Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-01-06 / 1. szám
Pofonegyszerűnek tűnt a dolog. Két perc alatt bejut a házba, tíz perc alatt kipakol mindent, az egész nem tart tovább egy negyedóránál, aztán megint lógathatja a lábát egy pár hónapig. Soha senki rá nem jön, hogy ő járt ott. Hanem az az átkozott ház kifogott rajta... Marty fájdalmasan felnyögött, amint a szűk kórházi ágyon megpróbált helyzetet változtatni, enyhíteni a nyomást a hátsó felén. Törött lába felpolcolva lógott a levegőben, vastagon bepólyázva, mint egy múmia. -Úgy nézek ki, mint egy karikatúra a Ludas Matyiből - gondolta, és nevetett is volna a saját gyászos állapotán, ha nem sajnálta volna magát annyira. Fején az öklömnyi púp vészesen lüktetett, az ágy támlájához láncolt csuklóját vágta a bilincs, repedt farcsontja hasogatott, és egyáltalán, úgy érezte, mindjárt meghal. Elhaló hangon kérte, hívjanak papot. Fiatal, szőke pap lépett be a szobába, fekete revenrendája fölött vakítóan fehérlett a gallér. -Mit tehetek érted, édes fiam? - kérdezte kissé európai akcentussal. Két temetés és három beteglátogatás közt a börtönkórházban is ő gondozta az újonnan érkezett foglyok lelkét. "Vétkeztem, atyám” - kezdte a meggyötört ember, és gondolatban újra lepergette lelki szemei előtt azt a végzetes estét, amely ide juttatta. * * * Marty már jóelőre kinézte magának a házat, amely minden szempontból ideálisnak tűnt. A kétemeletes, fehérre meszelt', stukkó-díszítésű családi ház szép, rendezett utcában állt, tehetős negyedben, nagy kert közepén. Feltűnés nélkül ott nem is lehetett nagyon nézelődni, de szerencsére éppen szemben volt egy keresztutca. Ha a kis utcában leparkol, sötétedés után akár órákig is nézelődhet, és ha valami gyanúsat észlel, legfeljebb úgy tesz, mintha éppen most akart volna befordulni a forgalmas főutcára. Marty a szomszédos házakat is leellenőrizte. Az egyikben magányos öregasszony lakott, de nem volt könnyű eset: egy lépést sem tett a biztonsági szolgálat járőrkocsija nélkül, és a pázsiton nagy hatszögletű tábla jelezte, hogy a betörőriasztó berendezés működik. A másik szomszéd házát magas kőfal vette körül, ez sem tetszett neki: sok volt a gyerek, állandó a jövés-menés, és a fekete pöttyös dalmáciai is túl nagy lármát csapott. Maradt tehát a fehér stukkó. Marty úgy járt betörni, mint más a sarki fűszereshez vagy a KMarthoz bevásárolni. Ha valamiből fogytán volt a készlete, gondosan felírta, és ha már túl sok minden hiányzott, kitűzte a következő akció napját. Pontosan tudta, mit keres, így nem időzött sokáig a tett színhelyén. Két-három öltöny, néhány pár cipő, fél tucat alsónadrág, egy-két jéger alsó, zoknik, sapka, sál... Ha közben talált némi készpénzt vagy ékszert, azt hálásan magához vette, és abból pár hónapig tellett lakbérre, benzinre, whiskyre... Három egymás utáni estén időzött a kis utcában négytől hatig, és egyszer sem látott semmi mozgást a ház körül. A kocsifeljáró üres volt, és a bejáratnál nem égtek a lámpák. A ház lakói vagy későn járnak haza a munkából, vagy elutaztak a karácsonyi ünnepekre. Marty ez utóbbiban reménykedett, hogy bőven legyen ideje körülnézni odabent. Csütörtök estére tűzte ki az akciót; a péntek már túl veszélyes lett volna, van, aki korán kezdi a hétvégét. Megvárta, amíg sötétedni kezd, aztán munkához látott. Oldalt, a kiskapun át ment be a kertbe, és teljesen körbejárta a házat. Kesztyűt húzott és sorra vette a nagy francia ablakokat, hátha valamelyiket be tudja nyomni, és már bent is van a lakásban... Miután ez nem sikerült, csak úgy szokásból lenyomta a teraszra nyíló ajtó kilincsét. A kilincs a kezében maradt, a másik fele nagy robajjal leesett az ajtó túlsó oldalán. Mi az ördög! Csak nem valami csapdába sétált? Egy percig dermedten fülelt, nem hallotta-e meg valaki, aztán óvatosan belépett, és behúzta maga után a dróthálós külső ajtót. Körülnézett, majd gyors léptekkel elindult a konyha felé. Hihetetlen, de a legtöbb ember még mindig ragaszkodik a klisékhez, az asztalfiókban vagy a matrac alatt tartja a pénzét. Azt gondolják, hogy ennyire nyilvánvaló helyen nem keresi a betörő. Azt a mindenit! Valamiben megbotlott és jól megütötte a bokáját. Egy vasláda az ebédlő kellős közepén! Mi van itt, talán építkezés? Felkattintotta a lámpát, és rettenetes látvány tárult a szeme elé: a hosszú cseresznyefa asztalon szerteszét szórt papírok, borítékok hevertek egymás hegyén-hátán, némelyik a földre is leesett, a tálaló szekrény fiókjai félig kihúzva tátongtak. Te jó Isten! Itt már járt valaki, megelőzték, éppen az ő orra előtt kopasztották meg ezt a lakást! Marty egy pillanatig értetlenül állt a szoba közepén, ilyen még nem fordult vele elő. Aztán elővette farzsebéből a kis lapos üveget, amiben a szíverősítőjét tartotta, és jó nagyot húzott belőle. Valamelyest megnyugodva ment tovább. Amint közeledett a konyha felé, kezét előre nyújtva a félhomályban, hirtelen valaki orrbavágta, de jó alaposan. Vissza akart ütni, de aztán látta, hogy egy csapóajtó billeg ide-oda az orra előtt. Kitámasztotta, de az nagy lendülettel újra becsukódott. Marty ilyet eddig csak a Stan és Pan filmekben látott, amikor a kis sovány körbeforog a gerendával, és fejbekólintja a nagy kövéret. A konyhában gyorsan kihúzgált egy-két fiókot. Semmi. Papírszalvéta, evőeszköz, bolti blokkok. Egy egész fiók dugig teli nejlonzacskókkal. A másikban levél gyufák tucatszámra, különböző szállodákból és éttermekből. De pénz, pénz, az sehol! Kinyitotta a jégszekrényt. Hatalmas, plafonig érő jószág, biztosan dupla fala van, és közte lapulnak a bankók... Feszegette az ajtót, de nem tudta szétszedni. Közben bekapott egy-két szelet párizsit, és egy teli zacskó grapefruitot kikészített, hogy elviszi, mert Marty adott az egészségére. Ahá! A jégszekrény legalsó fiókja papírdobozokkal, zacskókkal volt teli. Kiszórta őket a földre, hátha ott van a pénz vagy az 6kszer, de bizony a dobozokban csak különböző színű pirulák és tubusos krémek voltak. Dühösen csapta be az ajtót, és kinyitogatta a szekrényeket: konzervek, tányérok, fűszeres üvegcsék... Amikor a piros fémdobozt meglátta, még egyszer felcsillant benne a remény, de hamar le is lohadt, mert csak kulcsok voltak benne, ki tudja miféle ajtókhoz. Na, ebből elég, gyerünk az emeletre! Marty felszaladt a lépcsőn, és előszöris egy kijáratot keresett, hogy ha jön valaki, biztosítva legyen a menekülés útja. Közben már egészen besötétedett, a lépcső tetején felkattintotta a lámpát... a sötétség maradt. Zseblámpát nem hozott magával, mert az minden tisztességes kaliforniai házban ott van az ajtónál, készenlétben földrengés esetére. Átvágott a helyiségen, keresztülesett egy fotelen, egy halom újság között találta magát a földön. Most már igazán dühös volt, átkozódva tapogatódzott a munkaasztalon, ahol minden valószínűség szerint egy komputer állt. Nagy koppanás, éles fájdalom - az ördögbe, úgylátszik levert valamit... Aha! egy zseblámpa. Felkattintotta, de már nem is lepődött meg igazán, hogy nincs benne elem. Micsoda nyomortanya! Tovább tapogatódzott, és végre talált egy állólámpát, amit sikerült meggyújtania. A komputer nem érdekelte, ki fog ilyen nagy vacakot cipelni? Remélte, hogy itt fent megtalálja a rejtett kincseket. A nagy hálószobában sem működött a lámpa, szép kis helyre került! A garderob felé vette az irányt, de keresztülesett egy magas támlájú öltözőszéken. Szerencsére puhára esett, mert a föld teli volt pullóverekkel és más ruhadarabokkal. A gardróbban zsinóros lámpa volt, azt meghúzta, és örömmel konstatálta, hogy van egy pár szép férfiöltöny a fogasokon. Még szmoking is volt, vadonatúj plisszé fehér inggel, talán csak egy esküvőre vette fel a gazdája valamikor... Ami nem kellett, azt ledobálta a földre, amit jónak talált, azt kirakta az ágyra, mert nem volt mibe tenni. Átment a másik hálóba - csodák csodája, itt volt világítás! - és sorra kihúzgálta a fiókos szekrények fiókjait. Régi fényképek, kozmetikai cikkek, egy egész fiók teli volt olyan ajándék készletekkel, amit a repülőn osztogatnak. Egy másikban használt karácsonyi csomagolópapír, amit a tavalyi ajándékokról szedhettek le... A dresseren üres Lancome-os dobozok, legalább két tucat - dühösen söpörte le őket a földre. Legközelebb majd hoz valamit ezeknek a szerencsétleneknek, mert semmijük sincs, amit érdemes lenne elvinni. Hiszen ezek szegényebbek, mint ő! Eszébejutottak az öltönyök. Felkapott két jó nagy utazótáskát - az egyik még vadonatúj lehetett, mert benne volt a kitömő papír - mindent a földre szórt belőlük, és belegyömöszölte a kiválasztott ruhadarabokat. Egy-két alsónadrágot és zoknit is felkapott, de a felét elvesztette útközben, mert odalent nagy robajjal becsapóc' _t a bejárati ajtó. Lépteket hallott, és a hálóban hirtelen kigyulladt egy sárga és egy zöld fény. A biztonsági berendezés!! Marty ész nélkül menekült. A gardróbban a feje akkorát koppant a nyitott szekrényajtó sarkán, hogy csaknem elvesztette az eszméletét. A két tömött szatyorral alig fért ki az erkélyajtón, beleakadt a függönybe, amely hangos reccsenéssel elszakadt és a lába köré tekeredett. Teljes hosszában elvágódott, érezte, hogy az arcát elborítja a vér. Szitkozódva tápászkodott fel, nem is tudja, hogy sikerült leugrania az erkélyről... Csak nyugalom, biztatta magát, most már üthetik bottal a nyomomat. Nem az utca felé megyek, hanem átvágok hátul a kerten, és a szomszéd udvarból majd kisétálok. Sietős léptekkel elindult, és csak arra emlékszik, hogy elfogyott a lába alól a talaj... Marty a kórházban ébredt fel, és egy pillanatig kábultan pislogott. Iszonyúan fájt a feje, oda akart kapni, de nem tudott: a jobb keze oda volt láncolva az ágy támlájához. Lassan kezdett visszatérni az emlékezete, de nem sok öröme telt benne. A rendőrség halászta ki az üres úszómedencéből, amelynek az alján rossz szagú, fekete pocsolyává erjedt az esővíz. Hallotta kaján megjegyzéseiket, hogy "na, szegény betörő jól kifogta!", meg hogy "ez is meggondolja, hová megy legközelebb rabolni..." Ez fájt a legjobban, hogy nevetség tárgya lett, ő, aki olyan büszke volt a munkájára... "Vétkeztem, atyám, de megbűnhődtem érte" - fejezte be Marty a történetét, és hozzátette: "Esküszöm, hogy soha többet nem török be a más házába. Kell, hogy legyen ennél könnyebb mesterség is!" De miből fog ezután élni? Más szakmája nincs, és a tartalékai kifogytak. Egyszerre mentő ötlete támadt, a homlokára csapott, és mindjárt fel is szisszent a fájdalomtól - a fején ékeskedő púpról ugyanis megfeledkezett. - Hát persze! Hogy is nem jutott előbb az eszembe?! Csengetett, papírt és ceruzát kért, és írni kezdett. Beperelte a háztulajdonost, a várost, az államot, a rendőrséget, és a kórházat, sérüléseiért, a szenvedésért, a munka-kiesésért, és mindenért, ami csak eszébe jutott. Most már tényleg nem kell többet betörésből tengetnie az életét... MEGHÍVÓ A Los Angelesi Cserkészcsapatok szeretettel meghívják barátaikat és támogatóikat 1995 január 21-én szombat estére a Los Angeles Airport Marriott Hotel (5855 W. Century Blvd., Los Angeles) báltermében tartandó HAGYOMÁNYOS CSERKÉSZ BÁLJUKRA Zenét a közkedvelt CSER zenekar szolgáltat. Koktél: 6:30 Vacsora: 7:30 (Megjelenés: hölgyeknek estélyi, uraknak sötét ruha) Belépő: Felnőtt, vacsorával $55.00, vacsora után $40.00 Diákjegy, vacsorával #35.00, vacsora után $20.00 Védnöki jegy $150.00,2 vacsora jeggyel Fővédnöki jegy $225.00,3 vacsora jeggyel Vacsorát csak a január 14-ig befizetett jegyekre garantálunk! Jegy rendelés január 14-ig az alábbi számokon: Gréger: (310) 375-1690 Varga: (213-256-3050) Máté: (805) 495-9650 Téglás: (714) 548-3337 r: -HU——HW -HK XX "" — d Eredményekben gazdag, békés, boldog Újévet kíván ; I vevőinek és az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak a ROYAL OFFICE SUPPLY , minden dolgozója ? A belated but heartfelt HAPPY NEW YEAR 1995! \ 5566 W. Washington Blvd., L.A. (213) 936-7232 ----------------------HH "HK---------WH "HK------rMK=TMS=A BARRON’S MOVING & STORAGE WILHEIM ANTAL Minden költözési igényét a legalacsonyabb áron vállaljuk. Működési engedéllyel rendelkező és biztosított cég * Garantált árak * Ingyenes árajánlat ____________1-800-894-2668______________ 1995. január 6. Jancsó Zsuzsa A BŰNBÁNÓ BETÖRŐ
