Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-10-27 / 40. szám
Jancsó Zsuzsa New York-i jegyzetek 6. Jóval sötétedés előtt hazaindulunk, mert öt órakor randevúnk van egy kedves, régi ismerőssel. Tibit és családját évtizedek óta jól ismerjük, ő volt az első magyar, akivel Amerikában találkoztunk, amikor egy márciusi, esős éjszakán két kicsi gyerekkel és sok málhával megérkeztünk New Yorkba. Ő vitt el minket annak idején egy ügynökségre, ahol a nyugati partra költözők hátrahagyott kocsijait lehetett átvenni szállításra. így kaptuk kézhez néhány perces megbeszélés után egy gyönyörű, tágas, vászontetős sötétkék Dodge Catalina kulcsát, meg tíz dollárt benzinköltségre... Gyuszi el sem akarta hinni, hogy csak így... hiszen nem is ismernek minket... papírjaink sincsenek még... A kocsit aztán a négy napos út alatt úgy megkedveltük, hogy megérkezésünk után az Encino-ban lakó tulajdonosokat rá akartuk beszélni: adják el nekünk! Igaz, a vászontetőt valahol New Mexicóban lefújta az orkán, aztán az ablakon kinyúlva kézzel kellett lefogni egész úton, de nekünk mégis úgy tűnt, ez a világ legjobb, legszebb kocsija. Back Tibivel van néhány közös témánk, ami sok éves távoliét után is összeköt: az egyik a szerencsejáték, amiről csak elméletben beszélgetünk, de a másik szenvedélyünk, az opera itt elérhető közelben van, hiszen pár blokknyira a Lincoln Center, és a Coconuts nevű hatalmas hanglemezbolt úgyszintén. Előbb azonban betérünk egy kávéra a Café la Fortuna nevű kis olasz presszóba, ott a mi utcánkban, a 71-es és a Columbus sarkán. Ő sem volt ott még soha, mi sem - mégsem lehet véletlen, hogy pont oda tévedtünk be. A falakon dedikált fényképek - Gigli, Caruso, Amelita Galli Curci, Lily Pons, Maria Jeritza és az opera más óriásai ajándékozták a tulajdonosnak, egy bizonyos Mr. Vincentnek - aranylemezek, és század-eleji operaműsorok, plakátok. Végigjárom a parányi presszó minden sarkát és áhítattal szemlélem a letűnt korok emlékeit. Metropolitan Opera, 1916-17-es évad. Március 15-e, csütörtök: Rigoletto Enrico Carusoval. Szombat, március 17 matiné: A trubadúr, Claudia Muzio, Giuseppe de Luca és Giovanni Martinel//... Teatro Solis, 1916 augusztus 21: A szevillai borbély, Maria Barrientos, Tito Schipa és Itta Ruffo... És ismét a MET, az 1922- 23-as évad. Február 12, hétfő: Bohémélet, Benjamino Gigli, Antonio Scotti, vezényel Giulio Gatti-Casazza... Február 15, matiné: Tosca Maria Jeritzáva\ és Giovanni Martinellivel... Rosa Ponselle A végzet hatalmá-ban... Mintha a régi operafilmek elevenednének meg, és ugyanolyan lelkesen böngészem én is a plakátokat, mint jó 35 éve, amikor először láttam Budapesten A nagy Caruso-t. Az egyik sarokban felfedezem John Lennon és Yoko Ono fényképét. A képen a presszó kis kerek asztalánál ülnek, talán éppen ott, ahol mi most. Hát persze, hiszen itt laktak a sarkon, a Dakota Apartments-ben, biztosan gyakori vendégek voltak. Kikanalazom a café granita maradékát és indulunk a Coconutshoz. Hatalmas, három szintes hanglemezbolt, az operák a legalsó szinten vannak. Egy egész falat beborítanak a teljes operafelvételek, minden elképzelhető mű három-négy különböző szereposztásban. - A legjobbak a kalózfelvételek, az élő adások - mondja barátunk, és mindjárt figyelmembe ajánlja Donizetti Poliuto-jának 1960-as élő felvételét, Callassal és Franco Corellivt 1 (most is azt hallgatom, miközben írok - valóban álomszép, és a felcsattanó tapsot, a brávó-kat hallgatva az ember úgy érzi, mintha ott lenne az előadáson). A Kegyencnő-t nem sikerül megtalálni Di Stefanóval, ahol a nyílt színen megismételtették vele az áriát, ami Amerikában ritka - viszont veszek egy Parasztbecsület-et Jussi Björling Zinka Milanov, Robert Merill csodálatos előadásában, 1953-as felvételen. Micsoda sötét időket éltünk mi otthon Magyarországon 1953-ban, és közben a világ más részein milyen magaslatokat ért el a művészet! Az ötvenes években volt Callas, Di Stefano, Tito Gobbi fénykora, Mario Lanzáé Amerikában, és Hollywoodban akkor készítették évről évre a legcsodálatosabb filmeket... Ez a kis operai böngészés méltó befejezése volt New York-i tartózkodásunknak, és ezzel a beszámolóm is végétért. Megyek, gyorsan megnézem a tévében a Central Park West-et, csak előbb felveszem az emlékbe hozott inget, amire az van írva nagy fekete betűkkel, középen piros szívvel: "I Love New York!" < ■ S Születési, halotti bizonyítványok, házassági anyakönyvi kivonatok és más okiratok hitelesített fordítását vállaljuk. Telefon: (213) 463-6376. 0 1995. október 27 ^ HOGY MIK VANNAK!!! Szegedi szexpiac Ha Szeged, akkor bűnözés - született a sommás ítélet Magyaroszág ötödik legnagyobb városáról az élmúlt években. Sokak szerint nem is alaptalanul, hiszen itt garázdálkodott Magda Marinko és halálosztó csapata, ezen a környéken savazták a legnagyobb apparátussal a háztartási tüzelőolajat a naftacézárok, innen indultak naponta kalandos útjaikra a benzincsempészek, hogy az illegális valutatpiacot már csak habnak említsük a bűnözés óriási tortáján. De Szeged nevéhez kapcsolják a legősibb iparág, a prostitúció virágzó nagyipari teljesítményeit is mindazok, akik csak egyszer is megközelítették az E 5-ös úton Pest felől a várost. Szegeden sincs több rossz lány, mint bárhol az országban - nyugtat meg a város rendőrkapitánya, dr. Szőke Péter - ám itt a legjobb terep arra, hogy jó pénzhez jusson mindaz, akit nem zavar, ha két hete mosdott közép-keleti kamionos leheli ajkára a csókot. Szeged ugyanis a legfontosabb balkáni útvonalakat gyűjti össze, olyan kamionforgalmat lebonyolítva, ami garantálja a fizetőképes keresletet. S míg a parkolóban integető lányok a szegény magyar vándornak mindössze két-három ezresért mérik a szexet (és még olcsóbban a szaxit - hogy az orális boldogság műszaválról se feledkezzünk meg) addig márka-relációban 50-100 márkát is kasszíroznak illegálisan exportált bájaikért. Nem is olyan régen elterjedt, hogy erre a kiválóan prosperáló üzletágra igényt tartana a hazánkba oly szívesen beköltöző külföldi maffia is, vagyis a magyar futtató fiúkat szép lassan kiszorítják az ukrán, netán a román erős fiúk. A román lányok friss vérkeringést vittek az üzletbe, ám még magyar gyámság alatt keresik a pénzt; míg az ukránok átszaladva Szegeden meg sem álltak a Vajdaságig. S hogy még tarkább legyen a szexpiaci körkép, élvezik a csábos lányok szolgáltatásának áldásait a művelt Nyugat marcona polgárai is. Mármint azok az ENSZ-lcatonák, akik néhány száz kilométerre délebbre, bizonyos boszniai frontokon kockáztatják életüket, majd-jól értesült források szerint - Röszkénél belépve a szegedi lányok karjai közt pihenik ki fáradalmaikat. Megszüntetni az ipart? - mondjuk a törvény szigorával? De hát a törvény már korántsem olyan szigorú, mint egykoron volt. Hamurabbi sok ezer éves törvénykönyvében is találunk már olyan passzust, amely a kurtizánok jogállását szabályozza, s bizony ő sem ment sokkal többre a tiltásával, mint a Btk. Vagyis a szegedi széplányok (számuk egyébként 50 és 100 között mozog) lassan olyan városképi jelentőséggel bírnak, mint a Tisza vagy a főtéri platánokra mosolygó városháza. ^ nn l, i Hadilábon az angollal Az angol nyelvterületre érkezett magyarok legutóbbi nagyobb hulláma is már idestova négy évtizede birkózik Shakespeare dicső és zengzetes nyelvével és ki-ki egyéni adottságaitól függően, hol simulékonyan betört és ma már tehetségesen utánozza az észak-amerikai angol legnépszerűbb változatát, hol még mindig zötyög a nehezen kiejthető szavakon, mint kocsikerék a tavaszi sár kővé száradt barázdáin. Aki ezek közül a viszonylagos újonnan jöttek közül azzal dicsekednék, hogy neki az angol már smafu, nyilvánvalóan nem mond igazat és dicsekedni akar. Ennek ellenére letagadhatatlanul van néhány nyelvzseni, akinek sikerült megemésztenie ezt a rágós mócsingot, de számukat illetően senki se ringassa magát illúziókban. Ismerek egyetemi tanárt, aki évtizedek óta ad elő különféle amerikai katedrákon és számos tudományos műve jelent meg angol nyelven, de amikor beszélni hallja az ember és úgy félig becsukja a fülét, mint amit a szemével tud elérni, hogy a környező világ csak elmosódott foltokban jelentkezik