Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-01-20 / 3. szám
Jancsó Zsuzsa OLVASOM az újságban Megtalálták az étvágygént Magyar tudósok a korszakalkotó felfedezésről Amerikai szociológiai vizsgálatok szerint a kövérséget egyre inkább stigmatizálja a társadalom. Az egykor tekintélyt, hatalmat és erőt szimbolizáló kövérség ma szinte bűn, de legalábbis az akaratgyengeség biztos jele. És ami a legnagyobb baj, a megbélyegzett csoport el is fogadja a többnyire előítéletből fakadó értékítéletet. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a túlsúlyosak bármilyen lehetetlen diétával is hajlandók megpróbálkozni, hogy felesleges kilóiktól megszabaduljanak. A közelmúltban korszakalkotó felfedezésről adtak hírt az amerikai tudományos lapok: a New York-i Rockefeller Egyetemen azonosították az éhségérzetért felelős gént. Jeffrey Friedman genetikus bejelentette, hogy izolálta és klónozta azt a gént, amely szerinte egyértelműen felelős az éhségérzet szabályozásáért, végső soron az elhízásért. A mesterségesen elhájasított egereken végzett, évekig tartó kísérletek után most az emberi zsírszövet sejtjeiben is talált hasonló gént. Ha a feltevés helyesnek bizonyul, ez a gén küldi az agyba azokat az úgynevezett fehérje-hírvivőket (protein-messengers), amelyek közük, hogy a szervezet további működéséhez elegendő energiához jutott, vagyis nem kell tovább enni. Ha ezt az üzenetet nem küldenék el, nem lenne, ami határt szabjon a súlynövekedésnek. Szakmai körökben szkeptikusan fogadták az amerikai bejelentést. A szakértők szerint ugyanis nem lehet kizárólag a génekkel magyarázni, miért esznek bizonyos emberek sokkal többet, mint amennyire szervezetüknek szüksége lenne. A pszichológusok hangsúlyozzák: lélektani tényezőknek is komoly, sőt döntő szerepe van abban, hogy sokan a boldogtalanság vagy a monotonitás elleni védekezésként, vagy a stressz-helyzetekből való menekülés reményében eszik túl magukat. Az evésnek ugyanis kimutatható az alkoholéhoz hasonló feszültségcsökkentő, szorongásoldó hatása. A HVG cikkírója, Lindner András több magyar kutatót kérdezett meg, mit jelenthet az új felfedezés a "fogyasztói" társadalmak hízásveszélyben szenvedő polgárai számára. Az éhség szubjektív érzését a szervezet vércukorcsökkenése idézi elő, s jelzi a kiürült gyomor izmainak heves összehúzódása, köznyelven a "korgás" is. Még vitatott kérdés, hogy hol van az éhségérzet agyi központja. Két területre is gyanakodnak, de a legújabb sejtések szerint talán nem is egy pontosan körülhatárolható területről van szó, hanem "idegsejtek összefüggő, kiterjedt hálózata is érzékelheti az étvágyat ugyanazon környezeti, illetve belső kémiai jelzések alapján" - mondja Hajnal András, a pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének tudományos munkatársa. Az eltérő hipotéziseknek megfelelően az éhség s az étvágy kialakulásának me chanizmusát is sokféleképpen magyarázzák. Mást mond az agykutató, a genetikus, és a pszichoterapeuta. Abban egyetértenek, hogy az emberek három fő tipusra oszthatók. Az egyik, aki bármennyit "zabái", mégis vékony marad, mert úgy égeti el az anyagokat, hogy nem raktároz. A másik szélsőséghez tartozók ugyan nem esznek sokat, mégis elhíznak, szervezetük a "levegőből is hájat csinál." Az átlagnál viszont egy dolog számít: mennyit eszik az illető, illetve mennyire tudja kordában tartani étvágyát. Az éhségkutatásoknak nemcsak a most bejelentett amerikai génfelfedezés adhat új irányt, hanem a táplálkozás agyi szabályozásában szerepet játszó neurokémiai anyagok vizsgálata is. Ezek a vegyületek evés előtt, alatt és után aktiválódnak. "Az már bizonyosnak látszik, hogy az evés megindításában és leállításában fontos szerepe van egy sajátos aminovegyületnek, a dopanünnak" - mondja Hajnal András, aki a Princeton Egyetemen is végzett kutatásokat. "Bizonyos területek elroncsolása helyett mi működés közben próbálunk olyan agyi kémiai jelzéseket találni, amelyek kölcsönhatásban vannak a normál táplálkozással. Ha találunk olyan jellemző elváltozást, amely az étvágycsökkenésnek vagy az étvágy fokozódásának kémiai magyarázatául szolgálhat, gyógyszeresen lehet majd kezelni