Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)

2001-03-09 / 10. szám

MIRE TANÍT ÉS KÖTELEZ EL MINKET PETŐFI? 1848 március Idusa nagy nem­zeti ünnepünk, amelyen minden alkalommal elszavalják Petőfi Sándor Nemzeti Dalát. Valóban, nemzeti érzés tölti el mindnyá­junk szívét. De mit jelent igazá­ban véve nemzetinek lenni, mitől nemzeti a nemzeti tudat? Futó pillantást vetve azokra a politi­kai mozgalmakra, melyek a nemzet eszméjét tűzték zászló­jukra érdekes, hogy szembetű­nő ellentmondásokba ütközünk. Dicső szabadságharcunkat megelőzőleg nemzeti ellenállás volt nemcsak a Habsburgok né­­metesítő kísérleteivel, hanem a társadalom feudális viszonyain változtatni akaró, polgárosító törekvésekkel szemben is. A magyar reformkor óriásai (Wes­selényi, Kölcsey, Széchenyi, Kos­suth, stb.) egy korszerű, függet­len Magyarországért harcoltak. Azonban magyar sajátosság, hogy politikai módszereik, stílu­suk, taktikájuk között olyan éles ellentétek voltak, hogy gyakran egymásban látták a legveszélye­sebb ellenfelet. Egy bizonyos értelmű magyar tragédia, hogy az 1867-es kiegyezés máig sem jutott egészen nyugvópontra. Aztán a Trianon utáni Ma­gyarországon éppen úgy nemze­ti érdekekre hivatkozott a ha­talmon levő politikai elit, mint a velük szembe forduló mozga­lom. Kádár kötelező közhellyé tette a szocialista nemzeti egy­ség fogalmát. Aztán itt vagyunk a mánál. Az inkább mélyülő gazdasági válságból, a külpoliti­kai környezet erőinek szorításá­ból kitörni újra és újra a nem­zeti erők halaszthatatlan összefo­gását sürgeti a kormány. Koa­líciók ide vagy oda, kérdőjelez­hető, van-é igazában egységes nemzettudat Magyarországon, ahogy mi itt elvárnánk. Akár gondolunk az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei­re, akár kül- és belpolitikai adottságokra. A nemzeti elv érvényesítése minden területen óvatosságot, végtelen türelmet és erkölcsi tisztaságot kíván, ami ennek a kérdésnek az er­kölcsi-lelki vetületét adja. E tekintetben Petőfi Sándor ma is nagy tanítónk lehet. A napokban városunk magyarsága különböző helyeken 1848 már­cius 15.-ére fog emlékezni ün­nepélyes tiszteletadással és hő­söket megillő hódolattal. Én különösen Petőfi emlékezeté­nek kívánok áldozni. Úgy érzem, hogy ilyen ünneplésekben Isten beteljesíti magyar népünkre nézve is azt, amit Ézsaiás prófé­ta által ígért: "És ad nektek az Úr kényért a keserűségben és a nyomorban vizet és nem kell többé elrejtzőködniök tanítóid­nak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: Ez az út, ezen járjatok." (30:20,21) Va­lóban! Nagy nemzeti hőseink emlékének, tanításainak felidé­zése a történelem változásait túl élő, örök igazságok kenyerével táplálja lelkünket. Újra érezzük, hogy életünk, jövőnk csak azon az úton biztosítható, amelyen ők jártak, a hitnek, a szeretetnek, az áldozatnak, erkölcsi megtisztu­lásnak útján. Melyek azok a ki­emelkedő igazságok, amelyek­nek kenyerével éppen Petőfi emlékezete táplálhatja lelkün­ket? Nem Petőfit az írót, a köl­tőt akarom ma méltatni, hanem idézni őt mint prófétát, aki nemzetünk számára akár ma­gyarhonban, akár szétszórtsá­gunkban Isten útjait tárja fel, hogy járjunk rajta. Én úgy találom, hogy nem új út az, amelyen Petőfi keresi né­pe és az emberiség megújulásá­nak útját, hanem csak az a régi út, melyre Isten követei minden időben rávezetni akarták az emberiséget. Mélységes, halá­lig hű szeretet töltötte be Petőfi szívét az ő népe iránt. Azt mondja hogyha nem született volna is magyarnak, e néphez állana, mert ez a legelhagyatot­­tabb a föld kerekén. Ez a szent szeretet indítja arra, hogy min­den áldozatra kész hűséggel dolgozzék árva népe felemelte­tésén. Ledőlt szobor népe. Egykor ott állott a dicsőségnek, tisztességnek fénylő magaslatán. "Európa látta s mindenik térd meghajolt, de a magasból a mélybe dőlt alá s alant a völgy­ben elnyelé a posvány." Az el­maradottságnak, léha nemtörő­dömségnek, halálba altató kö­zönynek ebből a posványából akarja kiemelni a kulturnépek színvonalára nemzetét. Mint hatalmas, tettre hívó harsona zendül fel ajkán a munkára hívó szózat: "Föl nemzetemnek apraja, nagyja. Szégyen reá, ki lomhán vesztegel. Dicsőség arra aki dolgozik... Válasszatok most... szégyen vagy dicsőség... Csatá­zok verseimmel... egy-egy har­cos legény minden dalom" - és népe felvirágoztatásának szol­gálatába állítja költészetét. Ha valamikor, akkor ma szük­ség van arra, hogy az ítélet fe­­lelősségrevonó erejével figyel­meztessen, hogy magyarnak lenni számunkra nem kiváltság, hanem elsősorban komoly, de kényszerűségében felemelő kö­telesség minden pártpolitikai povedáció ellenére. A kiváltsá­gok, ha voltak, a történelmi íté­let tűzpróbájában elégtek, de mint a tűzben kiégett salakból felragyog az arany, úgy kell át­ragyogja szenvedéseinket kul­­túrhivatásunk kötelező öntuda­ta, dolgozni szüntelen nemzeti műveltségünk megőrzésén, kü­lönösen kisebbségi sorsban. Azonban Petőfi még tanít arra is, hogy népünk iránti szerete­tünk sohasem lehet öncél, kul­­túrértékeink kifejlesztése soha­sem válhat a mások iránti gyű­lölet alacsony eszközévé. Ha valaki, akkor éppen Petőfi élete ad felséges példát arra, hogy miképpen kell megtisztítanunk nemzetiségünk iránti ragaszko­dásunkat az egyetemes ember­szeretet felemelő erejével. Mennyire áthevíti Petőfi hazafi­­ságát az a szenvedélyes ember­szeretet, melynek hatalmas val­lomása már 21 éves korában ebben a nagyszerű bizonyságté­telben csendül fel: "Hogyha fel­dobnám az égre szívemet, mele­gítené a világot nap helyett." Mily felséges álmot álmodott rajongó lelke azért az új világ­ért, melyben majd "a bőség ko­sarából mindenki egyaránt ve­hess a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet , a szel­lem napvilága ragyog be min­den ház ablakán." így olvad fel Petőfi halálig hű nemzet-szere­­tete a legnemesebb internacio­nalizmusba. így teszi kétségte­len valósággá Petőfi lénye az egyszerű tételt, hogy az ember­nek hazafiságában is keresz­tyénnek kell lennie s nem sza­bad soha megfeledkeznie a leg­nagyobb parancsról: Szeresd az embert! Ez a hit élesztette né­pe s az emberiség iránti szere­­tetének tűzét s tartotta ébren az ő lelkében is a bizakodást, hogy "nem lehet, hogy annyi szív és oly szent akarat / hiába sorva­­dozzanak egy átoksúly alatt." Petőfi leikével éreznünk kell s meg kell éreztetnünk az állam­mal s az egész világgal, hogy amikor nemzeti egyéniségünk megőrzéséért, kifejlesztéséért, kultúrtartalommal való betölte­­téséért viaskodunk, akkor nem az önzés vagy a gyűlölet elzár­­kózottsága vezet, hanem tesz­­szük ezt azért, mert - Széchenyi szavaival élve- "az emberiségnek akarunk egy nemzetet megtartani s sajátsá­gait, mint ereklyét megőrizve s szeplőtlen mineműségében ki­fejtve végcéljához az emberiség feldicsőitésében közelebb vinni." Dr. BONIS BÉLA DÁNIEL TIBOR