Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-09-28 / 37. szám
JOHN LUKACS Nézem a hazámat Beszélgetés John Lukacs Amerikában élő történésszel Az újjáalapított Corvin-lánc kitüntetést a Parlamentben vette át a miniszterelnöktől Lukács János (John Lukacs) történész. Az Egyesült Államokban élő tudós sok, nagy sikerű históriai és irodalmi munka szerzője. Emlékezetes könyvet írt szülővárosáról, a századforduló Budapestjéről is. Kitüntetése alkalmából magyarságáról, a magyarság és a világ jövőjéről kérdeztem a történészt.- Aki önt ismeri, tudja, hogy nem csupán idegen akcentus nélkül, hanem választékosán és igen szépen beszél magyarul. Mit jelent önnek az anyanyelve?- Aki engem ismer, az azt is tudja, hogy én egy meglehetősen furcsa - úgy mondanám -, nem hibrid ember vagyok. Ez azt jelenti, hogy noha éppen ötvenöt évvel ezelőtt hagytam el a hazámat, soha nem alakult ki bennem a felemásság, a ke-vertség. Ami bennem van, ami én vagyok, az egy sajátos kettősség megnyilvánulása. Ez azt jelenti, hogy angolul írok és beszélek, angolul gondolkodom, és többnyire angolul álmodom. Mi több: angolul számolok. Ez a legtöbb, amit mondhatok: ango-lul számolok. Ámde mindezzel szemben van egy még fontosabb dolog: magyarul érzek. És közben folyton nézem - nem figyelem, nézem a hazámat.- Ez mit jelent?- Azt, hogy a vérmérsékletem, az egész alkatom, a reakcióm mindig magyar. Nem akarok szerénytelen lenni, hogy olyan nagyságok mellé állítom magam, mint Joseph Conrad vagy Nabokov. Ők sem voltak angolok. De mégis az angol próza mesterei között tartjuk őket számon. Örömömre szolgál, hogy vannak olyan írásaim, amelyeket felhasználnak angol stílusgyakorlatok gyanánt. Büszke vagyok rá, hogy van olyan írásom, amelyről azt állapították meg, hogy kiváló az angolsága. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy az angol prózát nagyon jól ismerem. Noha történész vagyok, olykor felkérnek irodalmi müvek bírálatára. És mégis úgy áll a dolog, hogy az angol költészetet soha nem tudtam annyira élvezni, mint a magyart. A magyar reneszánsz poézis éppúgy megérint, megrendít, mint a huszadik századi. Balassi Bálintot éppúgy a magaménak érzem, mint Pilinszky Jánost vagy Weöres Sándort. És nemcsak a mondanivalójuk miatt. Hanem elsősorban a hangjuk miatt. Ha pedig a hangot említem, nem hagyhatom el Nemes Nagy Ágnest. Amerika a feleségem- ön világjáró ember. Gondolom, gyakran volt módja öszszehasonlítania Magyarországot más országokkal. Mi volt ennek az eredménye?- Szabad legyen pontosítanom! Ország, állam, nemzet nem ugyanaz. Én ezek közül ország szavunkat érzem legmélyebb - még a nemzetnél is mélyebb - értelműnek. Nekünk van egy másik gyönyörű szavunk is: a hazafi. Nem kell magyarázni, menynyire mást jelent ez, mint a nacionalista szó. A hazafi: a haza fia, az ország fia. Nekem Magyarország a hazám, és Amerika az otthonom. Én Magyarország fia vagyok. De tovább megyek. Az előbb azt mondtam, magyarul érzek. Ez az érzés olyan valami, amit az ember csak az anyjától kaphat. Innen nézve Magyarország az anyám, Amerika a feleségem.- ön számtalan szempontból vizsgálta a XX. század történelmét, illetve a XX. századi magyar történelem sok vonatkozását. Hogyan látja, milyen fontosabb szakaszai voltak múlt századi históriánknak, és ezek eredményeképp hová jutottunk mára?- Sokan és gyakran mondják, hogy a huszadik századi magyar történelem viharos, tragikus volt. Nos, én úgy látom, hogy itt persze voltak óriási tragédiák, de korántsem csak viharok. Hanem földrengések. Amelyek sokkal rosszabbak, mint a viharok. A viharok ugyanis kívülről jönnek, a földrengések pedig belülről. Az ország történetében a legnagyobb tragédiát Trianon jelentette. De ha úgy gondoljuk, hogy Trianonnak csak külső oka volt, afféle kívülről ránk szakadt sorscsapásként éljük meg, akkor ámítjuk magunkat. Ha őszinték akarunk lenni, ha hazafi módra igyekszünk gondolkodni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Trianonnak is megvoltak a belső okai, tehát Trianon is földrengés volt. És mégis, ezekből az iszonyatos földrengésekből valamilyen módon pozitívumot is kihozva került ki a magyar társadalom. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar feudalizmus - amelynek én számos pozitívumát láttam mindig, és látom most is - igen nagy problémával küszködött. Nem érte el — sőt olykor akadályozta - , hogy a nép azonosulhasson a nemzettel. Hogy a paraszt, a munkás, az iparos, a polgár egyenrangú legyen a nemessel. Ez az azonosulási folyamat már 1945 előtt megkezdődött. Ám a tömegdemokráciának még ma is a kezdetén tartunk. Tény - és ez nagyon pozitívan értékelendő -, nép és nemzet immáron nem különül el, és ez komoly reményekre jogosítja fel Magyarországot. Annál inkább, mert azt azért nem feledhetjük, hogy világjelenségről van szó. Magyarország nép és nemzet egybeesése tekintetében nem áll rosszul. Tragédiák, földrengések- Mégis úgy tetszik, hogy a Trianon-sokkot máig nem heverte ki ez az ország. Mintha valami önbizalomhiány bénítaná a társadalmat.- Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy itt kiforrjon egy újfajta társadalmi alkat. Talán azt mondanám: egy tömörebb magyar társadalmi alkat. A magyar tragédiák, a földrengések értelemszerű következménye az önbizalomhiány, a gyanakvásra, a sértődékenységre-sérülékenységre való hajlam. De akárhogyan legyen is, ahogyan hazámat nézve látom, azt kell mondjam, hogy ez itt összehasonlíthatatlanul jobb, mint ami például tőlünk keletre van.- Sok történész szerint, ha a második világháború után itt nem szovjet megszállás következik be, a Horthy-rendszer akkor sem maradhatott volna fenn.- Ebben én is bizonyos vagyok. De van különvéleményem. Nem szeretem különben a Horthy-rendszer kifejezést, mert a Horthy-rendszerre az volt a legjellemzőbb, hogy rendszertelen volt. Ugyanis az uralkodó rétegek elégtelenek voltak ahhoz, hogy ezt a hazát vezetni, irányítani, hogy valami furcsát mondjak, uralni tudják. Maga Horthy sem tudta uralni az országot. Nézzük csak meg, mi történt 1944. október 15-én, az úgynevezett kiugrás napján. Kik voltak azok, akik elsőként és egymással versengve tagadták meg a kormányzót? Sokan éppen azok közül, akik neki köszönhettek mindent. A hivatalukat, a stallumukat, a kardbojtjukat, a rangjukat, a vitézi telküket, címüket, és így tovább. De ahogyan én látom - és ezt óvatosan mondom - , ennek a rendszertelenségnek, az egység hiányának ebben az országban volt egy hosszú időre visszamenő hagyománya. A magyar társadalom nem volt egységes Rákóczi alatt, nem volt egységes Kossuth alatt, nem volt egységes 1918-ban, 1919-ben, sőt 1920-ban sem, azután 1944- 45-ben sem. Mikor volt kivételesen és példátlanul egységes? 1956-ban. És- legyünk őszinték! Ami Magyarországon 1848- 1849-ben történt, az nem volt igazán eredeti. Európa-szerte voltak forradalmak. Tény, hogy nálunk tartott a legtovább. De európai jelenség volt! Ami azonban 1956-ban történt, az magyar jelenség volt. Méghozzá olyan, amely egyedülálló módon szólt bele a világtörténelembe.- 1956 azonban kivételnek számít a magyar történelemben. Mint ön is említette, az általános az egység hiánya, más szóval a „rendszertelenség" felülkerekedése volt. Úgy tetszik, valami ilyesmivel küszködünk a rendszerváltás óta is.- A rendszerváltás utáni helyzetről nem tisztem beszélni, amit mondok, az inkább általában a magyar történelemről szól. Történelmünk földrengései kitermeltek egy közéleti alkati hiányosságot. Hangsúlyozom: nem egyéni hiányosságról beszélek. Közéleti alkati bajról van szó, amely úgy nyilvánul meg, hogy valahogy sohasem tudunk megszabadulni a „mi és ők” ellentétpárjától. Elég a két világháború közötti időszakra gondolni. Vajon akkor a „bal” meg a ,jobb” közötti ellentétek jelentették a fő problémát? Nem. A baloldal nem volt erős. Tényező abban az időben csak jobboldali lehetett. De vajon elképzelhető-e élesebb ellentét, mint amilyen Bethlen István és Gömbös Gyula között volt? Az igazi nagy törésvonalak végig a kormánypárton belül húzódtak 1921 és 1944 között. A (folytatás a 9. oldalon) HADJÁRAT -folytatás a 3. oldalról Pakisztán népét mélyen megrázta és felháborította a borzalmas terrorista támadás New York és Washington ellen... "Nehéz szavakkal kifejezni részvétünket az amerikai nép nemzeti tragédiája után... Pakisztán népének és kormányának részvétét tolmácsoltuk George W. Bush elnöknek. A terrorizmust gonoszságnak tartjuk, ami a világot fenyegeti. Pakisztán biztosítja Bush elnököt és az amerikai népet, hogy kooperál a nemzetközi erőkkel a terrorizmus ellen." Persze nem lehet tudni, hogy ez a kooperáció azt jelenti: Pakisztán területéről amerikai csapatok támadhatnák-e Afganisztán területét. Nincs szó egy Afganisztán elleni háborúról, csak "kommandó rajtaütésekről", terroristák kézrekerítésére. Az utóbbi napokban a Talibánnal és a terrorellenes koalícióval kapcsolatban két fontos hírt hallottunk. Az egyik: öngyilkos bombázók meggyilkolták Ahmed Shah Massoud-ot, a legendás afgán szabadságharcost, aki Afganisztán északi zónájában az Egyesült Front vezetőjeként harcolt a Taliban ellen. Két arab jutott hozzá, mint újságíró és felrobbantották. Az afgán resistance harcosai átkeltek a hegyláncokon és ezrével búcsúztatták a "Panjshir Völgy Oroszlánját", akinek nagy szerepe volt a szovjet megszállók kiűzésében. A másik: a Kongresszus elfogadta Negroponte jelölését, mint az USÄ delegátusát a UN-ben. Negroponte az egyik legtehetségesebb amerikai diplomata, aki a közép-amerikai gerillaháborúk alatt Hondurasban volt nagykövet, utána Mexikóban és a Fülöp-szigeteken működött. Negroponte-nek fontos szerepe lesz a UN-ben egy nemzetközi koalíció szervezésében a terrorizmus ellen. F. J. Iraki kapcsolat? Eközben olyan szálra bukkantak az amerikai hatóságok, amelyek az iraki kormányzathoz vezetnek. A CNN információ szerint Mohamed Atta, a 19 géprabló egyike, aki kiképzett pilóta volt és részt vett a WTC tornyába csapódott gépek egyikének eltérítésében tavaly, egy európai városban egy iraki hírszerző tiszttel találkozott. Az amerikai hírtelevízió egy kormány tisztviselőre hivatkozott, aki elmondta, hogy a CIA olyan értesüléseket tanulmányoz, amelyek Atta és az iraki hírszerzés közötti kapcsolatokról szólnak. Az iraki külügyminiszter viszont határozottan tagadja, hogy országa bármilyen módon belebonyolódott volna a múlt keddi terrortámadásokba. 0 AMERIKAI tyagyar Hírlap 2001. szeptember 28. SZÜRETI MULATSÁG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZNÁL Október 13-án, szombat este 7 órától FELLÉP: az ÚJ HARGITA NÉPTÁNC EGYÜTTES Szüreti dalokat énekel: CZÖVEK ISTVÁN és TÓTH KINGA Zenél: BODROGI GYULA Friss must vásár * Szőlőlopás * Tombola * Vacsorát főz: SÜLI ISTVÁN Előétel: tepertős pogácsa * Paraszttál Főétel: Birkapörkölt, Rántott sertéskaraj Uborka saláta Kávé * Sütemények Belépődíj: $25.Asztalfoglalás az egyház telefonszámán: (818) 344-1885 Kérjük jelezze előre részvételét! JÁNOSSY MÁRIA ügyvédnő 1122 East Green Street, Pasadena, CA 91106 Tel. (626) 356-0045 * Fax: (626) 356-0013 E-mail: mjanossy@ktb.net A nagy érdeklődésre való tekintettel ismét INGYENES ZÖLDKÁRTYA LOTTÓ tájékoztatást tart 2001. október 2-án, kedden az Iroda székhelyén 1:00 és 3:00 órai kezdettel. A Zöldkártya Lottó kérvény kitöltésében segít és a bevándorlással kapcsolatos kérdéseikre is szívesen válaszol. Kérjük jelentkezzenek előre telefonon, mivel korlátolt mennyiségű ülőhely van. A tájékoztatás ingyenes lesz, de szívesen fogadunk el ADOMÁNYOKAT, amiket a szeptember 11-i áldozatok családjai részére szeretnénk továbbítani, a United Way non-profit szervezeten keresztül, a magyar közösség nevében. Cím: 1122 E. Green Street, Pasadena, CA 91106
