Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-11-17 / 43. szám
Jancsó Zsuzsa HAYWIRE (Kerge birka) "Bolond vagy, csak nem forogsz!" - így szoktak dorgálni a jóbarátok, akik meg merik mondani az igazat, ha valami őrültséget csinálunk. Például olyan valakiért bolondulunk, aki nem viszonozza az érzelmeinket, vagy aki, ha bolondult is értünk valamikor, már régen kijózanodott, csak nem akarjuk elhinni. "Nem érdemes olyan szekér után futni, amelyik nem vesz fel!" - ezt is gyakran hallhatja, aki az űrhajók száguldó korában még mindig egy rozoga szekér után fut. És persze az se normális, aki a nyomorult kétszáz dolláros nyugdíját elviszi Las Vegasba, hogy a köztudottan szeszélyes játékautomatákba tömködje. Lebeszélni róla hiábavaló fáradság, mert semmihez sem ragaszkodik úgy az ember, mint a bolondságaihoz. Ha már a közmondásoknál tartunk, azzal nyugtathatja meg magát ilyen esetben az ember, hogy "míg élünk, remélünk", és egyébként is "bolondoké a szerencse". Józanéletű férjem, Julius számtalanszor elmagyarázta már, hogy a játékautomatákat nem azért találták ki, mert valami őrült milliomos ezúton akarta szétosztani a pénzét a rászorulók között. Hogy Bugsy Siegel óta még egyetlen kaszinótulajdonos sem fizetett rá a szerencsejátékokra. -Mit gondolsz, miből építik azokat a luxusszállodákat még most is, egyiket a másik után? Csupán az elmúlt évben legalább hármat nyitottak meg- a Treasure Island, a hatalmas MGM egész blokkon át terpeszkedő oroszlánja, a csodálatos Luxor, amelynek fénycsóvája beragyogja az egyébként is káprázatos Las Vegas-i éjszakát... azokat mind a te dollárjaidból építették, meg a hozzád hasonló bolondok önkéntes "adományaiból". Meghallgatom az észszerű érveket - végülis igaza van, én sem gondolom komolyan, hogy éppen most fogom kifosztani a kaszinót, hiszen még alig volt rá precedens, hogy több pénzzel a zsebemben jöttem volna haza Las Vegasból, mint amennyivel elindultam. De akkor miért van mégis, hogy az utazás puszta gondolata is felvillanyoz? Hetekkel előre kivirulok tőle, mintha szerelmes lennék, ragyog az arcom és könnyű a léptem, nem húznak le annyira a mindennapi gondok, és ez már magában is megéri azt a pár(száz) dollárt, amit ott fogok hagyni... Miután Julius belátja, hogy a logikus érvek mit sem használnak nálam, más stratégiákhoz folyamodik. Készségesen beleegyezik, hogy jó, menjünk, de ő csak két éjszakára tud maradni. -Akkor inkább nem megyek! - válaszolom általában, mert a nőknek tudvalevőleg egy kicsit több időre van szükségük (elő- és utójáték, meg ilyesmi) - nekem három az optimális, olyankor kezdem visszanyerni az elveszett kincsekkel együtt az önbizalmamat. Ezzel egy darabig el van intézve a dolog, de kis idő múlva újból felvetem, hogy mégis csak el kéne menni... A következő lépés, hogy megcsináljuk a rezervációt három éjszakára (már ha éppen van hely a Bally’s-nál, nincs konvenció vagy box-bajnokság) és csak utolsó pillanatban mondjuk le valami hirtelen felmerült elháríthatatlan akadály okán. A gondos férj élvezi a készülődés lendületét, majd vigasztal az elmaradás okozta depresszióban. Már arra is gondolt, hogy egyszerűen megvesz egy játékautomatát, és akkor soha többet nem kell Las Vegasba menni. Még szerencse, hogy nem tette, mert azóta már komputer-programban is megvásárolhatók a legnépszerűbb szerencsejátékok: huszonegyes, passziánsz, Free Cell, még a "félkarú bandita" is, komplett hangeffektusokkal (forgás, pénzcsilingelés, nyeremény esetén örömujjongás, ha nem jön be a harmadik jackpot, bosszús sóhajtás). Persze engem az se boldogítana, mert hiányzik belőle a kaszinó felforrósodott hangulata, az egymást bíztató játékosok kiáltásai, a cigarettafüst, az igazi főnyeremény vélt vagy valós ígérete. Végre eljött a nap, valóban indulunk, csak egy pár dolgot kell még elintézni. Hajnalban fütyörészve megyek el a nyomdába az újságért, hozok-viszek, tárgyalok, intézkedem: szép az élet! Még vezetni is hajlandó vagyok, sőt direkt jól esik számolni a fogyó mérföldeket. A nevadai határig meg sem állunk, Barstow-ban sem a hagyományos kávéra, csak a Buffalo Bilit nézzük meg közelebbről egy pár percre (hullámvasút, vadnyugat, és pangás a masináknál). Karnyújtásnyira a cél, minek pazaroljuk az időt? ... , , . . 3 J 3 F j /j^öhétenfoMatnA 0 11995. november 17 Seattle kiállta a próbát Sok becsületes megtaláló Aki Seattle-ben veszíti el a bukszáját, annak nagy esélye van rá, hogy visszakapja, mindennel együtt, ami benne volt - derül ki egy "nem hivatalos", de érdekes kísérlet nyomán. Az ötletet a Reader’s Digest magazin munkatársai valósították meg. Százhúsz darab "elveszett" pénztárcát helyeztek el az Egyesült Államok 12 különböző városában, azután megvárták, hogy mennyi kerül belőlük vissza jogos tulajdonosához, a benne lévő 50 dollárral egyetemben. A versenyt a Washington állam-beli Seattle városa nyerte, ahol a tíz tárcából kilencet szolgáltattak be a rendőrségnek. Három alig ismert kis város volt sorrendben a következő, 10-ből 8-as aránnyal: Meadville, Philadelphia; Concord, New Hampshire, and Cheyenne, Wyoming. Két másik nagyváros (Seattle után) a következő eredménnyel végzett: St. Louisban 10-bőI 7- et, Atlantában csak ötöt hoztak vissza. A Reader’s Digest megkérdezte a becsületes megtalálókat, mik voltak az indítékaik, hogy beszolgáltassák a talált tárgyakat, amit meg is tarthattak volna. A válasz a legtöbb esetben a vallást és az erkölcsöt nevezi meg, de sokukat buzdított a jó cselekedetre a tárcákban elhelyezett bébi-fotó is. Régi és új iparágak Száz éves a kupon Valamikor réges-régen, úgy 1895 táján, egy Asa Candler nevű atlantai patikus érdekes ízű, édeskés üdítő ital receptjét vásárolta meg. Hogy behozza a borsos árat, amit a formuláért fizetett-2.300 dollárt-ügyes trükköt talált ki, hogy növelje az üzlet forgalmát. Kézzel írott jegyeket osztogatott a gyógyszertár vevőinek, amelyeken ingyen kóstolót ígért a felmutatónak. Annyian jöttek, hogy Candler hamarosan díszesebb jegyeket készíttetett, így kezdte meg pályafutását Candler itala, a Coca Cola, amely hamarosan a világ legnépszerűbb üdítője lett - és így született meg a kupon. Egy évszázaddal az első kísérletek után, Candler találmánya évi 327 billió kupont forgalmazó, a vásárlóknak évi 4 billió dolláros megtakarítást jelentő nagyüzemmé dagadt. A kuponok a legkülönfélébb termékek árából ajánlanak engedményt, a szappantól a szemcseppig és a kozmetikai szerekig, a kutya-macskaeledeltől a zacskós levesig. Több mint 3 ezer gyártó cég ad ki kuponokat, amelyeket a vásárlóközönség 71 százaléka használ. Statisztikai adatok szerint a vevők heti tíz dollárral csökkenthetik háztartási kiadásaikat, ha hajlan(folytatás a 9. oldalon) Albert Camus könyve Aki "jó magyarnak" tartja magát és nem ismeri Albert Camus nevét, annak ajánlatos revízió alá venni önmagáról alkotott elképzeléseit. Még az egészen fiataloknak is tudniuk kell, ki volt Camus, hiszen mindenkinek kötelessége hazája és népe történelmét egészen a fontos részletekig megismerni. Albert Camus neve pedig elválaszthatatlan az 1956 őszen Magyarországon lezajlott eseményektől. Camus idézése tulajdonképpen sokkal indokoltabb novemberben, mint októberben. Forradalmunkat novemberben verték le és akkor látlak napvilágot a szellemi óriásként tisztelt francia író sorai, amelyeket "A magyarok vére" címmel minden kultúrnép nyelvére lefordítottak. "A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat... ...Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet." Camus zsenije meglátta a bontakozást, akkor, amikor ennek a magyarok felkelésén túl még alig volt látható jele. Sajnos, ő ennek kiteljesedését nem érhette meg, hiszen alig három esztendővel később élete tragikus véget ért. Akkor, 1960-ban a szovjet KGB még hatalma csúcsán volt és kegyetlenül eltiporta, aki szembe mert fordulni Moszkva érdekeivel. A vöröscsillagos tankok el tudták taposni a magyarok tiltakozását az embertelenség ellen, de nem tudták elhallgattatni Camus kiáltó szavát. Ennek a szónak azért volt rendkívüli jelentősége, mert Camus kiáltotta. Felfigyelt erre mindenki, aki tisztában volt az értékek arányaival. Camus figyelmeztetése szellemi téren annyit ártott a világkommunizmusnak, amit haláláig nem tudott kiheverni. Albert Camus-l fiatal élete 47. évében autószerencsétlenség érte. A tragikus eseményt ebben az cselben is betakarta az ilyen balesetek misztikus köde. Az erőszakos halál nem volt idegen a Camus-családlól; apja is mások kezétől vesztette életét akkor, amikor kisfia mindössze négy éves volt. Camus Algériában született és élete ifjú éveit ott töltötte el. Nagyot halló és majdnem teljesen néma édesanyja nevelte fel. Egy ideig szülőhelyén a baloldali politikában vett részi, a német megszállás alatt Franciaországban földalatti újságot szerkesztett. A magyar forradalom idején megérett politikai felfogása. Szavakban kifejezett bölcsességét 1957-ben irodalmi Nobel-d íjjal jutalmazták. Tragikus halála után özvegye, Francinc 144 oldalas kéziratot talált hátrahagyott írásai között. Akik elolvasták, megegyeztek, hogy az írást nagyobb szabású önéletrajzi regény bevezetőjének szánta. A kéziratban nem voltak bekezdések és nyomuk sem volt az írásjeleknek. Néha egy-cgy szó olvashatatlan volt. Különleges volt az írás szerkezete is, amennyiben időnként vissza-visszakanyarodik önmagába. Tele volt lábjegyzetekkel és apró megjegyzésekkel is, hogy később milyen változtatásokat tervez. Mindenki megegyezett abban, hogy a 144 oldal egy géniusz meglátásait tartalmazza. Camus címet is adott neki: The First Man - Az első ember. Az özvegy sokat töprengett, mit kezdjen a kézirattal, de végül is a kiadás ellen döntött. Nem tartotta helyesnek, hogy nyilvánosság elé bocsásson olyan írást, amelyet férje nem fejezett be. Jelentősen nyomott a latban az is, hogy élete utolsó szakszában jelentős politikai ellentétek kavarogtak férje körül. Nem akart ebbe belekapcsolódni azzal, hogy az olvasók elé tárja ezt az irodalmi egzotikumot, amely csak új vitákat és ellenvéleményeket indíthat el. Férjének számos ellensége volt, ami természetes olyan erősakaratú embernél, aki mindig biztos volt igazában. Szellemi ellenfeleinek számát is csak növelte bátor kiállásával a magyarok forradalma melleit. Francine azonban 1979-ben meghalt és az író leánya, Catherine, egyetértésben fiú-ikertestvérével elhatározta, hogy nyilvánosság elé bocsátja a kézirat-töredéket. Az angolnyelvű kiadáshoz írott bevezetőjében Catherine ezeket közli: "Az a véleményünk, hogy ilyen nagyfontosságú kézirat előbb-ulóbb úgyis kiadásra kerül, hacsak nem semmisítjük meg. Miután ehhez nincs jogunk, úgy döntöttünk, hogy közreadjuk és így eredeti alakjában jelenik meg." Franciaországban, ahol a Camus körül kavargott nézeteltérések az évtizedek múlásával történelmi adalékokká váltak, Az első ember "bestseller" lelt. Camus-t ma a franciák egységesen nemzetük irodalmi szentjeként tisztelik. Aki érdeklődik az irodalmi különlegességek iránt, örömmel üdvözölheti, hogy Camus posztumusz, művéhez Amerikában is hozzá lehet jutni. Most jeleni meg David Hapgood kitűnő fordításában. Az ilyen rendhagyó írásoknál ez mindig külön nehézséget jelent. Gondoljunk csak James Joyce Ulysses című művének magyar fordítására. A könyv az Egyesült Államokban Knopf kiadásában jelent meg 325 nyomtatott oldalon, 23 dolláros árban. HOGY MIK ^ VANNAK!!! ,---------------------------------nr^7ffiIEJTIJi3------—-________ AMERIKAI Hfagyar Ifcrlap
