Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-01-06 / 1. szám

A kombinátor Lehet, hogy Horn Gyula miniszterelnök - némileg lekésve a Mikulást - egyszerre akart ajándékozni egy kis csokit a nép­nek, meg némi virgácsot az apparátusnak, s ennek legmegfe­lelőbb formáját az állami alkalmazottak inkriminált 13. havi javadalmazásának kifizetésében, illetve a HungarHotels ép­pen hogy eldöntött privatizációjának felülvizsgálatában lelte meg. Persze az sem kizárható, hogy a kormányfőt - ismét - megtévesztették. Valaki azt mondta neki, hogy a pótköltség­vetésben mégsem döntöttek a 13. havi fizetések befagyasztá­sáról. Másvalaki pedig attól óvta, nehogy egyben herdálódjon el a tizennégy szálloda. Még az is lehet, hogy egyszerűen "csak" ráérzett a közhangulatra, és ezért adott némileg na­gyobb szelet kenyeret a köz nyugtalankodó alkalmazottainak. Lelki tűzoltásként pedig odadobta a porondra az elmúlt há­romnegyed év egyetlen jelentős - egyébként azonban régóta vitatott - privatizációs döntését: hadd vívjanak meg rajta ki­rendelt gladiátorai. Mindenesetre a cáfolatok gyülekeznek, újabb adalékul a további találgatásokhoz. Holott ebben a szomorúan groteszk történetben nem az a kérdés, hogy kinek is van (lesz?) igaza. Hogy Horn Gyula ismeri-e jobban a törvényt, vagy netán Kuncze Gábor emlékezete hibádzik. Sokkal inkább az, hogy mi végre történik az, ami történik? Mert hogy itt és most nem az állami alkalmazottak kegyeiért, avagy az ellenkező nézetet valló privatizatőrök érdekeiért folyik a huzakodás, azt az ava­tatlan is érzékeli. Hanem akkor miért? Netán a kormányfő így akarja komp­romittálni koalíciós partnerét? Nem valószínű, mert nem fű­ződik (se rejtett, se deklarált) érdeke a viszony megromlásá­hoz. Lehet, hogy elégedetlen az SZDSZr-es minisztereivel? Ennek kinyilvánítására viszont alkalmatlan módszernek tet­szik, ha az derül ki: éppen a kormányfő húzza keresztbe kabi­netje - a kisebbik partner által is támogatott - korábbi dönté­seit. Ha pedig a "lányomnak mondom, hogy a menyem is értse" szándékáról volna szó, akkor ez2el inkább erősíti, mint gyengíti kormányon belüli vitapartnere pozícióit. Az "oszd meg és uralkodj" elve sem tűnhet előrelátó kormányfői meg­fontolásnak, hiszen ha valamikor, hát most tényleg elkél egy erőskezű kormányfő, akit egy emberként támogatnak minisz­terei. Racionális politikai indokot tehát nemigen lehet találni ehhez a furcsa nyilatkozatháborúhoz. Vág}' mégis? Politikai rokon- és ellenszenvektől függetle­nül elmondható ugyanis: Horn Gyula a politikai taktikázás nagymestere. Igazi kombinátor, aki eddig is igen gyakran ke­­vergette a koalíciós kártyát, osztott újabb lapokat saját párt­ján belül és azon kívül, s mondta az ámuló közönségnek: csak a kezemre tessék figyelni! Minden eddigi - hol sikeres, hol vitatható - bon mot-ját követően kiderült: nem csalt, nem ámított, legfeljebb improvizált. Vagy csak úgy csinált, s köz­ben tudatosan tapogatta a társadalom tűrő- és befogadóké­pességének határait. Most is csupán ennyi történt volna? Lehetséges. Különö­sen akkor, ha a laikus is sejti; a kormányzat halogató döntései mögött meghózódhatnak ugyan szakmai és prezstizsszempon­­tú viták, de