Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-05-17 / 20. szám
Ann Mátrái Jona JOHNNY KUKORICA Vasárnap reggel van. Pünkösdvasárnap. Ahogy múlnak az évek, úgy ragaszkodom egyre jobban a rutinhoz, különösen a hétvégén. Friss kávé kényelmesen, lassan iszogatva, nem rohanva. Nem hírek szólnak a rádióban, hanem a San Francisco-i klasszikus adó műsora, ilyenkor mindig templomi zene, misék. Elvezettel hallgatom. Mellé a New York Times vasárnapi számát falom a sok érdekes melléklettel, utazás, könyvek, színház- és koncertkritikák. Estig sem tudnám befejezni. De ma olyan csodás az idő, hogy nem szívesen maradok az újság mellett sokáig. Madárcsicsergés, távoli kutyaugatás hallatszik. Mintha nem is Kalifornia egyik legzsúfoltabb környékén lennék. Bódító rózsaillat úszik a levegőben. Sétálni kéne, vagy talán inkább biciklizni menni. A bicikli mellett döntök. Szeretem a környéket gyorsan végigcikázni. Tele csodás házakkal, de még szebb kertekkel. Nagy a nyugalom, csend van, forgalom alig. Ma reggel is csak néhány autó előz meg lassan a kanyargó eldugott kis utcákon. Némi elégedettséggel és halvány büszkeséggel állapítom meg, hogy nem is utolsó dolog ilyen szép környék közepében élni. Régi pünkösdi vasárnapok hangulata jön váratlanul elő. Nem is tudom, mi teszi, talán a rózsaillat, meg a rádió miséje. Az otthoni körmenetek hangulata, amikor kis kosárból rózsaszirmokat szórtunk az újpesti templom kertjében. Hirtelen furulyaszó üti meg a fülemet. Mintha az agyam már megérezte volna előre az otthoni hangulatot,-mint az állatok a földrengést. Milyen furcsa aszszociáció. Egész olyan, mintha valahonnan az alföldi pusztából jönne. Modern Kukorica Jancsi játszik valahol? Egy elegáns ház kertjében egy kisfiú furulyázik, nem dallamot, csak úgy improvizál. Ügyesen. Helyes gyerek, kicsit pufók, 6-7 éves körüli. Egyedül álldogál a kerítés mellett. Ahogy észrevesz, abbahagyja egy pillanatra a zenélést. Nem mozdítja el a fejét, csak a szemét emeli fel rám. Szomorú a szeme, magányosnak tűnik. Felnőttek, szülők, testvérek, barátok nincsenek a láthatáron. A gyerek magányos és szemmel láthatóan unatkozik. Semmi se köti le igazán, hiszen annyi minden között válogathat. A rövidre vágott füvön értékes játékok hevernek, kisautó, amibe bele lehet ülni; távirányításos kisrepülőgép, mint lezuhant madár hever a fűvön. De a gyerek csak furulyázik. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk. Valami huncut, kicsit szégyenlős, büszkeséggel kevert mosoly villan fel az arcán. Van egy titkunk már. Ő furulyázik, én meg észrevettem. Bátorítóan rábólintok. Visszabólint és tovább improvizál. Én meg tovább karikázom jókedvűen. Erősebben nyomom a pedált, felgyorsulok. Nem akarom zavarni. A kapcsolat létrejött. Ennyi elég is. Egy darabig kísér a furulyaszó, de aztán már nem ér utol. A hosszú pálmafákkal övezett utca végén általában jobbra fordulok és egy kis hurkot megtéve az ellenkező irányból térek vissza a házunkhoz. De most izgat Kukorica Jancsi és visszafordulok arra, ahonnan jöttem. Eszembe jut az én gyermekkorom. Elnevetem magam. Igaz, furulya nem volt, de volt cselló, hegedű, és volt autó is meg nyaraló is, szép gondozott kerttel. Mégis mekkora a különbség. Mi gyerekek sose unatkoztunk, sose voltunk magányosak. Pedig akkor TV is csak ritkán volt. De voltak könyvek, lemezek, römikártya, dominó és beszélgetés. Beszélgetés, szomszédolás, gondolatok kicserélése, családi, iskolai, munkahelyi gondok megosztása rokonokkal, barátokkal. Kommunikáció. Amit ma tanfolyamokon drága pénzért tanítanak és ami ennek ellenére ebben a felgyorsult világban egyre komplikáltabb. Pedig az ellenkezője kéne hogy történjen. Sétálsz valahol Montreálban egyedül egy forgalmas utcán és Pestről hív valaki a mobiltelefonon. Éjjel nem tudsz aludni, valami elegáns hotelben vagy, foglalkoztatnak az irodai gondok, nézed álmatlanul forgolódva a kivilágított felhőkarcolókat, nem is tudod hirtelen, hol vagy. Egyedül érzed magad, és írsz egy e-mailt. A címzett nem is kell hogy tudja, honnan írod és mikor. A fontos a kapcsolat. A kommunikáció új vonalai nem ismernek határt, időt. Elérhető vagy 24 órán át. Kukorica Jancsi... Johnny Corn... eljátszom a gondolattal. Egész jól hangzik. Johnny Corn, az unatkozó milliomosgyerek kallódó milliomos felnőtt lesz majd. Túlhajszolt cégalapító. Johnny, a kábítószeres rockzenész. John corn, a világ koncerttermeinek keresett fuvolaművésze. Ki tudhatja? Mi sohasem unatkoztunk. Voltak könyvek, amiket Szenteste a karácsonyfa alatt hasalva a csillagszóró fényénél lehetett olvasni. Térképek, amiket órákig lehetett böngészni, képzeletbeli utazásokat tervezve olyan részletesen, hogy mikor évtizedek után eljutottál valóban oda, pontosan tudtad melyik irányban kell menni és ott mi lesz a látnivaló. És voltak agyonolvasott Rejtő Jenő könyvek, esős balatoni nyári napok évente visszatérő és minden alkalommal az újdonság erejével ható olvasmányai. De eszembe jutottak régi amerikai magazinok is amiket otthon a hatvanas években faltunk. Csodáltuk a gondtalan jólétet tükröző színes képeket. Kedvencem egy apróhirdetés volt. Fiatal, harmincas házaspár, legalább három gyerek, jóképű férj, csinos feleség miniszoknyában tupirozott hajjal, erősen kihúzott szemekkel. És az elmaradhatatlan kutya. Mindenki mosolyog, még a kutya is. Borzas, de gondozott, barátságos pofájú és jó nagy, mert a lényeg az, hogy a kutya is befér a kényelmes kocsiba, ami persze 6 K T 2002. május 17. szintén ott csillog-villog a képen a szép családi ház, a gondosan lenyírt pázsit előterében. Milyen irigykedve néztük. Hiába, ez Amerika, sóhajtottuk hozzáértően és elismerően. Mire megint a házhoz érek, más kép fogad. Csend van, legalább is nincs furulyaszó. De valahogy vibrál a levegő. A gyerek ott van még mindig, de a furulya a fúvón hever és Johnny már a kisautóban ül. Kukoricáék pázsitja is kifogástalan, de nem érződik az a harmónia, mint ami a hirdetésen. A félig lehúzott garázsajtó mögött Johnny fiatal apja félkézzel a vadonatúj Mercedes csomagtartójában turkál, a másikkal gesztikulál és üvölt mint egy eszelős. Üvölt, pedig a fején a mobiltelefon fülhallgatója és szája előtt a kis mikrofon. Mint valami marslakó, aki lepottyant és most próbálja elintézni, hogy jut vissza oda, ahonnan jött. Az előbbi idillikus kép már eltűnt. A bejárati ajtó hirtelen kicsapódik és megjelenik az űzött fiatal mama. Elhízott, de arca csinos, haja csapzott, lihegve hadar, ruházatából ítélve vagy az állóbicikliről vagy a gyalogológépről esett le. "Johnny, még 10 percem van és utána zuhany és rögtön indulnunk kell, különben elkésünk. Legyél kész időben, jó? Kérlek szépen - mondja az agyonhajszolt anyák lelkiismeretfurdalásos, kérlelő hangján." "Utána elmegyünk és megvesszük azt a videojátékot, amit apád ígért. Akkor lesz időm. Jó? Légy szíves." Nem is vár választ, rohan be a házba. "Johnny?" elnevetem magam hangosan. "Azt mondta, Johnny?" A kisfiú rábólint és szomorú szemmel rám néz. Ez már a második titkunk. Osszeszorul a szívem. Legszívesebben megragadnám, begyömöszölném a bicikli kosarába - nem is férne be - letakarnám egy pokróccal, mint egy kis ET- t és felkarikáznék vele az ég felé. Kimenteném vissza az én gyerekkoromba, hogy megmutassam, milyen jó is volt. De nagyon messzire kell visszamenni az időalagútban, vagy négy évtizedet. Felélénkül a szél, rózsaillatot hoz megint. Rosszkedvűen indulok hazafelé. Pedig meglehet, nincs is igazam. Az ő gyerekkora talán neki lesz egyszer olyan szép, mint valamikor az enyém volt. Meghalt Ruth Handler, a Barbie Baba "mamája" 85 éves korában Los Angelesben meghalt'Ruth Handler, a Mattel játékgyártó cég egyik alapítója, aki leginkább a világhódító, újszerű Barbie baba létrehozása nyomán lett közismert. 1959-ben dobta piacra a lányáról elnevezett, nőies idomokkal és felnőtt ruhákkal-kellékekkel rendelkező Barbie-t, amelyből azóta több mint egy milliárdot adtak el. Handler később mellrákkal operált nők számára készített műmelleket - szintén sikerrel. Mindig tudott haladni a korral. A MAJÁLISRÓL San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház 10. Jubileumi Majálisa 2002. május 5-én Az idei 10. jubileumi majális is szép számmal vonzotta az érdeklődőket. Tíz évvel ezelőtt rendezték ugyanitt a többszörösen felgyújtott - leégetett egyházi birtokon az első majálist, hogy a hamvaiból újjászületendő phoenix-madárhoz hasonlóan a gyülekezet eme szent helyén az élet újra indulhasson. Azóta hagyománnyá vált ez a rendezvény, mely minden évben bővülő választékot nyújt a magyarságnak, s a nem magyar vendégeknek. Ezek között a táncműsorok, szabadtéri és belső előadások, kulturális műsorok, zene, étel s nem utolsósorban ital, meg sok rég nem látott barát vagy új ismeretségek alkalma teszi színessé az alkalmat, s nyújt lehetőséget az egyházzal, a gyülekezettel s annak pásztorával ismerkedni. Tudjuk, ez a rendezvény mindig megkívánja rendezők s szervezők fáradhatatlan s áldozatos munkáját. Úgy érzem, helyénvaló, ha a magyarság nevében itt is köszönetünket fejezhetjük ki ezért a magyarságmentö munkáért, melyben Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor és Maxim András főgondnok, valamint a presbitérium tagjai és oly sokan mások jelenlétükkel és munkájukkal járulnak a rendezvény remélhetőleg Isten áldásában gazdag sikeréhez. Itt e sorokban most a kulturális műsorok közül kettőről számolok be kissé részletesebben. Hangversennyel köszöntött minket a csodálatos Kodály Kórus, Érseki Emőke kiváló vezetése és éneklése mellett. A közönség kitörő tapsviharral ismerte el magas színvonalú műsorukat, melyben kis kamarakórus összeállítással indulva, négy lépcsőben egyre gyarapodó énekessel emelték, fokozták a kórus méretét, és a művek igényességét. A hangversenyben a kórust és énekeseket Szilas Imre orgonaművész kísérte zongorán. A hangverseny részeként Neszlényi Judith (Korvina Kultúr Kör) két tanítványa s Neszlényi Judith zongoraművésznő adott felejthetetlen ízelítőt tanítványai képességéből. A tizenhat éves Jeremy Cull immár harmadszor jelent meg a majális műsorában, s ez alkalommal is a közönség nagy örömére Chopin: Military Polonézét játszotta. A tíz éves kislány, Vicky Gee volt a csodálatos meglepetés. Neszlényi Judittal két zongorán játszottak, s a kislány szerény megjelenése, nagyszerű felkészültsége és virtuozitása a közönség szinte szűnni nem akaró tapsát érdemelte ki. Mozart: C-dur szonátá-)é\ játszotta. Több éves szokásunkhoz híven, rövid szünet után, az Arany János Kultúr Kör is megtartotta tavaszi anyáknapi műsorát a majálison. Mind a hangverseny mind ez a műsor a templomban zajlott le. A Kör műsorának összeállítója és műsorvezetője Előd László, a Kör elnöke, bevezető szavai után a Kör mottójával, Arany János szavaival, Finta Ilona nyitotta meg a műsort. Ezeken a műsorokon szeretünk bemutatni új és fiatal szereplőket, s így az idén sem volt ezekben hiány. Ezek között hallottuk Csentery Ferenc dalnokot amint saját hangján CD-ről kísérte önmagát Petőfi dalok és magyar nóták éneklésében, virágokról, szerelemről s az édesanyákról. . Csaba Mária bársonyos hangjában Szabó Péter gitár kísérete mellett gyönyörködtünk két középkori virágénekben. Versmondóink között új fiatal arcként jelent meg Fizli Lajos, aki évekkel ezelőtt középiskolai és egyetemi éveiben, édesanyja segítségével s buzdítására kedvelte meg a versmondást. Finta Ilona fiatal művésznő a tőle megszokott magas színvonalú, s egyre érettebb verstolmácsolása négy versben bontakozott ki. Ezek közül záró verse: Arany János ‘Vörös Rébék’ adta meg neki a lehetőséget, hogy versmondó művészetét e széles érzelmi skálát s dinamikát igénylő versben bemutathassa. Ebben a tavaszi / anyáknapi verses csokorban az összekötő és áthidaló szerep Csaba Péter zongoraművésznek és a műsorvezetőnek adatott. Péter a műsor különböző alkotóelemei között zongorán tökéletesen odaillő népi dallamokat szólaltatott meg. Előd László röviden bemutatta mind az Arany János Kultúr Kör 28 éves Los Angeles-i működését, mind az első magyarországi Arany János Kör (Fasori Evangélikus Gimnázium, Budapest) történelmi szerepét, múltját azokból az időkből, amikor Petőfi Sándor is abba az iskolába járt és Magyarországon a német és a latin nyelv képviselte az igazságszolgáltatás, a törvény és művelődés nyelvét. A műsort záró előadó, Gazda József erdélyi író-tanár, rövid összefoglalóban Körösi Csorna Sándorról, a halhatatlan kutatóról adott tényekkel tűzdelt értékes és érdekes ismertetést. Örömünkre szolgált, hogy nem csupán az előadásokban résztvevők átlag életkora kezd a 20-30 évesek csoportjába tolódni, de a hallgatóság is fiatalodik. Előd László Dr. Hajduczki István BELGYÓGYÁSZ Diplomáié, American Board of Internal Medicine 7060 Hollywood Blvd., Suite 406 Hollywood, CA 90028 (323) 466-9696 Fogad belgyógyászati és kardiológiai betegeket.
