félelme, amely rettegésben tartotta a szabad országokat. Mindezek felszámolása után kis ideig szabadon lélegezünk, de csakhamar kiderült, hogy a rettegés elmúlása felett érzett örömünk korai volt. Kisebb háborúk azután is akadtak, de ezek nem jelentettek világraszóló fenyegetést, mert csupán helyi érdekek csatározásai voltak. A nemzetiszocializmussal talpig megszervezett Németország, nem beszélve az orosz bolsevisták arcátlan aspirációiról, elfogadhatatlan érvekre való hivatkozással globális vezetőszerepre tört. Korábban úgy nevezték ezt, hogy: világhóditási tervek. Amikor az emberiségnek még fogalma sem volt arról, hogy mi a „világ”, ugyancsak voltak vezetőszerepre törő népcsoportok. Ők ugyan csak a maguk vadászterületének kibővítésére törekedtek, de ez nem sokat változtat a lényegen. Ilyen vonatkozásban előnytelen földrajzi helyzetünkből kifolyólag mi, magyarok abban a helyzetben voltunk, hogy ezek közül többet is megismertünk. Dzsingisz kán kutyafejűi, „Ozmán vad népének” lófarkasai csak a bevezetőt jelentették, hogy a huszadik században mindez kiegészüljön Sztálin új barbárjainak rothasztó rémuralmával. Tőlünk távol voltak azután hajóhadakat felvonultató népek, amelyek természetesnek vették, hogy nekik járjon a Föld tengereinek ellenőrzése. Szerencsére ezek sorban mind lekoptak. A huszonegyedik század előestéjén naivul fellélegeztünk, hogy mindennek vége, a mindannyiunkat fenyegető veszedelem elmúlt. De vajon valóban elmúlt-e? Azok, akik nem sokkal láttak távolabb az orruknál, az új évezred első esztendeje szeptember 11-én felrázódtak elképzelt álmukból. Kiderült, hogy vannak, akik hajlandók beleharapni a jóhiszemű oroszlánba, no, nem bátorságból, hanem hihetetlen naivitásból, tudatlanságból. Ami történt, az fegyveres támadás volt a javából, meglepően szokatlan fordulattal, de káprázatos meggondolatlansággal egy szuperhatalom ellen. Az égboltra azonnal felvetődött HÁBORÚ légkörében testi valóságot nyert a „terrorizmus” réme. De vajon pusz- . tán éretlen gengszterek csínytevéséről van itt szó? Végtelenül tájékozatlan bandákról, amelyek csupán saját pecsenyéjüket igyekeztek sütögetni? Amerika elnöke és legfőbb hadura azonnal leszögezte, hogy a látszat ellenére nem egy vallási csoport az ellenfél, hanem kártevő, független terrorista csoportok. így van-e ez a valóságban? Véletlen-e, hogy a barbár módon támadók mind arab mohamedánok voltak? Az elnök gyorsan leszögezte, hogy nem az iszlám a félelmetes létszámú ellenfél. A nyugati demokrácia és kultúra védőbástyája nem indíthat támadást egy világra kiterjedő vallás ellen. Semmiesetre sem úgy, hogy ne tagadja meg lényeges alapelvét. Allah Mohamed útján megszabta a híveknek, hogy többek között „dzsihád” folytatása a kötelességük más vallások hívőinek megtérítésére. A dzsihád magyarul: „szent háború”. Háborúban elesettek is vannak, vagyis halottak. Ettől nem szabad megrettenni. Mindez természetes követelmény a hívek eföldi küldetésének végrehajtásában. A mese ott folytatódik, hogy a harcosoknak túlvilági jutalmat ígérnek, nagyon is földi vonatkozású „díjazást”, étellel, itallal és szűzlányokkal megspékelve. Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben az iszlám fokozott tevékenységbe kezdett. Nem véletlen, hogy ennek során a Szentföldön is fellángolt a háború, számos esetben öngyilkos arab támadók során. Ez azonban csupán egy, végül is jelentéktelen harctér. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Földön 700 millió mohamedán él, ebből 2 millió az Egyesült Államokban. Akik ezzel foglalkoznak, számokkal tudják bizonyítani, hogy milyen jelentékenyen megnövekedett a nyugati országokba betelepülő mohamedánok száma. Guillaume Faye az európai Új Jobboldal egyik vezető egyénisége. Európa gyarmatosítása című könyvében figyelmeztet erre az új veszedelemre. Korábban meg nem nevezett, de sejthető forrásokból terjesztették, hogy ezek az új bevándorlók „potenciális fogyasztótömeget” jelentenek. A mohamedán vallás előnyeit hirdették és előszeretettel hivatkoztak például arra, hogy kulturális és tudományos téren Európa mi mindent köszönhet a móroknak. Ezzel szemben senki sem beszél arról, hogy a 20 millióra duzzadt európai iszlám közösség évente egymillió fővel növeli híveinek számát, az őshonos népesség ezzel szemben folyamatosan csökken. Ez azzal jár, hogy több muzulmán válik a fundamentalista ötödik hadoszlop tagjává. Ez pedig maga a háború, ráadásul velünk és ellenünk. A Londonban élő Határ Győző, akinek e sorok írója ötven évvel ezelőtt Budapesten munkatársa volt illegális írásainak kiadásában, nemrégiben megjelent A fény megistenülése című könyvében felhívja a figyelmet az iszlám veszedelmére. Nekik eszükben sincs elfogadni a nyugati kultúra elveit. Ezzel szemben kijelentik, hogy „Allah és a Próféta nevében a ’rendcsinálás’ jogos, helyes és jámbor tett, tehát legitim eszköz a népirtás.” Határ, akit az egyik magyarországi magazin „váteszi vénájúnak” nevez, rávezeti az olvasót: miért kell agresszív módon fellépni a fundamentalista iszlámmal szemben. Az Amerika által meghirdetett és a terrorizmus ellen Afganisztánban sikerrel végrehajtott háború a tálibok és az al-Kaida terrorszervezet ellen folyt. Sehol, senki sem hivatkozott az iszlám ellen szervezendő ellenakcióra. Az olvasónak azonban tudnia kell, tudnia illik, hogy miről van itt szó. MESTER LÁSZLÓ