az ideghártyán - akkor úgy tűnik a szavak muzsikájából, mintha valami bihari paraszt panaszkodna az időjárásra. Hallgatói azonban túlteszik magukat ezen az apróságon és lenyűgözi őket az idegen földön született kis emberből sugárzó tudás és intelligencia, ami előadásának valóban a lényege, nem pedig a melódia. Jól emlékszem, miután erre nemcsak emlékezni kell, hiszen a tapasztalat ma is mindennapi: a következetlenség az, ami ebben a nyelvben az első pillanattól leteperte az embert. Ideérkezésünket követő néhány hónapon belül átmeneti nyári munkára felvett itteni születésű egyetemi hallgatóval kerültem össze és a téma az akkor számításba jöhető szókincs színvonalán többször is szóba jött. Megmutattam neki a magyar abc írott példányát és megmagyarázva a neki egzotikusnak tűnő ékezetes betűket, igyekeztem érzékeltetni vele, hogy mindegyik kiejtett hang, a körülményektől teljesen függetlenül, következetesen ugyanúgy szólal meg, amit nem akart elhinni, miután emlékeztettem is az angol I-re, amely egyszer valóban I-nek hangzik, másszor azonban AJ-nak, vagy Ó-nek. Ebben a következetlenségben még számos társa sorakozik fel mellé. Ha a Christ - Krájszt, miért nem Krájsztmasz a Christmas - ezt a példát különben minden kezdő nyelvtanfolyamon a képébe vágják a tanulónak, hiszen minden kiképzés alaplépése, hogy megsemmisítse az egyéni biztonságérzetet. A hadseregben is így operálnak. A szavak többféle kiejtését csupán származásuk sokféleségével lehetne magyarázni, de ez olyan megállapítást sugalmazna, hogy az angol nyelvet úgy szedték össze a világ minden tájáról, ez pedig tapintatlan megjegyzés lenne az ember részéről tanítójával szemben. Robert MacNeil-nek azonban jogában áll megállapítani: "az angol nyelv története szavak tömeges lopása más nyelvekből", hiszen ez a nyelv az ő anyanyelve (The Story of English, Viking Penguin kiadás). MacNeil leszögezi, ahogy amikor Julius Caesar Krisztus előtt 55-ben megszállta Britanniát, Anglia még nem létezett. A szigeten a kelták nyelve volt forgalomban, amely részben a welshi, gael (ír) és bretoni tájszólásban élt tovább. Feltételezik az indo-európai ősnyelv befolyását is. Jött azután az angliai szigeteken letelepedett germán törzsek befolyása. Ugyancsak Germániából érkeztek az anglok. Együtt alkották meg az angol-szász társadalmat és a földmívelés szavaival gazdagították a kialakuló nyelvet. A következő nagy befolyás a kereszténység megérkezése volt az angol szigetekre. Ennek körülbelül 500 görög és latin eredetű szót tulajdonítanak. Jöttek azután a vikingek, majd a normannok (northman). Ők hozták magukkal az sk-val kezdődő szavakat (sky, skirt). Az országban három nyelvet beszéltek akkor: az arisztokraták a franciát, az egyház a latint, a köznép pedig az angolt. A reneszánsszal megérkezett a tudományos forradalom: atmosphere, pneumonia... encyclopedia, chronology... és ma ugyancsak latin és görög szavak: video, television, synthesizer, cyberspace. Daniel Defoe, a Robinson Crusoe szerzője az angol nyelv védelmét szorgalmazta és új szavak kreálását a pénzhamisításhoz hasonlóan szerette volna büntetni, őt azonban kinevették. Az angol nyelv fejlődését mindig az irányította, hogy mi a közkívánat, a szükséglet, mi a praktikus. A francia nyelvet a nép sovinizmusa őrzi a külső behatástól. Ilyen Angliában sohasem volt. Az észak-amerikai forradalom után ez a fejlődés új lendületet kapott. És így ez a magyarázata, hogy Észak-Nyugat-Európa egy szigetéről elindult nyelv hogyan lett mára általános világnyelv. Ez azonban a maga csapdáit is rejtegeti. Az angolt nem lehet csak könyvből megtanulni és csak szótár segítségével lefordítani, mert ebből ilyen esetek születnek: Angolnyelvű kiírás az egyik tokiói szállodában: "Vendégeinket felbátorítjuk, hogy vegyék igénybe a szobalány szolgálatait". - Tábla egy pakisztáni hotelben: "Miután helytelen lenne, ha vendégeink hálószobáikban fogadnák ellenkező nemű ismerőseiket, azt ajánljuk, hogy erre a célra vegyék igénybe a szálloda előcsarnokát". Netán a nyugati ember fantáziájával lenne baj? J AMERIKAI lifagyar Ifcrlap
