Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-09-02 / 33. szám

AMERIKAI 08/13/t3 „oundATION agfe-ss— csak röviden Átadták az újjáépített Vígszínházát (MH) A színészek újra bir­tokba vehették a Vígszínházát, amelynek kétmilliárd forint ér­tékű felújítása 13 hónap alatt, határidőre készült el. A terve­zők a színház század eleji álla­potát igyekeztek rekonstruálni. Az épület teljesen megújult, stú­diószínpaddal, valamint erkélyi páholysorral bővült. A klimati­­zált nézőtér lehetővé teszi, hogy nyáron is játsszon a színház. A Vígyszínház évadnyitó előadása az Össztánc című mozgásszínjá­ték premierje lesz október 22- én, melyet Marton László ren­dez, koreográfus Imre Zoltán. Tüntetés az expóért (MN) Tiltakozó demonstráci­ót hirdet az Ifjúsági Demokrata Fórum a kormány világkiállítás­sal kapcsolatos döntése miatt - derül ki a szervezet közleményé­ből. Augusztus 29-én, hétfőn délután 5 órakor a belvárosi Vörösmarty téren kezdődik és a Parlament előtti Kossuth téren folytatódik a békés tiltakozó naggyűlés. Mint közük, "a ren­dezvény célja az elkapkodott, szakszerűtlen, kizárólag poütkai indíttatású döntés nyilvános kri­tikája, a parlamenti döntés befo­lyásolása". Az IDF kezdemé­nyezéséhez társadalmi, vállalko­zói és munkavállalói szervezetek és magánszemélyek csatlakoz­tak. A demonstráció résztvevői petíciót kívánnak átadni Gál Zoltánnak, az Országgyűlés el­nökének. Önkormányzati törvény­tervcsomag (NSZ) Befejeződött az önkor­mányzati törvénymódosítások tárcaközi egyeztetése. Az öt­párti tárgyalások után sikeresen zárult a szakmai egyeztetés is, így nincs akadálya, hogy a négy tervezetet - az önkormányzati, a választójogi, a polgármesteri törvényeket és az alkotmányt módosító javaslatokat - a kor­mány megtárgyalja. Nem lesz pályázat az OTP-alaptőkeemelésére (MH) Bartha Ferenc kor­mánybiztos múlt héten tárgyalt a Soros Human Invest Alapítvány képviselőivel az OTP-alaptőke­­emelésről. Az állami többségi tulajdonos több feltételt kötött ki, így például az árfolyamot, to­vábbá, hogy az alapítvány által esetleg megszerzett részvénypa­kettet meghatározott időn belül nem értékesíthetik. Az már el­dőlt, hogy az ÁV Rt. nem ír ki nyilvános pályázatot, ám a kor­mánybiztos szerint nem elkép­zelhetetlen, hogy más alapítvá­nyok is résztvegyenek a tőke­emelésben. Több kubait fogad be Guantanamo WASHINGTON - William Perry, a Clinton-kormány védelmi minisztere bejelentette, hogy 60 ezerre növelik a guantanamoi tá­maszpont befogadóképességét. A kubai menekültek elhelyezésének és sorsuk megoldásának egyre égetőbb problémája tette szükséges­sé ezt az intézkedést, amelyet a haditengerészeti személyzet min­tegy 1700 hozzátartozójának hazarendelésével valósítanak meg. Perry és Janet Reno igazságügyminiszter egyben azt is bejelen­tette, hogy a kormány kész "meghatározatlan ideig", akár évekig is a táborokban tartani a kubai menekülteket, ha a két ország között nem jön létre megegyezés. "Ne kockáztassák az életüket abban a reményben, hogy Amerikába jönnek" - üzente Reno a menekülők­nek és floridai hozzátartozóiknak. "Senki nem léphet be Ameriká­ba, csak Guantanamoba vagy más védett helyre, amíg az ügyét meg nem vizsgálták." Minden figyelmeztetés ellenére naponta kubaiak ezrei vágnak neki a gyötrelmes és veszélyes útnak, rozoga bárkákon, napokig há­nyódva a tengeren, kiszáradva, szomjasan, kitéve a tűző napsugarak és a cápák támadásának. Mitől menekülnek? Castro, aki annak idején azzal vette át a hatalmat, hogy kisöpri a bűnözést, korrupciót, prostitúciót és minden társadalmi igazságta­lanságot, amit Batista diktátor okozott, és helyette igazságos, erköl­csös társadalmat épít, most harmincöt évvel később kénytelen beis­merni, hogy mindez elemi erővel visszatért. Castro úgy tönkretette a hajdan elegáns és hangulatos Kuba szigetét, hogy ott már nincs más, csak düledező házak, ürességtől kongó üzletek, nyomor és üres tekintet az emberek szemében. Kivéve persze a