Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-08-26 / 32. szám

Igort egy napon beidézték a KGB legfelsőbb hivatalába. Tudta, hogy ez rosszat jelent, eszébe jutott az, amit másoktól hallott. Aki nem teljesíti köte­lességét 100 százalékig, azt a KGB megbünteti. Nincs tárgya­lás, a bűnösnek vélt egyén eltű­nik, még érdeklődni sem lehet felőle. Megvizsgálta lelkiismere­tét, bűnösnek érezte magát, le­galább is a KGB szempontjából. * Igor belépett a nagy főnök szo­bájába. Két termen kellett át­mennie, mindkettőben 4-5 em­ber dolgozott. Ahogy átment a termeken, úgy tűnt fel neki, mintha a dolgozók felütnék fe­jüket és rosszalólag, egyúttal kárörvendően néznének rá. Szinte hallotta a ki nem mon­dott szavaikat:- Megkapod, amit megérde­meltél! Szíve táján kalapácsütéseket érzett, lába alig vitte, végre ott állt a Nagy Főnök előtt. A Nagy Ú r hagyta őt állni, né­hány percig nem szólt hozzá. Végre hozzáfordult:- Te vagy Igor Szmirnov?- Igen - felelte halkan a fiata­lember. Tudta, hogy ez a kérdés csak bevezetés, a hatalmas úr tisztában van azzal, ki áll előtte. Egy-két percig csend volt.- Hogy állsz az amerikai lány­nyal? - kérdezte, egyenesen a tárgyra térve.- Találkozom vele, kijárunk együtt és beszélgetünk, megbí­zásom szerint. A főnök nézte a fiút, észrevet­te, hogy halálsápadt és ujjai ide­gesen reszketnek.- Megbízásodnak vége van, többé nem találkoztok. Mától kezdve a XIII. számú irodában fogsz jelentkezni, amíg új mun­kát találunk számodra. Elme­hetsz! Igor úgy érezte, mintha fejbeü­tötték volna. Képtelen volt gon­dolkodni, de a félelem nem hagyta el. Minden pillanatban várhatta, hogy lesújtanak rá, éle­te megsemmisül. Tehetetlennek érezte magát. Egy gondolat mégis felülkerekedett benne. Valamilyen módon érintkezésbe kell kerülnie Jeannel, értesíteni őt, hogy mi történt vele. Az irodában, ahová küldték, nem tudtak még semmit jövő beosztását illetőleg. Este haza­ment.- Valaki egy levelet hozott a nevedre - mondotta anyja.- Ki volt az? - kérdezte Igor riadtan.- Egy fiatal lány becsöngetett, átadta a levelet és már szaladt is. A fiú nagy szorongással tépte fel a levelet. "Haza kell mennem Ameriká­ba. Majd értesítlek, hogy mi tör­ténik velem." A szűkszavú üzenet bizonyítot­ta, hogy Jean is szorongatott helyzetben van, hogy ő is válság előtt áll. Nem volt nehéz követ­keztetnie arra, hogy mindkét ol­dalról felfigyeltek rájuk. Jean valószínűleg rövidesen elhagyja Moszkvát, anélkül, hogy hírt tudna adni magáról. Igor meg­­hányta-vetette a helyzetet. Az ő élete kockán forgott és legjobb esetben is azt a leányt, aki feléb­resztette benne a szerelmes ér­zést, el fogja veszíteni. Most eszmélt rá, mennyire szereti a leányt. Mit tegyen? Van-e kiút ebből a zsákutcából? Megérlelődött benne egy elha­tározás. El kell hagynia a Szov­jetuniót, el kell jutnia az Egye­sült Államokba és megkeresni Jeant. Ettől a merész gondolat­tól maga is megrémült. Hogyan menekülhet segítség nélkül, mikor minden lépését figyelik? Hosszú órákon át nem hunyta le a szemét, kereste kérdésére a választ. Egyszerre a válasz könnyen, szinte magától, feltá­rult előtte.-Ha el tudok menni az ameri­kai követségre, ott menedékjo­got kérek, megmondom, hogy a KGB elől menekülök. Kérem, adjanak módot arra, hogy eljus­sak az Egyesült Államokba. - Ez a gondolat felvillanyozta. - Igen, ez a megoldás - bíztatta magát -, aki a KGB elől mene­kül, azt az amerikaiak befogad­ják. E gondolat tutában kime­rültén, behunyta szemét.