Amerikai Magyar Hírlap, 2000 (12. évfolyam, 44-47. szám)
2000-12-15 / 47. szám
Wass Albert: Karácsonyi vers Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban csodát takargat ez az éjszaka...! Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre! Keresik régen bölcsek és királyok, papok, költők és koldusok. Világmegváltó konferenciák várják jöttét és fényes trónusok! JUHASZ GYULA Emberi hitvallás Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú magányos Galileai férfi, ki harminchárom évvel Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus S szelíd szava erősebb, mint minden büszke kétely. Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát, Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot, Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország, Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott. Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe Szelídebb népek állnak s rózsásabb lesz a holnap És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke. Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét És nem lehet henyélni bíborban és selyemben S a paloták alatt nem támolyog az éhség S ebek harmicadján nem tengődik a Szellem. Szeretem e világnak minden gyönyörűségét És minden bánatát, a napot és esőt, A márciusi zsongást, a decemberi békét, A kelő csillagot és a lepihenőt. Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek Bús topogásait, sírok örök nyugalmát, Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek. 1926 Megérkezett. Bámulják bamba szemmel barmok, cselédek, pásztorok. Talán van olyan is, aki letérdel s valami együgyű imát motyog. A jászol fölött fölragyog egy csillag, néhány angyal és gyermek énekel... Szelíden száll az ének és a pára szurtos ólból a fényes égre fel... Aztán a barmokat itatni hajtják. A hajnal megnyergeli rőt lovát és robotos nyomán a szürke élet megy úgy, mind eddig, megy tovább. Mintha nem történt volna semmi sem. Meresztgetik szemeiket a kandik: királyok, bölcsek, költők, hadvezérek... amíg lassan a csillag is kialszik. Betlehem A kocsma ajtaját kitárják S hozzák subában a telet, Az istállóban ott a jászol, A jászolban a Szeretet. A gyémánt csillag áll fölöttük Füstös lármában szelíden, Nyájas barmok között az almon Az Ácsnak Gyermeke pihen. Szelíd, szép betlehemi gyermek Az angyalok nem énekelnek S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világol És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: Sok farkas és holló kóvályog S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? A zord-sötét zimánkós fenyvesekből előoson a téli virradat. Ködrongyokban gunnyasztanak a házak s vacognak vedlő gondjaik alatt... Plarnhof 1945. Karácsony JUHÁSZ GYULA Karácsonyi ének Kántálnak a három királyok S velük a jámbor pásztorok, A söntés mélyén egy elázott, Elbúsult zsöllér tántorog. Könnyes szeme bámulja báván A betlehemi csillagot, A jó reményt, mit körülállnak Szegények, árvák,magyarok! AZ AMERIKAI -rr agyar Hírlap MeuékietT AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL » WEEKLY NEWSPAPER amerikai vml Mi tfagyar Ifirlap y|
