Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-12-30 / 50. szám
A CSALI Noha Radovan Karadzsics boszniai szerb vezér legfrissebb béketervének központi figurája Jimmy Carter volt amerikai elnök - akinek a nevéhez az egyiptomi-izraeli békekötés fűződik - tartok tőle, hogy itt egyáltalán nem Carterről van szó. A közvetítői tehetségéről ismert amerikai államférfi közönséges csali, aki pusztán arra volna jó, hogy személyiségével és a haiti válságban frissen megerősített tekintélyével legitimálja Karadzsics elképzeléseit. Amelyeknek viszont az a központi - s egyben valóságos - indítéka, hogy a szemétkosárba kerü|ön az öt nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia területfelosztási terve, amelyet a mohamedánok köztudottan elfogadtak, a szerbek meg elutasítottak. A tét itt az, hogy ki ki előtt hajt fejet? Az öt nagyhatalom álláspontja az volt, hogy a terv, melynek értelmében Bosznia-Hercegovina területéből 49 százalék jutna a szerbeknek, 51 százalék a mohamedán-horvát föderációnak, "take it or leave it" jellegű, azaz: csak abban az állapotában érvényes, ahogyan felkínálták, módosítani nem lehet rajta. A boszniai szerbek viszont legfeljebb "tárgyalási alapnak" fogadták el a megrajzolt térképeket, mert kevesellték a 49 százalékot. Ezért került jégre az egész terv. Nem vagyok egészen bizonyos abban, hogy az öt hatalom ma is olyan hajthatatlan, mint volt. Az elmúlt hónapokban jöttek olyan jelzések, hogy esetleg hajlandók kisebb módosításokat végrehajtani a területfelosztáson - a szerbek javára és avégett, hogy legyen végre béke. Kizárt, hogy valamilyen üzenet ne jutott volna el Karadzsics fülébe. És itt következik egy lényeges, bár elismerem, spekulatív mozzanat. Ha az öt hatalom valóban amellett van, hogy a szerbek kapjanak további engedményeket, akkor nekik az a kényelmesebb - vagy a kevésbé kínos - megoldás, hogy a kezdeményezést átengedjék valaki másnak, mondjuk egy magánembernek, akit történetesen Jimmy Carternak hívnak. Ha Carter kész volna azon az alapon közvetítetni, amit Karadzsics javaslata tartalmaz, hogy tudniillik a mohamedánok kaphatnak "bizonyos" területeket abból a 72 százalékból, amit de facto a szerbek ellenőriznek, a szerbek előtti megalázkodás felelőssége le is kerül az öt hatalom válláról. Nem tudom, nem ők találták-e ki ezt az egész carteriádát? A nagy kérdés csak az, ugyan melyik lenne az a másik fél, amelyik Carter közvetítésével leülne a szerbekkel tárgyalni? Ez a másik fél csakis a szarajevói mohamedán kormány lehet, de nem lesz, mert ez már a szerbek 49 százalékát is sértően, szégyenteljesen soknak tartotta, és csak azért mondott igent az öthatalmi felosztási tervre, mert biztos volt a szerbek nemjében. Tehát teljességgel valószínűtlen, hogy a mohamedánok most alkualapnak elfogadnák a szerbek 72 százalékát, és megpróbálnának Carter révén abból egy-két százalékocskát maguknak megkapni. Ennél több elszántság van bennük, és élteti őket a remény, hogy Washingtonban néhány hét múlva bekövetkezik az a politikai fordulat, aminek a következménye esetleg a szerbekkel szembeni igen kemény fellépés lesz. Meglehet, Carter körülnéz Boszniában. Az azonban már nem lehetőség, hanem bizonyosság, hogy ami a megegyezés szándékát illeti, sokkal cudarabb állapotokat talál majd, mint 15 éve a Közel- Keleten vagy néhány hónapja Haitin. Aczél Endre Bukarest újabb vitája az RMDSZ-szel (MTI) A román kormány múlt heti közleményében "nemzetellenes" magatartással, a román alkotmány kétségbevonásával, "a történelem és a román nép lelke elleni merénylettel", a jogállam és a demokrácia elemi szabályainak megsértésével" és szélsőségességgel vádolta meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. A kormány részéről példátlan élességű megfogalmazásra az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának kolozsvári tanácskozásán elfogadott nyilatkozatok adtak alkalmat. Ezek egyrészt a romániai magyarság helyzetének romlására, másrészt a Román Hírszerző Szolgálat állítólagos halállistájára hívták fel a román hatóságok és a nemzeti fórumok figyelmét. A kormány állásfoglalása a terjedelmes RMDSZ-dokumentumoknak csupán egyetlen, a román sajtóhoz ügyetlen fordításban eljutott mondattöredéket idézi. A Kolozsváron elfogadott felhívás ugyanis egyebek között megállapította, hogy "a letűnt, elerőtlenedett kommunista ideológia helyett egy új totalitarizmus, a naciolnalízmus, sovinizmus, idegengyűlölet, a történelem süllyesztőjéből előrángatott nemzetállami eszme tört és tör előre." Mivel a románban a "történelem süllyesztője" kifejezés nem használatos, egy első, hevenyészett fordításba süllyesztő helyett szemétláda került. Bár az RMDSZ hivatalos értesítője már más kifejezést alkalmazott, a román sajtó az első változatot alkalmazta. Egyes lapok címben kapták fel, alkotmánysértést emlegetve, hiszen az alkotmány Romániát "egységes nemzeti államnak" nevezi. Figyelem, címváltozási A HÍRLAP új címe és telefonszáma a 2. oldalon 1994. december 30. HOGY MIK VANNAK!! Riadalom New Yorkban Bomba robbant a földalattin A zsúfolt szerelvény éppen befutott a Fulton Street-i állomásra. Néhány utas kiszállt, mások befelé igyekeztek. Mindenki a karácsonyi vásárlással volt elfoglalva, senki sem figyelt a hosszúhajú fiatalemberre, aki ott ült, lábánál kopott hátizsákot szorongatva. Az ajtók még nyitva voltak, amikor egyszerre hangos pukkanás hallatszott, és a kocsi belsejéből narancssárga lángok csaptak fel. Egyszerre kitört a pánik. A kocsiban mintegy 50 utas tartózkodott, akik most kétségbeesetten menekültek, ruhájuk lángban állt, volt, akinek még a haja is égett. Rémült sikolyok, fájdalmas kiáltások törtek elő a kocsi belsejéből. A bátrabbak, akiknek volt elég lélekjelenléte, levették télikabátjukat, és azzal próbálták elfojtani a lángokat. Egy szolgálaton kívüli rendőrtiszt tűzoltópalackkal oltotta a tüzet. Mint később kiderült, 43 utas sérült meg, közülük négyet súlyos égési sebekkel vittek kórházba. A tettes megpróbált elmenekülni, bár térdtől lefelé leégett a nadrágja, és a lába is összeégett. Felszállt egy másik vonatra, és az East River alatt eljutott Brooklynba, ahol őrizetbe vették. A hat láb magas, hosszúhajú férfi neve Edward Leary, munkanélküli komputerkezelő, aki New York Scotch Plains nevű városrészében lakik, de Brooklynban is bérel egy kis lakást. Itt a házkutatás során olyan anyagokat találtak, amelyek alkalmasak házilag készített bomba összeállítására, sőt az sincs kizárva, hogy a néhány nappal korábbi hasonló merényletet - Harlem földalatti állomásán - amelyben néhány kamaszfiú sérült meg súlyosan, szintén Mr. Leary követte el. Mi késztethet egy feltehetőleg értelmes embert - hiszen a komputer-kezeléshez szükség van némi szellemi képességre - hogy egy zsúfolt subway-szerelvényben gyúlékony folyadékot tartalmazó, primitív gyújtószerkezettel ellátott konténert rejtegessen a hátizsákjában? Hiszen az emberek tolonganak, nem figyelnek oda egymásra, elég egy óvatlan lépés, egy rossz mozdulat, és a bomba robban... Eszébe sem jutott, hogy sajátmaga is veszélybe kerülhet, meg is halhat? Ha már a többiekre nem gondolt, legalább a saját életét nem féltette egy kicsit? Azt mondják, zsarolni akarta a tranzit hatóságokat, pénzt akart kicsikarni tőlük, vagy ha nem, hát robban a bomba... Arra nem számított, hogy akaratlanul is a saját és mások vesztét okozza. Kórházi ágyán tartóztatták le, autójának és lakásainak átkutatása után szándékos testi sértésért vádat emeltek ellene, és ha minden vádpontban bűnösnek találják, többet ki sem jön a börtönből (bár Amerikában nyolc életfogytiglani ítélettel sem biztos, hogy a bűnöző tényleg élete végéig börtönben marad. Jó magaviselettel hamarabb szabadul - csak az áldozatokon nem segít a jó magaviselet.) A Fulton Street állomás a World Trade Center közvetlen közelében van, ahol tavaly februárban hatan meghaltak és több mint ezren megsérültek egy terrorista merénylet során. .7 ?<■ A cellfon forradalma Új korszakot nyitó lépés volt, amikor Alexander Graham Bell amerikai feltaláló 1876-ban bemutatta távbeszélő készülékét, amelyet később Thomas Edison tökéletesített. A neves magyarországi úttörők közé tartoztak a Puskás-testvérek, elsősorban Puskás Tivadar, aki már 1879-ben üzembe állította a párizsi telefonközpontot és az intézménynek első igazgatója lett. Az elektromos-mágneses hangtovábbítás feltalálásán túl számos probléma várt még megoldásra, elsősorban a kapcsolószekrények megszerkesztése (Puskás találmánya), amelyeknek segítségével a "telefonos kisasszony" bármely előfizetőt bárkivel össze tudott kapcsolni. Senki se mondja, hogy a technikában, a társadalmi kapcsolatok kialakulásában, az ipari fejlődésben a mai napig nem a telefonnak volt óriási szerepe. A technikai alap közel száz éven át változatlan volt, legfeljebb a készülékek külseje és a hangvisszaadás tökéletessége változott. A telefont a második világháború után különösen rohamosan összekapcsolták a rádióval, amikor is két állomás, kissé költségesebb módon, már "drót" nélkül is beszélhetett egymással. Itt azután meg kellett várniuk, míg az elektronika megoldja a feltorlódott problémákat és megnyitja az utat az emberiségnek a személyi hang útján szinte korlátlan érintkezési lehetősége felé. Senki sem várta azonban, hogy mint a felhúzott zsilipeken át áradó víz, az érdeklődés szinte soha nem látott hulláma sodor körbe a földgolyón. A korábbi drótnélküli telefonálásnak határt szabott a viszonylag kis teljesítményű rádióadó-vevő hatósugara. A népszerűsödésnek első számú feltétele volt az olcsóság, ezt pedig nem lehet biztosítani párhuzamosan a nagy hatósugár elérésével. Azonkívül ezeknek az új készülékeknek a szabad mozgáshoz is alkalmazkodniuk kellett, tehát Megoldani a közlekedési eszközökben, a járművekben való alkalmazást. Ezt a bevehetetlennek hitt várfalat törte át az új celluláris rendszer, amikor egy-egy állomás nem közvetlenül lép kapcsolatba az esetleg jelentős távolságra lévő másikkal, hanem a továbbító relék sejtszerű összekapcsolása útján. A rendszer kiépítéséhez természetesen kellő számú előfizető kellett. Erre megvolt a remény, és senki sem álmodott az érdeklődésnek a később tapasztalt óriási méreteiről. Amikor évekkel ezelőtt az első hordozható, gépkocsiba is szerelhető telefonkészülékek megjelentek a piacon, a gyártók közel kétezer dollár fogyasztói árhoz ragaszkodtak, ami nagy pénz volt, még viszonylag gazdag ember részére is meggondolandó kiadás. Sikerült azonban áttörni az érdeklődés sokszor közönyösnek induló falát és ennek, valamint a további technikai fejlődésnek köszönhetően napjainkban eljutottunk oda, hogy egy ilyen cellfont ma már 50-60 dollárért is kínálnak, sőt vannak cégek, amelyek a hosszabb lejáratú előfizetés óvatos előre biztosításával együtt díjmentesen ajánlanak ilyen készülékeket. A további tökéletesítés és a nagymennyiségű sorozatgyártás ezt is lehetővé tette. így az évezred utolsó évtizedének közepére elérkeztünk a cellfon forradalmához, amely ugyanúgy át fogja alakítani az emberiség életét, egymással való kapcsolatait, amint annakidején a Bell-Edison telefon tette és aminek segítségével Puskás Tivadar Budapesten megvalósította a későbbi műsorszóró rádióállomások ősét, a telefonhírmondót. Az emberi szellem és fejlődés szégyenére ezt azután a szabadon tájékoztatott köz hangulatától való rettegésében a kommunizmus állította vissza "vezetékes rádió" címén, amikor is leszerelte a készülékekről az állomáskereső gombot, aminek segítségével nemkívánt külföldi állomások hullámhosszára is rá lehetett hangolni. Nem véletlen, hogy az emberek százmilliói felett basáskodó diktatúrának mennie kellett. A hatalom megdöntőinek egyike feltétlenül a szabad tájékozódás és kapcsolattársítás fejlődése volt. ! Ma már egyre több embernek van a gépkocsijában vagy a zsebében kis hordozható telefonkészüléke, amelynek útján bármikor, bárhol közvetlenül felveheti a kapcsolatot akárkivel, aki távbeszélő készülékkel rendelkezik. Ez ugyanolyan elsöprően általánossá vált igény lett, mint pár évtizede a képmagnó (VCR), azt követően pedig a videokamera. Ma már annak is van cellfonja, akinek nem is kell. Orvosok, üzletemberek részére valóban népszerűvé vált, sőt elengedhetetlenül szükséges kapcsolatot jelentett a kommunikációnak ez a módja. Sokan vannak azonban, akik státusszimbólumnak tekintik és az ilyen készülékek alkalmazását akkor is színlelik, amikor az egész csak kirakat, tartalom nélkül. Egyesek rossz, kiselejtezett, használhatatlan készülékeket vesznek meg és a kocsi ülésén maguk mellett tartják. Vezetés közben azután általában mindig van valami sürgős megbeszélnivalójuk a Nagy Senkivel. A társadalom egészére vonatkoztatva azonban a cellfon valóban nagy nyereség. Hosszabb túrára indult gépkocsikban életmentő jelentőségű lehet. Korábbi bűnügyi történetek sokszor szövődtek olyan mozzanatok köré, amikor a merénylő elvágja az ostromlott ház telefonvezetékeit. Ez ma már nem létezik. Amikor nagy katasztrófák esetén a vezetékes hálózat megbénul, a cellfon akkor is működik. Es miután emberek vagyunk, egyesek máris megoldották a másik kódszámának jogtalan elorzásával a csalás lehetőségét.
