Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-12-16 / 48. szám
Jancsó Zsuzsa Mit vegyek karácsonyra? Hetek óta azon töröm a fejem, mit vegyek Karácsonyra családtagjaimnak és barátaimnak, de nem jut eszembe semmi jó. Azelőtt, amikor hivatalban dolgoztam, már októberben elkezdtem gyűjteni az ajándéknak valót. Mindenre volt időm, most meg semmire sincs. Idő kéne, idő barangolni a ragyogó üzletekben, beszívni a friss fenyőillatot, nézni, hogy mit vásárolnak a többiek, elgondolni, hogy ki minek örülne a legjobban, megkeresni, hogy hol kapható, kiválasztani a legszebbet és a legolcsóbbat, hazavinni, becsomagolni csillogó papírokba, átkötni színes szalagokkal, a szalagok végeit felkunkorítani... Amilyen szívet melengető, örömteli foglalatosság a karácsonyi ajándékozás, éppolyan nagy gond is tud lenni, különösen, ha az ember választott vagy vállalt munkájában az ünnepek tája a főszezon, amikor a legtöbb a dolog. Szerencsére sok vállalkozó szellemű, ötletekben gazdag cég siet ilyenkor figyelmesen az időhiányban szenvedő, vagy csak határozatlan leendő ajándékozók segítségére. A napokban ünnepi színekben díszelgő, zöld-piros brossúrát hozott a posta, amelyben az agyafúrt ajádékok olyan válogatott gyűjteménye kellette magát, amilyet ritkán látni. Az 1915-ben alapított floridai cég már a címlapon azt ígéri, hogy ebben a kis füzetben megtalálható minden, ami a kellemes élethez kell. Például az a jóképű, szőke, csábosán mosolygó fiatalember, aki ott áll mezítláb, és nincs rajta más, csak egy tűzpiros, nagymintás kimonó, ugrásra kész óriási fekete bölényekkel tarkítva - vagy talán medvék? -közelebbről kellene megnézni. Azért gondolom, hogy nincs rajta más, mert a hosszú alsónadrágja - szintén piros és bölényes-ott fekszik mellette közszemlére téve. Talán nem akart úgy járni a fiú, mint szegény Clinton elnök - gondolta, még mielőtt valami csitri megkérdezi, milyet hord, inkább magától kiteregeti... Van még a címlapon néhány doboz szép szőke Havanna szivar is - nem jó, kevés a szivarozó ismerősöm - és egy katonai tábori telefon. Na, ez már érdekesebb, drót nélküli, szép világos fadobozba beépítve, régimódi hangszóróval és sok-sok gombbal -talán még Morse-jeleket is le lehet adni rajta! Egy ilyet még én is elfogadnék, ugyanis az új irodánk kétszintes, és az emeleten még nincs bevezetve a telefonvonal. Igaz, akkor elmaradna az a remek testedzés, amit a lépcsőn fel-le szaladgálás biztosít - mások nehéz százakat fizetnek ilyesmiért a Health Club-ban, vagy kénytelenek Stairmastert vásárolni... Lapozzunk csak! Még egy csomó öreg szivar (ha a bikavadító szőke nem kellett, akkor mit akarnak ezekkel?) Van néhány fényesre csiszolt kék fapipa is, de nem az ipafai fajtából; Wurlitzer formájú magnetofon-játszó; zseblámpából és rózsaszín Cadillacból szóló rádió százötvenért (a rádió igazi, a kocsi modell). Kedvencem itt a fáradt rózsaszín szerszámkészlet, nők vagy alternatív háztartásban élő férfiak számára -105 darabos, ebből 85 a csavar (kilóra olcsóbb a vasüzletben). Fegyverek is kaphatók nagy választékban. Török nyakazó pallos: ha guillotine nincs, ez is megteszi. "Békepisztoly": ha lelőjük vele ellenségünket, az biztos, hogy ezentúl békén hagy... Rozsdamentes acél kétélű tőr bőrtokban, sasfejes markolattal, a penge közepén vágat, ahol a vér lefolyhat: ki ne vágyna ilyenre a szeretet ünnepén? Kobrafejű esernyő, a nyelében tőr (a napos Kaliforniában a bőrtok praktikusabb). Töltőtoll, amivel szükség esetén zöldséget is lehet pucolni. Azt mondják, a toll veszélyes fegyver - különösen, ha kés rejlik benne, amelyet bármikor előkaphatunk, persze csak önvédelmből: kitűnő ajándék tollforgatóknak. Szamurájkard formájú levélnyitó: ha rossz hírt kapunk, mindjárt harakirit követhetünk el vele... Na és a 12. századi buzogány: Zalán futása óta magyar ilyet nem kapott Karácsonyra. Az egyetlen, amit nem találtam mulatságosnak, az a szovjet hadsereg egykori jelvényeinek, rangjelzéseinek és a "KGB" felirattal ellátott karóráknak a nagy választéka volt (gondolom, azért írták rá így, angolul, hogy a hiányos nyelvismerettel rendelkezők se kételkedjenek a tárgyak eredetiségében). Aki még mindig nem tudja, milyen ajándékot vegyen szeretteinek, annak figyelmébe ajánlom a vécékagyló formájú hamutartót, amelynek víztartályába éppen beleillik egy doboz cigaretta: a dohányos ebből rögtön megtudhatja, milyen szagú lesz a szája, ha füstöl - és azt is, mennyire szeretik, ha ennek ellenére ellátják bűzrudakkal. Mondjam még? Én már eleget láttam. Attól tartok, ez a katalógus sem oldotta meg a vásárlási gondjaimat. Döntöttem: nem rendelek belőle semmit. Akkor már egyszerűbb elővenni a tavalyi ajándékokat, és ügyesen átcsoportosítani őket, vigyázva, nehogy pont ahhoz kerüljön vissza valami, akitől kaptuk. BARRON’S MOVING & STORAGE WILHEIM ANTAL Minden költözési igényét a legalacsonyabb áron vállaljuk. Működési engedéllyel rendelkező és biztosított cég * Garantált árak * Ingyen árajánlat 1-800-894-2668 W ■ ~ □ AMERIKAI tfagyar Iftrlap A csontvelőátültetés új módszere Idegen is adhat Olasz és izraeli kutatók új módszert dolgoztak ki a csontvelőátültetésre, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen immunológiailag minden ponton azonos donort keresni - jelenti a Vér című tudományos lap. Rájöttek, hogy ha a szükséges mennyiség tízszeresét ültetik át, a beteg immunrendszere túlterhelődik és nem veti ki az átültetett velőt akkor sem, ha az nem minden ponton azonos az övével. A csontvelőátültetés a leukémiás és mellrákos betegek utolsó menedéke, de újabb kísérletek folynak más betegségek ilyen módon való gyógyítására is. Évente mintegy 5000 beteg kap csontvelőátültetést, és 15000 hal meg annak következtében, hogy nem talál megfelelő donort. A kutatócsoport tagjai, Dr. Yar Reisner, az izraeli Weizmann Institute orvosa, és Massimo Martelli perugiai orvos már 35 beteget gyógyítottak "megadózissal". Amerikai klinikák, így a Los Angeles Children’s Hospital is hamarosan átveszi az új módszert. Magyar névvel is találkozunk a találmánnyal kapcsolatban: Dr. John László, az American Cancer Society kutatási főnöke lelkesen nyilatkozott erről az egyszerű és ugyanakkor hihetetlenül ígéretes módszerről. Dr. Reisner csak "óvatosan lelkesedik" - azt mondja, még sok beteg meggyógyításával kell bizonyítani az eljárás hatékonyságát. A csontvelőátültetés önmagában nem gyógyít. A ráksejteket a rendkívül erős besugárzásos és gyógyszeres kezelés öli meg - de velük együtt az egészséges csontvelőt is. A csontvelő a vérképzés központja; nélküle az élet néhány napnál tovább nem tartható fenn. Az átültetés megújítja a beteg immunrendszerét, de jó eredményt eddig csak akkor értek el, ha teljesen azonos, vagyis mind a nyolc összehasonlítási ponton egyező donort sikerült találni. A leukémiás betegek kb. 30%-ának van azonos immunrendszerű testvére vagy más rokona - ilyen esetekben a gyógyulás esélye 90 százalék. Ha nincs, akkor idengent kell keresni - talán egy a húszezerből akad, aki 4-5 ponton egyező immunprofilú. Ami azelőtt lehetetlen volt, ma már megvalósult - az ilyen, nem pontosan egyező donortól kapott velőt sem veti ki a szervezet, ha annak mennyisége elég nagy. Martelli professzor hormonok segítségével készteti a donort fokozott vérsejt termelésre. Az izraeli-olasz kutatócsoport által kezelt tizenhét halálos beteg közül, akiken a tanulmányt folytatták, tizenhatnál nem vetette ki a szervezet a beültetett anyagot. Hatan közülük - csaknem két év után - ma is élnek. Virtuális bukfenc Pár hónappal ezelőtt ezen a helyen foglalkoztam az elektronikus kifejezési mód egyik új megnyilvánulásával, amit látszólagos valóságnak (virtual reality) neveznek. Ez a magasfokú, már-már mágikus hatást keltő megjelenési forma szinte kísérteties közelségbe kerül a valósággal. Az emberi műveltség már korai fokon megkövetelte a játékokat, amelyeket csupán részben lehetett szórakozásnak tekinteni. Valójában a már fejlett képzelet fantomképeinek valósággá maszkírozását jelentette, ahol már az emberi teremtő erő dirigált, helyzeteket teremtett, jellemeket kreált, a valóságot minél inkább •Megközelítő külsőségek mellett látszólagosan átvette a Sors vagy inkább az Isten szerepét és ez bizonyos kielégülést jelentett. A görög tragédiáktól kezdve a shakespeari színpadon át a hang- és képeffektusok ma már szinte szédítő produkciójáig mindenben ugyanazt akarta: megközelíteni a valóságot annyira, amennyire csak lehet, vagyis elmosni a realitás és a játék között a határvonalat. A tudomány és technika korábban elképzelhetetlenül nagyfokú mai fejlődése megteremtette az alapot a szinte csodák számára is. Vannak, akik sötétnek festik az ilyen kísérletezések jövőjét, el kell azonban ismerni a technikai kifejezés dinamikus előretörésének jogosságát is. Egyre inkább megteremtjük a valóságot szinte kísértetiesen utánzó virtualitását, ami alapjában ártatlan, mert nem folyik valóságos vér, mint a régi római cirkuszi játékokon. A lényeg, hogy uralkodó tudatunkban meghúzzuk a határvonalat és ne járjunk úgy, mint az egykori babakészítő, akinek meghibbant agyában életre keltek termékei és átvették sorsának irányítását. Tartsuk mindig külön a játékot és a valóságot és ítéljünk ilyen alapon. Az amerikai sajtóban és más gondolatközvetítő médiumokban ezekben a napokban megdöbbentő jelenségnek vagyunk a tanúi. A közelmúltban bemutattak egy új hollywoodi filmet, aminek férfi főszereplője az ismert "sztár", Michael Douglas. Valóban igaz, hogy az elmúlt években több olyan hasonló filmjátékban szerepelt, amelynek erőteljes szexuális tónusa volt és amelyben mániákus erőszako ssággal valaki mindig üldözött valakit. Vagyis el kell ismerni, olyan látszat teremtődött, mintha ez a színész belenyugodott volna abba, hogy beskatulyázzák. Ez vitathatatlan tény, enyhítő körülménynek azonban el kell fogadni, amire a producerek hivatkoznak: a téma iránt nagy az érdeklődés, tehát ilyen fajta filmeket kell gyártani. Hogy bizonyos csoportoknak ez vagy az nem tetszik, érthető. A vallásos szervezetek általában tiltakoznak a tömény szex, a laza erkölcs dicsőítése miatt, vannak, akik burkolt faji üldözést látnak egy-egy karakter különleges megformálásában, ma különösen érzékeny téma a diszkrimináció, a felszabadult kisebbségi csoportokkal szemben a tapintatlan bánásmód, az üldözés ilyen vagy olyan megnyilvánulása. Bár alapjában szalmacséplés minden tiltakozás, hiszen a filmkészítőknek is alkotmányos joguk van a szabad véleménynyilvánításhoz. Az azonban már több a soknál, hogy valaki a színészt marasztalja el a színpadon vagy filmen megformált egyén jelleme miatt. Horribile dictu - az egyik minapi kritikus bizonyos terápiái kezelést lát indokoltnak a színész részére olyan megnyilvánulásai, viselkedése miatt, amit filmjeiben tanúsított. Valami országos nőszervezet Los Angeles-i csoportjának vezetője mélységesen felháborodik, alapjában nem a téma, hanem a talán valóban beskatulyázott színész filmbeli nőkapcsolatai miatt. Mert hogy sorozatosan félelmet és bizalmatlanságot tanúsít a gyengébb (?) nemmel szemben. Vagyis nem a színész magánélete ellen van kifogása (még szép), hanem filmbeli szerepe miatt és ezért orvosi beavatkozást sürget! Szerencsére nem vagyok tagja ennek az egyesületnek, mert most azonnal kilépnék. Milyen lehet ott a vezetés, ahol az elnök beteges képzeletvilágban él? A színészt köztudomás szerint felkérik egy szerepre. Átadják neki a már megírt szövegkönyvet, amit elolvas és nyilatkozik, hogy a szerepet elvállalja-e. Ha megegyeznek, életre kelt egy alakot, aki eddig csupán az író képzeletében élt. A színész nem saját szavaival érvel, nem a maga elképzelése szerint viselkedik, hanem "játszik". Ezt tudomásul kell venni. Amit alakít, az nem ő. A játék idejére bizonyos fokig azonosul a szereplővel, de ez csupán felvett ruha, amit a megbízatás teljesítése után levet. Duse Eleonórától napjainkig hány nagy színművészünk öntött életet néha erkölcsileg alacsonyabb figurákba. Charles Laughton, az egykori nagy drámai színész eljátszotta a púpos toronyőr szerepét. Lehet, hogy a nevezett filmjátékok női karakterei sértik az elnöknő, vagy az egyesület alapelveit, jóíjlését, vagy talán éppen elfogult, egyoldalú nézeteit. De nem a színész. Talán utasítsa vissza a szerepet, amiért esetleg egy millió dollár űri a markát? Ki tudna neki felelősséggel ilyen tanácsot adni? Jól emlékszem, amikor annakidején Budapesten Zilahy Lajos bemutatta a nagy sikert aratott Halálos tavasz című filmjét, a fővárosi tűzoltó egyesület tiltakozott, mert a játékban szerepelt tűzoltó valakitől kölcsön kért öt pengőt. "Egy tűzoltó nem kér kölcsön!" - erre hivatkoztak szakmai önérzettel. A virtuális bukfencen, a játék és valóság összekeverésén valóban csak mosolyogni lehet. i HOGY MIK VANNAK!!
