Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-12-30 / 50. szám

A CSALI Noha Radovan Karadzsics boszniai szerb vezér legfrissebb bé­ketervének központi figurája Jimmy Carter volt amerikai elnök - akinek a nevéhez az egyiptomi-izraeli békekötés fűződik - tartok tőle, hogy itt egyáltalán nem Carterről van szó. A közvetítői tehet­ségéről ismert amerikai államférfi közönséges csali, aki pusztán arra volna jó, hogy személyiségével és a haiti válságban frissen megerősített tekintélyével legitimálja Karadzsics elképzeléseit. Amelyeknek viszont az a központi - s egyben valóságos - indítéka, hogy a szemétkosárba kerü|ön az öt nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Franciaország és Nagy-Bri­­tannia területfelosztási terve, amelyet a mohamedánok köztudottan elfogadtak, a szerbek meg elutasítottak. A tét itt az, hogy ki ki előtt hajt fejet? Az öt nagyhatalom álláspontja az volt, hogy a terv, melynek értelmében Bosznia-Hercegovina területéből 49 százalék jutna a szerbeknek, 51 százalék a mohamedán-horvát föderációnak, "take it or leave it" jellegű, azaz: csak abban az állapotában érvényes, ahogyan felkínálták, módosítani nem lehet rajta. A boszniai szer­­bek viszont legfeljebb "tárgyalási alapnak" fogadták el a megrajzolt térképeket, mert kevesellték a 49 százalékot. Ezért került jégre az egész terv. Nem vagyok egészen bizonyos abban, hogy az öt hatalom ma is olyan hajthatatlan, mint volt. Az elmúlt hónapokban jöttek olyan jelzések, hogy esetleg hajlandók kisebb módosításokat végrehajtani a területfelosztáson - a szerbek javára és avégett, hogy legyen végre béke. Kizárt, hogy valamilyen üzenet ne jutott volna el Karadzsics fülébe. És itt következik egy lényeges, bár elismerem, spekulatív moz­zanat. Ha az öt hatalom valóban amellett van, hogy a szerbek kapjanak további engedményeket, akkor nekik az a kényelmesebb - vagy a kevésbé kínos - megoldás, hogy a kezdeményezést átenged­jék valaki másnak, mondjuk egy magánembernek, akit történetesen Jimmy Carternak hívnak. Ha Carter kész volna azon az alapon közvetítetni, amit Karadzsics javaslata tartalmaz, hogy tudniillik a mohamedánok kaphatnak "bizonyos" területeket abból a 72 száza­lékból, amit de facto a szerbek ellenőriznek, a szerbek előtti meg­alázkodás felelőssége le is kerül az öt hatalom válláról. Nem tudom, nem ők találták-e ki ezt az egész carteriádát? A nagy kérdés csak az, ugyan melyik lenne az a másik fél, amelyik Carter közvetítésével leülne a szerbekkel tárgyalni? Ez a másik fél csakis a szarajevói mohamedán kormány lehet, de nem lesz, mert ez már a szerbek 49 százalékát is sértően, szégyenteljesen soknak tartotta, és csak azért mondott igent az öthatalmi felosztási tervre, mert biztos volt a szerbek nemjében. Tehát teljességgel valószínűtlen, hogy a mohamedánok most alkualapnak elfogadnák a szerbek 72 százalékát, és megpróbálnának Carter révén abból egy-két százalékocskát maguknak megkapni. Ennél több elszánt­ság van bennük, és élteti őket a remény, hogy Washingtonban néhány hét múlva bekövetkezik az a politikai fordulat, aminek a következménye esetleg a szerbekkel szembeni igen kemény fellépés lesz. Meglehet, Carter körülnéz Boszniában. Az azonban már nem lehetőség, hanem bizonyosság, hogy ami a megegyezés szándékát illeti, sokkal cudarabb állapotokat talál majd, mint 15 éve a Közel- Keleten vagy néhány hónapja Haitin. Aczél Endre Bukarest újabb vitája az RMDSZ-szel (MTI) A román kormány múlt heti közleményében "nemzetel­lenes" magatartással, a román alkotmány kétségbevonásával, "a történelem és a román nép lelke elleni merénylettel", a jogállam és a demokrácia elemi szabályainak megsértésével" és szélsőségesség­gel vádolta meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. A kormány részéről példátlan élességű megfogalmazásra az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának kolozsvári tanácsko­zásán elfogadott nyilatkozatok adtak alkalmat. Ezek egyrészt a romániai magyarság helyzetének romlására, másrészt a Román Hírszerző Szolgálat állítólagos halállistájára hívták fel a román hatóságok és a nemzeti fórumok figyelmét. A kormány állásfoglalása a terjedelmes RMDSZ-dokumentu­­moknak csupán egyetlen, a román sajtóhoz ügyetlen fordításban eljutott mondattöredéket idézi. A Kolozsváron elfogadott felhívás ugyanis egyebek között megállapította, hogy "a letűnt, elerőtlene­­dett kommunista ideológia helyett egy új totalitarizmus, a naciolna­­lízmus, sovinizmus, idegengyűlölet, a történelem süllyesztőjéből előrángatott nemzetállami eszme tört és tör előre." Mivel a románban a "történelem süllyesztője" kifejezés nem használatos, egy első, hevenyészett fordításba süllyesztő helyett szemétláda került. Bár az RMDSZ hivatalos értesítője már más kifejezést alkalmazott, a román sajtó az első változatot alkalmazta. Egyes lapok címben kapták fel, alkotmánysértést emlegetve, hiszen az alkotmány Romániát "egységes nemzeti államnak" nevezi. Figyelem, címváltozási A HÍRLAP új címe és telefonszáma a 2. oldalon 1994. december 30. HOGY MIK VANNAK!! Riadalom New Yorkban Bomba robbant a földalattin A zsúfolt szerelvény éppen be­futott a Fulton Street-i állomásra. Néhány utas kiszállt, mások befe­lé igyekeztek. Mindenki a kará­csonyi vásárlással volt elfoglalva, senki sem figyelt a hosszúhajú fia­talemberre, aki ott ült, lábánál kopott hátizsákot szorongatva. Az ajtók még nyitva voltak, ami­kor egyszerre hangos pukkanás hallatszott, és a kocsi belsejéből narancssárga lángok csaptak fel. Egyszerre kitört a pánik. A ko­csiban mintegy 50 utas tartózko­dott, akik most kétségbeesetten menekültek, ruhájuk lángban állt, volt, akinek még a haja is égett. Rémült sikolyok, fájdalmas kiál­tások törtek elő a kocsi belsejé­ből. A bátrabbak, akiknek volt elég lélekjelenléte, levették téli­kabátjukat, és azzal próbálták el­fojtani a lángokat. Egy szolgála­ton kívüli rendőrtiszt tűzoltópa­lackkal oltotta a tüzet. Mint később kiderült, 43 utas sérült meg, közülük négyet súlyos égési sebekkel vittek kórházba. A tettes megpróbált elmenekülni, bár térdtől lefelé leégett a nad­rágja, és a lába is összeégett. Fel­szállt egy másik vonatra, és az East River alatt eljutott Brook­­lynba, ahol őrizetbe vették. A hat láb magas, hosszúhajú fér­fi neve Edward Leary, munkanél­küli komputerkezelő, aki New York Scotch Plains nevű városré­szében lakik, de Brooklynban is bérel egy kis lakást. Itt a házku­tatás során olyan anyagokat talál­tak, amelyek alkalmasak házilag készített bomba összeállítására, sőt az sincs kizárva, hogy a néhány nappal korábbi hasonló merény­letet - Harlem földalatti állomá­sán - amelyben néhány kamaszfiú sérült meg súlyosan, szintén Mr. Leary követte el. Mi késztethet egy feltehetőleg értelmes embert - hiszen a kom­puter-kezeléshez szükség van né­mi szellemi képességre - hogy egy zsúfolt subway-szerelvényben gyúlékony folyadékot tartalmazó, primitív gyújtószerkezettel ellá­tott konténert rejtegessen a háti­zsákjában? Hiszen az emberek tolonganak, nem figyelnek oda egymásra, elég egy óvatlan lépés, egy rossz mozdulat, és a bomba robban... Eszébe sem jutott, hogy sajátmaga is veszélybe kerülhet, meg is halhat? Ha már a többiek­re nem gondolt, legalább a saját életét nem féltette egy kicsit? Azt mondják, zsarolni akarta a tranzit hatóságokat, pénzt akart kicsikarni tőlük, vagy ha nem, hát robban a bomba... Arra nem szá­mított, hogy akaratlanul is a saját és mások vesztét okozza. Kórhá­zi ágyán tartóztatták le, autójának és lakásainak átkutatása után szándékos testi sértésért vádat emeltek ellene, és ha minden vád­pontban bűnösnek találják, töb­bet ki sem jön a börtönből (bár Amerikában nyolc életfogytiglani ítélettel sem biztos, hogy a bűnö­ző tényleg élete végéig börtönben marad. Jó magaviselettel hama­rabb szabadul - csak az áldozato­kon nem segít a jó magaviselet.) A Fulton Street állomás a World Trade Center közvetlen közelében van, ahol tavaly febru­árban hatan meghaltak és több mint ezren megsérültek egy ter­rorista merénylet során. .7 ?<■ A cellfon forradalma Új korszakot nyitó lépés volt, amikor Alexander Graham Bell amerikai feltaláló 1876-ban bemutatta távbeszélő készü­lékét, amelyet később Thomas Edison tökéletesített. A neves magyarországi úttörők közé tartoztak a Puskás-testvérek, el­sősorban Puskás Tivadar, aki már 1879-ben üzembe állította a párizsi telefonközpontot és az intézménynek első igazgatója lett. Az elektromos-mágneses hangtovábbítás feltalálásán túl számos probléma várt még megoldásra, elsősorban a kapcso­lószekrények megszerkesztése (Puskás találmánya), amelyek­nek segítségével a "telefonos kisasszony" bármely előfizetőt bárkivel össze tudott kapcsolni. Senki se mondja, hogy a technikában, a társadalmi kapcso­latok kialakulásában, az ipari fejlődésben a mai napig nem a telefonnak volt óriási szerepe. A technikai alap közel száz éven át változatlan volt, legfeljebb a készülékek külseje és a hangvisszaadás tökéletessége változott. A telefont a második világháború után különösen rohamosan összekapcsolták a rá­dióval, amikor is két állomás, kissé költségesebb módon, már "drót" nélkül is beszélhetett egymással. Itt azután meg kellett várniuk, míg az elektronika megold­ja a feltorlódott problémákat és megnyitja az utat az emberi­ségnek a személyi hang útján szinte korlátlan érintkezési le­hetősége felé. Senki sem várta azonban, hogy mint a felhúzott zsilipeken át áradó víz, az érdeklődés szinte soha nem látott hulláma sodor körbe a földgolyón. A korábbi drótnélküli telefonálás­nak határt szabott a viszonylag kis teljesítményű rádióadó-ve­vő hatósugara. A népszerűsödésnek első számú feltétele volt az olcsóság, ezt pedig nem lehet biztosítani párhuzamosan a nagy hatósugár elérésével. Azonkívül ezeknek az új készülé­keknek a szabad mozgáshoz is alkalmazkodniuk kellett, tehát Megoldani a közlekedési eszközökben, a járművekben való alkalmazást. Ezt a bevehetetlennek hitt várfalat törte át az új celluláris rendszer, amikor egy-egy állomás nem közvetlenül lép kap­csolatba az esetleg jelentős távolságra lévő másikkal, hanem a továbbító relék sejtszerű összekapcsolása útján. A rendszer kiépítéséhez természetesen kellő számú előfizető kellett. Erre megvolt a remény, és senki sem álmodott az érdeklődésnek a később tapasztalt óriási méreteiről. Amikor évekkel ezelőtt az első hordozható, gépkocsiba is szerelhető telefonkészülékek megjelentek a piacon, a gyártók közel kétezer dollár fogyasztói árhoz ragaszkodtak, ami nagy pénz volt, még viszonylag gazdag ember részére is meggon­dolandó kiadás. Sikerült azonban áttörni az érdeklődés sok­szor közönyösnek induló falát és ennek, valamint a további technikai fejlődésnek köszönhetően napjainkban eljutottunk oda, hogy egy ilyen cellfont ma már 50-60 dollárért is kínál­nak, sőt vannak cégek, amelyek a hosszabb lejáratú előfizetés óvatos előre biztosításával együtt díjmentesen ajánlanak ilyen készülékeket. A további tökéletesítés és a nagymennyiségű sorozatgyártás ezt is lehetővé tette. így az évezred utolsó évtizedének közepére elérkeztünk a cellfon forradalmához, amely ugyanúgy át fogja alakítani az emberiség életét, egymással való kapcsolatait, amint annak­idején a Bell-Edison telefon tette és aminek segítségével Pus­kás Tivadar Budapesten megvalósította a későbbi műsorszóró rádióállomások ősét, a telefonhírmondót. Az emberi szellem és fejlődés szégyenére ezt azután a szabadon tájékoztatott köz hangulatától való rettegésében a kommunizmus állította vissza "vezetékes rádió" címén, amikor is leszerelte a készülé­kekről az állomáskereső gombot, aminek segítségével nemkí­vánt külföldi állomások hullámhosszára is rá lehetett hangol­ni. Nem véletlen, hogy az emberek százmilliói felett basásko­­dó diktatúrának mennie kellett. A hatalom megdöntőinek egyike feltétlenül a szabad tájékozódás és kapcsolattársítás fejlődése volt. ! Ma már egyre több embernek van a gépkocsijában vagy a zsebében kis hordozható telefonkészüléke, amelynek útján bármikor, bárhol közvetlenül felveheti a kapcsolatot akárki­vel, aki távbeszélő készülékkel rendelkezik. Ez ugyanolyan el­söprően általánossá vált igény lett, mint pár évtizede a kép­magnó (VCR), azt követően pedig a videokamera. Ma már annak is van cellfonja, akinek nem is kell. Orvo­sok, üzletemberek részére valóban népszerűvé vált, sőt elen­gedhetetlenül szükséges kapcsolatot jelentett a kommunikáci­ónak ez a módja. Sokan vannak azonban, akik státus­­szimbólumnak tekintik és az ilyen készülékek alkalmazását akkor is színlelik, amikor az egész csak kirakat, tartalom nél­kül. Egyesek rossz, kiselejtezett, használhatatlan készülékeket vesznek meg és a kocsi ülésén maguk mellett tartják. Vezetés közben azután általában mindig van valami sürgős megbe­szélnivalójuk a Nagy Senkivel. A társadalom egészére vonatkoztatva azonban a cellfon valóban nagy nyereség. Hosszabb túrára indult gépkocsikban életmentő jelentőségű lehet. Korábbi bűnügyi történetek sok­szor szövődtek olyan mozzanatok köré, amikor a merénylő elvágja az ostromlott ház telefonvezetékeit. Ez ma már nem létezik. Amikor nagy katasztrófák esetén a vezetékes hálózat megbénul, a cellfon akkor is működik. Es miután emberek vagyunk, egyesek máris megoldották a másik kódszámának jogtalan elorzásával a csalás lehetőségét.

Next

/
Thumbnails
Contents