Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-01-06 / 1. szám

AMERIKAI VOL. 7. ÉVF. - No. 1. SZÁM - 1995. január 6. Ára: 1 dollár ELŐD L.: Szilveszter és Apró Örömök FERCSEY: Új év - kérdések és emlékek FÖLDES Tamás: Azon az éjszakán... JANCSÓ Zsuzsa: A bűnbánó betörő MESTER László: Hit és tudás VASTAPS - Szablya Ilona sikere Drága Új Esztendő! Magyarországon az Újév általá­nos drágulási hullámmal köszön­tött be. Január elsejétől növeked­nek a belföldi személyszállítás ta­rifái és drágulnak a postai, valamint a távbeszélő szolgáltatá­sok is. Vasárnaptól 20 százalék­kal többet kell fizetni a vasúti és távolsági autóbusz menetjegye­kért. A nemzetközi forgalomban egyelőre nem változnak a díjtéte­lek, a MÁV Rt. májusban készül 10 százalékos áremelésre. A belföldi postai szolgáltatások átlagosan 15 százalékkal drágul­nak, a táviratfeladásért viszont 20 százalékkal kérnek majd többet a postahivatalok, amit még a for­galmi adó 10-ről 25%-ra való emelése is tovább drágít. A Matáv Rt. összességében 10,2 százalékkal emeli szolgáltatásai­nak díjtételeit. A havi előfizetési díj 420-ról 580 forintra emelke­dik; nyilvános állomásról csak 10 forint bedobásával lehet beszél­getést kezdeményezni; az európai országokba változatlan áron tele­fonálhatnak a magyarok, de a ten­gerentúli országokba20-33%-kal emelkednek a tarifák. A benzin ára egységesen 4,60-al emelkedik literenként. Ehhez már csak Nagybandó András szilveszteri monológját tehetjük hozzá: ez ennyi száza­lékkal emelkedik, az annyival, de az száz százalék, hogy mi bele­­döglünk... Búcsúzik a régi érme Már csak fél évig használhatók a különféle régi, a Magyar Népköz­­társaság megjelölésű pénzérmék. Ezt követően kizárólag az 1992- től kibocsátott érmék számítanak törvényes fizetőeszköznek. A ré­gi érméket június 30-ig kötelező elfogadni mindenütt, hivatalos fi­zetőeszközként. Ezután - 1995 december 31-ig - már csak a ban­koknál lehet beváltani ezeket az érméket. Osztrák munka­­vállalási stop Január elsejétől Ausztria nem ad ki külföldieknek új munkavál­lalási engedélyt, kivéve, ha az Eu­rópai Unióból származnak. Sőt, az új esztendőtől az osztrák mun­kaügyi miniszter a megengedett legnagyobb vendégmunkás­számarányt a foglalkoztatottak 8 százalékában állapítja meg. Ez azt jelenti, hogy a ma legálisan Ausztriában dolgozó 295 ezer külföldiből 33 ezer fölöslegessé válik. Josef Hesoun szociális és munkaügyi miniszter a készülő szigorítást azzal indokolta, hogy a 4,4 százalékos munkanélküliség mellett már nem lehet felelősség­gel vállalni a külföldi munkaerő­potenciál bővítését. Osztrák gaz­dasági körök attól tartanak, hogy az alacsonyabb foglalkoztatási kvóta érvényesítésére a már ki­­(Folytatás a 2. oldalon) Az Országgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetési törvényt (MN) Az Országgyűlés 1994. évi utolsó plenáris ülésén - több más határozat előtt -elfogadta az 1995. évi költségvetési törvényt. 251 képviselő voksolt igennel, 83 honatya mondott nemet, egy képviselő (Szőllősi Istvánná, MSZP) tartózkodott a szavazástól. A költségvetési végszavazás előtt Békési László megköszönte a parlamenti frakciók konstruktív együttműködését. Leszögezte: szilárd meggyőződése, hogy nem a magyar nép "romba döntésének" költségvetését hagyja jóvá a Ház; remény van a tartós növekedés megindulására, és a modernizáció alapjait is megteremtették. Á frakciók egy része is megindokolta szavazatát. Varga Mihály (Fidesz) emlékeztetett arra, hogy a költségvetés számos korábbi ígérettel adós maradt, nem került sor jelentős gazdaságösztönző lépésekre, nem reformálták meg a központi újraelosztás elavult rendszerét. Az októberre ígért társadalmi-gazdasági megállapo­dással is adós maradt a kormány, ezért nem támogatta a Fidesz a költségvetési törvényt. Az MDF nemmel szavaz a küszködés költ­ségvetésére - mondta a párt képviselője, míg a kereszténydemokra­­ta vezérszónok leginkább a többgyermekeseket sújtó intézkedéseket bírálta. A kisgazdák részéről Torgyán József a jövő évi költségvetést mint "nemzetrontót" elutasította, mert az hátrá­nyos a dolgozó tömegeknek. A költségvetési törvény minden rosszat elfogadott, és egyetlen lehetőséggel sem élt - mondta. A parlament megszavazta az egyházaknak és az egyházi oktatási intézményeknek juttatott 1995. évi támogatást. A legtöbbet a ma­gyar katolikus egyház kapja: egymilliárd 277 millió forintot; a református egyház 381 milliót, az evangélikus 172 milliót, a Mazsi­­hisz mintegy 83 milliót, míg a Hit Gyülekezete nyolcmillió Ft támo­gatásban részesült. Végezetül a parlament úgy döntött, hogy nem ír ki népszavazást a ’96-os világkiállítás megrendezéséről. Bauer Tamás (SZDSZ) a gazdasági bizottság nevében úgy érvelt, hogy felesleges kiírni nép­szavazást, mert nagy valószínűséggel az állampolgárok nem venné­nek részt, s ezzel ezt a fontos demokratikus jogintézményt járatná le a T. Ház. Szabó Iván (MDF) vitába szállt ezzel. Mint fogalma­zott, azért támogatják rendhagyó módon a kormánypártok előter­jesztését, mert e kérdésről az Országgyűlés már döntött, ezért fölösleges népszavazást rendezni. Legközelebb január 30-án ül össze a parlament. Megszűnik a Kahler-bizottság (MH) Az Igazságügyi Minisztérium közleménye megállapítja: az Antall-kormány bizottságot hozott létre "az elmúlt rendszer éveiben, de különösen az 1956. októberi forradalom és szabadság­­harc során elkövetett egyes bűncselekményekre utaló iratok feltá­rására és szakszerű elemzésére". A bizottság vezetésével Dr. Kahler Frigyest bízták meg. A Horn-kormány szakmai álláspontja szerint a bűncselekményekkel kapcsolatos iratok feltárása és elem­zése elsősorban a jogalkalmazó szervek feladata. Ennek végrehaj­tására az ún. igazságtételi törvény hatálybalépésével meg­teremtődött a jogszabályi alap, így a bizottság a kormány határozata alapján december 31-ével megszűnik. Ez a döntés semmilyen aka­dályát nem jelenti annak, hogy a kutatók feltárják az elmúlt évtize­dek törvénysértéseit. Tőkés cáfolja az ügynökvádat (NSZ) "A Securitate markában" címmel nyilatkozatban cáfolta Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püs­pöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke azt a beállítást, hogy decem­ber 15—i sajtóértekezletén elismerte volna: "a Securitate (a Ceausescu-rezsim titkosszolgálata) ügynöke volt". Ezt állította ugyanis több román lap a sajtókonferenciáról beszámolva. A püspök hangsúlyozta, hogy soha nem működött együtt a román titkosszolgálattal, nem írt alá semmiféle együttműködési kötelezvényt. A Tinerama című hetilap által nyilvánosságra hozott nyilatkozatokról kijelentette: azokat azért volt kénytelen megírni, mert a Securitate állandóan zaklatta, és egy-egy kényszerű kihall­gatás nem múlhatott el "deklaráció"-írás nélkül. "Egy bizonyos: soha az életben nem mentem a Securitatera magamtól és mint informátor, hanem kivétel nélkül csak akkor, ha vittek vagy rákény­­szerítettek. Ennek megfelelően, a kihallgatásokon minden esetben pszichológiai vagy testi fenyegetettség kényszere alatt írtam dekla­(Folytatás a 2. oldalon) MEGSZÜLETETT A BÉKE BOSZNIÁBAN Illúzió csupán, hogy az év végére, amikor életünk új esztendőbe fordult, az idő tempója lelassul, hiszen természetesnek tartjuk, hogy ilyenkor nem pereghetnek a dolgok a megszokott sebességgel. Az évnek ebben a szakaszában szusszanásnyi időnk jut az ünneplésre, a mérleg elkészítésére és a reménykedés friss bimbóinak csokorba szedésére. Az év közepén cinikusak vagyunk és türelmetlenül, ke­ményen ítélkezők, akik már elvesztették hitüket az emberi jóindu­latban és megértésben. Örömöt okoz, amikor ilyen alkalommal meg tudunk győződni ennek az ellenkezőjéről. Hogy nem is olyan telhe­­tetlenül kapzsi az ember; hogy vannak nemes pillanatai, amikor a földhözkötöttségtől kissé el tud szakadni. Nos, valami ilyesmi történt a most lepergett év utolsó, ünnepi szakaszában, amikor az észak-koreai kommunisták is meglágyultak annyira, hogy a lelőtt, elfogott és kémkedéssel vádolt amerikai piló­tát végül is szabadon engedték. Vajon mi történt az agresszív hír­szerzés kissé erőszakosan felduzzasztott gyűlöletfelhőjével? Oko­zott-e kárt a kis amerikai gyakorló-helikopter betévedése északi területre? Nem akarunk ünneprontók lenni, de könnyen lehetséges, hogy a szabadonengedés elrendelését befolyásolta az amerikaiakkal nemrégiben kötött egyezmény felfüggesztésétől való félelem. Ennek értelmében Washington vállalta, hogy január 21-ig 4.7 millió tonna nehézolajat szállít Eszak-Koreának. Az Egyesült Államok ugyan egyetlen egyszer sem célzott megtorlásra, de az ilyen lehetőségről tudósító hírek mégis elterjedtek a világsajtóban. Sokra meg nem volt szükség, hiszen a koreai kommunisták körében ma is él az oro­szoktól örökölt állandó paranoiás félelem. Körükben ma is termé­szetes az állandó titkolózás és annak feltételezése, hogy a másik fél is titkolózik. A részletek azonban abban a pillanatban érdektelenné válnak, amikor egy ember visszakapja a szabadságát és az ellene emelt súlyos vádat elejtik. Az emberi jótulajdonságokat feltételező sziporkányi bizalom ott is visszatérni látszott, amikor annyi várakozás, reménykedés és elő­készítés után a mohamedán bosnyák kormány és a támadó szerbek aláírták a Jimmy Carter volt elnök segítségével tető alá hozott fegy­verszüneti egyezményt. Az aláírási szertartásra végül is az év utolsó napján került sor, amikor Alija Izetbegovics, Bosznia elnöke szara­jevói irodájában kézjegyével látta el a hivatalosan megfogalmazott szöveget. Ezt azután külön futár vitte Pale-be, a szerb parancsnok­ságra. Yasushi Akashi, a volt Jugoszlávia korábbi megbízottja jelen­tette be, hogy a történelmi lépésre sor került, de közölte az újság­írókkal, hogy az utolsó pillanatban még kétségek merültek fel, amelyeket azonban gyors megbeszéléssel sikerült eloszlatni. Ezt az eseményt tulajdonképpen bíztató jelnek is lehet tekinteni, hiszen ha az aláíró felek egyike vagy másika ilyen szigorúsággal figyeli a java­solt szöveget, ez azt jelenti, hogy a megállapodást meg akarja tarta­ni. A csupán formai lépésnek tekintett és azonnali megszegésre ítélt szöveg részleteit senki sem kifogásolná. Mindegyik érdekelt fél azt a reményét fejezte ki, hogy a megállapodás négy hónapja elég időt jelent a végleges béketerv megtárgyalására és szövegének összeállí­tására. A világ közvéleménye csupán feltételesen tud véleményt nyilvá­nítani a megegyezésről, miután az aláírt szöveg pontos fogalmazását egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A szerbeknek mindenképpen nagyobb érdekük fűződik az aláíráshoz, miután - legalább is átme­netileg - szentesítették Bosznia 70 százalékának megszállását. Hogy a felek mennyire tartják magukat a megállapodáshoz, az a most kö­vetkező napokban fog eldőlni. Ha a szerződést nem hajtják végre száz százalékosan, az egész nem ér semmit. A harcoló felek csapa­taikat bizonyos pontokon kölcsönösen visszavonják és köztük az ENSZ-békéltetők helyezkednek el. Ugyanakkor meg kell nyitni az úgynevezett "kék útvonalakat", a biztonság garantálásával egyidejű­leg. Ezeken az utakon zajlik majd le az ENSZ-ellenőrzés és az utánpótlás szállítása. A most elmúlt év ünnepi szakaszára esett az Air France francia utasgép kiszabadítása is az elrablók kezéből. Igaz, hogy ez nem folyt le a karácsonyi béke hangulatában és előírásai szerint, mégis örömteli tényként kell elfogadni, hiszen 170 túsz visszakapta a sza­badságát. Az iszlám terrorszervezet mind a négy tagját megölték a gép visszafoglalásával kapcsolatban lezajlott közelharcban. A fegy­verrel támadást kezdeményezett terroristáknak jogosan járt a fegy­ver által elnyert halál, még a biblia szerint is, függetlenül a kötelező karácsonyi békehangulattól. Ne feledjük: a béke még a karácsonyi angyali szózat értelmében is csupán a "jóakaratú emberek" privilégi­uma. A francia rendőrség ilyen célra kiképzett kommandója helye­sen járt el, amikor az elrablás során Marseillebe irányított utasgé­pet megrohamozta és fegyveres közelharccal szabadította ki a túszokat. Az akció során 13 utas, a gép személyzetének 3 tagja és kilenc rendőr sebesült meg, de a terroristákon kívül senki sem vesz­tette életét. Tettük fölött most már ítélkezzék Allah. Sok könnyet nem érdemelnek, akik csupán ennyire tartották tiszteletben a ke­resztények karácsonyi ünnepét. SZ.L. BRU^lCKSTfZT J °890l AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL * WEEKLY NEWSPAPER

Next

/
Thumbnails
Contents