Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-01-07 / 1. szám

ANTONIO TABUCCHI A TÉLRE VÁRVA Olaszból fordította: JANCSÓ ZSUZSA 2 Kiment, mert tudta, hogy Francoise már várja a kis sza­lonban; két órára volt megbe­szélve a találkozó a német ki­adóval, és nem akarta megvára­koztatni. Ahogy belépett, az ün­nepélyes külsejű úriember fel­kelt és kissé meghajolt. Kövér volt, és ez valahogyan felvidítot­ta az asszonyt. Francoise már ott ült, jegyzetfüzettel a térdén. Ha szívesebben beszélne a saját nyelvén, a titkárnőm majd tol­mácsol. A testes úriember bó­lintott, majd minden további banális udvariaskodást mellőzve rögtön a tárgyra tért, az anyagi­asság látszatától sem riadva vissza, aminek megvolt a maga előnye. Megveszem a naplót, mondta franciául. A férje kriti­kus időszakban élt a mi orszá­gunkban, a politikai és gazdasá­gi élet kiemelkedő személyisége­ivel állt kapcsolatban, egyszóval emlékiratai rendkívül értékesek a számunkra. Köhintett egyet és elhallgatott, várva a választ, ami azonban egyre késett. Ettől alig­hanem megzavarodott egy kicsit, mert megmerevedett, majd hősi­esen előretört a pénzügyi fron­ton. Márkában fizetek, azonnal és szerződés nélkül, csupán egy opciót kérek. Németül beszélt, és Francoise azon nyomban le­fordította, amit mondott. A for­dítás közbeiktatásával az ajánlat már nem is volt olyan közönsé­ges, és az asszony hálás volt ne­ki ezért a figyelmességért. Ez megkönnyebbítette a választ is, mert így ő sem franciául vála­szolt; kiejtett szavait Francoise más, számára érthetetlen sza­vakkal helyettesítette be, ame­lyek a maguk külön életét élték, neki semmi köze sem volt hoz­zájuk, és már nem is jelentettek semmit. Majd irat neki a titkár­nőjével, ez most nem alkalmas pillanat az ilyen döntésekre, ezt remélhetőleg ő is megérti. Hát persze hogy figyelembe veszi majd, hogy ő volt az első jelent­kező, de most, ha nem harag­szik, el kell búcsúznia, mert másféle kötelezettségei vannak. Francoise-ra pillantott. Másféle kötelezettségek... hogy pontosan mifélék, azt nem tudta volna megmondani, de nem is érde­kelte, Francoise belenézett a noteszébe és mindent elinté­zett. Ahogy követte Francoise-t, átadta magát ennek a gyerekes érzésnek. Az elhagyott gyermek érzése volt ez, amely feltört fá­radt, öreg testének mélyéből, előbukkant a közbenső évek romjai alól, és újból ellenállha­tatlan vágyat ébresztett benne, hogy sírjon, zokogjon vadul és féktelenül; és ugyanakkor vala­mi könnyed, szinte lázas szédü­let is erőt vett rajta. Egy pilla­natra úgy érezte, hogy a benne támadt kislány mindjárt szökdé­cselni kezd, táncra perdül és va­lami buta kis dalocskát kezd dudorászni. És ahogy jött, úgy el is múlt a sírhatnékja. Aztán éles fény villant ki a könyvtárból, és valaki túl hangosan beszélt. A Televízótól vannak itt, szeretné­nek riportot csinálni az esti hí­rekbe, mondta Francoise. A Te­levízió elnöke személyesen is te­lefonált, mondtam, hogy nem le­het több, mint három perc, de ha nincs kedve hozzá, elküldöm őket. Ils sont des betes, tette hozzá megvetően. Végülis nem volt igaza. A ri­porter sovány, értelmes kinézetű fiatalember volt, csontos kezei­vel állandóan a mikrofont bab­rálta, de úgylátszik alaposan is­merte az elhunyt munkásságát, mindjárt egy ifjúkori művéből vett idézetekkel kezdte. Szelle­mes, fesztelen modora mögött némi zavar is érződött. Arra kérte az asszonyt, hogy magya­rázzon meg egy mondatot, ami azóta már szállóigévé vált, szinte egy egész nemzedék szimbólu­mává. Már az iskolában is ta­nítják, persze pozitív értelme­zésben, mert az iskolában csak a pozitív definíciókat szeretik. És most íme itt van ő, és megkér­dezi, hogy az embernek abban a meghatározásában nem volt-e esetleg egy mákszemnyi burkolt irónia is, egy alattomosan be­csempészett negatív üzenet. Az asszony megörült a gyanúsítás­nak, amely lehetővé tette, hogy improvizációnak álcázott kitérő választ adjon, a kérdés kapóra jött, kedvező alkalmat adott ar­ra, hogy megbújjon a nagy író özvegyének szerepében, akitől meg lehet tudakolni, hogy mi­lyen nyakkendőt kedvelt a meg­boldogult. így aztán olyan le­­fegyverzően banális és semmit­mondó volt a válasza, hogy pon­tosan megfelelt a riporter vára­kozásának. Teljes mértékben igazolta, hogy a nő finom, intel­ligens, remek segítőtárs, és első kézből való, értékes informáci­ókkal tud szolgálni. Mindez el­kerülhetetlenül vezetett az élet­rajzi indiszkrécióhoz, persze elegánsan, mert a riporternek volt gyerekszobája, nem követett volna el durva indiszkréciót, csak éppen abbeli reményének adott kifejezést a TV nézők ne­vében, hogy elmesél egy kis epi­zódot az életükből, ami termé­szetesen azt jelentette, hogy az író életéből. Hát mesélt egyet, miért is ne?, kiválasztott egy jó erkölcsös történetet, megtűzdel­ve egy pár nemes vonással - hát persze, hogy erkölcsöset mesélt, a köznép azt szereti, minél kö­zönségesebb a publikum, annál nemesebbet. Ahogy beszélt, egy­re dühösebb lett saját magára, mert igazából valami egészen másféle történetet szeretett vol­na elmondani, de ennek az ud­varias fiatalembernek, a vakító reflektorfényben sehogyan sem lehetett. Elhallgatott, s az arcára kiült a kissé megtört, de méltó­ságteljes mosoly. A székesegyházhoz vezető út­ból semmire sem elékezett, csak egy pár zavaros, futó kép ma­radt meg benne, amit az érzé­kek felfognak, de nem raktá­roznak el. Beültették egy fekete kocsiba, amelynek a belső kár­pitja szürke volt, motorja zajta­lan, és sofőrje hallgatag. A te­metésen is csak úgy volt ott, mintha ott sem lett volna; csak a teste volt jelen, miközben a lel­két szabadjára engedte, kedvére bolyongott az emlékek geográfi­ájában: Párizs, Capri, Taormina, és egyszercsak megjelent előtte egy szerénységében is festői há­zikó, amelyet nem tudott hova tenni, ezt furcsának találta. Egész lényével egy szobára kon­centrált, amelynek legjelentékte­­lencbb részletére is élénken em­lékezett - egyszerű rézágy, fölöt­ERNIE’S CONTINENTAL DELICATESSEN & IMPORT 8400 8TH AVENUE, INGLEWOOD, CA 90305 (A Crenshaw és 8th Ave. találkozásánál) (213) 752-8194 (213) 752-1002 FAX: (213) 752-2506 MOST ÉRKEZETT: MARIKA MAGYAR BOROK Merlot Red Vine Chardonnay Gewiirtztraminer Cabernet Sawignon $2.99'. Badacsonyi szürkebarát Debrői hárslevelű $2.99 POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK Kívánságra árjegyzéket küldünk Mastercharge BankAmericard DltíS- és MÁKOSBEIGLI (2 pound) ára $10.­• CSIGATÉSZTA • TARHONYA • PAPRIKA • LECSÓ Kecskeméti barack pálinka Cseresznye pálinka 1 liter $14.95 Hubertusz 750 ml $14.95 Marika nemes kadarka $2.99 Szilvórium 750 ml $13.95 Császárkörte 750 ml ____________$11.50 Nagy választék magyar CD-böl és kazettákból! MAGYAR KÁRTYA Májas és véres hurka, gyulai és sütnivaló kolbász. Friss európai módra készült felvágottak, magyar és európai fűszerek, gesztenyepüré, friss magyar csalamádé, savanyúpaprika, lecsó. Pick paprikás- és téliszalámi te festmény, amely a Szent Csa­ládot ábrázolta primitív felfo­gásban - csak éppen arra nem tudott rájönni, hogy hol látta, hát ez hihetetlen! Hol lehetett? Időközben az érsek elmondta hosszú gyászbeszédét, amely biztosan rendkívül színvonalas volt. Az asszony fázott. Ez volt az egyetlen érzet, sőt, az egyet­len érzés, állapította meg, amely le tudta kötni a figyelmét; az a nagy hidegség a gyomrában, mintha egy jégtömb feszült vol­na neki a hasfalának, úgyhogy a temetés hátralévő részét ha­sára szorított kézzel ülte végig. Később a hideg a végtagjaira is átterjedt; a kezére ugyan nem, mert az tűzforró volt, de a vál­lára és a karjára, meg a lábára és a lábfejére, amelyet már nem is érzett, mintha lefagyott vol­na, hiába próbálta görcsösen mozgatni a ujjait a cipőben. Ki­rázta a hideg, és ezt el sem tud­ta titkolni. Hogy ne vacogjon hangosan a foga, úgy összeszorí­totta az állkapcsát, hogy az arc- és nyakizmai is belefájdultak. Francoise észrevette, hogy ké­nyelmetlenül érzi magát, meg­fogta a kezét és valamit súgott a fülébe, nem értette pontosan, hogy mit, talán, hogy el kellene menni, de most már úgyis mind­egy volt, a szertartás végétért, már vitték a vállukon a koporsót a templom középső hajóján át, és ő, azt sem tudta hogyan, új­ból az előbbi autóban találta magát, emelyet ugyanaz a sofőr vezetett, és hazamentek, miköz­ben Francoise a vállára terítette a kabátját és fél karjával átfogta a vállát, hogy megmelegítse. Nem volt könnyű diplomatiku­san búcsút venni tőle, kedvesen, de határozottan megértetni ve­le, hogy nem akarja ott tartani éjszakára, hogy egyedül akar be­lépni abba az óriási, elhagyott házba, és egyedül akar ott ma­radni; ha valamire szüksége len­ne, ott a cseléd, az el tudja látni; hogy ez magányosságának első estéje, és hogy magányába egye­dül akar bevonulni. Végülis ki­bontakozott Francoise karjából, aki könnyben úszó szemmel megcsókolta, és belépett a csen­des előszobába. Rögtön csönge­tett a cselédnek, hogy elküldje - feküdjön csak le nyugodtan, ne­ki nincs szüksége semmire, csak a telefont legyen szíves kikap­csolni. Ahogy felment a lépcsőn, hallotta, hogy a gyűlöletes kínai óra hetet ütött. Megállt a lép­csőfordulón, és türelmetlen mozdulattal kinyitotta az üveg­­szekrény ajtaját, amely az óra számlapját fedte. Elkezdte for­gatni a mutatókat, egy ujjal, szándékos lassúsággal, és a pen­dulum vígan elütötte a nyolcat, aztán a kilencet, tizet, tizenegyet és tizenkettőt is. Még egy teljes kört írt le a mutatókkal, és ak­kor azt mondta: Most már hol­napután van. Aztán ugyanezt megcsinálta ellenkező irányban is, mire az ingaóra engedelme­sen elütötte az órákat fordított sorrendben. Újból lement a lépt­­csőn, belépett a könyvtárba, ahol még érződött az áporodott cigarettaszag. Hogy enyhítse, meggyújtott egy tömjénrudat, és kitárta az ablakot. Megint sza­kadt az eső. A kandallóba a cseléd bekészített egy rakás fát, és fenyőtobozokat is lelt közé gyújtósnak. Elég volt egy szál gyufa és máris lobogott a tűz, olyan fényesen, hogy a világítás­ra már nem is volt szükség. El­oltotta a lámpát. Kinyitotta a páncélszekrényt, és kivett belőle egy mahagóni dobozt. Abban voltak a kéziratok, szép rend­ben, gumiszalaggal összefogott kötegekben, mint a bankjegyek. Mindegyik kötegen rajta volt a dátum, és a szerző akáírása. Ki­vette az összesét, és egyenként átnézte őket. Nem volt könnyű a választás. Először a regényre gondolt, de ezt az ötletet elve­tette. A regényt majd utoljára, valamikor februárban. És a szín­darabnak sem jött még el az ideje. Meditált a többi csomag fölött. A versek megfelelnének, de talán mégis a napló lesz a legjobb. Megemelte, és megnéz­te, milyen hosszú. Az utolsó lapra tintával a harmincas szám volt írva. Nem rossz. Elhelyez­kedett a karosszékben, a kan­dallóval szemben, és az első la­pot galacsinná gyűrte, hogy könnyebben bedobhassa a tűz­be. Nézte, hogyan válik dohány­barna színűvé, mielőtt egészen elhamvadna. Szegény bolond, mondta, szegény, drága bolond. Hátradőlt a fotelben és felnézett a mennyezetre. Hosszú lesz a tél, hiszen alighogy elkezdő­dött. Érezte, hogy a könnyek a szemébe tolulnak, és hagvta, hogy legördüljenek az arcán, bőségesen és feltartóztathatatla­nul. i rr PANNÓNIA TRAVEL 6700 Lennox Ave. Van Nuys, CA 91405 (818) 781-7642 vagy (818) 781-2342 Fax: (818) 994-2379 ROKON KIHOZATAL Meghívók és Affidavitek kiállítása Közjegyzői iroda és fordítások LAX - BUD - LAX $690.- + <a* BUD - LAX - BÚD $750.- + .« Hívják Babucit TÚL SOKAT FIZET BIZTOSÍTÁSRA? Még ma hívja fel a THOMAS HERSKOVITS INSURANCE AGENCY-t (8Í8) 782-7466 Fax (818) 782-7480 Garantáltan a LEGOLCSÓBB áron kötünk Önnel MINDENFAJTA biztosítást AUTO - HEALTH - HOME - LIFE - DISABILITY COMMERCIAL We are specialized for BAD RECORDS and NEW DRIVER LICENSES!! ■■■ AMERIKAI tfagy ar Ifcrlap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents