Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)

2001-01-12 / 2. szám

AZ AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNY LINCOLN-DÍJAS KITÜNTETETTJE Dr. Leslie Koltai Az évvége ünnepi eseményei és 32 oldalas rendkívüli kará­csonyi számunk elkészítése miatt sok mindenre nem jutott idő, amiről pedig már szerettünk volna korábban beszámolni. Ezek egyike egy örvendetes és jelentős esemény, amelyre a UCLA egyetem Faculty Center-ében került sor 2000. december 10-én. Az Amerikai Magyar Alapítvány Abraham Lincolnról elnevezett kitüntetését adták át életműve elismeréséül Dr. Leslie Koltainak a közoktatás terén elért érdemeiért. Az átadást eredetileg januárra tervezték, amint erről lapunk­ban hírt is adtunk novemberben. Mivel azonban a másik leendő kitüntetett, Peter Falk filmezés miatt hosszabb ideig távol lesz Los Angelestől, a dátumot előrehozták és a bensőséges ünnep­ség egyedül Leslie Koltainak szólt, ami talán így is volt helyes. Mert színész akárki lehet, még jó színésznek lenni sem túl nehéz, ha valakinek ahhoz van tehetsége, de iskolákat alapítani, jövő nemzedékek szellemi táplálékáról gondoskodni, szíwel-lélekkel azon fáradozni, hogy mindenki egyenlő esélyekkel, megalapozott ismeretekkel indulhasson az életnek - ez csak keveseknek jut osztályrészül. Rendkívüli akaraterő, munkabírás, jövőformáló képesség szükségeltetik hozzá. Leslie Koltaiban mindez meg­volt, és ezért érdemelte ki teljes mértékben az elismerést. A rendkívül színvonalas program Dr. Robert "Bob" Filep be­vezetőjével kezdődött - ő volt a rendezvény lelke és fő-szervező­­je, egyébként a Communications 21 cég elnöke és a kommuniká­ció egyetemi tanára, aki több mint 20 éven át a State Department, NASA és más fontos állami hivatal tanácsadója volt. A magyar és amerikai himnusz eléneklése után remek va­csorát fogyasztottak a vendégek, amelyhez a kitűnő borokat nem más mint a magyar borszőlő kaliforniai meghonosítójának leszár­mazottja, Vallejo Haraszthy szolgáltatott, míg a finom sütemé­nyeket a Csárdás étteremből Jancsó Gyula szállította. A brunch után került sor az ünnepi beszédekre. Dr. Oláh György Nobel-díjas, a USC egyetem vegyész-pro­fesszora nyitotta a sort, kiemelve, hogy mennyire büszke magyar­amerikai örökségére. Mivel éppen akkoriban jelent meg a lon­doni Daily Telegraph-ban az a bizonyos "Martian"-cikk, amelyet lapunkban is közöltünk, szinte magától adódott a téma: hogy le­het, hogy ez a mi kis Magyarországunk annyi nagyszerű embert, annyi rendkívüli tehetséget adott a világnak? Oláh professzor szerint ennek legfőbb oka - a természetes adottságok mellett - az az erős és biztos alap, amelyet a magyar iskoláktól, a színvonalas és hatékony oktatástól kaptak. És Leslie Koltai ezt az örökséget gyümölcsöztette és adta tovább a tanulni vágyó, de lehetőségei­ben korlátozott Amerikának - köztük e sorok írójának is, aki na­pi 8 óra munka mellett a Los Angeles City College esti osztályai­ban kezdte felnőtt-kori tanulmányait. Az Abraham Lincoln kitüntetést és mellszobrot Molnár Ágoston professzor, az Amerikai Magyar Alapítvány elnöke és alapítója adta át az ünnepeknek, aki egészségi állapota miatt to­lószékben vett részt az ünnepségen, felesége Kathy és családja, barátai gondoskodó szeretetétől övezve. Érseki Emőke énekszá­mokat adott elő, zongorán kísérte Maxim András. Beszédet mondott Vallejo