Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-09-02 / 33. szám
AMERIKAI 08/13/t3 „oundATION agfe-ss— csak röviden Átadták az újjáépített Vígszínházát (MH) A színészek újra birtokba vehették a Vígszínházát, amelynek kétmilliárd forint értékű felújítása 13 hónap alatt, határidőre készült el. A tervezők a színház század eleji állapotát igyekeztek rekonstruálni. Az épület teljesen megújult, stúdiószínpaddal, valamint erkélyi páholysorral bővült. A klimatizált nézőtér lehetővé teszi, hogy nyáron is játsszon a színház. A Vígyszínház évadnyitó előadása az Össztánc című mozgásszínjáték premierje lesz október 22- én, melyet Marton László rendez, koreográfus Imre Zoltán. Tüntetés az expóért (MN) Tiltakozó demonstrációt hirdet az Ifjúsági Demokrata Fórum a kormány világkiállítással kapcsolatos döntése miatt - derül ki a szervezet közleményéből. Augusztus 29-én, hétfőn délután 5 órakor a belvárosi Vörösmarty téren kezdődik és a Parlament előtti Kossuth téren folytatódik a békés tiltakozó naggyűlés. Mint közük, "a rendezvény célja az elkapkodott, szakszerűtlen, kizárólag poütkai indíttatású döntés nyilvános kritikája, a parlamenti döntés befolyásolása". Az IDF kezdeményezéséhez társadalmi, vállalkozói és munkavállalói szervezetek és magánszemélyek csatlakoztak. A demonstráció résztvevői petíciót kívánnak átadni Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének. Önkormányzati törvénytervcsomag (NSZ) Befejeződött az önkormányzati törvénymódosítások tárcaközi egyeztetése. Az ötpárti tárgyalások után sikeresen zárult a szakmai egyeztetés is, így nincs akadálya, hogy a négy tervezetet - az önkormányzati, a választójogi, a polgármesteri törvényeket és az alkotmányt módosító javaslatokat - a kormány megtárgyalja. Nem lesz pályázat az OTP-alaptőkeemelésére (MH) Bartha Ferenc kormánybiztos múlt héten tárgyalt a Soros Human Invest Alapítvány képviselőivel az OTP-alaptőkeemelésről. Az állami többségi tulajdonos több feltételt kötött ki, így például az árfolyamot, továbbá, hogy az alapítvány által esetleg megszerzett részvénypakettet meghatározott időn belül nem értékesíthetik. Az már eldőlt, hogy az ÁV Rt. nem ír ki nyilvános pályázatot, ám a kormánybiztos szerint nem elképzelhetetlen, hogy más alapítványok is résztvegyenek a tőkeemelésben. Több kubait fogad be Guantanamo WASHINGTON - William Perry, a Clinton-kormány védelmi minisztere bejelentette, hogy 60 ezerre növelik a guantanamoi támaszpont befogadóképességét. A kubai menekültek elhelyezésének és sorsuk megoldásának egyre égetőbb problémája tette szükségessé ezt az intézkedést, amelyet a haditengerészeti személyzet mintegy 1700 hozzátartozójának hazarendelésével valósítanak meg. Perry és Janet Reno igazságügyminiszter egyben azt is bejelentette, hogy a kormány kész "meghatározatlan ideig", akár évekig is a táborokban tartani a kubai menekülteket, ha a két ország között nem jön létre megegyezés. "Ne kockáztassák az életüket abban a reményben, hogy Amerikába jönnek" - üzente Reno a menekülőknek és floridai hozzátartozóiknak. "Senki nem léphet be Amerikába, csak Guantanamoba vagy más védett helyre, amíg az ügyét meg nem vizsgálták." Minden figyelmeztetés ellenére naponta kubaiak ezrei vágnak neki a gyötrelmes és veszélyes útnak, rozoga bárkákon, napokig hányódva a tengeren, kiszáradva, szomjasan, kitéve a tűző napsugarak és a cápák támadásának. Mitől menekülnek? Castro, aki annak idején azzal vette át a hatalmat, hogy kisöpri a bűnözést, korrupciót, prostitúciót és minden társadalmi igazságtalanságot, amit Batista diktátor okozott, és helyette igazságos, erkölcsös társadalmat épít, most harmincöt évvel később kénytelen beismerni, hogy mindez elemi erővel visszatért. Castro úgy tönkretette a hajdan elegáns és hangulatos Kuba szigetét, hogy ott már nincs más, csak düledező házak, ürességtől kongó üzletek, nyomor és üres tekintet az emberek szemében. Kivéve persze a