Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-08-17 / 31. szám
Vacsora Versailles-ban, a Tailleburg-i csata képe alatt (1987) A legrégebbi emlékek a hazai, budapesti tűzijátékokat idézik fel, amelyek a különböző néven megtartott, de mindig ünnepi hangulatú augusztus húszadika éjszakáját ragyogták be. Gyerekkoromban a pesti Dunapartra vitt be édesanyám Hévvel és villamossal, majd a hatvanas években már Vas Gereben utcai villánk teraszáról csodálhattuk az ünnepi fények villódzását. A tűzijátékok történetében Amerika még eléggé újoncnak számít, viszont elismerten világnagyság e téren. Washingtonban egy július 4-i tűzijáték során kb. 3000 petárdát lőnek fel, az "America the Beautiful" és más hazafias indulók dallamára. Mire az 1812-es Nyitányhoz érnek, m$r félmásodpercenként villannak a fények a háromperces grand finálé crescendójában. A leglátványosabb tűzijátékokat folyami vagy tengeri hajóról lövik fel, pl. Long Beach-ben, ahol nem gond, hogy hová hull vissza a pernye. A mi környékünkön, Hollywoodban a golfklub j külön műsorral szolgál júfius 4-én. A Csárdás étterem utcájában, a Lillian Way-en utcai fesztivált rendeznek ezen az estén, egészen kicsi gyermekeket is kivisznek a szüleik. A környékbeli üzletek adományoznak enni-innivalót, van zene, tánc, és jó hangulat. Aztán megkezdődik a tűzijáték, és a tömeg egy emberként sóhajt fel: "De gyönyörű! Vajon hogy csinálják?" A pirotechnika olyan idős, mint maga a puskapor, amelyet a kínaiak már egy évezrede használnak. A salétrom, kén és szén explozív keverékét a Földközi tenger környéki országokban is régóta ismerik. Az olaszok voltak az ünnepi tűzijáték úttörői. Királyi esküvőkön, koronázások alkalmával és egyházi ünnepeken a 16. században már rendszeresen használták. 1690-ben Nagy Péter cár öt órán át tartó tűzijátékkal ünnepelte fia születését; egy három kilós rakéta a nézők közé esett és megölt egy nemesembert. Angliában 1613-ban I. Jakab udvarában előre elrendezett "képet" kreáltak: Szent György lovas alakja a tűzokádó sárkánnyal, az időzített robbanások következtében mozogni látszott, valahogy úgy, mint napjainkban az "élőújság" a neonreklámok alján. A rakéták fellövését eleinte kézi gyújtással, később elektromos kapcsolótáblával, az utóbbi évtizedben komputeres irányítással végzik. Az emelkedést a "fekete por" biztosítja, majd késleltetett gyújtással robbantják az egymástól szigetelőanyaggal elválasztott rekeszekben lévő, különböző színű és mozgású tölteteket. A színekkel 19. században kezdtek az olaszok kísérletezni. Addig csak a fehér, a vas sárgás és az antimon kékes színe volt látható. Ma a vöröset a stroncium, a kéket a réz, a zöldet a bárium, a fehéret a magnézium vegyületei adják. Elsőnek a Ruggieri család adott ki könyvet a színek kémiai képleteiről; ők ma Franciaország élvonalbeli tűzijáték-szakértői, de Amerikában is csupa olasz név uralja ezt a területet: a Gruccik, a Zambellik és a Rozzik. 1840 táján a salétromot a megbízhatóbb és fényesebb kálium-vegyület vette át, és ezzel a vegyészek szerepe véget is ért. Most már a művészeken volt a sor, és amint látjuk, ők meg is tették a magukét. Gyönyörködjünk hát a szépséges tűzijátékokban, csak az amatőr petárdákkal vigyázzunk, mert azok minden évben sok sebesü- A Hollywood Bowl lést és tűzesetet okoznak. Jancsó Zsuzsa: Kevés elbűvölőbb látvány van, mint langyos nyári éjszakán a mélykék égboltot hirtelen lángba borító, rakétaként a magasba lövellő vagy virágként szétnyíló és aláhulló, csillagszóróként szikrázó, tűzfolyamként zuhogó, pezsgősüvegként pukkanó és bombaként sistergő, ragyogó színekben pompázó tűzijáték. Fogadott hazánkban, Amerikában július 4-én, a Függetlenség Napján rendezik a legtöbb tűzijátékot, de a Hollywood Bowl-ban például már a júniusi nyitó- és néhány későbbi, majd a záróelőadáson is része ez az ünnepi műsornak. A franciák július 14-én, a Bastille ostromának évfordulóján, valamint november 11-én, a háború végét jelző "Armistice Day" alkalmából ünnepelnek így. Mind a kettőt volt szerencsém látni: az utóbbit még stuvi koromban egy párizsi "leragadás" alkalmával a Champs Elysées-ről néztük végig, a Diadalív közeléből. S ami még csodálatosabb volt: már amerikai egyetemi hallgatóként, egy jutalom-út keretében a Versailles-i kastélyban kizárólag a mi tiszteletünkre rendezett tűzijátékban gyönyörködhettünk a Galerie des Batailles-ban rendezett ültetett vacsora után, miközben libériás, rizspotíos parókájú inasok hordták körbe a pezsgőt és frissítőket... AMERIKAI lifagyar Hírlap 2001. augusztus 17 Előnyben a magyar szavak (MN) Néhány héten belül a parlament elé kerül a kormány által már elfogadott, „a magyar nyelvnek a reklámok és üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról” szóló törvénytervezet. Levendel Adám, a Magyar Reklámszövetség elnöke úgy véli, divattá lehetne tenni, hogy az idegen kifejezések helyett magyarok szerepeljenek a különböző reklámokban. Grétsy László nyelvész is támogatja az előterjesztést. Legfőbb célja ezzel az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésének, hogy korlátozza az idegen szavak használatát a kereskedelemben, a gazdasági, üzleti életben való reklámozás során. A tervezet értelmében a reklámcélú köztéri feliratokon, reklámtáblákon szereplő idegen szavakat magyarul is fel kell tüntetni. Ha az adott idegen szónak, kifejezésnek nincs pontos magyar megfelelője, akkor körül kell azt írni vagy megmagyarázni az értelmét. A tervezettel egyetért Levendel Ádám, a Magyar Reklámszövetség elnöke is, bár szerinte ezt nem feltétlenül törvényi úton kell szabályozni. Lapunknak kifejtette: más módon is célt lehet érni, divattá lehetne tenni, hogy az idegen kifejezések helyett magyarok szerepeljenek a különböző reklámokban. Kijelentette: a reklámszövetség szívesen támogatná olyan versenyek, pályázatok kiírását, amelyek a magyar nyelvi lelemények használatát díjaznák a reklámokban. - A magyar nyelv hajlékonyságában, áthallásában óriási lehetőségek rejlenek, biztos vagyok benne, hogy a reklámszakemberek ezt remekül kihasználva, frappáns kifejezéseket alkotnának - szögezte le. Az elgondolást a magyar nyelvészek is támogatják, annak ellenére, hogy egy önálló nyelvtörvény gondolatával nem értenének egyet. Mivel a nyelv öntörvényű, ezért szabályozni nem lehet - hangsúlyozta Grétsy László, az ismert nyelvész. Elmondta: nagyon fontos, hogy az emberek értsék a hozzájuk eljuttatott üzeneteket, ezért is szükséges egy ilyenfajta szabályozás létrehozása. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmány 61. paragrafusában is megfogalmazódik: a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőséget kell biztosítani a hozzájuk címzett közérdekű közlemények magyar nyelven történő befogadására. Grétsy László hozzáfűzte, hogy úgy tudja, ha a törvény életbe lép, az egyes cégeknek lesz türelmi idejük az új szabályokhoz igazodni, sőt a Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő osztályán működő szakértő testület is a (folytatás a 9. oldalon) Találkozás és üdvözlet A mai Debrecen helyén már az Árpád-korban település volt. írásbeli dokumentumokon a város neve első ízben 1235-ben bukkant fel. Egy 1332-ből származó oklevél "bírákat, esküdteket, hospeseket és kereskedőket" említ, ami végül is városi tanács létrejöttét igazolja. Hivatalosan ettől az időtől tekintik Debrecent mezővárosnak. A város környékén módos földesurak birtokai terültek el. A kerékgyártók, kovácsok, fazekasok és vargák, tímárok már a 13. században jelentős forgalmat bonyolítottak le. Debrecen a török hódoltság határán nagyforgalmú vásárvárossá fejlődött és a 41 céh jelentősen fellendítette a kézműipart. A 15. század végétől elterjedt, hogy Debrecen lakóit cívisnek nevezték. Megszületett a legendás cívisváros. Számos írásbeli dokumentum bizonyítja, hogy a jómódú gazdálkodók és kereskedők szinte külön kasztot létesítettek, önteltek, magabiztosak, sőt vagyonukra, társadalmi állásukra legendásan büszkén voltak. A szabadságharc leverése után a polgárokban a hazafias nemzeti érzés egyszerre fellángolt és akkor vetődött fel a gondolat, hogy Debrecenben állandó kőszínházat kell építeni. A vándorszínész-társulatok addig egyik vagy másik vendégfogadóban tartottak előadásokat, de ez a módszer bántotta a cívisek önérzetét. Akkortájt történt, amikor az egyik testes városgazdát megkérdezték, hogy minek kell Debrecennek állandó színház, a cívis kivette a csibukot a szájából, megcsörgette a hasán lógó vastag arany óraláncot, nagyott sercintett és csak ennyit mondott:-Mer’ telik! Mikor a városi tanács komolyan napirendre tűzte a színház építésének kérdését, kontra és rekontra vélemények hangzottak el és a vita egyre élesebb lett. Abban az időben született a sokáig fennmaradt gúnyversike, aminek dallama is született és a suhancok az utcán hangosan énekelték: Debrecennek nem kő színház, Éljen a disznóhízlalás! Keresztelő - esküvő, Debrecennek csak ez kő! De azután mégis csak felépült és 1865-ben megnyitotta kapuit a később Csokonai Színháznak elnevezett épület, amely stílusában keverte a korban divatos romantikus és innen-onnan alkalmazott építészeti stílusokat. A homlokzati falat Petőfi, Kazinczy, Vörösmarty, Csokonai, Kisfáludy és Kölcsey szobrai díszítik. Itt kezdte pályafutását Blaha Lujza, Újházi Ede és ... ezt azonban nem akarom időnap előtt elárulni. Közben az idő a huszadik századra fordult át és alig másfél évtized után kitört az első világháború. Debrecen is elküldte a maga katonáit a frontokra és bizony, nem mindenki tért közülük haza. A háborút a hátország is megszenvedte, de ugyanakkor egyre többen jártak színházba, felejteni. Ebben az időben történt, hogy egy fiatal színésznő, aki a pozsonyi magyar színházban operettszerepeket játszott, Pestre utazott és felkereste *Réti bácsi" dörzsölt színházi ügynököt. Talán az ösztöne unszolta, hogy nem lesz hosszú maradása Pozsonyban... A tapasztalt ügynök fejmosással kezdte:-Legelőször is a nevét kell megváltoztatnia. Komolytalan, ha valaki szóvicceket farag a nevéből. Hajnal, Hajnalka... Válaszszón tisztességes nevet. A színésznő megfogadta a tanácsot. Amikor jóval később Heltai Jenő debreceni színigazgatóval találkozott Réti bácsi irodájában, már büszkén vágta ki új nevét:- Honthy Hanna! így került a fiatal operettprimadonna Heltai Jenő debreceni társulatához. A színigazgató semmiesetre sem tévesztendő össze Heltai Jenő íróval és költővel, A néma levente szerzőjével. A Debreczeni Újság főszerkesztője és tulajdonosa Than Gyula volt. Nevezetes családi név, két másik ág tagja Than Károly híres vegyész professzor volt és Than Mór, a magyar történeti festészet jelentős képviselője. Than Gyula lapjában lelkes kritikát írt Honthy első debreceni fellépéséről. Később otthonába is meghívta, lévén neki is Hannával azonos korú leánya: mind a ketten 1893-ban születtek. Az első Pünkösdön Thanék családi házában hagyományos ünnepi ebéd volt szabad ég alatt. Hivatalos volt Honthy Hanna és Heltai színigazgató is. Később a két hölgy Ilonka pónifogatán kikocsikázott a városba. Azután évek, évtizedek teltek el. Amikor 1976-ban Honthy Hanna Debrecenben vendégszerepeit, a patinás Arany Bika Nagyszállóban szállt meg. Egyik nap kopogtattak az ajtaján. Fehér hajú idős asszony állt ott mosolyogva és egy szót sem szólt. Honthy Hanna nézett rá, hosszan. Aztán felkiáltott:- Ilonka! - Hatvan esztendő után is felismerte a régi arcot. Egymás nyakába borultak.' Honthy kezén könyökig érő kesztyű, hogy reumától deformált kezét takarja. Ilonka rápillantott- és megértették egymást. A látogató közölte, hogy a fiához készül, Amerikába. így történt, hogy Honthy Hanna elküldte nekem az akkor megjelent életrajzát, ezzel a bejegyzéssel: "Than Gyula Amerikába vetődött unokájának, - aki ott is a magyar szót ápolja; szeretettel Honthy Hanna." TüzajáféB 4
