Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-10-05 / 38. szám
AMERIKAI Magyar Hírlap 2001. október 5. Jancsó Zsuzsa Hazai képeslapok 2001 6. Évike és az Operett-hajó (FOLYTATÁS) A szünetben Anna odajött az asztalunkhoz beszélgetni, és lelkemre kötötte, hogy feltétlenül legyen pezsgő a poharamban. Nem tudtam, miért olyan fontos ez - Éviké mondta ugyan, hogy biztosan koccintani akar velem. Hát jó, gondoltam, majd ha vége lesz az előadásnak, akkor iszunk az egészségére, de még hátra van a "második felvonás"... Közben Anna már a Denevér-bői énekelte a Kacagó-áriát, hol erre, hol arra az utasra mosolyogva, majd egyszercsak ott állt előttem, koccintásra emelt pezsgős pohárral a kezében, és akkor értettem meg: nem előadás után akart velem koccintani, hanem az ária közben, a műsor részeként! Hirtelen szólni sem tudtam, úgy meg voltam hatva, így hát most utólag üzenem: Kedves egészségedre, Anna, köszönöm, hogy szeretettel segíted Évikét szép kulturális élményekhez, és hogy mint barátnőm barátnője, engem is barátságodba fogadtál! A műsort kitűnő büfé vacsora követte, Las Vegasban sem tesznek finomabb ételeket a vendégek elé, mint itt. ízletes húsételek, saláták, és csodálatos sütemények között lehetett válogatni, és közben a hajó lágyan ringatózott a Duna hullámain. Ekkor már egészen besötétedett, gyönyörködtünk a kivilágított Budapest fényeiben, a Lánchídban és a Halászbástyában, és azt szerettük volna, ha ez az éjszaka sosem ér véget! Anna iránt érzett tiszteletem még csak fokozódott, amikor - látva, hogy még nincs kedvünk pontot tenni erre az élménydús napra -, azt javasolta, hogy ne szálljunk ki az utasokkal, hanem maradjunk ott, amíg a hajót átviszik a "garázsba", bár az kicsit messze van, de majd együtt hazamegyünk (különben Évikével szomszédok, onnan az ismeretség is). Szép holdvilágos, meleg este volt, kár lett volna taxiba ülni. Egymásra néztünk: mi lenne, Kép: Anna és Évike, mögöttük a kivilágított Lánchíd ha gyalog mennénk? Úgy is lett, aztán nem akartam hinni a szememnek, mert a minden "művésznői allűrtől" mentes operaénekesnő tűsarkú cipőben, vállán az estélyi ruhákat tartalmazó ruhászsákkal, gyalog sétált velünk haza a Szabadság Hídtól a Bródy Sándor utcáig! Közben megcsodáltuk a Tisztiház impozáns épületét, és sok mindenről beszélgettünk. Anna elmondta, hogy nem túl sok az előadás, nem bővelkednek a szerepekben, ezért sokan el is mentek külföldi társulatokhoz. Kérdeztem, neki nem fordult-e ez meg a fejében, de azt válaszolta: nem, ő nem akar máshol élni, csak Magyarországon, és a szüleit sem hagyná egyedül, miután annyi áldozatot hoztak az ő karrierjéért. A gyermeki szeretet és a hazaszeretet ritka példáját tárta elém ez a művészileg és emberileg is nagyszerű énekesnő. Közben a taxirendelés rejtelmeiről is megtanultam egyetmást, amikor végül elbúcsúztunk és ki-ki hazatért. Én ugyanis mondtam, hogy ne aggódjanak miattam, majd hívom a szokásos 2-666-666-ot, vagy a City Taxit a 2-111-111-esen - mert arra már rájöttem, hogy a szálloda előtt várakozó vagy oda hívott "házi" taxik legalább kétszer annyiba kerülnek, mint ezek. Barátnőim viszont kiokítottak, hogy a 2-222-222 az igazi, Anna a mobil telefonján rendelte oda, és valóban: a gyors és kellemes hazaszállítás feleannyiba került, mint a City, vagyis negyedannyiba, mint a szálloda által hívott taxik. Kálmán Szabolcs nyugdíjba megy NL Kálmán Szabolcs adta közre az alábbi értesítést az interneten: KEDVES BARÁTAINK! Legtöbben talán már tudjátok, de biztonság okáért ezúton is közlöm, hogy ez év júniusvégével hivatalosan nyugdíjba mentem, bár szeptember 30-ig (a következő vasárnap) mint beszolgáló lelkész még szolgálok Clevelandban. Akkor lesz a búcsú istentiszteletem. Közben pakolunk. Október 6.-án egy bérelt kis teherautóval megyünk New Jerseybe, ahol a holmijainkat egy "container"-be rakjuk, majd 9.-én indulunk New Yorkból végleg haza. Másnap reggel már Budapesten leszünk. Hálát adunk Istennek az itteni szolgálat lehetőségéért, jó érzésekkel megyünk el. Még talán bírnánk is egy kicsit, de a túlfeszített munka már mutatja hatását, különösen Zsuzsi egészségén. Nem akkor kell abbahagyni, amikor már kiskanállal szedik össze az embert, vagy amikor már keserű a kiégéstől. Tibor fiúnk már 9 éve otthon van, Kecskemétről nősült, most várjuk nála a második unokánkat. Az első, a kis Zalán már 2 éves, és kellenek neki az apai nagyszülők is. Ildikó lányunk is már több mint 2 éve otthon van. Csak Géza van még itt, Canoga Park, Califomiában. Édesanyám most volt 89 éves, 2 öcsém otthon van, Zsuzsi szüleitől Tatán egy házat és kertet örököltünk, azzal most kell valamit csinálni, amíg erőnk van rá. Az első év az új helyzethez való alkalmazkodással, és az esetleges építkezéssel fog eltelni. Ha Isten éltet és akarja, akkor talán, miután elhelyezkedtünk, ad nekünk valami rész-idős feladatot, ahol még hasznosak lehetünk. Lehetetlen mindegyikteknek most külön írnom, így fogadjátok el ezt a rövid körlevelet. A legnagyobb szeretettel és tisztelettel gondolunk mindnyájatokra. Ha otthon jártok, reméljük felkerestek bennünket, különösen majd jövő ősztől, addigra remélhetően befejezzük az építkezést. Címünk: H-2890 Tata, Vasút u. 18. Hungary. Telefon: 011-36-34-384-915. Ildikó lányunk e-mail-je Tatán: Motso@freemail.hu SZERETETTEL: SZABOLCS ÉS ZSUZSA. Heti naptár 2001. október 7 Vasárnap Amália 8 Hétfő Koppány COLUMBUS DAY Thanksgiving Day, Canada 9 Kedd Dénes 10 Szerda Gedeon 11 Csütörtök Brigitta, Gitta 12 Péntek Miksa 13 Szombat Kálmán, Ede-------------------------- ' nixITSrüjTDTs———______ Meglepetés és megdöbbenés Három hét telt el a New York-i terrorista merénylet óta. A város, az ország gyászolt, a zászlók félárbocon lengtek. A színházak bezártak, sportmérkőzések elmaradtak. Országos készültséget rendeltek el, szigorú ellenőrzéseket helyeztek üzembe. A gyásznak, a megdöbbenésnek azonban múló eseménynek kell lennie. A lobogók ismét büszke csúcson hirdetik az élniakarást. A felkészültség maradt. Az idő még nem érkezett el, hogy teljesen feloldódjunk a szürke mindennapok tennivalóiban. Ez az idő a lelkiismeretvizsgálaté. Az események rekonstruálása, az okok keresése. Harcászati akadémiákon a világon mindenhol azt tanítják, hogy a meglepetést okozó támadás félgyőzelem. Ez elvitathatatlan és a kettős értelemben arcátlan terroristák a csata első menetét feltétlenül megnyerték. Teljesen nem érték el a céljukat, mert a szigorú felderítés megállapította, hogy a rajtaütést az elértnél nagyobb méretűre tervezték. Egyik bizonyíték a Pennsylvaniában lezuhant utasgép, amelyen az áldozatok nem nyugodtak bele a géprablásba, hanem harcot kezdtek a terroristákkal. Eredmény a gép és utasainak pusztulása volt, de minden cél és értelem nélkül, ami a fanatikusok elképzelését illette. Szigorú bírálattal kell önmagunkba tekintenünk: vajon hibát követtünk el? Talán nem hibát, de mulasztást feltétlenül. Éberségünk elaludt, naivak és jóhiszeműek voltunk. Alábecsültük az ellenfél eltökéltségét. Énnek jelentős részét javunkra írhatjuk azonban, mert a végrehajtott terv túlhaladta a legördögibb képzelet méreteit is. A hollywoodi filmírók számtalanszor bebizonyították, hogy szabadjára eresztett, beteg elképzelésekért nem mennek a szomszédba. Egy légijárat ártatlan utasokkal tele gépét célpusztító faltörő kosnak felhasználni? A kiszemelt áldozatot saját robbanóanyagával megsemmisíteni? A jetmotor égő üzemanyagának 2000 F hőfokot elérő hatását felhőkarcolók acélvázának megolvasztására felhasználni? Az ördögi fantázia ilyen elrugaszkodott megnyilvánulására az említett filmírók sem voltak képesek, legalább is eddig a pontig. Eltérített repülőgépeket az elmúlt évtizedekben különféle zsarolásokra, vagy legfeljebb büntetés elől való menekülésre használtak, de nem fegyverekként, ártatlan utasok szemrebbenés nélkül való felhasználásával. Meglepetés volt, amikor a masszív óriásgépek minden látható megrázkódtatás nélkül tűntek el a felhőkarcolók belsejében, félelmetes láng- és füstfelhő kíséretében, hogy ami megmaradt belőlük, az épület túlsó oldalán hulljon le a földre. Megdöbbentően félelmetes volt, amikor a 90. és 100. emeletek ablakaiból kétségbeesett, élő emberek ugráltak a mélységbe. Alig egy hónappal ezelőtt még nem tudtuk elképzelni, hogy lehetséges tizenkilenc terrorista gonosztevőnek hamis papírokkal, eldugott késekkel bejutnia a többszörösen ellenőrzött gépek belsejébe. Az élet megtanított bennünket, hogy mindez lehetséges. Annak a lehetősége is bebizonyosodott, hogy nagyjából egyidejűleg négy nagy utasgépet birtokba tudtak venni. Talán még ennél is lehetetlenebbnek tartottuk volna, hogy ilyen ördögien félrevezetett emberek évekig tudtak tettükre készülni, miközben megjátszották a békés polgáremberek mindennapi életét. Nekünk, más emlőkön felnőtt mindennapi halandóknak az is mellbevágóan idegen, hogy egyáltalán ennyien jelentkeztek öngyilkos küldetésre. Tulajdonképpen azt is nehezen lehetett elfogadni, hogy valahol a Közép-Keleten a mostanira kiéleződött helyzetben szinte minden hétre jutott egy-egy vállalkozó, aki a "szent cél" érdekében hajlandó volt önmagát felrobbantani, csak hogy ezzel tiltakozást jelentsen be. Meg kell tanulnunk, hogy vannak emberek, ebben a modern mai világban is, akik nekünk elképzelhetetlen más mentalitásban élnek, fanatikusan hisznek abszurdumokban. Az elpusztult gépeltérítők hátra hagyott holmijában az amerikai nyomozók három azonos példányát is megtalálták annak az arab szövegnek, amellyel terrorista feletteseik látták el őket, hogy kritikus pillanataikban erőt merítsenek belőle és tájékoztatást kapjanak a túlvilágon várható sorsukról. Valóban megdöbbentő olvasni, hogy amikor túl lesznek mindenen, odaát jókat ihatnak és ehetnek és még szüzek is várják őket... Milyen mélységes tudatlanság és egyben vad fanatizmus kell ahhoz, hogy valaki hitelt adjon ilyen badarságoknak. Természetesen egyetlen szavunk sincs más vallások hittételei ellen, de valakit az itteni testi, anyagi világ gyönyöreivel hitegetni a túlvilágon, ostoba, átlátszó hazugság. Ilyet Mohamed, a próféta sem ígért, amint ezt a terrorizmustól távó álló muzulmán százmilliók és patinás államaik igazolják. Valóban nem volt más út, mint hadat üzenni ennek a nívótlan, de mégis ördögien veszélyes terrorista felfogásnak és egyre elszabadultabb károkozásnak. Az önvédelem legelemibb kötelezettsége ez. A megdöbbenést okozó meglepetéseken okulni kell, mert ez az élet parancsa. Az amerikai katonai intézkedések folyamatban vannak, hogy felszámolják a világterrorista fészket és máris jelentős eredményeket értek el. A világon szétszéledt és mindeddig anyagi gondok nélkül élő ügynökök anyagi forrásait lecsapolták, illetőleg elzárták. Eddigi eredményes szervezkedésüket az olajüzletből származó milliárdok finanszí— rozták - eddig. Mostantól mindez nehezebb lesz. Amerikának is félre kell tennie a jóhiszeműségét és minden emberi lénybe vetett bizalmát. Elhangzottak a figyelmeztetések. Valóban nem lesz életünk olyan, mint eddig volt? Számos vonatkozásban ez valószínű. A terroristáké azonban biztosan megváltozik. Mégis fel kell készülni szórványosabb, de esetleg még fájóbb sebeket okozó támadásokra. Kémiai és baktériumfegyverek veszélyesek és nukleáris fenyegetés is jelen van. MESTER LÁSZLÓ 4