turistaközpon­tokat, ahol dollárért mindent lehet kapni. Havanna teli van koldu­sokkal, utcalányokkal, zsebtolvajokkal és rablókkal. Remény sincs már arra, hogy az élet valamikor visszatérhet a normális kerékvá­gásba. Ha már menekülnek a kubaiak, miért nem hivatalos úton? Ma­guk a bevándorlási szakértők is elismerik, hogy a törvényes út nem járható. Ahhoz amerikai rokon és előre biztosított állás kell az Egyesült Államokban. A legtöbben meg sem próbálják - szinte hi­hetetlen, hogy a közel 28 ezres évi kvótából mindössze 3000 kubai jelentkezik évente kivándorlási szándékkal. Megszavazta a Szenátus a "Crime Bült" WASHINGTON - 61-38 arányban megszavazta a Szenátus a 30 billió dolláros bűnüldözési törvénytervezetet, amely körül közel hat éve folytak a harcok a Kongresszusban. Nem látványos győzelem volt ez, inkább az történt, hogy hat republikánus, belefáradva a vé­get nem érő vitákba, átállt a javaslatot támogató demokraták olda­lára. A győzelem azonban olyan csekély arányú volt, hogy igazán nem lehet rá büszkének lenni, és Clinton elnök sem élvezheti sokáig ezt a győzelmét a fejére tornyosuló egyéb problémák sokaságától. E témával kapcsolatban olvassák el Dr. Friedman Andrew cikkét a 6. oldalon. Bevezetik a vagyonadót! Amitől már régóta tartott a tehetősebb magyarországi középosz­tály, most valósággá válik: "az igazságos teherviselés jegyében" be­vezetik a vagyonadót. Ez már csak azért is aggasztó, mert azt jelen­ti, hogy a "Nagy Testvér" ezentúl mindenről tudni fog! Az adóztatás első lépéseként mindenkinek be kell jelentenie, hogy mije van. Sokan úgy érzik, innen már csak egy lépés, hogy azt is meg­kérdezzék, honnan van? Vagy esetleg, egy újabb kollektivizálási hullámban el is vegyék. Rossz emlékeket idéz az ilyesmi. Különösen idősebb embereknek okoz gondot, hogy ékszereiket, nehéz időkre tartogatott végső tartalékaikat is be kell jelenteni, hi­szen a jövedelmükből nem tudnak megélni, hátmég vagyon-adót fi­zetni. Laikus szemmel nézve egyébként is úgy tűnik, hogy a vagyon­adóval két bőrt akarnak lenyúzni egy kutyáról, hiszen az illetőnek a jövedelmét, amiből a vagyonát vásárolta, egyszer már megadóztat­ták. Most a vagyon-adóval kapcsolatos vita néhány részletét közöljük. Az igazságos teherviselés jegyében (MN) Horn Gyula miniszterelnök augusztus 20-án a Fejér me­gyei Iváncsán találkozott a helyi önkormányzat képviselő-testületé­vel, majd Lakos László földművelésügyi és Kovács Pál népjóléti mi­niszterrel falugyűlésen vett részt, melyen a miniszterelnök bejelentette: "Meghirdettük a választási programunkban, meghir­dettük a koalíciós tárgyalásokon született megállapodásokban is, hogy igazságos teherviselést akarunk, és abba belefér a vagyonadó is. Anélkül, hogy ezzel mi meg akarnánk fékezni azokat, akik tehet­ségükkel és szorgalmukkal jutnak nagy jövedelemhez." (Folytatás a 2. oldalon) VOL. 6. ÉVF. - No. 33. SZÁM - 1994. szeptember 2. Ára: 1 dollár FERCSEY: Az apparatcsikok győzelme FRIEDMAN: A "Crime Bili" hátteréről JANCSÓ: Munkabánat (Workgrief) MESTER: Ember, küzdj és bízzál MOLNÁR: Helyszíni jelentés Boszniából SÁRVÁRI: Találkozás egy otthoni fiatallal Páléi csendes napok A háborúhoz van elegendő áramunk és élelmünk, ami pedig az üzemanyagot illeti, ha kell, a fekete ördöggel is kereskedni fogunk!- Radovan Karadzics, a palei kongresszus első napja után. Embargó Embargó? Hát igen, hivatalosan ilyen is létezik. A Szerbia által bevezetett blokád eddig csak abban éreztette a hatását, hogy a hiva­talos helyiségek falairól lekerültek Milosevics képei, de az emberek ennek ellenére nincsenek rossz véleménnyel a szerb elnökről, mondván, hogy a múltban sokat segített a boszniai szerbeknek és ez a lépése sem őszinte cselekedet, hanem a Nyugat által kikényszerí­­tett döntés volt. Mindezek ellenére, ha ma itt valaki mégis kíváncsi Milosevics képmására, az országot tévesztett, hogy lássa, át kell mennie a Drinán. Azt, hogy az embargó mennyire sikeres, mi sem bizonyítja jobban, hogy Paleban működnek a benzinkutak, és az üzemanyag ára olcsóbb, mint mondjuk Vajdaságban. A városkában nagyban építenek egy újabb benzinkutat. Földrajzi tényezők miatt a két országot elválasztó zöld határt egyébként sem lehet ellenőrizni, az üzemanyag a Krajinai Szerb Köztársaságból zavartalanul folyik be az országba, mert ellene Szerbia nem vezetett be embargót. A Szerbiában és a Krajinai Szerb Köztársaságban kitermelt évi egy­millió tonna kőolaj a becslések szerint, ha szűkén is, de elegendő mindhárom szerb hadsereg évi szükségleteinek kielégítésére, míg a lakosság már harmadik éve a környező országokra és a feketepiacra van utalva. Még Boszniába érkezésem előtt is világos volt, hogy az embargóból nincs semmi. Loznicától délre, lépten nyomon a Drina folyó közepén horgászó emberekre leltünk. A mai napig serr, vilá­gos előttem, hogy a boszniai szerbek horgásztak szerbiai felségvize­ken, vagy pedig a szerbiai szerbek sértették meg boszniai testvéreik felségvizét anélkül, hogy a határőrök egy szót is szóltak volna. Per­sze, hogy is szóltak volna, hiszen mutatóban sem voltak. A hidakat őrzik és az első pillantásra rendes határra emlékeztet­nek, ha például Mali Zvorniknál nem lenne eldugva - de úgy, hogy mindenki észrevegye - egy nagy, ósdi légelhárító fegyver. Hogy azt ki ellen szánják, az számomra örök titok marad, mert a muzulmá­nok messze vannak, a határon túli szomszédjaikkal pedig tegező vi­szonyban vannak. Talán kirakat az egész. A hídon a forgalom za­vartalan, egyedül kamionokat nem látni, de annál több a személy­autó és az autóbusz. Az ellenőrzés formális és felületes, ennek kö­szönve Zvornikban ott is lehet venni benzint, ahol nem árulják. Az út Vissza a középkorba. A zvornik-palei út mentén kitűnően végig lehet kísérni a vidék etnográfiáját. Illetve azt, ami abból megma­radt. Minden szerb falu ép és érintetlen, míg a muzulmán falvakból csak az üszkös falak maradtak meg. Házak tetők és ablakok nélkül, nagyrészüket már benőtte a gaz, az egyik ablak helyén a cserepes virág helyett, a gránát becsapódása következtében feldobott föld— . csomóban mezei virágok nőnek. Itt—ott egy ember, kecskére, birká­­| ra, tehénre vigyáznak. Nemzetiségükről semmi kétség: muzulmán­­t ból erre mutatóba sem maradt. Milicinél egy elágazás, jobbra Cerska és Konjevic Pole (volt), jobbra pedig alig 30 kilométerre Srebrenica. Cerska és Konjevic Polje falvak, melynek lakosait az el­sők között zavarták el otthonaikból, Srebrenicába menekültek és 1 amikor tavaly áprilisban megindult a támadás e város ellen is, az elsők között estek áldozatul. Srebrenicába későn érkeztek, nem volt már menedék, az utcákon, sátrakban voltak kénytelenek lakni. Az első szerb ágyúgolyók pont őket találták el. E sorok írójának tavaly áprilisban volt szerencséje találkozni velük Tuzlán, amikor az ENSZ teherautókon tízezerszámra menekítette ki őket Srebrenicá­­ból Tuzla városa felé. És Milan Gvero tábornok kijelentését sem : felejtem el egyhamar, amikor arra a kérdésre, hogy mikor hagyják I abba Srebrenica ágyúzását, azt felelte (tört angolsággal): - Nem mi j lőni, ők lőni saját magukra! A vidéken csak a térképről lehet tájékozódni, mert az útjelző táblákat mind eltüntették. A lerombolt, lakosok nélküli falvaknak nincs szükségük nevekre. Valahol Han Pijesak után lehet csak ész­revenni, hogy szerb etnikai területre érkeztünk. A házak érintetle­­, nek, mindegyiknek tetője és ablakai vannak, úgy, ahogy az a nagy­könyvben meg van írva. Az utcákon élénk az élet, a piacok tele vannak áruval, görög Colában és niksici sörből nincs hiány. Itt béke honol, annak ellenére, hogy a férfiak nagy része egyenruhában van. Pale Nevesincs ország piciny fővárosa. Az alpesi környezetbe elhelye­zett városkának a háború előtt húszezer lakosa volt, ma több mint (Folytatás a 2. oldalon) AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL » WEEKLY NEWSPAPER

Next

/
Thumbnails
Contents