Haraszthy is, Jonathan Karoly, az L.A. Philharmonic tagja pedig cselló műveket adott elő. Á ki­tüntetett leánya, Marian Koltai-Levine megható beszédben emlé­kezett vissza a család amerikai élményeire és édesapja életútjára. Végül Bob Filep mondott záró beszédet. Az Abraham Lincoln kitüntetés szimbolikája az Egyesült Ál­lamok 16. elnökének életére és filozófiájára utal. Lincoln köztu­dottan gyakran hangoztatta az emigránsok és leszármazottaik szerepét az amerikai közéletben. Ezenkívül erősen hitt az egyenlőségben a közoktatás terén is, hogy a műveltség ne csak a kiváltságosok előjoga legyen. Ezért is olyan találó, hogy ezt a kitüntetést most Leslie Koltai kapta. Leánya, Marian beszédé­ből vett néhány idézettel zárjuk ezt a beszámolót egy rendkívüli életút méltatásáról. "Édesapám - csakúgy mint Lincoln - a maga erejéből érte el, amit elért. Mint Lincoln, ő is hitt abban, hogy a művelődés min­den ember elidegeníthetetlen joga." Apám 1931-ben született Karcagon, s alig 13 éves volt, ami­kor a nácik koncentrációs táborba zárták a cseh határ közelében. Ebben a kemény és hideg iskolában kapta az első oktatást, s ezért olyan csodálatos, amit elért, ő, akitől elvették a boldog gyermekkort, gyermekek ezreinek nyújtott örömteli élményeket az általa alapított nyári táborban. O, akinek az életét a háború derékba törte, Amerikában kezdett új életet. Oroszt tanított a Pasadena City College-ben, majd felnőtt korában szerzett diplo­mákat, Master’s Degreet angolból és zsurnalisztikából, majd doktorátust felsőoktatásból. Diákok millióinak tette lehetővé a tanulást a Los Angeles Community Colleges és a Kansas City Metropolitan Junior College System iskoláiban. Tizenöt éven át, 1972-től 1987-ig volt a Los Angeles Community College System Chancellora, aztán Kelet-Európa oktatási problémáival kezdett foglalkozni, segítséget nyújtani. És ő, akit Magyarországról elül­döztek, meghívott tanácsadóként térhetett vissza oda, hogy kiér­tékelje a magyar oktatás helyzetét. Micsoda elégtételt nyújtott számára az élet! A kör bezárult. Leslie Koltai elért mindent, amit egy köz­ügyekben fáradozó ember elérhet, és közben soha, soha nem adta fel az álmait." JANCSÓ ZSUZSA Amit nem tud­nánk amerikai filmek nélkül (Magyarországi összeállítás) • Nyomozás során legalább egyszer el kell látogatni egy sztriptíz-bárba. • Amerikában minden telefon­szám 555-tel kezdődik. • Ha valakit üldöznek, minden alkalommal találhat valami utcai felvonulást, amiben el­vegyülhet. • Amerikában L-alakú takaró­kat is gyártanak, amelyek az ágyban fekvő nőnek a hónal­jáig érnek, a mellette fekvő férfinak viszont csak a dere­káig. • Szükségeseiben az utasok közül bárki akár 747-es gép­pel is pontosan le tud szállni, ha valaki az irányító torony­ból utasításokat ad neki. • Az épületek szellőző-rend­szere tökéletes búvóhely: a menekülő a mennyezetbe épített csatornákon bárhová el tud jutni s a menekülés út­ja egyetlen üldözőnek sem jut az eszébe. • Ha német tisztnek adod ki magad, nem szükséges a nyelvet ismerni. Már maga az akcentus is teljes siker. • Párizsban az Eiffel-torony csodálatosképpen minden ablakból látható. • Ha a jelenetek során a film­ben nagy üvegtábla látható, mérget vehetsz rá, hogy vala­kit hamarosan keresztülhají­tanak rajta. • Amikor a taxi kifizetésére kerül sor, nem szükséges a pénztárcába nézni; a vaktá­ban kihúzott