Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)

2001-02-02 / 5. szám

A Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsának Közleménye A 2000. év a Magyarok Világ­­szövetsége (MVSZ) életében egy olyan fordulópontot jelen­tett, amely talán sokakban két­séget támaszt a szervezet jövő­jével kapcsolatban. Sajnos, ko­runk nagy vívmánya az Internet, és ezen belül az e-mail-ezés még tovább nehezítette a hely­zetet, mert sok téves, néha szándékosan elferdített hír lá­tott napvilágot. Ezért, mivel nagyon sok érdeklődő nem lát tisztán, megpróbálunk hű képet adni arról, hol is tart ma az MVSZ, és azon belül az Ameri­kai Országos Tanács. Rövid történelem 1928. március 25-én a New York-i Kossuth-szobor felavatá­sára több száz magyarországi zarándok érkezett Amerikába. Látva az ottani magyarok áldo­zatos hazafiságát, elhatározták, hogy megalakítják a szétszóró­­dottakat összegyűjtő Magyarok Világszövetségét. Ez az elgon­dolás akkor nem valósult meg, de a kormány támogatásával létrejött a Magyarok Világ­­kongresszusa Állandó Szerveze­ti Irodája. Ez már 1929-ben megszervezte az első Világ­­kongresszust. A Világszövetség formális megalakítására csak a második Világkongresszus al­kalmával, 1938-ban került sor. Perényi Zsigmond elnök mellett József királyi herceg, Teleki Pál, Esterházy Móric és mások bábáskodtak az MVSZ megala­pításánál. Sok amerikai magyar egyesület mellett ott voltak az európai magyar szervezetek, sőt a Kairói Magyar Egyesület is. Összesen 25 országból 670 kül­dött jött össze. A II. Világháború alatt az MVSZ egyesületeinek egymás­sal való kapcsolata megszűnt, de 1945 után Nagy Ferenc, ké­sőbbi miniszterelnök, vezetésé­vel a Szövetség újra megalakult, és olyan nagynevű elnökségi tagjai voltak, mint Kodály Zol­tán és Illyés Gyula. Ez a hely­zet csak egy pár évig tartott, de később a Kádár-rendszer újra felelevenítette az MVSZ-t ré­szint az emigráció megnyerése, részint pedig annak a fellazítása céljából. Bodnár József kisgaz­da politikus, majd később Ran­­dé Jenő elnöksége alatt kiadták a Magyar Hírek című "hazacsa­logató" képes folyóiratot. Az emigráció azonban határozot­tan elzárkózott az akkori Világ­­szövetségtől. A Magyarok Világszövetségének újjáalakulása A rendszerváltás után 1991- ben újra kormányzati támoga­tással kezdtek hozzá, hogy új életet leheljenek a Világszövet­ségbe. Ez 1992. augusztus 20- ra érett be, amikor Antall Jó­zsef javaslatára Csoóri Sándor költőt választották meg elnök­nek. Sajnos, már az újraalaku­­lásnál olyan szervezési hibák történtek, amelyek később sú­lyos következményeket vontak maguk után: 1. A szétszóródott magyarság felkarolása helyett az egész 15 milliós nemzetet kívánták egyet­len szervezetbe összehozni, há­rom régióra és országonkénti tanácsokra bontva. Ez olyan helyeken, mint Anglia vagy Svédország jól működött, mert ott volt már egy eredményes magyar csúcsszervezet. Másutt azonban, mint pl. az Egyesült Államokban, ahol a volt magyar csúcsszerv köztudomásúlag szétszakadt, állandó súrlódások forrásává vált, azért is, mert egyesek politikai vitákat kavar­tak a Tanácson belül. 2. Félve az erős főtitkártól, mint Komlós Attila vagy Kin­cses Előd, az elnökre ruháztak minden feladatot. Csoóri Sán­dor, maga is érezve szervezői képességeinek limitáltságát, saj­nos olyan tanácsadókkal vette magát körül, mint Timkó Iván vagy Kiss Mária, akik képtele­nek voltak megnyerni a tagok támogatását. Ennek az lett a következménye, hogy gyors egy­másutánban négy főtitkár vált meg a Szövetségtől. Nem kívánjuk tovább boncol­gatni a problémákat, hiszen a cél az, hogy ismét létrejöjjön az MVSZ egysége. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a 2000. májusi budapesti küldöttgyűlés Patrubány Miklóst választotta meg elnöknek, aminek követ­keztében 12 elnökségi tag "fel­függesztette" tevékenységét. Ezt az "önfelfüggesztést" ké­sőbb a decemberi küldöttgyűlés törvényellenesnek nyilvánította, és ezen a küldöttgyűlésen megin­dult az erjedés folyamata. Csak az MVSZ tagságán és vezetősé­gén múlik, hogy ez a folyamat folytatódjék. Sajnos, a Magyar Országgyűlés a következő két év költségvetéséből törölte az MVSZ támogatását. Ez rossz is, meg jó is. Rossz, mert komoly működési zavarokat okoz az MVSZ életében, jó pedig azért, mert végre anyagilag is függet­leníti a Szövetség önmagát. Az MVSZ nyitott kell legyen, és nyitott kell maradjon minden magyar számára. Á 2000-es év problémái előbb-utóbb a törté­nelem süllyesztőjébe kell kerül­jenek. Az Amerikai Tanács helyzete A júniusi küldöttgyűlés ameri­kai delegációjának megválasztá­sa során szabálytalánságok tör­téntek, aminek következtében a Tanács Hilberth Tamás elnök és Beke Imre társelnök MVSZ- tagságát több évre felfüggesz­tette. Erről Patrubány Miklós elnök a következőket jelentette az Amerikai Tanács tagjaihoz intézett nyílt levelében: "Az MVSZ Elnökségének ha­tározott rendelkezése alapján az Egyesült Államokban, három magas rangú MVSZ felügyelő jelenlétében, az Amerikai Or­szágos Tanács 2000. május 6-án megismételte a küldöttválasz­tást... Ezt a küldöttséget május 25-én az MVSZ küldöttgyűlése igazolta. Az ekkor megválasz­tott listán Dr. Hilberth Tamás a 46—ik helyen végzett, és így sem küldött, sem pótküldött státust 2015 - a CIA előrejelzése Pénzben is, válságokban is gazdag lesz a világ Ha tudni akarjuk, mi lesz velünk tizenöt év múlva, jobb, ha tenyéijóshoz fordulunk. Ha vi­szont arra vagyunk kíváncsiak, mi történik a világban 2015 tájé­kán, célszerűbb szakértők segít­ségét kérni. Ezt tette a CIA is, amely az így kapott jóslatot még az amerikai elnöknek is elküldte. Izgalmas jövő vár ránk, de nem feltétlenül szívderítő. Ted Koppel az ABC TV „Nightline” című műsorában két napon át részletesen foglalkozott ezzel a jelentéssel. A világ tele van bizonytalan­sággal, ám néhány dolgot - saj­nos vagy szerencsére - már most tudni lehet. íme egy bizonyos­ság: most 6,1 milliárd ember él a Földön, de tizenöt év múlva jó­val többen, 7,2 milliárdan le­szünk. A növekedés 95 százaléka a fejlődő országokban várható, elsősorban a nagyvárosokban. Ahol a politikai rendszer töré­keny, a lakossággyarapodás a vá­rosiasodással együtt instabilitás­hoz vezet. S ez még nem minden. A fejlett államokban az emberek egyre tovább élnek, de a születé­sek száma csökken, a lakosság tehát elöregedik. Az egészség­­ügyi és a nyugdíjrendszerre mind­ez hatalmas terheket ró. A másik véglet Afrika, ahol néhány ország­ban - a magas születési arány elle­nére - az AIDS teijedése a lakos­ság csökkenéséhez vezet. Bár a világon mind többen élünk, az élelmiszer-termelés egyelőre bírja az iramot. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy a sze­génység, a politikai instabilitás és az igazságtalan elosztás miatt nem lesz élűnség; a fekete-afrikai országokban 2015-re húsz szá­zalékkal emelkedik a súlyosan alultápláltak száma. Az édesvíz­hiány addigra már a Föld lakos­ságának közel a felét érinti, több mint hárommilliárd embert. A kevés ivóvíz komoly kihívás elé állítja a kormányokat a Közel-1 Keleten, Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában - írja előrejelzésé­ben a CIA egyik kutatóközpont­ja, a Nemzeti Hírszerző Tanács. A Globális Tendenciák 2015- re című dokumentum, amelyet szakértők sokasága állított össze, minden téren gyors változásokat ígér. Ami például a tudományo­kat illeti, az információs techno­lógia elterjedése és a biotechno­lógia fejlődése az egész világra kihat. Ám az információs tech­nológia - amelyet máris a leg­fontosabb átalakulásnak tartanak a XVIII. századi ipari forradalom óta - nemcsak a Jókat” segíti. A terroristák, a fegyver- és kábító­szer-kereskedők ugyanúgy ki­használják a gyors információ­­áramlást, és az informatizált vi­lágban még hatékonyabban űzik illegális tevékenységüket. Jó hír: a világgazdaság visz­­szatér a hatvanas-hetvenes évek erőteljes növekedéséhez. A leg­gyorsabban a „feltörekvő pia­E AMERIKAI tfagyar Hírlap nem nyert el. Dr. Hilberth Ta­más eredetileg elfogadta az MVSZ Elnökségének döntését, utólag azonban szembefordult vele. Az MVSZ Elnökségének e fontos döntésével való szem­beszegülésével elkerülhetetlen­né tette a számonkérést... Az MVSZ Elnöksége nem ismer­het el jogszerűen egyetlen olyan testületi eseményt sem, ame­lyet... tudta és beleegyezése nél­kül hívtak össze. Ekkép a Dr. Hilberth Tamás által összehí­vott közgyűlést sem." Mi lehet a megoldás? Azok, akik hittek abban, hogy a Világszövetség eszméje fontos értéke a nyugati magyarságnak és a világ össz-magyarságának, most komoly dilemma előtt áll­nak: segítsük-e megmenteni a Szövetséget, vagy a nehézségek elől megfutamodva hagyjuk ott? Akik a megmentés mellett dön­tenek, most el kell hogy érjék, hogy egy új, friss vezetőség ke­zébe tegyék a szervezet irányí­tását. Erre a márciusi amerikai közgyűlés ad lehetőséget. Mi, akik ebben a küzdelemben saj­nos kudarcokat is megértünk, szíwel-lélekkel támogatni fog­juk az erre vállalkozókat. Jöjje­nek az amerikai magyarok mi­nél nagyobb számban a közgyű­lésre, amely március 24-25-én lesz megtartva a Lindeni Klub­ban (New Yersey). Most az össz-magyarság érdekeit lehet csak szem előtt tartani. Ken­nedy elnökkel mi is elmondhat­juk: Nem az a kérdés, hogy mit kapunk a hazától, hanem az, hogy mi mit adhatunk neki! Menczel József, Texas Micheller Attila, New Jersey Papp László, Connecticut Túri Ferenc, California. cok” - főként Kína és India - fejlődnek majd, de számos fej­letlenebb ország is jó eredmé­nyeket ér el. A sok nyertes mel­lett persze ott lesznek a vesztesek is, és az információs forradalom csak láthatóbbá teszi a szegény­séget. A harmadik évezred gazda­ságának dinamizmusát a szak­emberek több tényezővel magya­rázzák. A növekvő - ma kétmil­­liárdnyi - középosztály mind többre vágyik, teijed a demokrá­cia, szabadon áramlik az infor­máció, tehát egyre nagyobb az igény a magasabb életszínvonal­ra. Az információs technológia mind szélesebb körű alkalmazása ugyancsak jótékony hatású, nö­veli a hatékonyságot és a nyere­séget, főként az Egyesült Álla­mokban. (Az új technológiák ki­használásához megfelelő háttérre is szükség van: magas iskolai végzettségre, fejlett infrastruktú­rára, újfajta szabályozásra.) A gazdasági növekedést segíti még a gyorsan terjeszkedő magán­­szektor a feltörekvő piacokon, valamint a liberalizáció és a pri­vatizáció Európában és Japán­ban. Aki viszont lemarad, egyre súlyosabb gazdasági stagnálás­sal, politikai instabilitással és kulturális elidegenedéssel kény­telen szembenézni. A globális fellendülésből kimaradó orszá­gokban és térségekben előretör­nek a politikai, ideológiai és vallási szélsőségek, s velük az erőszak. Ez arra kényszeríti az Egyesült Államokat és más fej­lett országokat, hogy „régi típu­sú” kihívásokkal nézzenek szembe, miközben - saját házuk táján - igyekeznek alkalmazkod­ni az „új típusú” technológiák következményeihez. A következő másfél évtized­ben az államok továbbra is fon­tos szereplők lesznek a világ­színpadon, de a kormányok mindinkább elveszítik az ellen­őrzést az információk, a techno­lógiák, a bevándorlók, a betegsé­gek, a fegyverek és a pénzügyi műveletek szabad áramlása fe­lett. A nem állami szereplők (a vállalatoktól a nem kormányzati szervezetekig) egyre fontosabb szerepet játszanak országos és nemzetközi szinten. A fejlett országok közötti há­ború kockázata csekély marad, ami korántsem jelenti azt, hogy a Föld válságmentes övezetté vá­lik. Éppen ellenkezőleg: a ki­sebb, belső felkelésektől egészen az államok közötti, regionális háborúkig minden szerepel majd az „étlapon”. A konfliktusve­szély megnő Ázsiában (Kína és Tajvan vagy India és Pakisztán között), valamint a Közel- Keleten. A válságok ráadásul mind véresebbekké válnak a tö­megpusztító fegyverek elérhető­sége és az egyre modernebb ra­kétakilövő rendszerek elteijedése miatt. A világ vezető hatalmának szerepét változatlanul az Egye­sült Államok tölti be; az USA gazdasági, technológiai, katonai és diplomáciai befolyásával egyetlen ország vagy nemzetközi szervezet sem vetekedhet. Az amerikai gazdasági döntéseknek (még ha belső használatra szól­nak is, mint például a kamatlá­bak változtatása) jelentős a glo­bális hatásuk, hiszen 2015-re a világpiac is egybefüggött), szo­rosabban összekapcsolódó lesz. Néhány - szövetséges és el­lenlábas - állam olykor megelé­geli az „amerikai hegemóniát”. Noha ez nem vezet tartós, széles támogatottságú Amerika-ellenes koalíciókhoz, bizonyos kérdé­sekben kialakulhatnak taktikai szövetségek, és egyes országok nagyobb szerepet követelhetnek nemzetközi politikai vagy gazda­sági intézményekben. A világ­­színpadon az Egyesült Államok fő vetélytársai lehetnek: az or­szágok közül Kína, India, Orosz­ország, Mexikó és Brazília, a re­gionális intézmények közül az Európai Unió, ezenkívül több, növekvő befolyású multinacio­nális cég és nonprofit szervezet. Ennyit a többé-kevésbé biz­tos fejleményekről. Bár a szak­értők azt még meg tudják mon­dani, mire lehet számítani az el­következő tíz-tizenöt évben egyes területeken vagy egyes országok­ban, azt csak a legvakmerőbbek próbálják megjósolni, hogy mind­ennek mi lesz a végeredménye. Az igazi kérdés ugyanis az, miként hatnak egymásra a különféle történések, és mi következik ak­kor, ha váratlan események „za­­vatják meg” a dolgok menetét. A világtörténelmet előre megírni: reménytelen vállalkozás. A CIA mindenesetre nem akart felkészületlennek látszani, ezért - több tucat kormányzati és nem kormányzati szakértő segít­ségét kérve - négyféle forgató­­könyvet dolgozott ki a következő másfél évtizedre. Az első kettőben a globalizáció kedvező, illetve kedvezőtlen hatásait elemezte, a (folytatás a 10. oldalon) 2001. február 2.

Next

/
Thumbnails
Contents