Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-08-26 / 32. szám
Igort egy napon beidézték a KGB legfelsőbb hivatalába. Tudta, hogy ez rosszat jelent, eszébe jutott az, amit másoktól hallott. Aki nem teljesíti kötelességét 100 százalékig, azt a KGB megbünteti. Nincs tárgyalás, a bűnösnek vélt egyén eltűnik, még érdeklődni sem lehet felőle. Megvizsgálta lelkiismeretét, bűnösnek érezte magát, legalább is a KGB szempontjából. * Igor belépett a nagy főnök szobájába. Két termen kellett átmennie, mindkettőben 4-5 ember dolgozott. Ahogy átment a termeken, úgy tűnt fel neki, mintha a dolgozók felütnék fejüket és rosszalólag, egyúttal kárörvendően néznének rá. Szinte hallotta a ki nem mondott szavaikat:- Megkapod, amit megérdemeltél! Szíve táján kalapácsütéseket érzett, lába alig vitte, végre ott állt a Nagy Főnök előtt. A Nagy Ú r hagyta őt állni, néhány percig nem szólt hozzá. Végre hozzáfordult:- Te vagy Igor Szmirnov?- Igen - felelte halkan a fiatalember. Tudta, hogy ez a kérdés csak bevezetés, a hatalmas úr tisztában van azzal, ki áll előtte. Egy-két percig csend volt.- Hogy állsz az amerikai lánynyal? - kérdezte, egyenesen a tárgyra térve.- Találkozom vele, kijárunk együtt és beszélgetünk, megbízásom szerint. A főnök nézte a fiút, észrevette, hogy halálsápadt és ujjai idegesen reszketnek.- Megbízásodnak vége van, többé nem találkoztok. Mától kezdve a XIII. számú irodában fogsz jelentkezni, amíg új munkát találunk számodra. Elmehetsz! Igor úgy érezte, mintha fejbeütötték volna. Képtelen volt gondolkodni, de a félelem nem hagyta el. Minden pillanatban várhatta, hogy lesújtanak rá, élete megsemmisül. Tehetetlennek érezte magát. Egy gondolat mégis felülkerekedett benne. Valamilyen módon érintkezésbe kell kerülnie Jeannel, értesíteni őt, hogy mi történt vele. Az irodában, ahová küldték, nem tudtak még semmit jövő beosztását illetőleg. Este hazament.- Valaki egy levelet hozott a nevedre - mondotta anyja.- Ki volt az? - kérdezte Igor riadtan.- Egy fiatal lány becsöngetett, átadta a levelet és már szaladt is. A fiú nagy szorongással tépte fel a levelet. "Haza kell mennem Amerikába. Majd értesítlek, hogy mi történik velem." A szűkszavú üzenet bizonyította, hogy Jean is szorongatott helyzetben van, hogy ő is válság előtt áll. Nem volt nehéz következtetnie arra, hogy mindkét oldalról felfigyeltek rájuk. Jean valószínűleg rövidesen elhagyja Moszkvát, anélkül, hogy hírt tudna adni magáról. Igor meghányta-vetette a helyzetet. Az ő élete kockán forgott és legjobb esetben is azt a leányt, aki felébresztette benne a szerelmes érzést, el fogja veszíteni. Most eszmélt rá, mennyire szereti a leányt. Mit tegyen? Van-e kiút ebből a zsákutcából? Megérlelődött benne egy elhatározás. El kell hagynia a Szovjetuniót, el kell jutnia az Egyesült Államokba és megkeresni Jeant. Ettől a merész gondolattól maga is megrémült. Hogyan menekülhet segítség nélkül, mikor minden lépését figyelik? Hosszú órákon át nem hunyta le a szemét, kereste kérdésére a választ. Egyszerre a válasz könnyen, szinte magától, feltárult előtte.-Ha el tudok menni az amerikai követségre, ott menedékjogot kérek, megmondom, hogy a KGB elől menekülök. Kérem, adjanak módot arra, hogy eljussak az Egyesült Államokba. - Ez a gondolat felvillanyozta. - Igen, ez a megoldás - bíztatta magát -, aki a KGB elől menekül, azt az amerikaiak befogadják. E gondolat tutában kimerültén, behunyta szemét.