a fő törésvonal a gazdasági helyzet súlyosságából adódó cselekvési kényszer mentén alakul: ki mennyit vállal a döntések ódiumából, a szociális feszültségek éleződéséből? Ilyenkor jön el a figyelmet időben másra - netán a másikra? - terelő főkombinátor ideje. A Horn-féle taktika most arra irá­nyulhat: higgyék azt, hogy a költségvetés újraosztásán, a pri­vatizáció módszerein veszekszünk egymással. De emlékezni a 13. havi fizetésre fognak. Ám időnként a nagy taktikusok is melléfoghatnak. Az em­berekben többnyire az marad meg: a politikusok már megint összevissza beszélnek. Bossányi Katalin Dr.Szabó Tamás, D.C. 7060 Hollywood Blvd., #520 Hollywood, CA 90028-6018 (Great Western Bldg-ben, közel a La Brea-hoz) Derék, hát és lábfájdalmak Reuma, Idegfeszültség Zsibbadás kézben és lábban Gépjármű balesetek Nyak, váll és kézfájdalom munkahelyi sérülések Fejfájás Sport balesetek Készséggel álluk ilyen, vagy hasonló problémájú honfitársaim rendelkezésére Tel:(213)464-1635 Fax:(213)464-1674 Dr. HAJDUCZKY ISTVÁN belgyógyász 1994 szeptember 1-től átvette Dr. SPITZER MARIANNE orvosi rendelőjét. Fogad felnőtt belgyógyászati és cardiológiai betegeket. Cím: 7080 Hollywood Blvd., Suite 1001 Hollywood, CA 90028 Tel.: (213)466-9696 S AMERIKAI magyar Hírlap HOGY MIK VANNAK!! Tüntetés a bundaviselés ellen A hatvanas évek imádott francia filmsztárja, Brigitte Bardot nem követte annak a néhány fiatal ma­nökennek a példáját, akik néhány héttel ezelőtt anyaszült meztelen­re vetkőztek, tiltakozásul a ter­mészetes szőrmék viselete ellen. Bardot, aki egyben a francia ál­latvédő liga elnöke, más módszert választott a véleménynyilvánítás­ra. Félezres menet élén felvonult a párizsi nagybulvárokon, az elő­kelő áruházak negyedében, így tiltakozván az állati szőrmék vise­lete ellen. A filmcsillag, s az őt körülvevő tüntetők nagy része vérrel locsolt, puskagolyók által kilyuggatott nercbundákat viselt, amelyeket az Opera elé érve máglyára rak­tak és elégettek. Az állatvédőktől karnyújtásnyi­ra ellentüntetést szerveztek a szű­csök. Szószólóik arra panasz­kodtak, hogy az állatvédők dur­ván félrevezetik a közvéleményt, amikor a védtelen állatok elleni kíméletlen mészárlásról beszél­nek. Valójában a ma forgalomba hozott szőrmék 90 százaléka erre a célra tenyésztett állatoktól szár­mazik. Új módszer ittas vezetés ellen Vajon hányán értek volna haza Szilvesztereste után, Újév hajna­lán azzal az új típusú kocsival, amelynek önindítója alkoholgőz­re leblokkol? A gépkocsivezető beül, fúj egy nagyot, és az autót csak akkor tudja elindítani, ha tiszta a lehellete. Egy lübecki gyógyszertár fej­lesztette ki azt a berendezést, amely hatékonyan alkalmazható az ittas vezetés megakadályozá­sára. Megrendelőjük is van már: Ausztráliában rövidesen alkal­mazzák az új ellenőrző műszert, és ha valaki ezt nem hajlandó be­szerelni a kocsijába, lemondhat a jogosítványáról. A kétezer márkába kerülő be­rendezés a leheletben lévő alko­holmennyiséget érzékeli és az au­tó elektromos rendszerének blokkolása révén megakadályoz­za az indítást, ha a mért alkohol­­szintmeghaladjaabeállítottmeny­­nyiséget. A műszer úgynevezett fekete doboza minden illetékte­len