a fokozott, illetve csökkent étvágyat" - jelzi a koncepció lényegét a pécsi kutató. Ha munkájuk sikerre vezet, talán gyógyítani tudják majd a két legsúlyosabb táplálkozási zavart, a kóros soványságot (Anorexia nervosa) és a csillapíthatatlan farkaséhség okozta "zabáló-kórt is (Bulimia). Czeizel Endre genetikus úgy nyilatkozott, hogy Friedman felfedezése már újszülött-korban lehetővé teszi a kövérségre való hajlam megállapítását. Addig azonban, amíg ez rutinvizsgálattá lesz, méginkább, amíg génmanipulációval a kóros elváltozások korrigálhatok, még hosszú az út. Talán ezért is közelít másként a népbetegség jellegű elhízáshoz Haraszti László, a Sportkórház pszichoterapeutája. "A kövérséget leggyakrabban pszichés és szociális tényezők tartják fenn. Sokszor nincs szó másról, mint a sok evésre való rászokásról." Az agykutató és a lélekgyógyász véleménye egyben megegyezik: mindkettő diétaellcnes. A fogyókúrák következtében ugyanis az agyban tartósan csökken az éhségérzetet szabályozó dopamintermelés, és ez lehet a magyarázata annak, hogy miért híznak vissza olyan sokan a fogyókúra után. AMERIKAI Magyar tfiríap 1995. január 20. HOGY MIK VANNAK!! Újgazdagok és régi szegények Oroszországban Maffiózó rendőrautók A nyugatihoz hasonló karácsonyi ajándékozással egybekötött ünneplést Oroszországban újévkor tartják. Ilyenkor díszítik fel a fenyőfát, amely azután egészen a régi, Julián-naptár szerinti újévig, január 14-éig áll. A "vágott" fenyőfának nincs olyan hagyománya, mint Európa más tájain. A többség megelégszik a szovjet időkből maradt, giccses műkarácsonyfával. A GUM áruházban már 31 ezer rubelért - ami kb. 10 dollárnak felel meg - kapható a többször használható műfa. (Emlékszünk még, hogy alig néhány éve a dollárral "egyenértékű" volt a rubel?) A jobb minőségű, élethű műfák 600 ezer rubelba kerülnek. Az orosz keresők egyötödének - mintegy 30 millió embernek - havi 42 dollárnak megfelelő átlagkeresetéből nemhogy fára vagy ajándékra, de még az ünnepi asztalra valóra sem telik. Négy éve még kaviár, füstölt tokhal, magyar Pick szalámi, lazac és királyrák volt a legtöbb orosz asztalán (ha nem is máskor, de legalább újévkor) és bőven fogyott az olcsó orosz vagy magyar pezsgő. Ma a többségnek mindez csak emlékeiben él. Ugyanakkor a nyugati termékek vásárlására képes, mintegy 12 százalékot kitevő fizetőképes vállalkozói rétegnek semmi sem drága. Állandó a sorállás a Karstadt áruházlánc középszerű tömegcikkeit a nyugatinál drágábban áruló GUM-beli üzleteiben, sőt a Rosenberg & Lonhard szőrmeüzlet pultjainál is, ahol egy valamirevaló bunda 12 ezer dollárba kerül. A társadalom kb. 1 százalékát kitevő vagyonosabb rétegről is érdemes szólni. Ők a lábukat sem teszik be orosz boltba, még ha a Lafayette GUM-ban működő kirendeltségéről van is szó. Az "újoroszok" csakis párizsi, londoni és bécsi boltokban vásárolnak. Készpénzzel fizetnek a legdrágább Rolex órákért vagy Cartier ékszerekért, és az Újévet garantáltan nem a fagyos és szürke Oroszhonban töltik, hanem a francia Riviérán, az Alpokban, vagy éppen Spanyolországban - nem egyszer saját házukban. Orosz rendőrök Mercedesszel. Utolérik a maffiát? (Folytatás az 5. oldalon)-----------------------------------nJvSTffiTETCrrs— __ A szürkék A toll forgatóinak (íróknak-újságíróknak) hivatásbeli kötelességük a szórakoztatást megelőzően a helyes tájékoztatás szolgálata. Ez azt jelenti, hogy többek között feladatuk a folyamatban lévő megismerés egyes fázisairól szóló tudósítás. Valójában itt rejtőzik az igazi izgalom, amikor még nem következett be a tudományos bizonyítás. Ugyanakkor a szellem embereire kötelező betyárbecsület is az általában mostoha dimenziókban mozgó kutatókkal való együttműködés, illetőleg munkájuk elismerésének ez a módja. Az emberi történelem feljegyzései szerint mindig is megszokott volt a gúnyolódás és sokszor fizikai támadás azokkal szemben, akik a megismerés határvidékeit kutatták és kezdetben csupán szubjektív megfigyelésekre alapozott feltevésekkel tudtak jelentkezni. Talán elég, ha Galilei makacs "eppur si muove" kijelentésére utalunk. Amikor évszázadokkal később a Föld forgásának egykori hipotézise megdönthetetlen tudományos tény lett és az egykori olasz csillagász haló poraiban is megkapta a neki járó elégtételt, a kaliforniai Lancasterben az emberi ostobaság határtalanságának bizonyítékaként még mindig működik az a társaság (International Fiat Earth Research Society), amely a "lapos föld" elméletét vallja. Galileit életében nyilvánosan kinevették: "még hogy a Föld mozog, hiszen mindannyian látjuk és érezzük, hogy nem mozog". Ne gondoljuk, hogy ez a beképzeltség és arrogancia azóta kihalt. Ma is vannak neves tudósok, akik nem tudnak megszabadulni attól a kényszertől, hogy földi ember módjára gondolkozzanak ugyanakkor, amikor a világmindenség titkait szeretnék a megismerés közelébe hozni. Az önteltség egyik megnyilvánulása az is, amikor valaki gyanúsan biztosan tudja, hogy valami nincs. Az illető még nem jutott el ahhoz az elemi filozófiai felismeréshez, hogy a nincs-et sohasem lehet bizonyítani, a van-t viszont előbbutóbb lehet. Legyünk tehát óvatosak a makacs tagadás kijelentéseivel szemben és ne sorakoztassunk fel olyan nevetséges érveket, hogy nincs kellő tárgyi bizonyíték és ha esetleg van is, az az elhamarkodottan ítélkező fizikai érzékelésének határain kívül esik. Ó, mennyi minden van égen és földön, amit elménk nem tud felfogni, Horatio! Egy idő után legalább a kételkedés pozitívumával ajándékozzuk meg, amikor sok tízezer átélő ugyanazt írja le. Eljön a pillanat, amikor az egybevágó esetek gyakorisága elgondolkoztató bizonyítással jelentkezik. Nos, határozottan ebbe a kategóriába esik a repülőkorongok ("csészealjak") tüneménye. Amint korábban említettük, ide vonatkozó megfigyelések régi feljegyzésekben is szerepelnek. Egy reneszánsz kori festményen, amely Madonnát a gyermekével ábrázolja, a háttér égboltjára a művész a napjainkban sokezerszer lefényképezett koronghoz megszólalásig hasonló tárgyat festett. Szűz Mária életének egy jelenetét megörökítő középkori színes faliszőnyegen is hasonló látható. Úgy látszik, ezt a motívumot valamilyen okból egykor természetes jelenségként könyvelték el. Új tünemény azonban a repülőkorong utasainak leírása. A kistermetű, nagyfejű lények meglepő hasonlatosságot mutatnak a törpéket, koboldokat ábrázoló egykori illusztrációkkal. Köszönet számos nyilvánosságra került titkos adatnak, elég pontos leírásaink vannak róluk. Az 1947-ben Roswellben szerencsétlenül járt repülőtest élettelen utasainak boncolásáról jegyzőkönyv van. Pár évvel ezelőtt Dél-Afrikában az ottani légierő egyik gépe lőtt le egy ufót. Innen is jegyzőkönyv adatai tartalmaznak egybehangzó bizonyítékokat. Feltétlenül "humanoid", emberhez hasonló lények, akik nyilvánvalóan nem véletlenül hasonlítanak ránk. Gondoljunk a Bibliára: Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ezek a világűrből érkezett lények nem ijesztő szörnyalakok és azt bizonyítják, hogy fajunk eredete földönkívüli. Vannak azonban jelentős eltérések. Két nagy, sötét szemük van, ami mandulaalakú és az arcról a halánték oldalára fordul. A szájat, orrot és fület csupán jelentéktelen nyílás jelzi. Az aránytalanul hosszú karok végén, tenyérnélküli, csupán három ujjból álló kéz található. Hozzánk hasonló módon két lábon járnak. Testükön nemiszervnek nincs nyoma, a megfigyelt egyedek egyformák, vagyis nincs köztük nemek szerinti különbség. Vajon további evolúció tökéletesebb lényeinek tekinthetők-e? A következtetés ésszerű egyszerűsödés felé mutat. Más kérdés, hogy szaporodásuk milyen módon lehetséges. Testük teljesen szőrtelen. Belső szerveik lényegesen különböznek a miénktől. Nincs emésztő rendszerük, ami valami egységes, salakanyaggal nem járó táplálék (üzemanyag) fogyasztására utal. Szervezetük minden szükségletét a jelek szerint ebből szerzi be. Tüdejük nincs, ezért oxigénre sincs szükségük. Ez ugyancsak egyszerűsíti a bolygóközti utazást és megmagyarázza, hogy miért nem kell bonyolult sisakokat és öltözetet viselniük. Megjegyzendő, hogy a földi élőlényeknek azért van oxigénszükségletük, mert a bolygó légkörében, ahol szervezetük kialakult, oxigén van. Mi idomultunk ezzel Földünkhöz, ugyanakkor pedig bizonyos mértékig bolygónk foglyai lettünk. (Folylc ' '' 1