FABIAN 1848 márciusán Ezernyolcszáznegyvennyolcban nehéz idők jártak, a magyarok függetlenségre, szabadságra vágytak. Nem akartak más nép által elnyomásban élni, és ez ügyben szerte kezdtek Kossuthban remélni. Kossuth Lajos végbe vitte a magyar nép vágyát, létre hozta a magyar nemzet független kormányát. Petőfi a "Talpra magyar"-t akkor elszavalta, "hogy rabok tovább nem leszünk", a népet biztatta. A nép szerte lelkesedett és ahogy az idő haladt, az új hadsereg megszületett, már a magyar zászló alatt. A huszár egyenruha és a csákó nagyon szépek voltak, és a Gábor Áron rézágyúi is ottan ragyogtak. De az újonnan szerzett szabadság nem sokáig tartott, mert az elnyomók a magyar ellen elkezdték a harcot. Ellenség jött minden felől, nagy túlerőben voltak, de a honvéd bátran állta helyét, vére hullhat. A hősi harcok után a honvédek vesztettek sok embert, e kényszer folytán Világosnál letették a fegyvert. Az agyonfáradt honvédeket ott foglyul ejtették, és őket hosszú évekre várbörtönökbe vitték. A szabadságharc résztvevőit mindenütt üldözték, a tizenhárom tábornokot Aradon kivégezték. Kossuth, Petőfi, magyar honvéd, már régen porladnak, de a szellemük által örökre köztünk életben maradnak. MEGHÍVÓ MÁRCIUSI TÖRTÉNELMI EMLÉKNAP Az Ontarioi Független Magyar Református Egyház vezetősége tisztelettel és szeretettel hívja magyar testvéreinket, barátainkat AZ 1848-AS MAGYAR SZABADSÁGHARC ÉS AZ 1848. MÁRCIUS 15-1 TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK MEGÜNNEPLÉSÉRE 2001. március 18-án vasárnap délelőtt 11 órakor a templomban hálaadó istentisztelet. Istentisztelet után az egyházunk parkjában,a szabadság­­harcaink és hőseink emlékére állított kopjafáknál koszorúzás. Délután 1 órakor a Zágonyi teremben ebéd és ünnepi műsor. A Zágonyi terem színpadán fiatalok és felnőttek történelmi megemlékezése és előadása "Fogadó a kopott kokárdához" címmel. A műsorban közreműködik: SÁNDOR LÁSZLÓ operaénekes A szórakoztató zenét szolgáltatja: BODROGI GYULA zongorista HORVÁTH IMRE hegedűművész DÓRA LÍVIA énekesnő SEMEGI JÁNOS énekes Adomány ebédért, belépőért $15.­­Iljúsági belépő adomány $5.­Menü: Sertéspörkölt burgonyával, savanyúsággal Sültcsirke rizzsel, párolt zöldséggel Sütemény, kávé Szeretettel várjuk Önt, családját, barátait! Emlékezzünk, ünnepeljünk együtt magyar történelmünk jeles napján! Asztalfoglalás szükséges! The Free Magyar Reformed Church of Ontario 1053 East Sixth Street, Ontario, California 91764 (909) 981-9601 * (909) 946-1430 12 éves a HÍRLAP!! Happy Birthday, American Hungarian Journal! On March 10 We Celebrate 12 Years of Service to the Community AMERICANA RENT-A-CAR ÚJ AUTÓT BÉRELJEN NE ÖREGET MINŐSÉGET KAP KOCKÁZAT HELYETT! H-l 134 Budapest, Dózsa György út 65. ;LZEi(36-l) 320-8287, Ifill (36-1) 350-2542 E-majl: (imcriciűUK^miiil.matav.hu Website: vrww.umcricanamatav.hu GÉPKOCSIBÉRLÉS új modellekkel, kedvező árakkal, díjmentes szolgáltatásokkal! SUZUKI, FIAT, SEAT, TOYOTA, CHRYSLER. Automata és kézi váltós gépkocsik. MINDEN A UTÓ LÉCKONDÍCIONÁL 77 Amerikai menedzser: Mr. Gabriel LORAND 973-237-0377 *9-18 minden nap Dr. Hajduczki István BELGYÓGYÁSZ Diplomate, American Board of Internal Medicine 7060 Hollywood Blvd., Suite 406 Hollywood, CA 90028 (323) 466-9696 Fogad belgyógyászati és kardiológiai betegeket. 2001. március 9. AMERIKAI Hfagyar Hírlap □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents