Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-01-28 / 4. szám

Joseph Sheridan L’eSanu Egy szellemjárta ház hiteles története Egy reggel azzal a hírrel fogadtak, hogy az éj­jel rablók törtek a házra, s hogy látták is egyikü­ket a gyermekszobában. A tanú, mint kiderült, legnagyobbik gyermekem, ki az idő tájt, mint em­lítettem, kilencéves volt. Felébredt éjjel, s egy da­rabig álmatlanul feküdt ágyában, amikor meghal­lotta, hogy az ajtó kilincse elfordul, s tisztán meg­pillantott - világos éjszaka lévén, s mivel az ablak­táblákat nyitva hagyták - egy számára ismeretlen személyt, aki lábujjhcgyen belépett, és viselkedé­se nagy óvatosságról tanúskodott. Igen alacsony, élénkvörös arcú ember volt; felhajtott gallérú, furcsán szabott szalonkabátban; durva és bő nad­rágját - a tengerészek hordanak ilyet - bokáig fel­tűrte, lábán rövid szárú bakancsot vagy ormótlan cipőt viselt, melyet belepett a sár. A férfi halfga­­tózott a ncvelőnő ágyánál, az ajtó mellett, mintha meg akarna bizonyosodni felőle, hogy amaz mé­lyen alszik; s miután néhány másodpercig hallga­tózott, átlós irányban, óvatosan megindult a szo­bán keresztül a kandallóhoz, ahol rövid időre megállapodott, majd lábujjhegyen folytatta útját a fal mellett, amíg el nem ért egy fiókos szekrény­hez, amelynek néhány, nyitva felejtett fiókjába belepillantott, és sietősen kutatni kezdett, a gyer­mek szerint olyasmi után, amit érdemes elemelni. Majd továbbosont az ablakhoz, ahol egy öltöző­asztalnál újfent megállt, felforgatta rajta a tárgya­kat, állt egy darabig az ablaknál, mintha kitekin­tene, s azután továbbment az oldalfal mentén, szemközt a másik fallal, amely mellett eljutott az ablakig, s ugyanúgy visszatért a nevelőnő ágyának végéhez. Hátul, oldalával a falnak, amelyből az ajtó nyílik, a kiságy állott, melyben legnagyobb gyermekem feküdt, s a férfi ténykedését halálfé­lelemben figyelte. Amint a férfi közeledett, a kis­lány ösztönszerűen megmozdult az ágyban, fejé­vel és vállával a falhoz szorult, lábát felhúzta, ám az alak úgy haladt el mellette, hogy észre sem vette, vagy legalábbis nem szentelt figyelmet a je­lenlétének. Mihelyt a nevelőnő megfordult ágyá­ban, mintha ébredezne, a gyermek pedig, aki elő­zőleg fejére húzta a takarót, újra ki mert kémlel­ni, a férfi eltűnt. A gyermekben fel sem merült, hogy tolvajnál ijesztőbb alakot látott. A fosztogatókra jellemző, cserkésző, óvatos és zajtalan ténykedés, s az álta­la látott férfi viselkedése és mozdulatai is mind egybevágtak. Gyermekem tökéletesen világos és józan beszámolóját hallgatva, magam sem juthat­tam más következtetésre, mint hogy valóban ide­gen hatolt a házba. Ezért mindenekelőtt gondos kutatást végeztem, hátha a házba való behatolás nyomára bukkanunk valamelyik ablaknál. De ilyesmire semmilyen jel nem utalt; az ajtók pedig, mint rendesen, reteszre és lakatra voltak zárva. .Akkor számba vétettem a különféle tárgyakat - ezüstöt, ruhaneműt, könyveket stb. -, s átvizsgálva és összeszámlálva mindent, világossá vált, hogy semmi sem tűnt el a házból, s a legcsekélyebb jel sem vallott arra, hogy bármit is megmozdítottak volna. Meg kell jegyeznem, hogy a gyermek fi­­gyelemreméltóan értelmes, intelligens és jó meg­figyelő; s hogy a férfiról, valamint a történtekről adott leírása hajszálpontos volt, s annyira részle­tes, amennyire csak a gyér világítás lehetővé tette. Bizonyosnak éreztem magam afelől, hogy való­ban behatoltak a házba, azt azonban, hogy milyen célból, nem volt könnyű találgatni. E kérdésről Smithnek, a komornyiknak ugyanez volt a meg­győződése; az ő elgondolása szerint céljuk pusz­tán az volt, hogy a megfélemlítéssel kiűzzenek bennünket a házból, elhitetve velünk, hogy kísér­tet járja; s még nagyobb igyekezettel állt résen, hogy leleplezze az összeesküvőket. Ez azóta is gyakran gondolkodóba ejt. Csakugyan, minden évvel különösebb, ahogy e csodás tünemények so­rozatos előfordulása egyre megmagyarázhatatla­­nabbá válik számomra - a rejtély és talány tudata mélyén ugyanis hallgatólagosan mindvégig felté­teleztem, hogy e jelenségek, így vagy úgy, termé­szetes okokra vezethetők vissza. Igaz, nem tud­tam őket magamnak megmagyarázni; mégis e házban való tartózkodásom egész időszaka alatt, noha sok időt töltöttem egyedül, éberen gyakran késő éjjelig, egyetlenegyszer sem éreztem azt a bizsergést és borzongást, melyet néha mindenki tapasztal, ha ezeknek kedvez a hely és az idő. A szakácsnőn és a szobalányon kívül, akiket - mint említettem - a hálószoba falán le s föl sétáló ár­nyék zaklatott, mi mind, kivétel nélkül, ugyanazt a furcsa biztonságérzetet tapasztaltuk, s ezekre a jelenségekre inkább elképedt érdeklődéssel és kí­váncsisággal tekintettünk, semmint kellemetlen érzésekkel. A már említett kopogások a gyermekszoba aj­taján, melyeket a folyosón általában léptek zaja előzött meg, eközben folytatódtak. Az idő tájt (mivel feleségem, csakúgy, mint én maga is, bete­geskedett) két kitűnő orvos járt hozzánk vasúton. Ezeket az urakat először csak mulattatták, de vé­gül kíváncsivá és igen tanácstalanná tették az elő­adott jelenségek. Egyikük végre azt ajánlotta, hogy tartsunk égő gyertyát a folyosón. Valójában ez anyáink receptje volt, kísértetek ellen - persze meglehet, hogy szélhámosok ellen is használható. Mindenesetre, ahogy említettem, láthatólag kí­váncsian és igen tanácstalanul ajánlotta ezt, s próbát is tettünk vele. Úgy véltük, bevált; mivel körülbelül három vagy négy éjszakán át nyugalmi időszak következett. Ezután azonban a zajok - a léptek a folyosón, a kopogás az ajtón s a kilincs forgatása - a kinti asztalon égő fény ellenére tel­jes erővel megújultak; sőt, ezek a jelenségek csak kellemetlenebbé váltak, mint valaha. Egy-két hét múlva a rablóktól és csempészek­től való riadalom fokozatosan lecsillapodott; azonban a gyermekszobából újabb hírek jutottak fülünkbe. Másik kislányunk, akkoriban hét és nyolc év között, éjszaka - egyedül ő volt ébren - egy fekete vagy nagyon sötét, kibontott hajú fiatal nőt látott, aki a kandalló márványlapjával szem­közt, a szoba közepe táján állt, fekete köpenyben a gyermek ágyának vége felé fordulva. Úgy tűnt, észre sem veszi a szobában alvó gyermekeket és a nevelőnőt. Falfehér arca, ahogy a gyermek el­mondta, egyszerre tűnt "bánatosnak és rémült­nek", s valahogy nagyon különös és irtózatos volt a szeme, melyből a gyermek azt a következtetést vonta le, hogy a nő halott. Nem a gyermek ágyát nézte, csak abba az irányba tekintett, s nyakán, akár egy véres sebhely, sötét vonás húzódott. Az alak nem volt mozdulatlan; egyszer-kétszer lassan megfordult, de láthatólag nem volt tudomása a gyermek vagy a szoba többi lakójának jelenléte felől, mint aki nincs magánál, vagy máshol jár az esze. Ez alkalommal éjjeli mécs égett a szobá­ban; és a gyermek tökéletesen tisztán látta, vagy legalábbis látni vélte mindeme részleteket. Fejét a takaró alá dugta; s noha igen sok év telt azóta, különleges rémület fogja el, valahányszor felidézi a jelenetet. Egy nap, amikor a gyermekek a hátsó ketben játszadoztak, megkértem, mutassák meg a helyet, ahol látni szokták az asszonyt, aki, mint leírtam, néha felbukkant az istálló fala mellett. Véle­ménykülönbség nélkül, igen határozottan és ma­gabiztosan jelölték meg a pontos helyet. Felve­tettem, hogy talán lehet ott valami elrejtve a föld­ben; s tanácsoltam, hogy kis ásóikkal ássanak gödröt, hátha meglelik. Munkához is láttak, s es­ti visszatérésemig kiástak egy állkapocscsont-da­­rabot, rajta néhány foggal. A csont elég korhadt volt, már-már darabokra hullott, de a fogak épek maradtak. Nem tudtam megállapítani, vajon em­beri zápfogak-e; de megmutattam a leletet az említett orvosok egyikének, akimásnap este kilá­togatott, és ő emberi fogaknak nyilvánította. Ugyanígy vélekedett egy-két nap múlva a másik doktor is. Ahogy visszagondolok az egész ügyre, szinte megmagyarázhatatlannak tűnik most, hogy ilyen bizonyíték birtokában miért nem fogadtam napszámost, hogy a helyet felássa és átkutassa. Ezt azonban elmulasztottam. Egészen biztosra vettem, hogy a nekem elmondottak minden szava megfelel az igazságnak, s mindezt lelkiismeretes pontossággal itt lejegyeztem. Hangulatom azon­ban apatikus volt, s ezt sem akkor, sem később nem tudtam tökéletesen megmagyarázni. Hatá­rozatlan, de rendíthetetlen benyomásom az volt, hogy az egész ügy természetes okokra vezethető (Jövő héten folytatjuk) Laguna Hills Leisure World HUNGARIAN CLUB Announces Their Seautd s4tuu&zt (fata, ^>att February 20, 1994 - 2 p.m. - 9 p.m. Clubhouse #5 - Ballroom MENU Dinner Served 4 to 7p.m. GÁLLGIZI / Cook Hungarian Sausage with Potato Salad or Székely Gulyas (Sauerkraut & Pork) Bread, Hungarian Pastry, Drink ENTERTAINMENT BODROGI GYULA Well Known Pianist & One Man Band ROBERT LOSÓ LAKATOS Gypsy Violinist DÓRA LÍVIA & JÁNOS SEMEGI Singing All Your Favorite Songs KÁROLY KÁLMÁNHELYI On The Harmonica PSYCHICREADIN6 By "URSULA" Buy Your Tickets Early To reserve & Secure the Table of Your Choice!! TICKETS: $ 14.00 per person or $ 25.00 per couple For More Information On Tickets Call: JoAnn Semegi or Clara Summer (714)951-0405 (714)583-7844 Dr. Csető F. Ildikó Ügyvédi Irodája 9080 Santa Monica Blvd., Ste 200 Los Angeles, CA 90069 Újévi ajándék az Amerikai Magyar Hírlap minden kedves olvasójának és barátaiknak ingyenes 1994-es lottó vízum beadvány készítése. EREZZE JOBBAN MAGÁT! Jól képzett, szép, fiatal európai modellek masszírozást vállalnak! Telefon: (310) 271-7131 Page: (213) 580-4103 HELENA Fizessen elő az Amerikai Magyar Hírlapra! vissza. 1994. január 28. AMERIKAI Hfagyar Hírlap 7

Next

/
Thumbnails
Contents