- Holnap, már holnap lesz a döntő nap! - hallott egy belső hangot, utána mély álomba merült. Még sötét volt, mikor felébredt. Egy hang parancsolt agyában, mintha valahol a felhők mögül Isten szava lett volna.- Indulj azonnal! Ne várd meg a reggelt. Reggel könnyen felismerhetnek és megakadályozhatják, hogy eljuss a követségre. Ha ez történik, véged van! Igor tudta, hogy a követséggel szemben lévő házból mindenkit lefényépeznek, aki belép az épületbe. Feje világos volt, tudta, mit kell tennie. Felöltözött, nagy, széles sállal betakarta arcát, csak a szeme látszott ki. Sapkáját mélyen a szemébe húzta, papírjait magához vette, anyjának sem merte elmondani, mit tervez. Elindult a sötét éjszakába. * Moszkva utcáin teljes sötétség uralkodott. Nagy kerülővel ért a követséghez. Egy őr állt az épület előtt, Igor észrevette, hogy az egyik ablakból világosság szűrődik ki. Ott valaki ébren van. Az őrhöz lépett és angolul szólt hozzá:- A KGB elől menekülök, kérem, vigyen be az épületbe. Az őr nem tudta mire vélni a váratlan látogató szavait. Válasz nélkül bement az épületbe, jelentette, hogy mi történt. Xz ügyeletes azonnal telefonált az attasénak és utasítást kért.- Azonnal beengedni - volt a válasz. Az az öt perc, amíg ez történt, félelemteljes volt Igor számára. Ahogy ott egyedül állt kint a követség épülete előtt, százszor is körülnézett, nem áll-e valaki a háta mögött, hogy letartóztassa. Azt hitte összeesik a félelemtől. Óriási sóhaj szállt ki belőle, mikor végre megnyílt a kapu és az őr intett, hogy lépjen be. Negyedóra múlva megérkezett az attasé. Sietve öltözött fel, mert úgy vélte, fontos ügyről lehet szó. Igor elmondta, hogy a KGB elől menekül, kéri segítsék őt kijutni az oszágból, eljutni a USA- ba. Az attasé saját felelősségére intézkedett. Szerencsére 2 óra múlva kellett indulni a követség repülőgépének, fontos diplomáciai postával. Két alkalmazott kíséretében Igort beültették a követség kocsijába, amely zavartalanul ért ki a repülőtérre. Másnap este Igor Washingtonban volt. Egy szobában helyezték el és figyelmeztették, hogy reggel ki fogják hallgatni. Á szobát kulccsal lezárták és figyeltek, hogy a menekült semmiképpen ne távozhassák az épületből. A következő hetek alatt Igort állandóan kihallgatták. Tudni akarták, mi volt az oka, hogy elmenekült hazájából. Remélték, hogy fontos dolgokat fog velük közölni: mit tud a KGB terveiről a USA-t illetőleg, esetleg neveket is ad amerikai-, akról, akik a szovjet titkosrendőrségnek kémkednek. Igor teljesen őszintén elmondta, hogy ő és Jean Morgan, a moszkvai amerikai követség alkalmazottján keresztül igyekezett adatokat kapni a követség ügyeiről. Hangsúlyozta, hogy ő nem volt fontos ember a KGB szervezetében, nem tud semmit sem mondani a kémhálózatról az Egyesült Államokban. Nem hittek neki, Gyanúsították azzal, hogy valamit titkol, sokkal nagyobb szerepet játszott a KGB- n belül, mint aminek kiadja magát. Újra és újra feltettek neki kérdéseket: miért menekült, ha olyan jelentéktelen volt? Nem tudtak semmi egyebet kiszedni belőle, hiszen valójában nem volt mondanivalója. Csak az igazat mondta, hogy túl az eredeti szerepén, valóban és mélyen beleszeretett Jean Morganba és ezért a KGB előtt gyanús lett, várhatta, hogy szigorúan megbüntetik érte. Feltárta vallatói előtt félelmét: hasonló esetben sok embert börtönbe zártak, esetleg meg is öltek. Igor ez alatt az idő alatt fogoly maradt. Nem volt bezárva, jártkelt, ki is mehetett az épületből, de mindig felügyelet mellett. Minden vágya az volt, hogy tudassa Jean-nel, hogy hol van és üzenetet szeretne küldeni anyjának Moszkvába az amerikai követségen keresztül. Jean címét megtudta, de nem látogathatta meg. ♦ Felkereste a State Department egyik alkalmazottja.