Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-10-27 / 40. szám
AMERIKAI 08/13/93 "UN- FOUNDATION 800 SOMERSET STRFpt NEW 88UNSWICK NJ 08901 AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL WEEKLY NEWSPAPER October 27, 1995 EGY ÓRÁVAL VISSZA 1995. október 29-én, vasárnapra virradó éjszaka 2 órakor 1956. október 23-ára emlékeztünk Vasárnap délután két óra után összegyűltek Los Angeles magyarjai a MacArthur Parkban lévő Szabadságharcos Emlékműnél, hogy megemlékezzenek az 1956-os forradalom áldozatairól és történelmi jelentőségéről. A megnyitó imát Nt. Rétiig Hermann József atya mondta, majd a megjelentek a Kodály kórussal együtt énekelték az amerikai és a magyar Himnuszt. Két cserkészlány- a Harsányi-lányok, a 49-es cserkészcsapat tagjai elmondták a Hűségeskűt ("I pledge allegiance to the flag..." A műsorvezető Tóth Attila ezután sorra bejelentette a koszorúzókat, akik tiszteletük jeléül virágokat és koszorúkat helyeztek el a szobornál: a Magyar Főkonzulátus nevében Helyes Imre főkonzul, a Magyar Ház részéről Péntek Rózsi, a Szent István Egyesület részéről Mayer Józsa és Mayer Ferenc, a Szt. István magyar iskola (Lengyel Sándor és még két fiatal), a Holllywoodi Református Egyház (Erdélyi Klári), a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség (B. Tamás és Harsányi Andrea), L.A. Első Magyar Református Egyház ( Dr. Bíró Béla), a Magyar Repülőszövetség részéről Pereházy Miklós (stílszerűen egy helikopter éppen akkor repült át a tér fölött), a San Fernando Völgyi Református Egyház (Törőcsik János), a Magyarok Világszövetsége (Márton András), a Thália Stúdió (Óss Enikő és Varga Tibor), a Magyar Szabadságharcos Világszövetség L.A. szervezete (Szilay Ica és Kékessy György), valamint a szövetség alapító elnöke, Dolinszky János. Dr. Harsányi Lajos, a Szövetség Los Angeles-i elnöke mondta az első üdvözlő beszédet, amelyben méltatta a Forradalom jelentőségét ("Kártyavárként omlott össze az ördögi birodalom..."), megemlítve, hogy a mai napig sincs emlékműve otthon, de Lassan György kezdeményezésére az amerikai magyarság fog méltó 56-os emlékművet állítani. Felhívott mindenkit, hogy segítse a (Folytatás a 6. oldalon) "Bele kell vágni a szerzett jogokba" Bokros Lajos HVG-interjújából Bokros Lajos pénzügyminiszter washingtoni tárgyalásai alkalmából a Heti Világgazdaságnak adott interjújában féléves miniszteri működésének mérlegéről nyilatkozott. Arra a kérdésre, "milyen megoldást tud elképzelni, hogy megszűnjön a kormány és az Alkotmánybíróság közötti kínos pingpongozás?", így válaszolt:- Ez számomra nagyon nehéz kérdés, mert nem ismerem az AB gondolkozásmódját. Sajnos nagy a veszélye annak, hogy az AB megfosztja a kormányt a szükséges gazdaságpolitikai játéktértől. Igenis bele kell vágni a szerzett jogokba, olyan államháztartási reformlépésekre van szükség, amelyek túlmennek azon, amit eddig megpróbáltunk. Úgy gondolom, szükség lesz alkotmánymódosításra is, és arra, hogy ezek mögé újfajta társadalmi konszenzust próbálunk állítani. Itt van például a legutóbbi táppénzügy: az a látszat, mintha a Pénzügyminisztérium ki akarna fogni az AB-n, holott a kormány nem foglalt állást sem a munkáltatók által fizetendő 15, sem a 25 nap mellett, hanem úgy döntött, hogy ezt a kérdést az ár-bér megállapodásnak, ill. a társadalombiztosítási (tb) alapok költségvetésének a tárgyalásába kell beilleszteni. Ha viszont jogi, politikai megfontolások miatt a táppénzszabályok nem változtathatók, akkor nincs mód a munkaadók által fizetett tb-járulék csökkentésére sem. Másfelől, ha nem emelhető a munkavállalók tÍvjáruléka, akkor csak adóemeléssel lehet elérni a szükséges reálbércsökkentést. Ez esetben utólag meg kell változtatni a parlamentnek már beterjesztett költségvetést - vagyis semmi reform nincs. Ha sikerül elérni megállapodást az IMF-fel, jelentősen csökkenhetnek azok a kockázati prémiumok, amelyeket a hitelezők most felszámítanak nekünk, mert nem teljesen biztosak abban, hogy egy év múlva is ugyanezt a gazdaságpolitikát folytatjuk. Az utóbbi öt évben Magyarország semmit sem teljesített aból, amit ígért, úgy látszik, fél év még kevés volt annak bizonyítására, hogy ez megváltozott. Úgy tűnik, az IMF-az eredetileg általa javasolt, jövő évi, a GDP 3 százalékánál kisebb államháztartási deficittel szemben, amit én egy év alatt végrehajthatatlan és fölösleges ugrásnak tartanék - elfogadja a 4 százalékot, de biztos akar lenni abban, hogy ez nem lesz 5. Ennek a garanciáiról tárgyalunk most. Kinek kelll bizonyítani a jövedelmét? (NSZ) Pitti Zoltán, az APEH és a VPOP elnöke kijelentette: az adózás önbevallási rendszerét ki kellene egészíteni a becslés módszerével, mert jelenleg a bérből és a fizetésből élők fizetik az adók zömét. Az ötletet már tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvény módosítása, amelyről most tárgyal a kormány. Az adózásról szóló törvény módosításából kimaradtak azok a részek, amelyek titkosszolgálati eszközök használatára jogosították volna fel az adóhatóságot. Az Igazságügyi Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség a lehetséges alkotmányossági kifogások miatt nem egyezett bele azokba a tervezett változtatásokba, amelyek lehetővé tették volna pl. a lehallgatást és a megfigyelést. Megmaradtak a következők: az adóhatóság és a vámosok átvizsgálhatják a gyanús gépjárműveket és helyiségeket (a lakás kivételével). Lefoglalhatok olyan tárgyi bizonyítékok, amelyek elrejtésével hátráltatni lehetne az eljárást. A módosítás lehetőséget adna a bizonyítási kötelezettség megfordítására: foglalkozási kategóriák szerint megállapítanák az elképzelhető legalacsonyabb jövedelmet (egyes elképzelések pl. vállalkozóknál az alkalmazotti jövedelmek egynegyedével számolnak majd), ez alatt pedig az adóhatóság becsléssel állapítaná meg az adókötelezettség nagyságát. A becslés hibás voltát már az adózónak kellene igazolnia. Az MSZP szerint veszélyes a MIÉP tüntetés (MH) Veszélyes szervezekedés tanúi vagyunk: a MIÉP és más szélsőjobboldali szervezetek az október 23-ai megemlékezéseket országunk poliltikai stabililtásának, a rendszerváltás békés jellegének megzavarására akarják felhasználni - olvasható az MSZP országos választmányának nyilatkozatában. A szocialsiták választmánya szerint a szélsőjobboldali szervezetek felhívásai a magyar történelem legsötétebb éveit idézik. VOL. 7. ÉVF. - No. 40. SZÁM - 1995. október 27. Ára: 1 dollár ELŐD: Kopjafaállítás Ontárióban FERCSEY: A gyűlölet prófétája FÖLDES: Ceausescu dalra fakad GYALAY V. Szilárd Computer-rovata MESTER: Hadilábon az angollal NASZÓDI: Hogyan váljunk amerikai íróvá? Csető Ildikó, Jancsó Zsuzsa írásai Október 23 * Pataki kormányzó levele CLINTON HÚSZEZER KATONÁT KÜLDENE BOSZNIÁBA Előfordult az a különös eset, hogy az eddig húzódozó Clinton elnöknek fegyveres békebeavatkozási elhatározását követően a vonakodó Kongresszussal kell harcolnia, hogy akaratát véghez tudja vinni. A múltban azt várta volna az ember, hogy a republikánusok könnyebben szavaznák meg fegyveres katonák Európába küldését, mint a demokraták. Mostanra fordult a helyzet, ami egyben azt is bizonyítja, hogy nem elvi kérdésről van szó, hanem belső politikai taktikázásról, amikor az elnöki szék jövő évi várományosai népszerűségüket szeretnék megalapozni. Kétségtelen, hogy az amerikai nép többsége húzódozik a gondolattól, hogy még a jelenlegi formában is beavatkozzék a boszniai fejleményekbe. A kérdést ominózus előjelek veszik körül. A Balkánnak nincs jó csengése, ha a testvéri megértés és együttműködés kérdései kerülnek szóba. Ahol annyiszor eljátszották a békés megoldások lehetőségeit, ott többé senki sem számíthat rokonszenvre. Különös nyomatékkai szerepel az ügyben Szarajevó városa, ahonnan köztudomásúlag az első világháború elindult. Aki a jelenről és a jövőről sötét és kockázatos képet kíván festeni, annak ezekben a napokban elég Szarajevóra hivatkoznia. Ez természetesen ostobaság, hiszen a történelmi események nem ismétlődnek. Igaz azonban, hogy akire egyszer a békétlenség és türelmetlenség bélyegét sütötték, azt onnan nehéz levakarni. Ha már összehasonlítást szeretnénk tenni, ismerni kell a tizennégyes és a kilencvenötös helyzet különbözőségeit. Nyolc évtizeddel ezelőtt az ország egy monarchia érdekterülete volt, amelyért harcba menni kötelességet jelenteit. Ma kimondottan helyi, bár mélyen az etnikai érdekellentétekbe nyúló összecsapásról van szó, amelybe a közvetlen beavatkozást Szerbia jelenthetné, a távolabbit pedig az Orosz Köztársaság. Ez utóbbit azonban a valószínűtlenség köde takarja, hiszen a hatalmi handabandázás és szláv elkötelezettség mögött Jelcinnek éppen elég problémája van otthon ahhoz, hogy ne akarjon újabb gondokat a nyakába venni. Lényeges különbséget azonban a NATO jelenléte jelent. Az Észak-Atlanti Szövetséget annakidején a kommunista világhódítás megállítására hívták életre és a jelen helyzet bizonyítja, hogy ilyen szükséglet akkor is felléphet, amikor a világbirodalmi álmokat szövögető Moszkva többé nem rendelkezik ehhez sem a szükséges hatalommal, sem a puszta lehetőséggel. Azok, akik a világbéke sorsát azonban a szívükön viselik, nagyon helyesen döntöttek úgy, hogy a NATO-nak a megváltozott körülmények közölt is be kell töltenie a világbéke megvédőjének a szerepét. A NATO tehát helyesen megjelent a balkáni csatatéren és elrettentő erejével valóban sikerült rávennie az acsarkodó és makacs szerbeket, hogy belássák, álmaikból mi az elérhető és mi nem. Eddig valóban csak pénzt jelentett a kiállás, de a béke, amely megakadályozza, hogy Európa egy része ismét lángokba boruljon, megéri ezt a befektetést. A NATO önmagában csak egy név, vagy ha így tetszik, fogalom, amelyhez az erőt a tagállamok adják, mint ahogy a szerb visszavonulást kiváltó légitámadásokat is amerikai bombázók érték el. Ezek nélkül a szerbek nem lettek volna hajlandók vállalni, hogy leüljenek a béketanácskozás asztalához. A boszniai körülmények között azonban a béke érzékeny hímestojás: védeni kell. Senki sem állítja, hogy ez veszélytelen, vagy éppen hogy rövidéletű lenne. Ha Amerika most megfutamodik, a NATO-t hagyja cserben, akkor is, ha a csapatküldés ellenzői szemforgatva másra hivatkoznak. Ki állítja, hogy háborús zónában akármilyen beavatkozás vagy részvétel nem jár veszedelemmel? Amikor négy éve Szaddám Husszein ellen az Öböl Háborút előkészítették, senki sem emlegette a zsákokat, amelyekben az amerikai katonák holttesteit visszahoznák. A jelenlegi helyzet pszichológiája bizonyítja, hogy a hangzatos elveket mindig valami nagyobb és távolabbi elkötelezettség határozza meg és nem az adott helyzet váltja ki a döntést. A NATO-nak viszont erre az adott helyzetre kell összpontosítania, hiszen azért hívták életre. Végsőkig elszánt, kegyetlen ellenféllel áll szemben az Észak-Atlanti Szövetség. A boszniai Sanski Mostból jelentik, hogy mielőtt a bosnyák-horvát csapatok odaértek, a szerbek ötszáz helyi muzulmánt, részben korábbi hadifoglyokat, fogdostak össze, akiknek sorsát titokzatos homály fedi. Zágrábból jelenti a The New York tudósítója, hogy nyugati diplomaták adatokat tártak a horvát kormány elé, amelyek szerint a szerbek ezrével mészárolják le a muzulmánokat. A tettesek fél-katonai szervezetek, hogy a felelősséget ne kelljen a szerb vezetőségnek vállalnia. De ez csupán kendőzés, a lényeg az etnikai tisztogatás, amit a szerbek csak úgy tudnak elképzelni, ha gyökeres, a halottak ugyanis semmi megváltozott körülmények között nem támadnak fel, legfeljebb lelkiismereti kérdést okoznak azoknak, akik végeredményben felelősek. És ebben osztoz nia kell a NATO-nak, ha kötelessége teljesítésétől visszavonul. Akkor pedig Amerika is húzza le a redőnyt és a kulcsot nyelje le, aki a csapatküldés ellen most a leghangosabban acsarkodik. SZ.L.