- Holnap, már holnap lesz a döntő nap! - hallott egy belső hangot, utána mély álomba me­rült. Még sötét volt, mikor feléb­redt. Egy hang parancsolt agyá­ban, mintha valahol a felhők mögül Isten szava lett volna.- Indulj azonnal! Ne várd meg a reggelt. Reggel könnyen felis­merhetnek és megakadályozhat­ják, hogy eljuss a követségre. Ha ez történik, véged van! Igor tudta, hogy a követséggel szemben lévő házból mindenkit lefényépeznek, aki belép az épületbe. Feje világos volt, tud­ta, mit kell tennie. Felöltözött, nagy, széles sállal betakarta ar­cát, csak a szeme látszott ki. Sapkáját mélyen a szemébe húz­ta, papírjait magához vette, any­jának sem merte elmondani, mit tervez. Elindult a sötét éjszaká­ba. * Moszkva utcáin teljes sötétség uralkodott. Nagy kerülővel ért a követséghez. Egy őr állt az épület előtt, Igor észrevette, hogy az egyik ablakból világos­ság szűrődik ki. Ott valaki ébren van. Az őrhöz lépett és angolul szólt hozzá:- A KGB elől menekülök, ké­rem, vigyen be az épületbe. Az őr nem tudta mire vélni a váratlan látogató szavait. Válasz nélkül bement az épületbe, je­lentette, hogy mi történt. Xz ügyeletes azonnal telefonált az attasénak és utasítást kért.- Azonnal beengedni - volt a válasz. Az az öt perc, amíg ez történt, félelemteljes volt Igor számára. Ahogy ott egyedül állt kint a kö­vetség épülete előtt, százszor is körülnézett, nem áll-e valaki a háta mögött, hogy letartóztassa. Azt hitte összeesik a félelemtől. Óriási sóhaj szállt ki belőle, mi­kor végre megnyílt a kapu és az őr intett, hogy lépjen be. Negye­dóra múlva megérkezett az atta­sé. Sietve öltözött fel, mert úgy vélte, fontos ügyről lehet szó. Igor elmondta, hogy a KGB el­ől menekül, kéri segítsék őt ki­jutni az oszágból, eljutni a USA- ba. Az attasé saját felelősségére intézkedett. Szerencsére 2 óra múlva kellett indulni a követség repülőgépének, fontos diplomá­ciai postával. Két alkalmazott kíséretében Igort beültették a követség kocsijába, amely zavar­talanul ért ki a repülőtérre. Másnap este Igor Washington­ban volt. Egy szobában helyez­ték el és figyelmeztették, hogy reggel ki fogják hallgatni. Á szobát kulccsal lezárták és fi­gyeltek, hogy a menekült sem­miképpen ne távozhassák az épületből. A következő hetek alatt Igort állandóan kihallgat­ták. Tudni akarták, mi volt az oka, hogy elmenekült hazájából. Remélték, hogy fontos dolgokat fog velük közölni: mit tud a KGB terveiről a USA-t illetőleg, esetleg neveket is ad amerikai-, akról, akik a szovjet titkosren­dőrségnek kémkednek. Igor tel­jesen őszintén elmondta, hogy ő és Jean Morgan, a moszkvai amerikai követség alkalmazott­ján keresztül igyekezett adato­kat kapni a követség ügyeiről. Hangsúlyozta, hogy ő nem volt fontos ember a KGB szerveze­tében, nem tud semmit sem mondani a kémhálózatról az Egyesült Államokban. Nem hit­tek neki, Gyanúsították azzal, hogy valamit titkol, sokkal na­gyobb szerepet játszott a KGB- n belül, mint aminek kiadja ma­gát. Újra és újra feltettek neki kér­déseket: miért menekült, ha olyan jelentéktelen volt? Nem tudtak semmi egyebet ki­szedni belőle, hiszen valójában nem volt mondanivalója. Csak az igazat mondta, hogy túl az eredeti szerepén, valóban és mélyen beleszeretett Jean Mor­­ganba és ezért a KGB előtt gya­nús lett, várhatta, hogy szigorú­an megbüntetik érte. Feltárta vallatói előtt félelmét: hasonló esetben sok embert börtönbe zártak, esetleg meg is öltek. Igor ez alatt az idő alatt fogoly maradt. Nem volt bezárva, járt­kelt, ki is mehetett az épületből, de mindig felügyelet mellett. Minden vágya az volt, hogy tu­dassa Jean-nel, hogy hol van és üzenetet szeretne küldeni anyjá­nak Moszkvába az amerikai kö­vetségen keresztül. Jean címét megtudta, de nem látogathatta meg. ♦ Felkereste a State Department egyik alkalmazottja.- Tudjuk önről, hogy Moszkvá­ban Igor Szmirnov barátja volt.- Igen -T felelte a leány.- Azért jöttem, hogy érdeklőd­jem, általában miről beszéltek, miről kérdezősködött Mr. Szmirnov. Jean zavarban volt. - Nem is tudnám ezt meghatá­rozni. Sok mindenről volt szó közöttünk, a SZU-ról, Ameriká­ról, de semmi különöset nem tárgyaltunk meg részletesen.- Nem kérdezte magát, miből áll a munkája?- De igen, de ez nem volt titok. Gépeltem és az iratokat raktam az irattárba.- Nem érdeklődött Mr. Szmir­nov, hogy mi volt az iratokban? Jean elgondolkozott.-Talán, néha.- És ön?- Nagyjából elmondtam egy­­kettő tartalmát. A látogató összehúzta szemöl­dökét.- Nem tudta, hogy állása diszk­récióra kötelezi? Jean ismét zavarban volt.- Igor egyszerű pincér volt, nem tudom, miért kellett volna titkot tartani apró-cseprő ügyek­ben előtte. Kedves, aranyos fiú volt, szerettem őt.- Komoly volt a szerelem ma­guk között? - kérdezte tovább az idegen. Jean egy ideig hallgatott, végre kimondta.-Komoly.- Nem tudta, hogy barátja va­lójában a KGB szolgálatában áll és az volt a feladata, hogy meg­tudjon magától olyasmit, ami a követségen történik?- Nem - felelte meglepetve.- A követség részéről figyel­meztettek, hogy hagyjam abba a találkozásokat. Állásom inga­dozó volt.- És mit határoztak? Jean nem válaszolt.- Felkérem arra, hogy legyen teljesen őszinte, ez magának is, hazájának is érdeke. A leány elsápadt és beszélni kezdett.- Elhatároztuk, hogy én haza­jövök és Igor valamiképpen meg fogja kísérelni, hogy eljöjjön a USA-ba. Értesültem, hogy sike­rült is neki elhagyni a SZU-t, a moszkvai amerikai nagykövetség segítségével.- Igor Szmirnov itt van Was­hingtonban, a State Department felügyelete alatt - felelte a láto­gató.- Felkereshetem?- Ez egyelőre még nem lehet­séges, barátja senkivel sem érintkezhet. Majd hallani fog róla. * Igort újra és újra kihallgatták. Ismét faggatták, vajon tud-e ne­veket adni amerikaiakról, akik a SZU-nak kémkednek. Igorismé­­telte, hogy az ő beosztása nem volt olyan, hogy ilyesmit meg­tudhatott volna. Faggatói lassanként meggyő­ződtek arról, hogy az igazat mondja. Amit tudott, elmon­dott a KGB adminisztrációjáról, a rendszerről, mely ott uralko­dik, megnevezett néhány sze­mélyt, akik körülötte dolgoztak. Ez volt minden. A CIA amerikai kémszolgálat részéről végül is megengedték, hogy szabadon, felügyelet nélkül járjon és Jean meglátogathassa őt. A CIA elhelyezte Igort, vala­hol egy házban. Nevét megvál­toztatták. így védelmezték őt a Szovjetunió esetleges ügynökei­nek bosszújától. Igor dolgozott, a CIA-nek fordításokat készített és ezért rendes fizetést kapott. Jean és Igor házasságot kötöt­tek és szerelmük látszólag be­teljesedett, de ismét fordulat ál­lott be Igor lelkében. Ahogy múltak a hónapok, egyre jobban belső nyugtalanságot érzett, bántotta lelkiismerete.- Elárultam hazámat, Amerika érdekében dolgozom és az Anyám, mi lehet vele? - kérdez­te magától. Különösen anyja sorsa izgatta. Tudatában volt annak, hogy a KGB nem fogadja el egyszerűen azt, amit ő tett. Nagyon félt, hogy anyja fog szenvedni miatta. Rémálmai voltak, hogy édesany­ját bántalmazzák, börtönbe tet­ték, talán meg is ölik. Jeannel közölte aggodalmát. A leány vigasztalta, hogy nem kell mindig sötéten látni a dolgokat. Egy nap a CIA egyik tisztvise­lője meglátogatta Igort.- Sajnálom - mondta neki -, de rossz hírt kell közölnöm önnel. Híreink szerint a KGB meg akarja bosszulni magát, amiért elszökött Amerikába. Figyel­meztetni akarjuk, vigyázzon, le­gyen óvatos, ha kimegy az utcá­ra. Nem lehet tudni, kit béreltek fel tervük végrehajtására.- Tudnak valamit anyámról? Nem zaklatják őt?- Erről nincsenek híreink, ha megtudunk valamit, közöljük önnel. Ez a látogatás fokozta Igor nyugtalanságát. Ki sem mert lépni az utcára, félt, hogy vala­honnan egy gyilkos golyót kül­denek testébe. Látomásai állan­dóan kísérték, anyját látta a KGB karmai között. Az ő nyugtalansága Jeanre is átra­gadt.- El kell költöznünk innen, új helyet kell keresnünk, erről a címről már valószínűleg tudo­mása van a KGB-nek - mondot­ta. Jean elment felkeresni a sze­mélyt, aki közvetítette kérésü­ket a CIA felé. Választ nem kaptak. Egy reggel, hosszú, ál­matlan éjszaka után Igor Jean felé fordult.- Nem bírom tovább. Vissza kell mennem. Tudom, otthon büntetés vár rám, de itt sem biz­tos az életem és téged is beleta­­szítlak ebbe az örökös nyugta­lanságba. Ha visszatérek hazámba, remélhetem, hogy anyámat kímélni fogják.- Mi lesz kettőnk szerelmével? - kérdezte Jean.- Drágám, én csak bajt hozok a te fejedre is - felelte Igor. - Ha csak egy mód lesz, visszaté­rek, vagy talán te el fogod szán­ni magad és a Szovjetunióban fogunk találkozni. Jean szeme könnybelábadt, va­lamit akart mondani, de a fiú folytatta:- Tudom, mily szomorú és ne­héz lesz eltávozásom. Remélem, hogy csak ideiglenes lesz ez és rendbe tudom hozni a történte­ket. A lelkiismeretemmel is szá­molni kell. E pillanatban min­den összezavarva bennem, tisztára akarom mosni az élete­met. Megérted ugye? Jean hosszan hallgatott, most már elfojtotta könnyeit, végre csendesen felelt:- Menj, ha menned kell! Mikor indulsz?- Amint be tudok jutni a Szov­jet Követségre. Ott bizonyosan intézkedni fognak, hogy hazajus­sak. Néhány hétig nem történt sem­mi. Igor és Jean élték napjai­kat, anélkül, hogy a fiú látszólag bármit is megkísérelt volna. Egy este azonban kocsi állt meg a házuk előtt. Az utca csendes és teljesen sötét volt. Igor Jeanhoz fordult:- Itt az idő, búcsúznunk kell! Hosszan összeölelkeztek, mindkettő érezte, hogy talán utoljára látják egymást. * Három héttel Igor távozása után Jean kezdte rosszul érezni magát, belső szorongást érzett, néha ok nélkül undorral fordult el valamely ételtől, hányingere volt. Orvoshoz ment, aki rögtön megállapította, hogy gyermeket vár. Jean megdöbbent e szavakra:- Istenem, mi lesz velem, ha Igor nem jön vissza? Mit tehe­tek majd, ha megérkezik gyer­mekünk? Hogyan fogom ellátni őt? Természetesen, gondolt arra is, hogy elveteti gyermekét. Ugyanekkor egy másik gondolat és érzés is felmerült benne: "egész életemben magányos voltam, és ha eldobom gyerme­kem, még sokkal magányosabb leszek és lelkiismeretfurdalás lesz állandó kísérőm". Ha Igor visszajön, hogy tudnám bevalla­ni neki, hogy megöltem gyerme­két? (A jövő héten folytatjuk) Strém Géza ODA - VISSZA AMERIKAI ■ Mal ffrrlap y|

Next

/
Thumbnails
Contents