Amerikai Magyar Hírlap, 1998 (10. évfolyam, 22. szám)
1998-06-05 / 22. szám
Jancsó Zsuzsa Heartbreak Hotel Az Ambassador tündöklése és hanyatlása Egykor pompás, fényes luxusszálló volt, a hollywoodi sztárok találkozóhelye az elegáns Wilshire Boulevardon, ma pedig olyan, mint egy kísértetkastély. Azt mondják, az a harminc év előtti golyó, amely Robert Kennedy szenátor életét kioltotta, az Ambassador Hotelt is elpusztította... Az épület még áll a gyönyörű park közepén, de 500 szobája és földszinti üzletsora üresen kong. Pedig még én is átjártam oda vásárolni, kirakatot nézni ebédszünetben, amikor néhány évig állami hivatalban dolgoztam egy szomszédos épületben, a Wilshire és Normandie sarkán. Valamikor a huszas években^ szobája erkélyén ülve itt kortyolgatta reggeli kávéját Rudolph Valentino, mélyen beszippantva a frissen vágott fű illatát. A kertben gyakran sétált a némafilm-sztár Pola Negri, kedvenc csitájával. F. Scott Fitzgerald, a" Great Gatsby" írója, és megtébolyodott felesége, Zelda is itt lakott egy ideig, s amikor fizetésre került volna a sor, felgyújtották szobájukat és megszöktek az éjszaka leple alatt. Albert Einstein innen hívta fel kétségbeesetten a portát (erős német akcentussal: "Zend help!"), hogy szomszédja, Jack Dempsey, a világbajnok boxoló ki akarja dobni új feleségét az ablakon... De megfordult itt Howard Hughes, Elizabeth Taylor, David O. Selznick, Charlie Chaplin, Ronald Reagan, Charles Lindbergh és még sokan mások is. A pálmafákkal szegélyezett úszómedence körül valódi tengeri homokkal beszórt "strand" volt, és meleg nyári napokon a zenekar és a táncospárok is bevonultak a hűs hullámok közé. Ki hinné, hogy már harminc éve Robert Kennedy halálának? 1968. június 5-én történt, hogy a választási győzelmét ünneplő szenátor az Ambassador báltermében beszédet mondott a tiszteletére összegyűlt tömegnek, majd a konyhán keresztül igyekezett észrevétlenül távozni. A gyilkos, Sirhan Sirhan azonban lesben állt és lelőtte. Az ismert énekes, Rosemary Clooney, aki akkor résztvett a Kennedy-kampányban, így írja le az esetet:- Amikor Bobby befejezte a beszédét, nem arra indult, amerre vártuk, hanem ellenkező irányba. Aztán hallottuk a lövéseket, és egy nő kirohant a konyhából, fehér ruháján rikító vérfolt okkal. Az egyik családtag, Steven Smith (Jean Kennedy férje) megkérdezte, van-e orvos a házban. Mellettem valaki, a Jack Kennedy elleni dallasi merényletre emlékezve azt mormolta: "Úristen, az nem lehet, hogy még egyszer ez történjen!" Ethel Kennedy beszállt a férje mellé, és a mentőautó elrobogott... Addig a napig az Ambassador, különösen "Cocoanut Grove" nevű bárja, a város legvidámabb helye volt. Szólt a zene, gyöngyözött a pezsgő, táncoltak a párok, szövődtek a szerelmek. Mérv Griffin, a későbbi neves talk-show host ott énekelt 1948-tól 52-ig. Howard Hughes, a sokszoros milliomos minden este ott volt és rumbát táncolt. Barbra Streisand ott lépett fel először a nyugati parton; Joan Crawford, David Niven, John Barrymore törzsvendégek voltak. A fiatal Doris Day is oda járt, még mielőtt világsztár lett volna. A filmcsillagok egy aranyszőnyeggel bevont lépcsőn ereszkedtek le a bálterembe. Mérv Griffin nosztalgiával emlékezik a Cocoanut Grove fénykorára. -Különleges hely volt. A plafonról egy csónak-féle lógott a fejünk fölött, és ha megittunk egy-két pohárral, meg mertünk volna esküdni, hogy a csónak mozog... Én Amerika minden államában játszottam, de egy mulatónak sem volt ilyen hangulata. - Griffin ezt a hangulatot kereste, amikor a Beverly Hilton hotelben megnyitotta a Coconut Club-ot. A Wilshire Boulevardnak ez a szakasza a hetvenes évek elejéig "Los Angeles Fifth Avenue-je" volt, olyan üzletekkel, mint a Bullocks Wilshire landmark épülete és az I. Magnin, és olyan éttermekkel, mint a Brown Derby és a Perino’s (ez utóbbi is osztozik az Ambassador szomorú kísértet-sorsában, évek óta üresen áll). 1919-ben, amikor néhány őrült milliomos bejelentette, hogy szállodát építenek a város peremén, senki nem jósolt nagy jövőt az Ambassadornak. A későbbi elegáns Hancock Park lakónegyedet akkor még "újgazdagnak" tartották, lenézték, mint mindent, ami Pasadénától nyugatra volt, hiszen ki akart volna a lemenő nappal szemben vezetni hazafelé... A Vermont Avenue helyén babültetvények és olajkutak álltak. De az építész, ugyanaz a Myron Hunt, aki a Rose Bowl-t és a San Marino-i Huntington Galériát is tervezte, meglátta benne a fantáziát. "Ez lesz a Nyugati Part Párizsa!" Hunt egyike volt azoknak, aki Dél-Kalifornia mai arculatát kialakították. Az Ambassador fénykora a huszas években volt. 1929-ben itt osztották ki az Oscar-díjakat, és 11 évvel később Vivian Leigh is innen vitte haza az "Elfújta a széf-ért kapott arany szobrocskát. Richard Nixon itt írta híres "Checkers" választási beszédét, és Nikita Hruscsovol, mivel nem mehetett el Disneylandbe, itt látogatta meg Mickey Mouse. A hatvanas években már hanyatlásnak indult J az égykorfelkapott szálloda, de azért a sorsát a Kennedy-gyilkosság I pecsételte meg. Addig vidám, hangulatos hely volt, de akkor egycsapásra nemzeti mauzóleummá változott. 1989-ben zárták be, és azóta áll a harc 23 hektárnyi területéért a Los Angeles-i Egyesült Iskolakerület és a tulajdonos Donald Trump között. Műemléki státuszával kevesen foglalkoznak, sőt talán azt is csak az elhúzódó pernek köszönheti a patinás, mediterrán stílusú épület, hogy egyáltalán ott áll még a Wilshire Boulevard közepén. B Wsyar HlrlaP HOGY MIK VANNAK!! Magyar Biblia- \ szenzáció Fél évszázados rejtély oldódott meg a minap Gyöngyösön, amikor a ferences rendházban restaurálási munkálatok közben rábukkantak egy évtizedek óta elfalazott, majd azóta elfeledett lépcsőfeljáróra, ahová 1950-ben a barátok a szerzetesrendek feloszlatása idején bemenekítették a rendház féltett értékeit. Egyebek között egy valódi köny vritkaságot, az 1462-ben az elsők között nyomtatott, Magyarországon egyedülálló, úgynevezett Fust-bibliát. Értékéről csak anynyit, hogy a világban még fellelhető hetvenvalahány példány egyike épp a napokban egymillió dollárért került kalapács alá egy New York-i árverésen. A sors iróniája, hogy az egyik legelső, nyomdában készült Bibliát éppen arról a Johann Füstről | nevezték el, aki perrel nyerte el találmányát a nyomtatás atyjának tekintett német Johannes Guten-! bergtől. Mai ismereteink szerinti ugyanis a hol arany-művesként.1 hol ügyvédként, hol üzletemberként aposztrofált, de leginkább; kalandor s az újdonságok iránt igencsak fogékony Fust 1450 táján, kapcsolatba kerülve a könyv-j nyomtatás európai feltalálójával,! két év alatt akkor igen jelentősnek - számító 1600 arannyal szállt be az ígéretesnek tetsző nyomtatásüzletbe. A megszállott Gutenberg korántsem volt hasonlóan jó üzleti érzékkel megáldva, sőt az első sikerek gyors aprópénzre váltása helyett folyton csak találmánya tökéletesítésén járt az esze. Fust, ezt látván, hamar elveszítette türelmét, és jogi útra terelte az üzlettársi kapcsolatot, minek eredményeként 1455 vegén a mainzi bíróság a tartozás fejében kezére adta a Gutenbcrg-féle nyomda betűkészletét és a nyomdai felszerelés egy részét is. A nevét háromféleképpen j (Fust, Fustus, Faustus) is író pénzember magához édesgette Gutenberg legjobb tanítványát, a j per során mestere ellen tanúsko- I dó Peter Schöffen is. így már az I ő közreműködésével adta ki 1 1462-ben a Gyöngyösön most ’ soros (azért hívjak így, mert I minden oldalán ennyi nyomott sor van) vagy' Fust-bibliát, melynek betűit már Schöffer met- I szetté. Ennek az egyik legkoráb- I bi ősnyomtatványnak a ktilönle, gcssége, a korán túl persze, abban áll, hogy „a pár évvel korábbi Gutcnberg-bibliához hasonlóan a példányok egy részét * ebből is papírra, másik részét j pedig pergamenre nyomták, és ebben szerepel elsőként a nyomdászjelvény” - igazít el a könyvtörténeti érdekességekről Wojtil(folytatás a 9. oldalon) A szentjánosbogár potroha A reklám, a propaganda és a képzelet messziről csodás álomvárosnak festi Hollywoodot. Sokan elhiszik az örökké az eget pásztázó fénycsóvákat (ebben főleg a 20th Century Fox filmvállalat védjegye a bűnös; mozgófilmnek természetesen mozgó védjegye van). A ragyogó, fényreklámoktól villogó utcákon csodás limuzinok surrannak, a nők drága prémekben, az urak bőkezűen szórják a pénzt. Ragyogó paloták, modern stúdió-komplexumok. Emlékszem, amikor először volt módomban végigkocsikázni Hollywoodon, nappal, ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor gyermekkoromban a kijózanító napsugárban döbbentem rá, hogy milyen is a szentjánosbogárka a valóságban. Éjjel a képzeletet korbácsoló, ide-oda imbolygó kis lidércláng és valójában egy ronda kis rovar, amely természetesen nem tud konkurálni a nappal. Fénye eltűnik és helyette csak undok kis potrohát látjuk. Hollywood földszintes házakkal sorakozó utcái is amolyan harmadrendű városrészek; csupa szürkeség és jelentéktelenség minden. Kis butikok és szurtosnak látszó étkezők között egyszerre nagy, rongyrázós kovácsoltvas-kapu és fent az istenítő és istenített szó: Paramount. Esténként valami talmi ragyogás csak a Sunseten vagy a Hollywood Boulevardon található, a Melrose már igénytelen vidéki utca. Joggal el lehet csodálkozni, hogy világhírre szert tett óriásfilmek milyen jelentéktelen kis műtermekben készültek. Igazán nagy, impozáns, modern stúdiókat, soundstage-eket csak azután kezdtek építeni, hogy mi idejöttünk. Egyszóval, amúgy első pillantásra, csalódás volt az egész. Földiekkel játszó égi tünemény, amely csak kétes kedvet csepegtetett belénk. Ez természetesen csupán a látszat volt, a külsőség, amely annyira ellentmondott felcsigázott képzeletünknek. A valóságban bent, a falak mögött a világ legkiválóbb tehetségei, szellemi, technikai géniuszai dolgoztak, alkottak, teremtettek meggyőző és lebilincselő világot. De végűi is mi az, amit Hollywood adni tud a mindennapi embernek, az alkotó művésznek is, aki amikor kibújt a fényszórók bűvköréből, közönséges hús-vér emberré vált, mindannyiunk gyengeségeivel, gyarlóságaival, az elbukás felfokozott kockázatával? Ez a környezet számos nagy jellemet nevelt, aki hosszú élet becsületes munkájával sokaknak jó példát mutathatott. Az általános hiedelmekkel ellentétben példás házaséletek zajlottak itt le nagy művészek között, ezernyi félrehúzó csábítás ellenére. Tudnánk itt idézni, neveket felsorolni, de ennek az elmefuttatásnak most nem az a célja, hogy a túloldalon bizonyítékokat soroljon fel. Elfogulatlanság nélkül mindenki jól tudja, mi az igazság, hol az igazság. Ezen a helyen és ebből az alkalomból azokat a bizonyos képzeletbeli fénycsóvákat most azokra a jelenségekre szeretnénk ráirányítani, amelyek ugyancsak jelen vannak és nem mindennapi többségben a szomorú negatívumokat hangsúlyozzák ki. Amikor valakit kivételes szerencsével megtámogatott szerencséje abba a magasságba emel, hogy megbízásokat kap, alkotni tud, Fortuna kivételes anyagi előnyökkel is homlokon csókolja. Ezen a településen általánosságban, de a kisugárzás segítségével távolabb is, nem minden alap nélkül beszélik, hogy egyesek, akik a sztár-kategória magasságába tudtak emelkedni, milyen mesebeli gázsikat vágnak zsebre. Hiszen a hírnév mellett elsősorban ez a hihetetlen kereseti lehetőség csábítja ide a reménykedőket és az itt elburjánzott kisebb és nagyobb vendégfogadó üzleti vállalkozásokban olyan lányok pincérkednek és néha kis erkölcsi kiruccanásokra is készek, akik öt-tíz-tizenöt éve ragyogó filmszerep reményével érkeztek ide. Ez természetesen csupán egyes életek jelentéktelen, de természetes elmorzsolódása az asztal körül, ahol nagy lakomák folynak. Az igazság az, hogy a lelkekbe csepegtetett "kétes kedven" sokan elbuktak. Hollywoodban, a nagy jellempróbán megmérettek és könnyűnek találtattak. Ennek az itt buján zöldellő elzüllésnek, amelynek főoka általában a kábítószer, sokan áldozatul esnek. A sajtóban, televízióban nap mint nap értesülhetünk esetekről, amikor ígéretes jövő előtt álló fiatal sztárok a törvény kezére kerülnek, mert valahol áthágták a törvény által szükségszerűen meghúzott vonalat. Két tehetséges ifjú, akik filmekben főszerepekben tűntek ki, ismételten is kipróbálta a csuklójukon csattanó bilincset és a megértő bíró jóvoltából börtön helyett elvonó kúrára ítélték őket. Nem is tudnánk felsorolni, amikor ez a tilos életstílus világhírességeket tett tönkre és öngyilkosságba sodort. Szembetűnő példa a kivételes tehetségű és fiatalkori bájával kiemelkedő sikert elért Judy Garland, aki boldogtalan és szélsőséges kalandokat felsorakoztató magánéletéből végül is az öngyilkosság kiútját kereste. A lapok ezekben a napokban voltak tele a hírrel, hogy a jónevű ifjú komikus feleségével együtt gyilkosság-öngyilkosság áldozata lett. A vizsgálat megállapította, hogy az asszony kábítószer és alkohol vonzókörébe került. Férje annakidején kisigényű családi körből emelte ki. Az átlagosnál magasabb jövedelem, a mindennapi életen túlcsorduló pénz, talán a tapasztalt szertelenség is megtette a maga hatását. Hollywoodban napról napra fiatalok százai buknak el, narkotikum túladagolás miatt is, sokszor teljesen névtelenül. íme, az éjjeli sötétben csillogó-villogó szentjánosbogár kiábrándító potroha.
