Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)

2001-02-16 / 7. szám

DUTCH, avagy RONALD REAGAN MEMOÁRJAI Edmund Morris Pulitzer-díjas író, a Dutch, avagy Ronald Reagan memoárjai címet viselő, nemrég megjelent könyv írója egy fiktív szereplő szemszögéből ismerteti meg az olvasóval „Dutch” vagyis Ronald Reagan hétköznapjait Morris 1981-ben találkozott először Ronald Reagannel: kedves, de unalmas embernek találta. „Semmi efedeti nem volt benne. Nem hittem, hogy egy bekezdésnél többet tudnék írni róla” - emlékezik viszsza. Amikor egy évvel később Reagan felkéri: legyen az életrajzírója, Morris udvariasan elhárítja a megtiszteltetést. Azonban, miután 1985 telén az elnökkel ebédel a Fehér Házban, meggondolja magát. „Reagan az ablakon keresztül Thomas Jefferson szobrát bámulta. »Itt ülök, ő meg visszanéz rám«, magyarázta az elnök méltóságteljesen, ám kissé szórakozottan.” A jelenet romantikája és nagysága elegendő Morris számára, hogy eldöntse: megírja az életrajzot. Szerepek Az elnöki bársonyszékhez hosszú az út: Ronnie az évek során volt focista, vizimentő, szónok, rádióbemondó, filmszínész, szóvivő majd a hatvanas évek végén Kalifornia kormányzója. Élete első szerepét tizennégy évesen kapja egy iskolai előadáson Dixonban, Illinois államban. A fiú keblében azonban ekkor még nem a színház iránt ég a vágy: ügyes rajzos lévén művészként szeretné megkeresni kenyerét. Első csalódása is ekkor éri: nem veszik be elsőre a helyi futballcsapatba. Egy év múlva azonban mégis felhúzhatja a hőn áhított fehér-bordó mezt: a csapat hátvédjeként játszik. A futball mellett Ronnie a víz igazi szerelmese: amikor nem úszik, akkor evez vagy korcsolyázik. Hamarosan el is végez egy vízimentő tarrfolyamot az YMCA keresztény szervezetben, s kiváló eredményei miatt 1927 nyarától a Rock folyó menti Lowell Park Beach igazgatója alkalmazza. Az első színésztársak Ronnie első szerelme Margaret Cleaver - „Mugs” egy prédikátor lánya. Ambiciózus, művelt, nemes lelkű fiatal hölgy, aki remekül ír, játszik és vitázik. Mindketten aktívan részt vesznek a Christian Church Missionary Society (Keresztény Gyülekezet Missziós Társaság) tevékenységében: Ronald az egyik diáktestület élén, Mugs pedig egy ifjúsági csoport elnökeként. Mindketten tagjai az iskolai színjátszó körnek. Mugs íija a legtöbb írást a „Dixoniak” című kiadványhoz, melynek Ronnie a művészeti vezetője: úgy tervezi meg a könyvet, mintha az egy film forgatókönyve lenne. A különböző fejezeteknek a „Rendezők”, „Szerepek”, „Színpad” és a „Filmezés” címeket adja, s ő készíti az illusztrációkat is. A rajzokon saját magát ábrázolja: az egyiken megafonnal a kezében éppen utasításokat ad. Egy másikon igazgatói asztal mögött ül. A karikatúrákat nézve azok a barátai, akik csak elnöksége idején ismerték meg, nem hitték el, hogy a Fehér Ház-beli íróasztalánál ülő elnökhöz kísértetiesen hasonlító rajzfigurát mindössze tizenhat évesen készítette. Dutch és Mugs jegyessége 1934-ben felbomlik. Ronnie nyugatra utazik, s a Warner Bros. sztárjaként ismerheti meg őt a közönség. Itt találkozik első feleségével, Jane Wymannel, akitől nyolc évi házasság után, 1948-ban elválik. Wyman kisasszony hat évvel fiatalabb Ronnie-nál, ám ekkor már jó pár férjet maga mögött tudhat. „Igazi csodát tett velem, hogy hozzámentem Ronnie-hoz. Addig unalmas, gyanakvó, folyton aggódó nő voltam... A házasság után viszont megkönnyebbültem. Ronnie olyan sugárzó volt, annyira eredetien és spontán módon kedves.” A karakter Reagan befelé élt: saját fejének, képzeletének színházában játszott - a valós világot is mintha kameralencsén át szemlélte volna. Jóllehet ez az elképzelt világ gyakran alig hasonlitott az igazira, akaraterejével, befolyásával néha még azt is sikerült elérnie, hogy a valóság olyanná vált, amilyennek képzeletében megalkotta. Szinte soha nem beszélt magáról, még akkor sem, ha kérdezték. A felszínen egyszerűen unalmasnak tűnt. Unalmas volt, ahogy társalgód, unalmas volt, ahogy írt. Egész személyisége egy nagy kérdőjel volt. Jellemvonásai ellentmondásossága miatt sokan nem szerették, vagy féltek tőle. Morris úgy véli, Reagan személyiségét a tisztaság és bölcsesség, a kedvesség és az erő, a nagyság és a zárkózottság, a minden becsvágyat és hiúságot nélkülöző egocentrizmus, a kegyetlenség nélküli agresszivitás, a képzelet és a műveltségbeli hiányosságok, valamint az érzelmek eltakarása jellemzi, ám hozzáfűzi: Reagan az egyik legbátrabb személy, akivel valaha is találkozott, ráadásul mentes minden korrupciótól. Barátai számára mindig is kedves, ám tartózkodó, kissé titokzatos, csaknem megközelíthetetlen maradt. Alapvetően vidám természetű, optimizmusa kiolthatatlan, nevetése ellenállhatatlan. Vas idegzete van: egyszerűen képtelen a félelemre. Ronald Reagan életrajzának ismertetését JÖVŐ HÉTEN FOLYTATJUK! AMERIKAI Xfagyar Hírlap 2001. február 16 TEMPTA TION ISLAND A csábítás szigete A „Survivors” (Túlélők) fre­netikus sikere óta új őrület ütötte fel fejét az amerikai televízióban: a realitásjátékok. Bár az ötlet ki­vételesen Európából származik, ma már szinte minden amerikai országos csatorna a magáénak mondhat egy-egy ilyen műsort. A recept egyforma: forgatókönyv nincs, a kiválasztott amatőröket különféle kalandos, veszélyes vagy provokáló helyzetekbe kényszerítik, a nézők pedig fi­gyelhetik kapcsolataik alakulá­sát, reakcióikat, érzelmi megnyil­vánulásaikat, amelyeket nagymér­tékben motivál a győztesnek fel­ajánlott dollármillió. Sok minden belefér a keretbe: versengés egy milliomossal kö­tött házasságért, pazar esküvő a képernyőn, majd botrányos válás a kulisszák mögött (Ki akar egy multimilliomos felesége lenni?); egy női popzenekar megalakítá­sának szakmai, emberi buktatói (Popsztárok); egy összezárt kö­zösség mindennapjainak konf­liktusai a rejtett kamera szemével (Nagy testvér); egy chicagói kö­zépiskola diákjainak zaklatott éve (Amerikai gimnázium). A századforduló otthona először a BBC-ben aratott óriási sikert, mielőtt elérte volna Ameri­kát. Egy átlag angol család vállal­ja, hogy három hónapra Viktória korabeli körülmények között él. A túlélésért folytatott ádáz harc, a gátlástalan győzni akarás motiválta a szigetre telepített kö­zösséget a Túlélők sorozatban. A versenyzők a legkülönbözőbb tár­sadalmi réteg, korosztály, művelt­ségi szint reprezentánsai; tetteik, reakcióik, stílusuk mindenféle koz­metikától mentesek voltak. Talán ez vonzott milliókat a képernyő elé hétről hétre. A Túlélők a lehető legnagyobb megtisztelte­tésben részesült: következő soro­zatának első részét, az ausztráliai epizódot az amerikai fútball­­kupadöntő után sugározták janu­ár végén. A sikereken felbuzdulva in­dították el a legújabb sorozatot, A csábítás szigetét. Már az első epizód vetítése előtt a különféle egyházi méltóságok - rabbiktól kezdve baptista tiszteletesekig -, családjogi szervezetek tiltakoztak a műsor ellen. Nem véletlenül. Két szerelmespárt egy karib­­tengeri szigetre visznek, szétvá­lasztják őket, hogy a legrafinál­­tabb szexuális csábításnak kitéve próbára tegyék állhatatosságukat. Igen széles a realitásjátékok skálája: az érdektelentől, unal­mastól a kalandoson, izgalmason át a felháborítóan érték- és er­kölcsrombolóig mindent meg le­het találni bennük. A kivitelezés is változatos: hamis, mesterkélt és valóságos emberi drámák egy­aránt jelen vannak. Mi a siker titka? A nézők beleuntak a ki­számítható folytatásos tévéjáté­kokba. Merészet, provokálót akarnak olyan amatőrökkel, akik minden esendőségük ellenére is közülük valók.------------------­----------------------------------­Medjugorje és Fatima üzenete A világmindenségből annyit tudunk felfogni, amennyit érzék­szerveink közvetítenek agyunkba. A többit legfeljebb gyanítjuk, sejtjük. Az ember idegrendszere úgy épült fel, hogy a megfog­­hatatlanra - amint mondani szokták: a természetfölöttire - kö­vetkeztetni tud. Semmiesetre sem utasítja el, megtartja mint le­hetőséget. Hitének felderítő sugaraival körültapogatja és a hozzá vezető utat nyitva tartja. Ez a fejlődésre, magasabbra emelkedésre mindig kész egész­séges és természetes emberi szellem, a lélek egyik megnyilvánu­lása. A makacsul megrögzött szkeptikus egészen más, őt végze­tes félelme a lehetőségektől elriasztja a kereséstől és kutatástól. A teljes elutasítás kényelmes álláspontjára helyezkedik és az a tévhit tölti el, hogy négy lábának megvetésével megakadályoz­hatja az előrehaladást. Ezen a helyen most nem róla van szó. Világunk tele van olyan jelenségekkel, amelyeket fejlett tudo­mányunk sem tud megmagyarázni. A konstruktív szellem érthe­tően ezek felé fordul, mert ebben az irányban látja a végső ti­tokhoz vezető utat. "Avégre vagyunk a világon, hogy Istent (a tervező és teremtő Szellemet) megismerjük." Tehát hitünkön túl agyunkkal is megértsük. Közeledik a medjugorjei jelenés huszadik évfordulója. Az akkori Jugoszláviában lévő kisvárosban fiatal gyermekek előtt megjelent a Szűzanya. Beszélt is hozzájuk, olyan nyelven, amit megértettek. Tekintettel az ország többnyelvű és vallású össze­tételére, valószínű, hogy a gyermekek között nem csak kereszté­nyek voltak és ez itt most mellékes kérdés. A jelenlévők, akik a hangot hallották, ugyanannak a hatásnak a bűvöletében vették tudomásul a szavakat, tehát nincs szó túlgerjedt vallási fanatiz­musról. A jelenség imádkozásra szólította fel az ország népét, mert az országot a háború réme fenyegeti. Nagy szenvedés jön és a cselekmények következtében sokan fognak meghalni. A je­lenések a nyolcvanas évek végéig megismétlődtek. Nem régi legendát idézünk, több évszázados, ködbe vesző eseményeket emlegetünk. Mindez ezúttal része jelenünknek, olyan eseménynek, amelyet a velünk együtt jelenleg életben lé­vők többsége átélt. Jómagam is élénken emlékszem az akkori újsághírekre. Az elhangzott üzenet különösen visszhangzott ab­ban az időben. Ami néhány esztendő múlva abban az ország­ban bekövetkezett, az a figyelmeztetés idején merő valószínűt­lenségnek tűnt. Az akkori jövendölés azonban napjainkra vaskos és hosszú ideig felejthetetlen történelmi ténnyé változott. A véres össze­csapások sokszor ártatlan áldozatai a szemünk láttára sokasod­tak, a tömegsírokban nyugvó névtelen ezrek későbbi napvilágra kerülésével. A szemünk láttára olyasmi zajlott le, aminek soha, semmilyen körülmények között sem lett volna szabad megtör­ténnie. A jelenés hangjának tehát igaza volt. A racionálisan gondolkodó észember ezen a ponton megtor­pan. Mi történt 1981-ben Medjugorjén, aminek csupán néhány ártatlan lélek volt tanúja? Valóság lett ez is, mint a későbbi háború. Vajon miért jött a figyelmeztetés? El tudtuk volna ke­rülni a veszedelmet? Talán igen. Ez a lehetőség állítólag min­dig fennáll. Az ember azonban makacs, megy tovább a maga kiagyalt útján. Sajnos, mindig a végzete felé. A huszadik század másik nagy jelenése a portugáliai Fatimá­ban zajlott le. Eddig ez kapta a legnagyobb nyilvánosságot, már csak azért is, mert a misztikus esemény nem szorítkozott néhány gyerekre, hanem a nagy látványosságnak, aminek a Fatimái Cso­da nevet adták, hetvenezer tanúja volt. A korábbi üzenet pon­tosan megjelölte a napot és az órát, amikor valami rendkívüli fog lezajlani. Ez be is következett. A megadott időpontban tíz­ezrek sorakoztak fel. Október 13-át írtak 1917-ben. Az ese­ményt később "a Nap tánca" címen idézték és a tömeg szemelát­­tára olyan csillagászati esemény zajlott le, amire korábban nem volt példa. Hitetlen szkeptikusok emlegetik, hogy a régi egyip­tomi papok is megbüvölték a tömeget, amikor adott időpontban a Nap elsötétedését festették az égre, holott tulajdonképpen tu­dományuk felhasználásával kiszámították a csillagászati ese­mény időpontját, de semmiesetre sem idézték ezt elő. De amit a fatimai tömeg látott, ugyancsak előrejelzett időpont­ban, olyan esemény volt, amihez hasonló sem következett be, sem előtte, sem utána és a csillagászati tudomány nem is tud rá felele­tet adni. Tömeges érzékcsalódásra hivatkoznak, ezek azonban csupán üres szavak és nem magyaráznak meg semmit. Halluciná­ció elképzelhető egy ember esetében, talán olyan is, amit hipnózis­sal ki lehet váltani; még az is elképzelhető, hogy ketten megosztják ugyanazt az élményt, de az, hogy hetvenezren kerüljenek ugyanan­nak a természetfölötti eseménynek hatása alá, lehetetlen. Egyszerű emberek a látvány hatására térdre estek és arcukat az ég felé fordították, amint ezt a pillanatot a helyszínen készí­tett fényképfelvétel igazolja. Szemtanú leírása szerint a Nap el­sápadt, egyszerűen nem vakított, mint máskor, majd mintha el­vált volna az égboltról, előbb jobbra, azután balra mozdult. Majd mintha készülne lebukni az égről, szinte a nézők fejére. Pánik tört ki, mindenki azt hitte: itt a világ vége. A Nap ezt követően a szivárvány minden színében ragyogó sugarakat kez­dett kilövellni, majd fénye ismét elhalványult. Mi lehetett ennek a magyarázata, ha egyáltalán lehetséges az ilyesmi? A jelenés által közölt jövendöléseket titokban tartották, majd elküldték a pápának. Egy részét nyilvánosságra hozták. A Szűzanya szavaival előre festette a kommunizmus elterjedését. A többi azonban ma is titok. Csalás nem lehetséges, a szkep­tikusok el kellett, hogy hallgassanak. Az emberiség még mindig várja a végső választ. MESTER LÁSZLÓ 4

Next

/
Thumbnails
Contents