Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-03-10 / 10. szám
Kinek a forgatókönyve? Nem sokon múlott, hogy Vlagyimir Zsirinovszkijt kivezessék az Európa Tanács ülésterméből. Pedig Strasbourgban sem csinált mást, mint amit otthon szokott szinte minden parlamenti ülésen: közbekiabált és "hazugnak" nevezte az éppen beszélőt. Egyáltalán, úgy viselkedett, ahogyan szerinte egy nagyhatalom legerősebb pártja vezetőjének viselkedni kell: nem volt kíváncsi az övétől eltérő véleményekre, "elmaradottnak" nevezte a saját hazáját a legtöbb egy főre számított gazdasági mutató tekintetében hagyományosan fölülmúló Lettországot, s arrogánsán ordibált mindenkire, aki nem esett hasra előtte. Ezzel alaposan föladta a leckét a konszolidált vitákhoz, simulékony, diplomatikus modorhoz szokott eurobürokratáknak: kivezettessék a teremből vagy sem? Vállalják a konfliktust vagy tegyenek úgy, mintha nem vennék észre. Tágabb értelemben pedig az a kérdés, hogy a közérthető nyelven beszélő, a nyugati értékeket etalonnak tekintő Szergej Kovaljov testesíti-e meg a mai Oroszországot, vagy pedig a gőzerővel előretörő, senkit és semmit nem kímélő, összevissza handabandázó Zsirinovszkij. A baj az, hogy mind a kettő - bármennyire nehezen fér is ez bele az európai köztudatba. A politikusok közben azzal az örök dilemmával küzdenek, hogy a rossz fiút megbélyegezzék és kitaszítsák, vagy inkább a jó példa nevelő erejében bízva befogadják. Nem kérdéses, hogy Zsirinovszkij minden megnyilvánulása az előbbi, az egyszerűbb megoldás híveit erősíti. Mivel Zsirinovszkij csak undok demagóg, de nem buta, pontosan tudja, mit csinál. Ő egy zárt, befelé forduló Oroszországban érdekelt, amelyen belül szabad keze van. Nem baj, ha nem kap nyugati hiteleket, annál jobb, minél kisebb szerephez jut az európai kultúrkör. Az orosz törvényhozás elnöke, Ivan Ribkin kénytelen volt elismerni, hogy a botrányhős nagy mértékben kifejezi a lakosság mentalitását - már csak azért is, mert jelentős mennyiségű szavazatot kapott. Kovaljov mondanivalója viszont azt bizonyítja, hogy az oroszok egyáltalán nem reménytelenek, nincsenek születésüktől fogva beoltva demokrácia ellen. Európának - ha elfogad egy tanácsot - mindent el kell követnie azért, hogy a 'Történelem" című film ne Zsirinovszkij forgatókönyve szerint készüljön. Akár azon az áron is, hogy megalkuszik saját, csecsen ügyekben most éppen joggal felbolydult lelkiismeretével, s Kovaljovra hallgatva, némi késéssel, de fölveszi Oroszországot az Európa Tanácsba. Amúgy pedig, ha van neki, nyugodtan a szívére teheti a kezét: hát az Európa Tanács mind a harmincnégy tagja olyan csodálatosan tökéletes? Horváth Gábor I Nyilatkozat Az elmúlt év november 16-án Bánkuty Géza és Kiss Gábor kérésére hozzájárulásomat és NEVEMET adtam ahhoz a nemes 5 és tiszta kezdeményezéshez, melynek célja a magyar történelmi I múlt és nemzeti tudat ápolása a jövő nemzedéke számára, fel— I adata pedig a Kárpát-medencében élő összmagyarság tevőleges s támogatása. Alapítványunk Count Dr. Wass Albert de czege néven lett engedélyezve és "Corporation not for profit" bejegyezve 59-3277992 i engedélyszám alatt. A Count Dr. Wass Albert de czege Alapítvány az egyetlen, amelyhez mint működő "Corporate Director” nevem használatá! hoz engedélyt és beleegyezést adtam. Bármi más, nevemet hasz-P náló alapítványnak működése önkényes, s abban közreműködést I vagy felelősséget nem vállalok. i Az alapítvány keretein belül elindított "Székely Faluért" - akci- ! 1 ónkat támogatni kívánókat kérem, hogy a Count Dr. Wass Albert de czege Foundation ügyvezetőjének címére küldjék segítő ! hozzájárulásukat. : Cím: Demeter Béla, 806 South Summerlin Ave., Orlando, FL 32806. | Astor, 1995 február 28. * j Dr. czegei Wass Albert j FIGYELEM, VÁLTOZÁS!! A Thalia Studio GLORIA VICTIS (A Piavétói a Don-kanyarig) című zenés irodalmi műsora 1995. május 6-án, szombaton kerül megrendezésre a Hollywoodi Református Egyháznál. 4 1995. március 10. HOGY MIK VANNAK!! AIDS-es az olimpiai bajnok Miért most vallott? Magic Johnson és Arthur Ashe után most Greg Louganis, kétszeres aranyérmes olimpiai műugró bajnok is bejelentette, hogy AIDS-ben szenved. Ugyanakkor azt is közölte, hogy rövidesen megjelenik a könyve, amelyből mindenki megtudhatja, hogyan is történt... Louganis rendkívül tehetséges, de nem túl agresszív versenyző volt - hiányzott belőle az ambíció. Egy régebbi edzője brutálisan bánt vele, és homoszekszuális kapcsoaltra kényszerítette. Később hallotta, hogy ez az ember AIDS-ben meghalt. Ő maga is HI V-fertőzött volt már az 1988-as olimpia idején, amikor beverte a fejét az ugródeszkába, és így a fertőzött vér a vízbe kerülhetett. Most erről faggatta Barbara Walters a 20/20-ben, hétfőn reggel a Good Morning America műsorán szerepelt, és már Oprah is beígérte, hogy világgá kürtöli titkait. A tüskésre nyírt fejű, szelíden mosolygó fiatalember állja a kíváncsi riporterek tekintetét. Nem érzi, hogy valami szégyenleteset tett volna, amikor nem figyelmeztette sportoló társait és az orvost, aki fejsebét (kesztyű nélkül) ellátta, hogy HIV-fertőzött. Mostani edzője, akivel tíz éve dolgozik, mindenben mellette áll - a TV képernyőjén is. Különösen egy pillanatfelvételről kérdezik gyakran: amikor az olimpiai győzelem után zokogva borul edzője nyakába. Mit érzett, mit gondolt abban a pillanatban? És miért hallgatott? Louganis habozás nélkül válaszol. Amikor a fejsérülés érte, kb. öt perce volt arra, hogy eldöntse, akar-e, tud-e tovább versenyezni. A fájdalmat és a megrázkódtatást szembeállította a hosszú évek kemény, kitartó munkájával, ami az olimpiához vezetett, és döntött: most már nincs visszaút! Őszintének látszik a kijelentése, hogy abban a pillanatban a betegsége, illetve a még csak fenyegető, de nem érezhető fertőzött állapota egyszerűen eszébe sem jutott. Annyi minden forgott akkor a kockán! Egyébként a sportszakértők egyetértenek abban, hogy nem volt olyan törvény, amely kötelezte volna a sportolót állapotának nyilvánosságra hozására. A többi ugrót és az orvost megvizsgálták, és egészségesnek találták. Az úszómedence erősen klóros vize valószínűleg elpusztította az esetleg jelenlévő vírusokat, mielőtt azok tovább terjedhettek volna. Nem volt, és ma sincs olyan törvény, amely vallomásra kényszeríthette volna Greg Louganist. Vajon mi késztette arra, hogy mégis előálljon és kiteregesse szomorú történetét? Talán csak nem a könyve, amely "véletlenül" éppen erre az időpontra készült el? Ő maga úgy nyilatkozik: azért írta a könyvet, hogy mások tanulhassanak belőle és ne jussanak olyan sorsra, mint ő. - j ------------------------------------——-_____________ Nesze semmi, fogd meg jól Olvasóim bizonyára emlékeznek rá, hogy a telefon (és packázásai) kedves témám és ezt a meggyőződésüket ezzel az írással sem szeretném megváltoztatni. Korábban abból sem csináltam titkot, hogy a telefont joggal lehet felsorolni a többi terrorista harceszköz között, a géppisztoly, kézigránát és pokolgép társaságában. Alexander Graham Bell idejében a távbeszélés valóban szép reményekkel indult, de az átkozott emberi természet csakhamar visszaélt ezzel a zseniális technikai újítással. Viszonylag hamar kezdték zsarolásra és fenyegetésre használni és mindig célt értek el vele, azon az alapon, hogy a telefon cseng és a hívott azonnal felveszi, mert kíváncsi, hogy ki hívja. Hol van vajon a megközelíthetőségnek ennél tökéletesebb módja? A lakáson kívül, az előszobába vezető ajtó mellett a csengőgombot akárki megnyomhatja, de ezek közül nem mindenki jut be a lakásba. Á telefonáló ezzel szemben máris bent van az egyébként féltve őrzött otthonokban és az esetek többségében módjában van közvetlenül a gazdával beszélni. E sorok írójának régi elmélete, hogy a telefon elsősorban a hívót szolgálja, ezzel szemben a hívottat azonnal kiszolgáltatja. Természetesen senki sem köteles azt a hallgatót felvenni és a továbbiakban belehallózni. De ha nem teszi, akkor már jobb és olcsóbb, ha nincs telefonja. Mindig a hívó akar valamit, sokszor igen agresszív módon és a távbeszélő a hanghullámok elektromos impulzosokká való átalakításának módján hozzásegíti ehhez. Sokan éltek is a lehetőséggel és olyan készüléket szereltettek fel, amelyet hívni nem lehet, de ahonnan hívni igen. A régmúltban ennek egyik módja volt a titkos telefonszám, "unlisted", ahogy Amerikában mondják, de ez sem oldotta meg mindig a problémát. Jelen sorok írójának a hívószámát például egyetlen telefonkönyvben sem lehet megtalálni, mégis mindig rendelkezésére áll azoknak, akik a tapintatlan telefon segítségével agresszív módon betolakodni kívánnak. Ha nem lenne olyan nehéz megállapítani: honnan szerezték meg a számot törvénytelen módon, eljárást is lehetne indíttatni. A múltkor például egy nyilvánvalóan biztosítási ügynök hívta a számunkat és először a feleségemmel beszélt. Mindenképpen el akart jönni, hogy személyesen magyarázzon el egy orvosi biztosítási lehetőséget, amelynek igénybe vétele mindenképpen a mi érdekünket szolgálja. Hála Istennek, biztosítással jól el vagyunk látva és mi tudjuk, hogy senki sem tud ajánlani előnyösebb kapcsolatot. Feleségem ezt röviden közölte vele, de olyan volt, mint a piaci légy, nem lehetett elzavarni. Ő követett el törvénytelenséget és zaklatást és még neki állt feljebb. Feleségem nem is tudta másképpen lerázni, mint azzal, hogy velem kell beszélnie. Néhány nap múlva engem hívott. Elég jó beszélőkével ajándékozott meg a Teremtő, de még nekem is jelentős erőfeszítésembe került, amíg leráztam. Ilyen esetben mindig ajánlatos a tárgyra, anyagi alapokra térni. "Milyen külön kiadásomba kerül ez nekem?” - kérdeztem. "Semmibe", válaszolta. "Ez az új szisztéma csupán engem szolgál?" - "Pontosan". - "Mondja, kinek a szolgálatában áll ön, kitől kapja a fizetést?" - szegeztem neki a kérdést. "Mert az olyan hülye üzletember lehet, aki érdek nélkül csupán nekem akar jót, hülyékkel pedig nem tárgyalok." Erre végre letette a hallgatót. Ehhez a kalandhoz megint csak ez a zseniális találmány segített hozzá. A hívott például más módszerekkel is tudja körülbástyázni magát. Az üzenetrögzítővel, ami nagyon bosszantó lehet, ha történetesen én hívok valakit, ráadásul utasításra, hivatalos ügyben. Reméltem, hogy élőlénnyel folytathatok eszmecserét, ezzel szemben egy gépet találtam a vonal másik végén. Ennek a bástyaépítésnek modernebb, hi-tec változata, amikor a gépi hang közli a rendelkezésmre álló lehetőségeket és felszólít, hogy adott esetben melyik gombot nyomjam meg. Ha ezt megteszem, újabb gombnyomási lehetőséggel állok szemben. Ez azután láncszerűen megy így. Valami labirintusfélében terelgetnek egyik zsákutcából a másikba. Be kell vallanom, hatalmas területet ölelünk fel, csak éppen arra nem kapok választ, ami érdelene. Ezt a gépesített szelektálást ugyanis úgy szervezik meg, hogy kérdést ne lehessen feltenni. Amikor a nyomógombok végére értünk, egy darabig csend van, majd egy ugyancsak rögzített hang közli, hogy "ha további információra van szüksége, tárcsázzon újra”. És akkor kezdődik az egész elölről: mással beszél, nem jelentkezik, majd ismét felszólítás a gombokon való zongorázásra. Erről akaratlanul eszembe jut egy német vicc az elmúlt háború idejéből, amikor a Birodalom krónikus húshiányban szenvedett. Bemegy a nemet polgár a hivatalba, ahol húsjegyeket adnak ki. Sehol egy lélek, csupán két ajtó: helyi lakos és más illetőségű felírásokkal. Az illető helyi, tehát bemegy a megfelelő ajtón. Újabb két ajtó: halféle vagy melegvérű. Természetesen az utóbbit választja. Ezúttal három lehetséges változat: sertés, marha, szárnyas. Nos, legyen sertés. Újabb két ajtó: egészségeseknek, betegeknek. Gondolja, hogy őszinte lesz és belép az egészségesek ajtaján, mire az épület túlsó oldalán az utcán találja magát. Az orra előtt ez a felírás fityeg: "Aki egészséges, ne akarjon húst zabálni!" Mire a polgár megjegyzi: szó, ami szó, szervezni tudunk. Amit így is lehet kifejezni: nesze semmi, fogd meg jól. ,
