Amerikai Magyar Hírlap, 2000 (12. évfolyam, 44-47. szám)
2000-12-15 / 47. szám
s V» TAMÁSI ARON - folytatás a 21. oldalról iWott, fcéfcés KARÁCSONYT és sikerekben gazdag ÚJESZTENDŐT kívánok kedves ügyfeleimnek és barátaimnak TRAVEL 4 LESS Erika (818) 996-7440 * 1-800-654-3469« Barátainknak, kollektorainknak, és az Amerikai Magyar Hírlap minden olvasójának boldog, szép KARÁCSONYT és reményteljes ÚJ ESZTENDŐT kívánunk: Dobay Zsuzsa és Dobay Endre ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPET es BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN SZERETET-INTÉZETÜNK a BETHLEN OTTHON NEVÉBEN Nt. Bertalan Imre, Igazgató Tel. (724) 238-6711 125 Kalassay or., Ligonier, PA 15658 Ügyfeleinek és barátainak boldog KARÁCSONY és sikeres ÚJÉVET kíván Dr. OSZLÁNYI MIKLÓS Adószakértő, Közjegyző Consolidated Tax Services 234 S. Electric Ave., Monterey Park, CA 91754 (323) 661-5392 (626) 570-9740 Örömteli, szép Karácsonyt és vidám, boldog Újévet kíván ügyfeleinek és a Hírlap olvasóinak az INTERNATIONAL IMPORT-EXPORT a division of MUTUAL WHOLESALE LIQUOR INC. Los Angeles. CA (323) 587-7641 Kedvezőtlenül távozott el. Egyetlen szó sem esett, úgy fogtak munkához ismét. Folytatták a menyasszonyt, de látszott jól, hogy a mézesheteken így már túl vannak. Enyhület és szinte áldás volt, amikor belépett később a tekintetes asszony, üde volt, és illatos; nem csoda, hogy a pék is szeretett volna ilyet sütni.- Indulni kell, Samu! - mondta az urának. Lőrinc ránézett, s azt kérdezte:- Ezért kellett az a sok zsemle?- Ezért, az útra - felelte az asszony. A mester abbahagyta a munkát, lepallotta magáról a port, s a feleségével együtt átment a másik szobába. Lőrinc utánuk nézett, s azt gondolta, hogy a három esztendőt nem fogja itt kitölteni, úgy lehet. Kinézett az ablakon a szabad világba, ahol igyekezve jártak az emberek és a szekerek, s engedély nélkül szálltak a téli madarak, ahova akartak. Mindenkinek megvan a maga sorsa, gondolta magában. Mint a darázs, amikor nyugtalanul és duzzogva megy valami változatos ágon, úgy térengett ő is ezen a gondolaton. Aztán béjött az asszony, egy kosarat letett a műhelypadra, s azt mondta:- Ez a tiéd az ünnepre, s mi harmadnapján itthon vagyunk. Amikor indultak, a mester bészólt:- Osztán húsvétra hazamehetsz. Semmi sem esett olyan rosszul Lőrincnek, mint ez, hogy húsvétra hazamehet. Inkább mondta volna, hogy az inas olyan, mint a kutya; vagy mondta volna, hogy Amália sem neki szánta a cukrát. Csak éppen a húsvétot ne emlegette volna! Mert hol van az még! Azt hitte, hogy abban a percben a mester után lódítja a kosarat, hadd vigye el azt is az anyósának. De nem bántotta a kosarat, csak ennyit mondott:- Akinek nem születik Jézus, ennek nem is támad fel. Elmentek. A kosár tetején egy cédula volt, amire rá volt írva, hogy „Boldog karácsonyi ünnepeket”. No, gondolta Lőrinc, az asszony mégis asszony, mert kíván valamit a férfiúnak, akármilyen kicsi! Bezzeg a pékre még annyit sem mondott, hogy köszönöm, de hiába is mondta volna, mert a pék azt nem tudta volna meg soha... S mit tett még a kosárba, lám! Húst, szépen megsütve, jócskán. Kolbászt is. Jól megfaragott sonkabokát, diós és mákos kalácsot. S egy üvececske bort is! Kedves asszony... Nem lehetetlen, hogy mégis kitölti itt mind a három esztendőt. Mindjárt húzott egyet az üvegből. Tisztességes oor volt, mert ez az egyetlen húzás is pezsdítőleg hatott. Sétálni kezdett a műhelyben, s iramosabb lett az esze is. Séta közben két széket, ami Amáliának készült, a fal mellé utasított; s egymás után a többi bútorok is elhúzódtak az útból. A lába alatt úgy ropogott a gyaluforgács, mintha sírt és jajgatott volna ekkora hatalom előtt. Az asszony jutott eszébe, s róla a pék. Mi lenne, gondolta magában, ha most egyenesen elmenne a pékhez, s megmondaná neki, hogy az ő asszonyának ne üzengessen! Amália sem volna rossz, ha ide tudná csalni a műhelybe, hogy a készülő bútorait megtekintse. Ismét húzott az üvegből. S a következő percben már lemaradt a tekintetes asszony, s le Amália is. Valami egyébre vágyott, de nem tudta, hogy mire. Odament az ablakhoz, s nézte a világot. Az emberek és a szekerek változatosan forgolódtak; s az idő is egészen olyan lett, ahogy ilyenkor talál: a levegő vidám és csillogó, a hó pedig szikrázó és bátor. Az a legnagyobb dolog: világot teremteni... - mondta magában. Egészen megtüzesedett belé, hogy ez milyen nagy dolog. A szíve gyorsabban kezdett dobogni, s a gondolatai villadoztak, mint a szikrák. Maga sem tudta, meddig állhatott így, csak egy falusi embert látott egyszer, amint a kicsi fiával jött a városból kifelé, ügyes és játékos kicsi gyermek volt, ötesztendősnél nem több. Csak az öltözéke volt a nagyoké: a csizma rajta, a harisnya, a posztóujjas és a báránybőr sapka. Ilyen nekünk is van! - jutott eszébe hirtelen. Bément a hálószobába, s a tükör mellett megtalálta a kicsi babafiút, akinek minden ruhája éppen úgy megvolt, mint az elevennek az utcán.- Gyere! - mondta neki. Kihozta a műhelybe, s egy darabig ott barátkoztak ketten. Aztán szerszámokat vett elő, nekilátott, hogy a babafiúnak bölcsőt csináljon. De nem akármilyent, hanem mesteri munkát! Szép is lett, az igaz, de az idő is ráment, mert lámpavilág mellett fejezte bé. Akkor megvetette jól a bölcsőt, s a babát kinevezte Jézus-fiúnak. Nagy gonddal beléfektette, s virág helyett egy hosszú lábú kerek asztalkának a tetejére helyezte közel a kályha mellé. Úgy érezte, hogy kicsiben ő is világot teremt. S megpihent, mint Isten az első nap után. Evett is valamit, s a borból ismét ivott. (folytatás a 29. oldalon) Pilinszky folytatás a 11. oldalról Letörölte a tükröt a mosdó felett, de csak a tulajdon öreg arca nézett vissza rá! De hát mire is számított, miféle esztelenségre? Talán hogy a fia kilép a tükörből, abból a négyzetméternyi fényességből, mely mintha ismeretlen távolba nyíló ablak lett volna? Feküdt az öregasszony álmatlanul az ágyában, s az éjszaka zajaira figyelt, félelemmel és reménységgel, hogy a szétszórt részekből összerakhatja a boldogító zajt, amivel a fiú majd belép hozzá. De az éjszaka, s később a hajnal hangjai idegenek maradtak, és sehogy se akartak engedelmeskedni neki. Szétszéledtek, mielőtt megdobogtathatták volna a szívét! A hűvös ősz után hideg tél jött, és fagyos karácsony. Egyetlen zöld ágat fektetett az asztalára, s egyetlen szál gyertyát gyújtott meg rajta. Azon a széken ült, amelyiken a fia utoljára,. a gyertyaláng szép, egyenletes fényében, és nem sírt, ahogy a fia se sírt akkor, csak hallgatott. Éjfél előtt aztán magára vette a kabátját, s ahogy becsukta maga mögött az ajtót, hirtelen melegséget érzett. így lépte át akkor ő is a küszöböt! így indult el ő is a sötétségbe! Igen, mintha most ő is ugyanabba az éjfélbe lépett volna ki, melynek akkor a fia nekivágott. Az elveszített utca most megint az övék lett! Igen, ezeken a köveken, ezek alatt a szürke kis balkonok alatt távozott s jön vissza majd ő is. Mekkora béke lett egyszerre az éjszakában! Szép volt az éjfél és csendes. A hó puhán hullott alá, akár egy óriási üveggömbben; a tetők fehérek voltak, a templomtorony meg szelíden derengett, mintha lágy fénnyel maguk a kövek világítottak volna. Az öregasszony letérdepelt a tündöklő templomhajóban s úgy érezte, napsütésben térdepel. Nem volt idő. A hétköznapok jönnek-mennek, de századok se mozdulnak az ünnepek állócsillaga alatt. S ebben az időtlenségben együtt volt minden: öregség és gyermekkor, minden, ami elveszett, és az is, ami vele maradt. Háborús karácsony volt, negyvenhárom karácsonya, de úgy érezte, a karácsonynak nincs kora, csak forrósága van, fénye és békéje. Egyedül térdepelt az éneklő tömegben, s nem hiányzott senkije. Csak hogy szeret, egyedül ezt érezte, mitől is elgyöngült és sírni kezdett. S éjszaka az ágyában tovább folytatódott különös színeváltozása, a szeretet irgalmas metamorfózisa. Mintha a fia feküdt volna ágyában, s ő, az öregaszszony lett volna a messze idegenben. Olyan jó volt végre helyette fagyoskodnia, s olyan jó volt végre helyette, a fia helyett melegednie! Öreg szívében a szeretet összecserélte a személyeket. Künn közben elállt a hóesés, s a karácsonyi utca végképp elnéptelenedett. Az éjszakában csak az ünnep angyala őrködött mozdulatlan. [■■■ AMERIKAI „ , y tyagyar Ifcrlap