beavatkozást, átalakítást, át­programozást rögzít. Kijátszásá­ra egyetlen lehetőség, hogy egy józan utastárs fúj bele a műszer­be. Felcserélték a lombikokat T ömeges lombikbébi-csere bor­zolja az egészségügyi rendszert amúgyis előszeretettel ostorozó britek idegeit. A becslések sze­rint legalább száz esetről van szó. A kínos embriócseréről informált anyák egy része azonnali abor­tuszt követelt és jelentős kártérí­tést, de akadtak olyan házaspárok is, akik szó nélkül elfogadták a helyzetet, olyannyira vágytak már az évek óta áhított gyermekáldás­ra. Előfordult, hogy még idejében sikerült elejét venni komolyabb malőrnek is: Dorset kórházában a beültetést végző orvos a műtét előtt észrevette a cserét. Ha nincs résen, kilenc hónap múltán a fehér fiatalasszony gyönyörű, színes bőrű csecsemőnek adott volna életet... S L,^| Hit és Tudás Jó három évtizede, hogy a winnipegi (kanadai) katolikus magyar plébánia akkor új templomának kultúrtermében, Sza­bó Szerén ferencrendi atya ösztönzésére, előadás-sorozatot tartottam a hit és a tudás egymáshoz való viszonyáról. Abban az időben élénken foglalkoztatott ez a kérdés, talán éppen annak a felismerésnek az unszolására, hogy változatos háttér­rel rendelkező, eltérő műveltséggel és intelligenciával rendel­kező emberekkel folytatott beszélgetések során arra a felis­merésre jutottam, hogy ezen a téren a tudatokban óriási a ká­osz. Mint általában, ebben az esetben is az volt a legmegrá­zóbb, hogy az alanyoknak maguknak fogalmuk sem volt erről a káoszról. Mindent a legnagyobb rendben éreztek, a tudást és a hitet is elkönyvelték a többi fogalom közé és a velük kapcsolatos kérdéseket egymástól függetlenül tárgyalták. Ami a létező legnagyobb hiba, mert a dolgok természeténél fogva a hitet és a tudást legelsősorban precízen el kell tudni helyez­ni a szellemi koordináta-rendszerben. Köznyelven úgy szok­ták ezt meghatározni, hogy "mindent a helyére kell tenni". A káoszt pontosan ez a hiányosság idézte elő, ez a befeje­zetlen, félkész megoldás. Az emberek beszéltek (és beszélnek ma is) hitről és tudásról, anélkül, hogy a két fogalom viszo­nyával tökéletesen tisztában lennének. Vagyis úgy tárgyalják mind a kettőt, mintha teljesen különálló, független kérdések lennének, mint például az öröm és a szépség. Ezzel szemben a hit és tudás valójában ikerfogalmak, szinte azt lehetne mon­dani, hogy a vonatkozások bizonyos dimenziójában összenőt­tek és egyiknek vagy másiknak az érintése szükségszerűen be­folyásolja az ikerfogalmat. Itt van azután a hitről való vitatkozás teljes értelmetlensége, cul’-de-sac’-ja. A vita ész­érveket használ, ezeknek pedig nincs vízumuk a hit területé­re. A kérdés hasonló (de csak hasonló!) az ízlés egyéni jelle­géhez, amellyel kapcsolatban már a régi rómaiak megállapí­tották, hogy "...non est disputandum". A fentebb említett előadássorozatban grafikai segédesz­közt is alkalmaztam, amely lineáris ábrázolásban mutatta be az értelemre ébredő embernek az őt körülvevő világgal kap­csolatos megismeréseit, kezdve a 0-ponttól. Nos, ez a grafikai ábrázolás félreérthetetlenül megmutatta, hogy a hit és a tudás nem szerepelhet egyszerre ugyanazon a helyen. Ha már az egyik ott van - és jogosan van ott - egyszerűen nincs szükség a másikra. A primitív ember tudatában megjelent spektrumot a kezdet kezdetén csupán a hit töltötte ki. Ami azt jelenti, hogy tudása nulla volt, ezzel szemben hitt - vagy akart hinni - egy sereg kérdésben. Nos, később bebizonyosodott (és ez így ment tovább az emberi tudás hihetetlenül erőteljes fejlődésé­nek minden fázisában), hogy egyik-másik "hit" csupán tévhit volt. Ennek azonban így kellett lennie. A tévhiteken való buk­dácsoláson át kellett eljutni a teljes megbizonyosodásig. Ma is így vagyunk ezzel. Hitre mindig szükség volt és szük­ség is lesz. Ez a hit természetesen csupán részben terjed ki a vallás területére. És pontosan ez a terrénum az, ahol a teljes megbizonyosodás a legkésőbben jelentkezik. A fizikai világgal kapcsolatos elképzelések, teóriák, hipotézisek viszonylag rö­vid úton meghozzák az igazi tudást. Éz a hit irányítja a tudó­sokat, a kutatókat, akik egyszerűen nem mennének tovább az úton, ha nem hinnének benne, hogy a helyes irányba vezet. A hit vezeti a tanácstalant, a tudatlant. Mindenütt elől jár, ma­gasra tartott lámpással. Nélküle tudásunk nem jutott volna sehová. Abban a pillanatban azonban, ahogy a százszázalékos megismerés megtörtént, a hit átadja a helyét és visszavonul. Ismételten: hit és tudás egyszerre nem lehetnek ugyanazon a helyen, egyszerűen, mert erre nincs szükség. A lineáris grafikai ábrázolásnak a hosszú sora azonban még távolról sem ért a végéhez. Hogy mennyi van az útból hátra, azt nem tudhatjuk, egyszerűen azért, mert tudásunk odáig nem terjed. Lehetséges, hogy a létező megismerésének vége felé tartunk, de az is lehet, hogy a megteendő útnak még az elején vagyunk. Gondoljunk arra, hogy mit tudunk a világmindenségről, a tér/idő viszonyáról, a fekete lyukakról, de maradjunk közelebb, saját testünknél: hogy mi okoz bizo­nyos betegségeket, hogyan zajlanak le belső folyamatok? Mi­lyen meglepetéseket tartogat még az anyagként megnyilvánu­ló energia belső szerkezete? Hiszünk ebben is, abban is és majd csak később derül ki, hogy melyik sejtésünk volt helyes, melyikből lett tudás. És egyáltalán: a mai "tudományos igaz­ságok" mindegyike megdönthetetlen? Még ezt sem tudjuk bi­zonyosan. Hitünk végső pontján (ha egyáltalán van végső pont) ott gomolyog a Felsőbb Intelligencia, az Isten, Jehova vagy Állah létezésének lehetősége. Fent elmondottakból következik, hogy csupán ostoba ember állíthatja: ő tudja, hogy nincs ilyen Felsőbb Intelligencia. Erre a területre még az ő tudása sem terjedhet ki. A katolikus egyház katekizmusának (kátéjának) első kér­dés-felelete az első számú emberi töprengés mélyét kutatja. Mivégre vagyunk a világon? A felelet: Hogy Istent megismer­jük... Lehetséges, hogy pongyola fordítással állunk szemben, vagy egyszerűen félreérthető magyarázattal. Mert a "megis­merést" az is jelentheti: azért élünk, hogy tudomást vegyünk Isten létezéséről. Szerintem azonban ennél többről van szó. Megismerésünk csúcspontjaként ugyanis egyszer tudásunkkal is meggyőződhetünk Isten létezéséről. Ez a pillanat lesz, ami­kor a Hit irányító fáklyája befejezte műkö^c«^ HalnrHmt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents