Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-01-21 / 3. szám

HETI MEZEI CSOKOR A Rossz megtestesítője? Megcsörren a telefon. Dehogy csőr­re»: muzsikál trillája dallamos, egészen kellemes a fülnek, aztán szinte minden ármenet nélkül egy­­szer csak követelőzővé válik; amit dallamnak hittem, idegesítő berre­­géssé torzul. Legszívesebben dühö­seti lesodornám az asztalról, ráta­posnék, ugyan miért nem hagy már békén? Mindig összerezzenek a hangjára, alattomos szorítás kúszik a mellemre, elszorul a torkom, mintha bujkáló bűnöző lennék, akinek az éjféli órán megzörgetik ajtaját Xéha még a foglár kulcsai­nak zörgését is kihallom belőle a si­­ralomház hajnali derengésében, itt az idő', indulnom kell. Meglehet, valami megfoghatat­lan lelkiismeret-furdalás teszi ezt velem. Be nem váltott ígéreteitn, be­váltott fenyegetéseim, számon tar­tón mulasztásaim, meg nem gon­dolt gondolataim számonkérésétől rettegek ilyenkor, mintha minden egyes csengetés az Igazság pillanatát jelentené, a féleltnet, hogy egy perc múlva már semmi setn lesz a régi, semmi setn lesz olyan, mint volt. A jó hírekért mindig nekem kel­len felhívnom valakit. A klinikát, megszületett-e már a fiam, a bará­tomat. sikerült-e a kandidátusi dissz ertáció megvédése, a szerelme­met. szeret-e még, a szerelőt, kész­­e már a kocsim, a szerkesztőt, tet­szik-e. amit írtam, a haragosomat, haragszik-e még. Sohasem ók, mindig én. s a kicsikart jó híreknek sem tudtam úgy örülni, mintha megaláltak volna. A rosszak min­dig rám leltek. Néha elbújtam elő­lük, máskor szinte felkínáltam ma­gam, in vagyok, ne kíméljetek, fel vagyok készülve rátok. Sohasem voltam igazából felké­szült. Váratlanul, keményen és hi­degen csaptak le rám, esélyt sem adva a védekezésre, a magyarázko­dásra, hogy jóvátegyem a jóvátehe­tetlent. Hogyan is tudtam volna védekezni a sustorgó vonalon alig érthető szavak ellen, hogy meghalt az apám, hogyan tehettem volna jóvá a rendőrtiszt hangját, amely az együttérzés és hivatalosság vé­kony mezsgyéjén egyensúlyozva tu­datta velem azt a gyiílöletesen ak­kurátus csomót nagyapám nyakán, s ugyan mit tehettem volna, hogy lerázzam magamról az orvos szín­telen szavait, hogy nagyanyám nincs többé...? Tudom én, minden ól nem a te­lefon tehet, mégis gyűlölöm, mert az embernek szüksége van arra, hogy néha gyűlöljön valamit, hogy megtestesíthesse a Rosszat, minden bajok okozóját, szorongásainak, bá­natainak, szenvtelen fonását, bak­lövéseinek, kudarcainak, sikertelen­ségeinek ijesztően megbízható ta­núját. Még csak meg sem ütközöm az ambivalencián, amit érzek iránta, gyűlölöm és szeretem egy­­szerre, s ez az „odi et amo" vibrál bennem azóta is, hogy a magamé­nak tudhato?n, annyi reménytelen vágyakozás és lemondás után. Való­­sággal tobzódtam, amikor felsze­relték, jóformán csak magamat nem hívtam fel, aztán ájuldoztam az ijesztő számlákon. Nem sokáig tartott a mámor, de még ma sem tudom igazából megszokni és könnyedén tudomásul venni jelenlé­tét. Esténként szobám kihunyt sze­mű sötétjében rezzenéstelenül vilá­gi az üzenetrögzítőpirosa. Vöröslő tigrisszem villanása tárgyaim dzsungelében. „Ma sem keresett senki~ - gondolom, és hiába próbálok örülni, nem megy, hiszen ez azt jelenti, ma sem jutottam eszébe senkinek, nem számítottak rám, megint ne­kem kell valakit felhívnom a jó hí­rekért, ha léteznek ilyenek egyálta­lán. Nem volt ez mindig így, s most bánom csak igazán, bogy nem őriztem meg a rögzítő szalagjait. Az egyre ritkuló üzenetekkel, ha lassan is, de elfogy a fél múltam, az újak könyörtelenül letörlik a régie­ket, pedig megfürödhetnék mele­gükben, az egyszervolt szerelmes szavakban, örülhetnék, hogy még felismerem a hajdani virágnyelv titkos üzeneteit, a Hangot, amely még ma is itt cseng a fülemben. Ülök a csendben. Két parázs vi­lágít, a cigarettámé és a telefoné, aztán már csak egy. Késő van, mindehhez késő van már, minden megvár, amit elmulasztottam. Na­gyot roppan a kihűlő kályha, aztán csend van. Csend, esetül, csend, bömbölőcsend. És egyszer csak megcsörren a telefon. CSAPAI LAJOS Laguna Hills Leisure World HUNGARIAN CLUB Announces Their Setémet f4tutu*zl tyztéz February 20,1994 - 2 p.m. - 9 p.m. Clubhouse #5 - Ballroom MENU Dinner Served 4 to 7p.m. GALL GIZI / Cook Hungarian Sausage with Potato Salad or Székely Gulyás (Sauerkraut & Pork) Bread, Hungarian Pastry, Drink ENTERTAINMENT BODROGIGYULA Well Known Pianist & One Man Band ROBERT LOSÓ LAKATOS Gypsy Violinist DÓRA LÍVIA & JÁNOS SEMEGI Singing All Your Favorite Songs KÁROLY KÁLMÁNHELYI On The Harmonica PSYCHICREADING By "URSULA" Buy Your Tickets Early To reserve & Secure the Table of Your Choice!! TICKETS: $ 14.00 per person or $ 25.00 per couple For More Information On Tickets Call: JoAnn Semegi or Clara Summer (714)951-0405 (714)583-7844 Értesítem a Tisztelt Olvasóközönséget, hogy megnyitottam Szülész - Nőgyógyászati szakorvosi rendelőmet a Fountain Valley Regional Medical Center orvosi rendelő-épületében DR.TORDAY ISTVÁN, M.D. 11160 Warner Ave. #301, Fountain Valley, CA 92708 TEL. (714)434-4777 FAX (714) 434-3686 Normális és szövődményes terhesség és szülés, Ultrahang vizsgálat, Nőgyógyászati problémák, Meddőség, Családtervezés, Rákszűrés, Laser-műtétek, Climax, PMS, Hólyagproblémák kezelése. 5 éves magyarországi, 15 éves amerikai, 11 éves kaliforniai gyakorlattal, magyar és amerikai szakorvosi diplomával. (Folytatás a 4. oldalról) Ságban vagyunk, ez az egy százalék fegyelmezett, intelligens ember módjára kimegy a teraszra dohányozni. Senki sem akarja tehát a cigarettát kiverni a másik szájából. Ahhoz azonban joga van, hogy vendéglőben átsettenkedő ci­garettafüst nélkül akarja élvezni a maga vaníliapuddingját. I AMERIKAI a, N ilfa/»iai> Ifirfap |J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents