Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-09-30 / 37. szám

Gondolatok egy zarándokút kapcsán 1994 júliusában Bosznia-Hercegovinában Előd László úti beszámolója Pénteken korán reggel (íyulára indultunk. Este megnéztük a Gyulai Vár alatti tó-színpadon délvidéki utunk méltó bevezető­jét, a "Mária Evangéliumá"-t. Gyulán aludtunk, majd szom­baton korán hajnalban vonattal visszamentünk Budapestre. A Keletiből készültünk rögtön továbbutazni, de a békéscsabai gyorsvonat, szokásához híven, Romániából jövet késett, s így a reggeli Zágrábi vonatot lekés­­tük. Ebéd után a későbbi vonattal a Déli pályaudvarról mentünk tovább Zágrábba, ahová 7 órás zakatolás után este tíz óra körül érkeztünk. Medju­­goije-ba (Medugoije) mentünk. Utunk Horvátországon és Bosznia-Hercegovinán vezet keresztül. Egész utunkon úgy tűnt, egy segítő kéz állandóan elkísért. Zágrábba érve egy németül beszélő apáca sietett segítsé­günkre. Ő átvezetett minket a buszállomásra és segített menet­térti jegyünket megváltani Medugorje-ba. Azon az. estén már nem volt hely a buszon, így Zágrábban szállodában szállt unk meg, majd a reggeli busszal mentünk tovább. Vasárnap reggel volt, tizenhárom órás út állott előttünk. Reggel nyolckor indultunk. Három órával miután elhagytuk Zágrábot, elértük az Adriai tengerpartot. A busz vezetője előre engedett a segéd­vezető helyére, hogy videó­­gépemmel felvegyem a tájat. A busz a tengerparton haladva elkerülte a harcterei. Az út végen azonban a hercegovinál határon átmenve elhagytuk Horvátországot, s a Hercegovina / Boszniai térségbe mentünk harminc kilométer mélyen. Ezt a területet már mint hadszínte­ret határozzák meg. ENSZ járművek mindenhol láthatóak. Ok az elkésett lelkiismeret lehe­tetlenségének jelképei. Itt már sok és gyakori az ellenőrzés, és a pusztítás nyomai mindenütt. A pusztítás romos jelei a Northridge-i földrengéskárokra emlékeztetnek, de sokkal na­gyobb méretűek. Szétlőtt ház­falak, mint 1956 Budapestjén. Odvassá robbantott háztetők hatalmasakat tátogatnak. Az emberek békés arcán nem látszik, milyen háború dúlt és dúl itt. Szűkszavúak. Néhány szomorú szóval éreztetik sorsuk nehézségét. Az ellentétek mindenhol. A nagyobb városok mint meg­annyi "Sztálin-város" előregyár­tott betonlapjai egyforma szür­keségükben alkotják egy remél­hetőleg letűnt kor sírköveit, s virágok helyett száradni kiakasz­tott ruhák. Egy utcai keresztezésnél egy megölt horvát tábornok sírjánál látunk csak friss virágot s egy horvát nemzeti lobogót. A golyószórta falak s tátongó üregek a falakban s tetőkben, a teljesen ép és sértetlen házak mellett a régi és az. új, düledező régi házak, ahol a trágya az udvarban gyülemlik fel, s mellet­te a legmodernebb épület előtt kakas kukorékol. A környéken fák nemigen nőnek, estik kövek s apró cserjék. Ezért a fő épít­kezési anyag a múltban a kő volt, s az újabbkori házak beton­ból épülnek. A kies köves vidék kies köves betonházai. Ugyanak­kor, némely üzlet vagy épület lehetne bárhol a nyugati világ­ban. S ugyanitt egy békés szel­lem uralkodik, tükröződik. Ezt leírni talán nem is lehet. Ezt élni, átélni s érezni lehet csu­pán. A szerbek szerint, ahol egy szerb él, az szerb föld, s onnan mindenki mást a szerbek ki akarnak irtani. A katonai / rend­őri ellenőrző pontok is úgy tűnik azt szolgálják: megakadá­lyozni akárcsak egyetlen szerb beszivárgását is. Az egyik ilyen ellenőrző ponton, a semmi közepén szedtek le buszunkról is egy fejkendős öregasszonyt, aki valószínűleg szerbnek talál­tatott. További két óra múlva egy hídon mentünk át. Figyelmeztet­tek, hogy ez katonai pont, ezért kellemetlenségek elkerülése végett nem ajánlják, hogy felvé­teleket csináljak. Pontonhíd. A régi híd felrobbantva, lerombol­va. Katonák s terepszín egyenru­hák mindenhol. A "civilizált" világ későn érkezett erkölcsi felháborodása, az ENSZ teher­kocsiknak ü rés gu m iabron csókát szállító hosszú, impotens oszlo­pai. Golyószórt, rombolt tetejű házak között megy az élet tovább. Fájdalom s belenyugvás, kedvesség az emberek arcán. Sok kő és téglaház, cseréptetők. Több nézet is hallható az em­berek között a jövőre nézve. Egyesek szerint, ha az ENSZ kivonul, a háború újból feltüze­­sedik. Befejezte után némelyek úgy vélik, hogy a magyarokkal, osztrákokkal és németekkel tudnának a horvátok valamilyen szövetség tagjaiként összedol­gozni, az Osztrák-Magyar Mo­narchiához hasonló kereten belül. Sem a szerbekkel, sem a muzulmánokkal nincs közös kultúrájuk vagy vallásuk. Részemre szokatlan és meglepő a látszólagos béke és nyugalom, mely elárasztja ezt a környéket, ahol valójában már évek óta folyik a világ egyik legkegyetle­nebb emberirtása. Ezt azelőtt csak filmeken láttam. Emberek a háború közepén a kávézókban szinte gondtalanul látszanak múlatni az időt. De a valóság­ban itt láttam s éreztem ezt először. Az emberek csendesek, magukba zárkózottak, sétálnak, de egy furcsa és szokatlan belső nyugalmat érez az ember, s biztonságot. Ha felvilágosításért fordulunk az emberekhez, nyel­vükön nem is szólva, kedvesen megállanak s egy mosollyal fejezik ki, hogy bizony egy sza­vunkat sem értik, vagy hogy fogalmuk sincs és nem tudnak felvilágosítással segíteni. Falán önvédelem is ez, melyre az élet az emberirtás közelségében szükségből tanította őket. Azon a vidéken, melyei végig­jártunk, magyarokat nem lát­tunk. Erről a vidékről legtöbb­jüket már régen eltelepítették, de értesülésünk szerint szép számban zarándokolnak ide. A horvát és a hcrcegovinai / boszniai katonák terepszín egyenruhában, majdnem mind nagyon fiatal. Járőrök útkeres/.tezéseknél, ellenőrzési pontokon. Két-két egyenruhás: rendőr és katona együtt. Ellenőrzési pontok szinte minden helység, város vagy falu ki- és bejáratánál. Az autóbuszok s vezetőik mint megannyi kamikázi pilóta vág­tatnak végig a parttalan utak sziklás mentén, tátongó szakadé­kok peremén. Ez. az a föld, melyen évszázados történelmük során már annyi partizán harc dúlt. A kies sziklákon, a kes­keny, sokszor alig egyvágányú utakon szinte hozzáférhetetlen ez a táj. Csak a beavatott képes ezen áthatolni. Mégis vagy éppen ezért, mesés szép zöld tájak, hegyek s völ­gyek gazdagítják ez utat. Falán e hegyvonal meglepő hatásának oka, hogy a völgy síkjáról min­den átmenet nélkül felszökkenő meredek lejtők ezer méternyi magasságra emelkednek, míg a keskeny, kopár főfennsíkot elérik, melynek széléről Mosztár fölött erődítmények tekintenek alá. A boszniaiak, a bosnyákok is ezer éves múltra tekintenek vissza, mégis saját földjükről irtják őket a hitetlenek. Vannak, akik vallásháborúnak, mások inkább nemzetiségi hábo­rúnak vélik az emberirtást. Iáittuk a lámpával jelzett rejtett katonai repülőtér bunkerjait az. egyik hegytetőn. Mosztár mellett a támaszkodó sziklafalak ott, hol a síkfölddel érintkeznek, mélyen bevályt óriási kaput alkotnak, mely csakhamar szurdokká szűkül. Ebből fakad s mindjárt tekinté­lyes folyóvá nőve özönlik ki nesztelenül az a víz, mely a hatalmas sziklapillérek közül Buna néven hömpölyög ki. Gránátfák és örökzöld bokrok kísérik ki a Bunát a fényes napvilágra. A Bunának most kipusztult vidéke látott valaha szebb napokat, hisz az egész, környéken sűrűn lelhetők a legkülönbözőbb műveltségi korszakok rommaradványai: őskori bástyafalak, római utak, hidak és paloták, templomok, várak és sírok és ismét sírok... Nehéz lenne megmondani, miben állt tulajdonképen Mosz­­támak a híres szépsége, melyet még a Kelet szóvirágos költői is hiába iparkodtak leírni. Hiszen voltaképp csupasz kőszikla, ra­gyogó kék égbolt és egy fehéres­­zöld hegyi folyó az egész. Soha sem volt több kis vidéki város­nál, soha sem történtek benne nagy események, és nines tulaj­­donképeni története. A neve is elárulja, hogy a híd kedvéért keletkezett (most:híd). Ez a híd volt a hercegovinaiak­­nak egész nemzeti büszkeségük. Békésnek tetsző, barátságos, büszke nép lakja e vidéket. E hídban mintegy a saját mivoltát látta az ország lakossága meg­testesülve. Amint a kéll'elől meredő sziklára támaszkodó ívezete magasan és merészen hajlott át a rakoncátlan folyó fölött, igazán jelképe volt a hercegovinaiak megfontolt bátorságának,büszkén szárnyaló gondolkodásának. Ezért kellett elpusztulnia. Boszniai meneküllek szerint a szerbek és muzulmánok közül a szerbek a rosszabbak. Csupán a páratlan déli égről letűző nap ragyogása, a tiszta levegőben oly nyugodt lé nyű nagy csillagok, és az olaszorszá­­giasan enyhe éjszakába szűrődő hold tejfehér világa árasztanak életet e holt sivataggá rombolt vidéken. Hol egykor híd állott, most kőhalom. Láttam Mosztár egykor híres, most romokban heverő hídját. Az emberi ember­­telenségszobraikénl a fölöslege­sen feláldozott házak, emberek emlékeként. Este haladtunk át a városon. A házak mind sérültek. Kísérteties. Egy szellemváros ez, csak itt-ott világít néhány mezte­len lámpakörtc, cgy-egy utcai lámpa fénye. A sötétben beton­házak körvonalai látszanak, s itt egy temető gyertyái is több lényt árasztanának. A völgykatlan aljában fekszik a kioltott, halott város. Harminc kilométerrel a háború frontvonala mögött fekszik Medugoije. A jelen háború két éve folyik itt. Ennek ellenére a zarándokok továbbra is jönnek a világ minden részéből. Medu­goije 3,5oo lakosa 99 % -ban katolikus. A buszon az utolsóelőtti megál­lónál, Citluknál, egy németül beszélő helyi emberrel kezd­tünk beszélgetni. Segítségünkre sietve javasolta, hogy ha érdekel minket, elvezet a Medugorje-i templomtól 5oo méterre lakó nővéréhez, aki szobát ad ki a zarándokoknak. O maga is ad ki szobát mint e város majd­nem minden lakosa, de aznap éjjel osztrák vendégei voltak. Este kilenc körül érkeztünk utunk céljához, Mcdugorje városába. Úgy határoztunk, új ismerősünk nővérénél széliünk meg egy szobában. Reggeli után átmentünk angol nyelvű misére, majd a környéket jártuk végig. Végighallgattuk a német és horvát nyelvű miséket is. A város körüli hegyek az el­­csendesedés és imádkozás céljait szolgálják természetes mivol­tukban. A hegyoldalak teletűz­delve megannyi sírkereszttel. Volt, akit útjában c zarándok­­helyre villámcsapás sújtott, s itt temették el. Voltak keresztek nevekkel... egy kis fekete ke­reszt, rajta 12 név, angol vagy amerikai? Másik keresztnél dublini ír nő egésznapos nové­­nát imádkozik. A Béke Királynője uralkodik itt, s az Örök Ige visszhangja zúg a kertek alatt. Úgy tűnik, bárki, aki éveken keresztül szembenézett egy szinte megmagyarázhatatlan jelenséggel, és azt személyesen megfigyelhette, előbb- utóbb lelki kényszer alatt annak meg­fejtését, magyarázatát fogja keresni. Ez történi azokkal a jelensé­gekkel kapcsolatban is, melyek hírét Medagorjcból jelentették. E hír szerint Isten Szent-anyja hat látnok előtt megjelent. A lelki kényszer munkálkodik itt is, annak ellenére, hogy ezek a jelenségek ekklézsiai elismerést, igazolást még nem nyertek. Az Egyház ilyen ügyekben nagyon nagy körültekintéssel és elővi­gyázatossággal halad, s ily igazo­lást és ezek felett bírálatot hosszú ideig függőben tart. A Szent Szűz megjelenésének híre és üzenetei, melyeket a jugoszláviai Medugorjeban kö­zölt a látnokokkal, 1981 június 24-e óta bejárta az egész, világot, egyre nagyobb érdeklődést kelt­ve, s gazdagon gyümölcsözve a zarándokok ezrei között. Medugoije üzenete főleg száj­ról szájra, az emberi szó hang­ján teljed. A megjelenő néhány nyomtatott anyag csupán mint kiegészítés jelenik meg. Ál­talában a szemtanúk bizony­ságtétele meggyőző erővel szól. A kommunikáció ily formában eszközölt módszere alapjában véve keresztényi, mivel a Jézus­ról szóló híradások és az Ige is eredetileg szóban nyert kifeje­zést, szájról szájra terjedt, mie­lőtt leírták. Folytatjuk a jövő héten Neszlényl Judith n D /, w ,t c A nagy Kaporszakállú U K fc JVI U o elvesztette a partitúrát a bosnyák gyerekekért... emlékezetből csak híd omlik., Satnya kis Michelangelók vagyunk Az élet sodrában, korunk drámájának vetületei mint festő, vagy szobrász, elkeseredetten viaskodó politikus, a semmiért - és a nagy igyekezetben elfelejtjük, hogy miért. -Hogy lehet kibírni a tehetetlenség meddő igyekezetét és az igyekezet meddő tehetetlenségét? Választalan kérdések és kérdéstelen válaszok kergetik egymást lehetetlen disszonanciában amire az ép kadencia is "álzárlat" nem megoldás, mert nincs, MÉG nincs. írok csak és hallgatom a Csendet, az éjszaka kíméletlenül lassú - mi minden belefér? Az élet logikája sántít a szólamok nem jönnek be, a vadászkürt "nyaral" míg a klarinét hangol, a vonósok hiába húzzák a baj a timpanival van! Hamis az eredeti is Picasso se viccelt a torzképeivel, Vajk is vérrel karcolta be a túlélés keresztjét és megalkuvásból áldozott testvérkonccal... Gondok és gondolatok töltik be a mindennapok sikátorát miközben szól a tangó gyászinduló reszket a levegőben gyanútlan,- Beethoven tudta, már akkor -Hadakozunk az Élettel mert csapkod a Halál, kétségbeesve kellemeskedünk reménykedve a lehetetlenben amin egy gyors Miatyánk vagy még gyorsabb Ámen se segít.. Irgalmas nővér módján hangtalan kötözzük a sebeket mig betapasztott szájjal sikít a sötétbe a jajj, gyógyír a simogatás, de ez mind mégsem elég. Szeretet nélkül nem működik. Imám vajh ki hallja meg?! Atyám­"Legyen meg a Te akaratod?!" 1993.július 4. AMERIKAI HM IKlOa Hiagyar Ifírlap Q

Next

/
Thumbnails
Contents