- Tudjuk önről, hogy Moszkvában Igor Szmirnov barátja volt.- Igen -T felelte a leány.- Azért jöttem, hogy érdeklődjem, általában miről beszéltek, miről kérdezősködött Mr. Szmirnov. Jean zavarban volt. - Nem is tudnám ezt meghatározni. Sok mindenről volt szó közöttünk, a SZU-ról, Amerikáról, de semmi különöset nem tárgyaltunk meg részletesen.- Nem kérdezte magát, miből áll a munkája?- De igen, de ez nem volt titok. Gépeltem és az iratokat raktam az irattárba.- Nem érdeklődött Mr. Szmirnov, hogy mi volt az iratokban? Jean elgondolkozott.-Talán, néha.- És ön?- Nagyjából elmondtam egykettő tartalmát. A látogató összehúzta szemöldökét.- Nem tudta, hogy állása diszkrécióra kötelezi? Jean ismét zavarban volt.- Igor egyszerű pincér volt, nem tudom, miért kellett volna titkot tartani apró-cseprő ügyekben előtte. Kedves, aranyos fiú volt, szerettem őt.- Komoly volt a szerelem maguk között? - kérdezte tovább az idegen. Jean egy ideig hallgatott, végre kimondta.-Komoly.- Nem tudta, hogy barátja valójában a KGB szolgálatában áll és az volt a feladata, hogy megtudjon magától olyasmit, ami a követségen történik?- Nem - felelte meglepetve.- A követség részéről figyelmeztettek, hogy hagyjam abba a találkozásokat. Állásom ingadozó volt.- És mit határoztak? Jean nem válaszolt.- Felkérem arra, hogy legyen teljesen őszinte, ez magának is, hazájának is érdeke. A leány elsápadt és beszélni kezdett.- Elhatároztuk, hogy én hazajövök és Igor valamiképpen meg fogja kísérelni, hogy eljöjjön a USA-ba. Értesültem, hogy sikerült is neki elhagyni a SZU-t, a moszkvai amerikai nagykövetség segítségével.- Igor Szmirnov itt van Washingtonban, a State Department felügyelete alatt - felelte a látogató.- Felkereshetem?- Ez egyelőre még nem lehetséges, barátja senkivel sem érintkezhet. Majd hallani fog róla. * Igort újra és újra kihallgatták. Ismét faggatták, vajon tud-e neveket adni amerikaiakról, akik a SZU-nak kémkednek. Igorismételte, hogy az ő beosztása nem volt olyan, hogy ilyesmit megtudhatott volna. Faggatói lassanként meggyőződtek arról, hogy az igazat mondja. Amit tudott, elmondott a KGB adminisztrációjáról, a rendszerről, mely ott uralkodik, megnevezett néhány személyt, akik körülötte dolgoztak. Ez volt minden. A CIA amerikai kémszolgálat részéről végül is megengedték, hogy szabadon, felügyelet nélkül járjon és Jean meglátogathassa őt. A CIA elhelyezte Igort, valahol egy házban. Nevét megváltoztatták. így védelmezték őt a Szovjetunió esetleges ügynökeinek bosszújától. Igor dolgozott, a CIA-nek fordításokat készített és ezért rendes fizetést kapott. Jean és Igor házasságot kötöttek és szerelmük látszólag beteljesedett, de ismét fordulat állott be Igor lelkében. Ahogy múltak a hónapok, egyre jobban belső nyugtalanságot érzett, bántotta lelkiismerete.- Elárultam hazámat, Amerika érdekében dolgozom és az Anyám, mi lehet vele? - kérdezte magától. Különösen anyja sorsa izgatta. Tudatában volt annak, hogy a KGB nem fogadja el egyszerűen azt, amit ő tett. Nagyon félt, hogy anyja fog szenvedni miatta. Rémálmai voltak, hogy édesanyját bántalmazzák, börtönbe tették, talán meg is ölik. Jeannel közölte aggodalmát. A leány vigasztalta, hogy nem kell mindig sötéten látni a dolgokat. Egy nap a CIA egyik tisztviselője meglátogatta Igort.- Sajnálom - mondta neki -, de rossz hírt kell közölnöm önnel. Híreink szerint a KGB meg akarja bosszulni magát, amiért elszökött Amerikába. Figyelmeztetni akarjuk, vigyázzon, legyen óvatos, ha kimegy az utcára. Nem lehet tudni, kit béreltek fel tervük végrehajtására.- Tudnak valamit anyámról? Nem zaklatják őt?- Erről nincsenek híreink, ha megtudunk valamit, közöljük önnel. Ez a látogatás fokozta Igor nyugtalanságát. Ki sem mert lépni az utcára, félt, hogy valahonnan egy gyilkos golyót küldenek testébe. Látomásai állandóan kísérték, anyját látta a KGB karmai között. Az ő nyugtalansága Jeanre is átragadt.- El kell költöznünk innen, új helyet kell keresnünk, erről a címről már valószínűleg tudomása van a KGB-nek - mondotta. Jean elment felkeresni a személyt, aki közvetítette kérésüket a CIA felé. Választ nem kaptak. Egy reggel, hosszú, álmatlan éjszaka után Igor Jean felé fordult.- Nem bírom tovább. Vissza kell mennem. Tudom, otthon büntetés vár rám, de itt sem biztos az életem és téged is beletaszítlak ebbe az örökös nyugtalanságba. Ha visszatérek hazámba, remélhetem, hogy anyámat kímélni fogják.- Mi lesz kettőnk szerelmével? - kérdezte Jean.- Drágám, én csak bajt hozok a te fejedre is - felelte Igor. - Ha csak egy mód lesz, visszatérek, vagy talán te el fogod szánni magad és a Szovjetunióban fogunk találkozni. Jean szeme könnybelábadt, valamit akart mondani, de a fiú folytatta:- Tudom, mily szomorú és nehéz lesz eltávozásom. Remélem, hogy csak ideiglenes lesz ez és rendbe tudom hozni a történteket. A lelkiismeretemmel is számolni kell. E pillanatban minden összezavarva bennem, tisztára akarom mosni az életemet. Megérted ugye? Jean hosszan hallgatott, most már elfojtotta könnyeit, végre csendesen felelt:- Menj, ha menned kell! Mikor indulsz?- Amint be tudok jutni a Szovjet Követségre. Ott bizonyosan intézkedni fognak, hogy hazajussak. Néhány hétig nem történt semmi. Igor és Jean élték napjaikat, anélkül, hogy a fiú látszólag bármit is megkísérelt volna. Egy este azonban kocsi állt meg a házuk előtt. Az utca csendes és teljesen sötét volt. Igor Jeanhoz fordult:- Itt az idő, búcsúznunk kell! Hosszan összeölelkeztek, mindkettő érezte, hogy talán utoljára látják egymást. * Három héttel Igor távozása után Jean kezdte rosszul érezni magát, belső szorongást érzett, néha ok nélkül undorral fordult el valamely ételtől, hányingere volt. Orvoshoz ment, aki rögtön megállapította, hogy gyermeket vár. Jean megdöbbent e szavakra:- Istenem, mi lesz velem, ha Igor nem jön vissza? Mit tehetek majd, ha megérkezik gyermekünk? Hogyan fogom ellátni őt? Természetesen, gondolt arra is, hogy elveteti gyermekét. Ugyanekkor egy másik gondolat és érzés is felmerült benne: "egész életemben magányos voltam, és ha eldobom gyermekem, még sokkal magányosabb leszek és lelkiismeretfurdalás lesz állandó kísérőm". Ha Igor visszajön, hogy tudnám bevallani neki, hogy megöltem gyermekét? (A jövő héten folytatjuk) Strém Géza ODA - VISSZA AMERIKAI ■ Mal ffrrlap y|