turistaközpontokat, ahol dollárért mindent lehet kapni. Havanna teli van koldusokkal, utcalányokkal, zsebtolvajokkal és rablókkal. Remény sincs már arra, hogy az élet valamikor visszatérhet a normális kerékvágásba. Ha már menekülnek a kubaiak, miért nem hivatalos úton? Maguk a bevándorlási szakértők is elismerik, hogy a törvényes út nem járható. Ahhoz amerikai rokon és előre biztosított állás kell az Egyesült Államokban. A legtöbben meg sem próbálják - szinte hihetetlen, hogy a közel 28 ezres évi kvótából mindössze 3000 kubai jelentkezik évente kivándorlási szándékkal. Megszavazta a Szenátus a "Crime Bült" WASHINGTON - 61-38 arányban megszavazta a Szenátus a 30 billió dolláros bűnüldözési törvénytervezetet, amely körül közel hat éve folytak a harcok a Kongresszusban. Nem látványos győzelem volt ez, inkább az történt, hogy hat republikánus, belefáradva a véget nem érő vitákba, átállt a javaslatot támogató demokraták oldalára. A győzelem azonban olyan csekély arányú volt, hogy igazán nem lehet rá büszkének lenni, és Clinton elnök sem élvezheti sokáig ezt a győzelmét a fejére tornyosuló egyéb problémák sokaságától. E témával kapcsolatban olvassák el Dr. Friedman Andrew cikkét a 6. oldalon. Bevezetik a vagyonadót! Amitől már régóta tartott a tehetősebb magyarországi középosztály, most valósággá válik: "az igazságos teherviselés jegyében" bevezetik a vagyonadót. Ez már csak azért is aggasztó, mert azt jelenti, hogy a "Nagy Testvér" ezentúl mindenről tudni fog! Az adóztatás első lépéseként mindenkinek be kell jelentenie, hogy mije van. Sokan úgy érzik, innen már csak egy lépés, hogy azt is megkérdezzék, honnan van? Vagy esetleg, egy újabb kollektivizálási hullámban el is vegyék. Rossz emlékeket idéz az ilyesmi. Különösen idősebb embereknek okoz gondot, hogy ékszereiket, nehéz időkre tartogatott végső tartalékaikat is be kell jelenteni, hiszen a jövedelmükből nem tudnak megélni, hátmég vagyon-adót fizetni. Laikus szemmel nézve egyébként is úgy tűnik, hogy a vagyonadóval két bőrt akarnak lenyúzni egy kutyáról, hiszen az illetőnek a jövedelmét, amiből a vagyonát vásárolta, egyszer már megadóztatták. Most a vagyon-adóval kapcsolatos vita néhány részletét közöljük. Az igazságos teherviselés jegyében (MN) Horn Gyula miniszterelnök augusztus 20-án a Fejér megyei Iváncsán találkozott a helyi önkormányzat képviselő-testületével, majd Lakos László földművelésügyi és Kovács Pál népjóléti miniszterrel falugyűlésen vett részt, melyen a miniszterelnök bejelentette: "Meghirdettük a választási programunkban, meghirdettük a koalíciós tárgyalásokon született megállapodásokban is, hogy igazságos teherviselést akarunk, és abba belefér a vagyonadó is. Anélkül, hogy ezzel mi meg akarnánk fékezni azokat, akik tehetségükkel és szorgalmukkal jutnak nagy jövedelemhez." (Folytatás a 2. oldalon) VOL. 6. ÉVF. - No. 33. SZÁM - 1994. szeptember 2. Ára: 1 dollár FERCSEY: Az apparatcsikok győzelme FRIEDMAN: A "Crime Bili" hátteréről JANCSÓ: Munkabánat (Workgrief) MESTER: Ember, küzdj és bízzál MOLNÁR: Helyszíni jelentés Boszniából SÁRVÁRI: Találkozás egy otthoni fiatallal Páléi csendes napok A háborúhoz van elegendő áramunk és élelmünk, ami pedig az üzemanyagot illeti, ha kell, a fekete ördöggel is kereskedni fogunk!- Radovan Karadzics, a palei kongresszus első napja után. Embargó Embargó? Hát igen, hivatalosan ilyen is létezik. A Szerbia által bevezetett blokád eddig csak abban éreztette a hatását, hogy a hivatalos helyiségek falairól lekerültek Milosevics képei, de az emberek ennek ellenére nincsenek rossz véleménnyel a szerb elnökről, mondván, hogy a múltban sokat segített a boszniai szerbeknek és ez a lépése sem őszinte cselekedet, hanem a Nyugat által kikényszerített döntés volt. Mindezek ellenére, ha ma itt valaki mégis kíváncsi Milosevics képmására, az országot tévesztett, hogy lássa, át kell mennie a Drinán. Azt, hogy az embargó mennyire sikeres, mi sem bizonyítja jobban, hogy Paleban működnek a benzinkutak, és az üzemanyag ára olcsóbb, mint mondjuk Vajdaságban. A városkában nagyban építenek egy újabb benzinkutat. Földrajzi tényezők miatt a két országot elválasztó zöld határt egyébként sem lehet ellenőrizni, az üzemanyag a Krajinai Szerb Köztársaságból zavartalanul folyik be az országba, mert ellene Szerbia nem vezetett be embargót. A Szerbiában és a Krajinai Szerb Köztársaságban kitermelt évi egymillió tonna kőolaj a becslések szerint, ha szűkén is, de elegendő mindhárom szerb hadsereg évi szükségleteinek kielégítésére, míg a lakosság már harmadik éve a környező országokra és a feketepiacra van utalva. Még Boszniába érkezésem előtt is világos volt, hogy az embargóból nincs semmi. Loznicától délre, lépten nyomon a Drina folyó közepén horgászó emberekre leltünk. A mai napig serr, világos előttem, hogy a boszniai szerbek horgásztak szerbiai felségvizeken, vagy pedig a szerbiai szerbek sértették meg boszniai testvéreik felségvizét anélkül, hogy a határőrök egy szót is szóltak volna. Persze, hogy is szóltak volna, hiszen mutatóban sem voltak. A hidakat őrzik és az első pillantásra rendes határra emlékeztetnek, ha például Mali Zvorniknál nem lenne eldugva - de úgy, hogy mindenki észrevegye - egy nagy, ósdi légelhárító fegyver. Hogy azt ki ellen szánják, az számomra örök titok marad, mert a muzulmánok messze vannak, a határon túli szomszédjaikkal pedig tegező viszonyban vannak. Talán kirakat az egész. A hídon a forgalom zavartalan, egyedül kamionokat nem látni, de annál több a személyautó és az autóbusz. Az ellenőrzés formális és felületes, ennek köszönve Zvornikban ott is lehet venni benzint, ahol nem árulják. Az út Vissza a középkorba. A zvornik-palei út mentén kitűnően végig lehet kísérni a vidék etnográfiáját. Illetve azt, ami abból megmaradt. Minden szerb falu ép és érintetlen, míg a muzulmán falvakból csak az üszkös falak maradtak meg. Házak tetők és ablakok nélkül, nagyrészüket már benőtte a gaz, az egyik ablak helyén a cserepes virág helyett, a gránát becsapódása következtében feldobott föld— . csomóban mezei virágok nőnek. Itt—ott egy ember, kecskére, birká| ra, tehénre vigyáznak. Nemzetiségükről semmi kétség: muzulmánt ból erre mutatóba sem maradt. Milicinél egy elágazás, jobbra Cerska és Konjevic Pole (volt), jobbra pedig alig 30 kilométerre Srebrenica. Cerska és Konjevic Polje falvak, melynek lakosait az elsők között zavarták el otthonaikból, Srebrenicába menekültek és 1 amikor tavaly áprilisban megindult a támadás e város ellen is, az elsők között estek áldozatul. Srebrenicába későn érkeztek, nem volt már menedék, az utcákon, sátrakban voltak kénytelenek lakni. Az első szerb ágyúgolyók pont őket találták el. E sorok írójának tavaly áprilisban volt szerencséje találkozni velük Tuzlán, amikor az ENSZ teherautókon tízezerszámra menekítette ki őket Srebrenicából Tuzla városa felé. És Milan Gvero tábornok kijelentését sem : felejtem el egyhamar, amikor arra a kérdésre, hogy mikor hagyják I abba Srebrenica ágyúzását, azt felelte (tört angolsággal): - Nem mi j lőni, ők lőni saját magukra! A vidéken csak a térképről lehet tájékozódni, mert az útjelző táblákat mind eltüntették. A lerombolt, lakosok nélküli falvaknak nincs szükségük nevekre. Valahol Han Pijesak után lehet csak észrevenni, hogy szerb etnikai területre érkeztünk. A házak érintetle, nek, mindegyiknek tetője és ablakai vannak, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az utcákon élénk az élet, a piacok tele vannak áruval, görög Colában és niksici sörből nincs hiány. Itt béke honol, annak ellenére, hogy a férfiak nagy része egyenruhában van. Pale Nevesincs ország piciny fővárosa. Az alpesi környezetbe elhelyezett városkának a háború előtt húszezer lakosa volt, ma több mint (Folytatás a 2. oldalon) AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL » WEEKLY NEWSPAPER