bankjegy min­dig a szükséges összeg. • Amikor a kísértetházban éj­szaka titokzatos zajokat ész­lelnek, a nők mindig lenge alsóneműben indulnak nyo­mozni. • Az anyák minden reggel ru­tinszerűen tojást, szalonnát és palacsintát sütnek a csa­ládtagok részére, de ezeket soha senkinek sincs ideje megenni. • Baleset után az autók mindig lángba borulnak. • Egyetlen gyufa lángja (vagy zseblámpa fénye) elegendő, hogy stadion-méretű termet bevilágítson. • A középkori parasztoknak csodálatosképpen mind tö­kéletes fogsoruk volt. • Ha a menekülés (vagy üldö­zés) útja nyílegyenes, a kor­mánykereket akkor is min­den pillanatban vadul jobb­­ra-balra kell tekergetni. • Ha valami gonosz ember po­kolgépet helyez működésbe, biztos, hogy a szerkezeten nagy, piros számok fogják je­lezni a robbanásig hátra lévő másodperceket(5-4-3-2-...). • Abban a pillanatban, amikor a nyomozó detektívet felfüg­gesztik és elveszik a fegyve­rét, az ügyet villámgyorsan megoldja. • Hitelkártyával vagy gemka­poccsal bármely zárat má­sodpercek alatt ki lehet nyit­ni, - kivétel csupán az az eset, amikor az ajtó mögött túszként ártatlan gyermeket tartanak fogva. A|H* •• •• •• A A függöny mögött Amikor egyik év a másikba fordul, annak a bizonyos utolsó napnak a titokzatos éjfelén valami ismeretlen erő amolyan világi lelkiismeretvizsgálatra kényszeríti az embert. Mi mindennek voltunk tanúi az Idő most lezárult szakaszában? Mit értünk el és mi jelentett csalódást, kudarcot? Amikor új évszázad kopog­tat, az unszolás is nagyobb s a területet is nehezen tudjuk átte­kinteni. Vajon mi történik, amikor egész évezrednek mondunk búcsút és egy új ezredév hajnalának sugarai villának a szemünk­be? Hányán mérték fel ennek rendkívüli jelentőségét? Kivéte­les nemzedék vagyunk, azt is lehetne mondani, hogy "kiválasz­tottak", akik megkaptuk a sorstól ennek a ritka pillanatnak az ajándékát. Százmilliók éltek és haltak meg a Földön, anélkül, hogy részesei lehettek volna az ezredforduló izgalmas élményé­nek. Mint valami ritka csillagászati tünemény, mint pár napja is az Észak-Amerikában látható volt részleges napfogyatkozás. Leszármazottaink majd nem is emlékeznek ránk, amikor nagy­jából három évszázad múlva láthatják ugyanezt. Amikor sok tízezer évvel ezelőtt az első primitív ember öntu­datra ébredt, semmit sem tudott a világról, csupán hitének pis­logó világa vezette. Sokszor hamisan, hiszen arra sem volt ké­pes, hogy hit és hiedelem között különbséget tegyen. Mégis győzött, mert állandóan, szünet nélkül előre haladt. Csalódások buktatói után arra is képes volt, hogy kiválogassa az ismerete­ket, amelyeket tényként könyvelhetett el. A tudás egyre nőtt mögötte, mára hegyóriásokként sorakoznak a keserves gonddal kiválogatott igazságok. Ha a mostani ezredfordulón visszafelé pillantunk és aztán előre, az önbiztonságnak jóleső érzése mel­lett ott sorakoznak a megoldásra váró problémák kérdőjelei. Mögöttük egyelőre áthatolhatatlan függöny. Amit megismertünk, nem izgalmas többé. A tények kartoté­kokba kerülnek és a figyelem előre fordul. Időről időre könyvek jelennek meg, amelyek összegyűjtik az észlelt, de még meg nem magyarázott eseményeket. Vajon mi van a kapott fiziológiai szervekkel érzékelhető világon túl? Van ott valami? Igaz-e, hogy az élet, más formában ugyan, de kiter­jed erre a területre is? A világban számos jelenség van, amit pusztán anyagi ismereteinkkel nem tudunk megmagyarázni. Mi van a hipnózis, a telepátia mögött? Mai világunkban mind a kettő eredménnyel alkalmazható, de a folyamat belső szerkeze­tét nem ismerjük. Van-e valóban érzékszerveken túli érzékelés? A világ tele van kísértet-históriákkal. Könnyű és kényelmes lenne erre csak legyinteni és fölényes mosollyal babonának mi­nősíteni az egészet. Amíg nincs kézzelfogható bizonyosságunk, jobb hallgatnunk. Megmagyarázhatatlan hangok az éjszakában, vonuló fényjelenségek, plazmagömbök. A szkeptikust egyetlen mellének szegezett érvvel el lehet hallgattatni: mi van az első­sorban Angliában észlelt gabonakörök hátterében? Miután kézzelfogható okok észlelésére képtelenek vagyunk, gyanúnkat másik dimenzióra kell irányítanunk. Nehezen képzelhető el bármi más. Aki a bonyolult, sokszor összetett geometriai szá­mításokat követelő, szellemes és magasrendű mintázatokat igénylő jelenségre földi vagy emberi magyarázatot kíván találni, az nem ismeri a tényeket és jobb, ha előbb gondosan tájékozó­dik. A jelenség van - magyarázat (egyelőre) nincs. Ott is megtorpan a logikus gondolkodás, amikor az égből szokatlan tárgyak hullanak. Amikor apró állatok, halak, békák érnek földet az esővel, még elfogadható a magyarázat, hogy for­gószél szívó hatása tavakból vízzel együtt apró lényeket is felhő­kig emelt és ez később lehullott. De amikor vaslánc, három fontos márványdarab, még forró vasdarabok hullanak az égből, akkor már megáll a józan ész. Pedig valamilyen magyarázat ezekre is biztosan van. Mi van amögött, hogy időnként felbukkannak történetek szemtanúk elbeszélés alapján Nagylábú (Bigfoot) vademberek­ről? Olcsó magyarázat lenne emberi képzelődésre vagy éppen hallucinációra hivatkozni, amikor ezek az észlelések az egész vi­lágra kiterjednek. Indiában, a Himalája-hegységben, Brazíliá­ban, Francia Guianában, Bolíviában, nem beszélve az amerikai Washington államról, Kanadáról, mindenütt történtek észlelé­sek. A részletek megszólalásig hasonlóak. Gipsszel kiöntötték a lábnyomokat. A népnek mindenütt saját szavai vannak a va­demberek megnevezésére. Van, aki kézlegyintéssel szeretne elmenni például a sokszor ezer kilométerekre fekvő elkülönített tavakban látott ismeretlen állatok, "szörnyek" jelensége felett. Amíg csak a skóciai Loch Ness tó volt szóban, még úgy-ahogy lehetett képzelődésre fogni, de a magyarázat már sántít, ha az egész világra szeretnénk ráhúzni. Vannak vallásos természetű jelenések is, igen gyakran Szűz Máriával. A levegőben vagy biokorban megjelenő emberi alak olyan, mintha hologramm lenne, de abból az időből, amikor ezt még fel sem találták. A fatimai jelenés 1917-ben például nyugod­tan távol állhat a gyanútól. Vannak azután könnyező, vagy éppen vérző szobrok. Elég talán Szent Januárius csodáját említeni, amikor is a beszáradt vér minden évben újra cseppfolyós lesz. A legszélesebb tömeget érintő és egyelőre hivatalosan nem bizonyított jelenség a nem azonosított repülőtestekre vonatko­zik. Ez azonban a történelemben olyan átfogó és számtalanszor ismételt jelenség, hogy tulajdonképpen bizonyítékra nincs is szükség. Sok tízezerszer lefényképezték, lefilmezték és a szem­tanúk ezrei is rendelkezésre állnak. Csupán tájékozódni kell. A magyarázatot pedig biztosan meghozza az új évezred. / J lefagyar Ifirlap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents