Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-02-11 / 6. szám
LEVELESLÁDA Nyílt levél Sárossy Judit "Azok az átkozott dohányosok" c. cikkéhez (1993 dec. 31). Kedves Judit! Nem vagyok tollforgató ember, de az ön cikke arra kényszerített, hogy leüljek az írógéphez. Teszem ezt azért, mert a cikkből igen lényeges adatok és elfogadott tények hiányoznak. Kezdem a legmegdöbbentőbb adattal. Tud-e ön arról, hogy Amerikában 400,000 ember hal meg évente a dohányzással kapcsolatos betegségek miatt? Éppen tízszer annyi, mint a közlekedési balesetekből eredő halottak száma. Tehát a cigaretta toronymagasan Amerika első számú gyilkosa lett, messze megelőzve minden egyéb ártalmat. Vajon mennyibe kerülhet ennek a közel félmillió embernek az orvosi és kórházi kezelése? De talán még ennél is fájdalmasabb a hátramaradt családtagoknak és barátoknak szeretteik idő előtti elvesztése. Yul Brinner, Sammy Davis, Jr., Sarah Vaughn és a többiek még bizonyára szeretnének élni, élvezni az életet, és költeni a milliókat. Hallotta ön Yul Brinner drámai videó üzenetét közvetlenül a halála előtt, amikor belátta, hogy a napi 3-4 doboz cigaretta miatt hamarosan búcsúznia kell a világtól? Cikkének olvasása közben olyan érzésem támadt, hogy önnek fogalmi zavarai vannak a szabadsággal kapcsolatban. Először is azt kell tisztázni, hogy itt Amerikában a többségnek van-e joga ahhoz, hogy a kívánsága (vagy ha tetszik, akarata) végre legyen hajtva. Ha erre az ön válasza igen, akkor csak természetes, hogy a többség által megválasztott kormány a többség akaratát fogja képviselni a kisebbséggel szemben. És hogy itt mi nemdohányzók vagyunk döntő többségben (kb. kétszer annyian) a dohányzókkal szemben, abban önnek semmi oka sincs kételkedni. Arról van szó, hogy mi megúntuk a mások káros szenvedélyének a melléktermékét belélegezni és az egészségünket veszélyeztetni. Mi nemdohányzók akciót követeltünk az általunk megválasztottaktól, akik végül is hosszú harc után törvényt hoztak, amely megvédi a többséget a kisebbség mérgező cigarettafüstjétől. Hogy ez önnek nem tetszik és ebben a szabadsága megnyirbálását látja, az már az ön problémája. Vigasztalásul mondom, hogy még mindig vannak olyanok is, akik a mai napig nem tudtak belenyugodni, hogy évekkel ezelőtt a Lottó bevezetése mellett szavazott Kalifornia többsége. Hosszú évekig állandóan kiküldetésben voltam, és sokat tudnék mesélni a vidéki hotelekben kiégetett szőnyegekről, asztalokról, ágyterítőkről. Egy alkalommal a favázas öreg hotel porrá égett, mert egy "átkozott dohányos" az ágyban cigarettázott és úgy aludt el. Hála istennek ma már el vannak különítve a dohányzó és nemdohányzó szobák a szállodákban, de annak idején sokat szenvedtem a cigarettafüsttől bűzlő szobákban, ahol a függönytől kezdve az ágyneműig mindenbe beleette magát a füstszag. Kérdés: vajon akkor is megírta volna ön ezt a cikket, ha egy szeretett nemdohányzó családtagja ott égett volna az öreg hotelben? Arról is lehetne beszélni, hogy miként néznek ki a tengerparti szép strandjaink egy nyári hétvége után. A csikkek milliói borítják a homokot, amit másnap takarítani kell, természetesen az adófizetők pénzéből, akik közül mi nemdohányosok 66%-ot képviselünk. Más szóval: Önök szemetelnek, mi fizessük a takarítást? Is it fair? Aztán beszélhetnénk a felelőtlen terhes aszszonyokról is, akik még a terhesség alatt sem hajlandók lemondani káros szenvedélyükről. Az eredmény: betegségre hajlamos, csenevész gyerekek, akiket a mi adó-pénzünkből tartanak életben vagy welfare-en. Is it fair? A biztosító társaságok legalább különbséget tesznek már dohányzók és nemdohányzók között, az utóbbiak előnyére. Én ezt továbbvinném a munkahelyre is. A dohányosoknak legalább 5%-al kevesebb munkabért fizetnék a levegő rontása, a szellőzőberendezés költségei, a szemetjük eltakarítása és a tűzveszély miatt. Ez nagyon fair lenne. Miután ön tiltakozik a nemdohányzó éttermek ellen, szíves engedelmével megkérdezném: vajon tiltakozott-e az ellen is, hogy a mozikból és színházakból kitiltották a dohányosokat? Pedig ott sokkal hosszabb időt kell eltölteni, csakúgy, mint pl. a 4-5 órás nemdohányzó repülőjáratokon. Ön igen szerencsés embernek mondhatja magát: egyrészt, hogy a cigaretta füstje még nem támadta meg a tüdejét, másrészt pedig, hogy a parfüm illata csak fejfájást okoz. Nekem ellenben a cigaretta füstje a fejfájáson kívül köhögést, evés után pedig hányingert is okoz. Namármost, tegyük fel, hogy itt Kaliforniában nem lenne füstmentes étterem. Tegyük fel, hogy én elmennék vacsorázni és a legutolsó nemdohányzó asztalt kapnám meg egy dohányzó asztal közelében, amelyhez éppen önt és barátait ültetnék. Én javában a vacsorámat eszem, önök pedig élvezettel fújják a füstöt, amely lassan, de biztosan ömlik az asztalomhoz. Perceken belül könnyezni kezdene a szemem, köhögnék, és a hányinger kerülgetne. Felugranék az asztaltól, hogy kirohanjak a mosdóba, de nem jutnék tovább, csak az önök asztaláig, és... a 20 dolláros vacsorám az ön 1,000 dolláros estélyi ruháján kötne ki. Kérdés: Kedves Judit, vajon kit perelne be? Engem, az étterem tulajdonosát, vagy esetleg az államot? Tisztelettel: Göbölyös Árpád MAGYAR TV-MŰSOR MINDEN NAP A SCOLA SATELLITE CSATORNÁN * Hétköznap d.u. 4:30-tól 5-ig * Szombaton d.u. 2:30-tól 3-ig * Vasárnap d.u. 2:30-tól 3:30-ig HUNGARY ’93 Fl/20 INTL. CHNL. szombaton d.u. 6-tól 6:30-ig STAR DELTA SATELLITE SYSTEMS (714) 991-1801 (800) 491-3474 NAPONTA MEGTEKINTHETŐ A MAGYAR TV-MŰSORA A CSÁRDÁS ÉTTEREMBEN! INTEREX EXPORT Szállítás Los Angeles - Budapest között zárt konténerben, 5 hét alatt. *** Autóját, hajóját vagy bármi ingóságát, dobozait, garantált határidővel a legkedvezőbb áron szállítjuk. A házhoz szállítás is megoldott. Kérjük, hívják Tamást vagy Miklóst: Tel: (310) 634-9256 vagy (805) 527-4006 East Coast Office (407) 744-9832 East Coast Office Cím: 7525 Rosecrans Ave., #221 ... PARAMOUNT, CA 90723 TJj fax számunk: (805) 579-9612 A naptár az év himnusza. Az ünnepeknek ritmusa dobog a rest időben. A naptár az év himnusza: vörös napoknak ritmusa fekete esztendőben. /Babits/ Február 14. Bálint (Valentin) napja Szent Valentint a szerelmesek védőszentjeként tiszteli a hagyomány. A Rómától 80 kilométerre fekvő Térni püspöke volt II. Claudius uralkodása idején. A legenda szerint a császár eltiltotta alattvalóit a házasságkötéstől, hogy könnyebben tudja őket hadba küldeni, Valentin pedig titokban összeeskette a hozzá forduló szerelmespárokat. Ezért kellett Anno Domini 270-ben mártírhalált halnia Rómában. I. Gyula pápa templomot építtetett az emlékére a mai Porta del Popolo közelében, amelyet azelőtt Porta Valentininek hívtak. Földi maradványait egy ősrégi, parányi kis templomban, a St. Praxedesben őrzik, emlékét pedig a szerelmesek minden évben február 14-én megünneplik. A középkori néphit szerint ezen a napon kezdődik a madarak párzása, és talán ez is hozzájárult, hogy a Valentin-napot a párválasztással hozták kapcsolatba. Chaucer A madárparlament (1382) c. művében már együtt említi a kettőt. Shakespeare Hamlet-jében is van rá utalás. A Valentin-nap eredete azonban a kereszténységnél is régebbre nyúlik vissza: időben egybeesik a rómaiak tavaszünnepével, a Luperca/ia-val, amelyet február 15-én ünnepeltek. A rómaiak honosították meg Angliában, ahol új formát öltve évszázados hagyománnyá vált, és később Amerikába is eljutott. Eleinte kisorsolták a fiatal lányok, asszonyok nevét, és a szerencsés nyertes egy évre az illető hölgy lovagja lett (egyébként a "gáláns lovag" elnevezés is a Valentine - franciául Galantine - névre vezethető vissza). Később a hölgyek választottak maguknak Valentint, aki nem feltétlenül a házastársuk volt. Divatba jött az ajándékozás kézzel varrott, hímzett dísztárgyak, majd nyomtatott, díszes képeslapok formájában. A Valentin-napi képeslapok elengedhetetlen kelléke volt a piros szív, a két galamb, és a szerelmes üzenetekkel teleírt "labirintus", amelyet a lap körbeforgatásával, a tekervényeket követve lehetett elolvasni. Valentin napja Amerikában is a szerelmeseké. Hadd emlékeztessük kedves férfi olvasóinkat, hogy lankadatlan szerelmüket nem feltétlenül azzal bizonyíthatják, ha egy csókkal többet nyomnak kedvesük ajkára - ehhez nem kell külön alkalom, hiszen a magyar szívekben úgyis egész éven át lángol a szerelem. Sokkal jobban örülnek a feminizmus által meg nem fertőzött hölgyek egy kis figyelmességnek, egy szál virágnak, egy doboz csokoládénak (ha Godivára nem telik, a Sees Candies is megteszi, a Bit of Sweetland finomságairól nem is beszélve), egy jó mozinak, színháznak, gyertyafényes vacsorának. És még egy jó tanács - "nemcsak a húszéveseké a világ", ötven éves házasoknak sem szégyen egymásba szerelmesnek lenni! Február 16. Júlia napja Azok a költők, akiknek Júlia volt a kedvesük, úgylátszik nem sokat adtak a nevekre, mert már Shakespeare is azt firtatja a Rómeó és Júliában, hogy mit számít a név? - egy rózsa bármi néven nevezve is csak rózsa marad... Vagy átkeresztelték őket, mint Csokonai Lilláját, vagy éppen azt kérdezik Petőfivel, hogy "Minek nevezzelek?" Tanúsítsa itt Petőfi Sándor egy másik versének részlete, hogy akkor sem szerethette volna jobban Júliáját, ha éppen Hildegondának hívták volna: Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Amint embernek csak Szeretnie lehet. Oly nagyon szeretlek, Hogy majd bele halok, Egy személyben minden, De mindened vagyok Aki csak szerethev. Aki csak él érted: Férjed, fiad, atyád, Szeretőd, testvéred, És egy személyben te Vagy mindenem nekem: Lyányom, anyám, húgom, Szeretőm, hitvesem! Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos, őrült szerelemmel!... Február 12-én VALENTINE-EST a Magyar Ház kistermében Belépés díjtalan - fogyasztás korlátlan BODROGI GYULA zenél Tel: (213) 766-0526 Gál Gizi (213) 737-8973
