Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-08-05 / 29. szám

HETI MEZEI CSOKOR Z. Berecz Magda HALANDZSA Halandzsa, mondta valaki, és én felfigyeltem a szóra. De rég nem hallottam ezt a szépen zengő, so­katmondó szót! Valamikor a fo­gaink között szűrögettük hosszú munkahelyi értekezletek után, ki­értékelve a hallottakat, aztán ro­hantunk sorbanállni tejért vagy ki tudja miért. Ez régen volt. El­múlt, vége lett, megdőlt az embe­reket megnyomorító rendszer. De a halandzsa maradt. Az alap­jában véve változatlan emberi magatartás megőrizte. Van, aki végig halandzsázza az életét. És van akit az élet halan­­dzsáz végig, egy életen át (ezeket hívják mujáknak az ügyeskedők). Rántás-kavarás mellett veszé­lyes az elmélkedés. Mégsem hagyhattam annyiban ezt a vélet­len találkozást a Szóval. Hiszen az én életemet is végig kísérte, már a férjhezmenéstől kezdve. Aztán a két kisdiák, majd egyete­mista fiam folytatta. Mondtam is nekik: "A lényeget, szép gyerme­keim, csak a lényeget mondjá­tok!" Főleg az egyik értette a módját. Még kisiskolás volt, ami­kor Kocsis Erzsiké, a padtársa közölte velem: "Én azír szeretem a Jancsit, mert tetszik tunni, olyan nagy a SZÁJBÜSÍGE! Jó bihari tájszólással a szóbőséget értette... Égyszóval, a halandzsa már új­szülött korban kezdődik. Szom­szédok, rokonok ájuldoznak, di­csérik, hogy milyen gyönyörű a kisbaba, hogy hasonlít az apukára (anyukára). Vagy ketten-hár­­man előállnak, negédesen érdek­lődve: "Na, melyikünk az apuka?" A bébi apró kezével-lábával ka­limpálva nézi a falat. Honnan is tudná szegény kis pólyás? Ebben a nagy tolongásban néha a mama sem tudja. Persze, ez nem újkele­tű dolog. Emlékszem egy régi sír­feliratra: "Itt nyugszik Báréi Bo­ris hajadon. Siratja négy nevelet­len gyermeke." Vagy ami a Lappföldön történt: a lapp szomszéd csodálkozik - ez a kicsi egyáltalán nem hasonlít az apuká­ra! Mire a mama elfogódottan felel: Oh, nem, ez más lappra tar­tozik! Viccen kívül, napjainkban a ha­landzsa felfejlődött. A tömeg­kommunikáció modernizálta, formájában változatosabbá tette. Hallunk (vagy olvasunk) szemé­lyeskedő, érzelmeskedő, hátbor­zongató, pimasz, agymosó, szelíd, kenetteljes, szerénykedő, ítélke­ző, urizáló, nagystílű vagy bum­fordi bugris halandzsát, azaz sü­ket dumát. Igazat szólni nem ér­demes, a kutya sem hiszi el. A politikai halandzsát direkt ki­hagytam-túl komplikált. A jogi halandzsát viszont lehetetlen volt kihagyni. Minden politikai hír háttérbe szorult az O.J. Simpson ügy hetek óta folyó tárgyalásainak lélegze­telállító zsonglőrmutatványai mögött. Három (négy? öt vagy még több?) ügyvéd keresi az igaz­ságot. Ha egyáltalán azt keresik. Ki tudja, ki fog-e valaha is derül­ni? Egyenlőre mindenki vádolva van, a vádlotton kívül. Az ügyész­nő, hogy miért kíváncsiskodott egy idegen lakásban. A nyomo­zók, mert talán nem szeretik a vádlott bőrszínét. A tanúk, mert sztorijukat eladták a lapoknak. Az esküdtek, mert netán elolvas­ták. Valamikor volt bűn és bűnhő­­dés, ok és okozat, és a "corpus delicti". Ha valaki elkövetett egy bestiális gyilkosságot, bűnhődnie kellett érte fajtól, nemtől, vallás­tól függetlenül. Mindegy, hogy Hitler, Sztálin, Kis János vagy Nagy Péter a neve, hogy fekete sportoló vagy az a szép szőke fiú, aki a frizsiderből kannibálkodott - ez olyan természetes, mint hogy kétszer kettő négy. Legalábbis én így gondolom. Valószínűleg ezért nem lesz belőlem sem poli­tikus, sem ügyvéd. "Most ájulj el!" - mondaná a pes­ti Ilus barátnőm. Most jön még csak a halandzsa netovábbja. Egy szemfüles írócska két hét alatt megírta a hőstörténetet. Ki is nyomták azonnal, olcsón, talán öt dolcsiért mindenki megtudhat belőle mindent. Fedőlapján O.J., a tizenévesek mintaképe, a nők kedvence, akinek annyi levelet és ajándékot küldenek a börtönbe, hogy annak kezelésére külön sze­mélyzetet kellett felfogadni. Sze­gény Ceausescu a hasát fogná ne­veltében, pedig nem volt híres hu­morérzékéről. Hát ezt nevezik börtönnek a rothadó kapitaliz­musban?? Apropó, erről jut eszembe egy másik vicc. Szovjet delegáció ér­kezik egy amerikai börtönbe ta­pasztalatcserére. Megnézik a jól felszerelt könyvtárat, a szőnyege­ket, a nagyszerű ellátást, majd vé­gül látják, amint egy hosszú folyo­só végén éppen kivégeznek vala­kit, halotti csendben. Ez mi? - kérdezi a delegáció vezetője. -A villamosszék - válaszolják. Az amerikai börtönigazgató viszo­nozza a látogatást. Végigvezetik a könyvtáron - Lenin összes mű­vei állnak a polcokon -, a konyhán - az ellátásról jobb nem is beszélni -, majd egy hosszú folyosó végén ordítást hallanak. Az amerikai megkérdezi, mi ez? mire a tová­­ris azt válaszolja: "Ez a villa­mosszék, de most éppen elrom­lott, és a rezsót használjuk." Hát ez a különbség. Mivel én is halandzsázom, nem fejeztem be, mire mondta Iluska barátnőm, hogy "most ájulj el!" A rögtöníróból rögtön milliomos lett, az ügyvédek is gyarapodnak egy-egy milliócskával, az újságok­ban és a TV-ben megjelenő összevissza-kérdezők és felelők is kapnak valamicskét. Vesztes csupán a meggyilkoltak családja marad, meg az egész társadalom, amely ennek a komédiának a kap­csán kénytelen a tükörbe nézni. Amit ott lát, az pimasz kajánság, manipuláló kapzsiság, elvakult, dühös primitív indulatok; az ön­fegyelem hiánya, tiszteletlenség az élettel, az emberrel szemben, a joggal vigyorgó, mindenható PÉNZ, és a mindent átszövő, cél­­tudatos, agymosó HALAN­DZSA. Ez bizony elég ijesztő kép, de szerencsére megint eszembejut Iluska barátnőm optimista élet­­felfogása, meg egy vicc az ijeszt­getésről. Kovács váratlanul érke­zik haza. Csengetésre Pistike fia nyit ajtót, de nem akarja been­gedni. Kétségbeesve mondja: Apuka, ne gyere be, én úgy félek! - Mitől félsz, fiacskám? - kérdezi az apa. Végre kihúzza a gyerek­ből az igazságot: Apukám, egy bácsi van meztelenül a szekrény­ben! Kovács dühösen berohan, félrelöki a feleségét, nyakoncsípi a szekrényben reszkető Sümegit, és éktelen haraggal ráordít: Te utolsó, aljas csirkefogó! Meg­mentettem az életedet a háború­ban, magam mellé vettelek az iro­dában, etettelek, ruháztalak, és te hálából ijesztgeted a gyereket?! Nyaralási hírek New Yorkban 100 fokos a ká­nikula, mindenki utazik, de úgy tudjuk, Európában is idén re­kordhőség van. Nagy Ádám, a Piarista bálok elnöke és felesége Gladys, hat­hetes európai turnén voltak, szép lapot küldtek Prágából. Dr. Nonn Tamás professzor és Zsu­zsa Olaszországban vannak, el­ső állomásuk Róma. Mautner Mimi is Itáliából írt, Velencében gondolázik. Dubsky Piri nagy hajóútra indult, először Görög­országba, majd onnan Egyip­tomba megy. Kairóban is körül­néz az éjszakában. Székely And­rás, az ABC TV alelnöke már Oszlóban van (nem kell meg­ijedni!). A norvég fővárosban, ahol szép norvég feleségének, Sisselnek szüleit látogatják. Dr. Bíró Bandi, a Magyar Jogász Szövetség alelnöke Lake Pla­­cide-re ment üdülni. A gróf Somsich fivérek, László és Jó-ÉBREDÉS...- folytatás a 8. oldalról zsef Pestre repültek. Békeffy-Szábó Pál és Edo idén is Cape Codon lubickolnak a tengerben. Báró Bálintitt Charlie és Éva egyelőre még Staten Is­­landon vannak, mert kedves vendégük Bethlen Katica grófnő csak most ment vissza Bécsbe. Carelli Gábor, a Metropolitan művésze a New York-i Fészek Klub elnöke idén nem megy a Távol-Keletre, csak San Fran­­ciscoba. Dr. Élthes Csaba, kiváló vívóbajnokunk és Baba a nyarat Sarasota-i (Florida) házukban töltötték, de most megérkeztek New Yorkba, nehogy lemaradja­nak a nagy Klára-napi garden partyról, amit Bartos Miklós és Mária rendeznek Claire Kenneth névnapja alkalmából Hopatkong tóra épült pompás villájukban. A Magyar Házat renoválják, a Fészekben is szünet van - így aki otthon ül, élvezheti egész nap az O J. Simpson tárgyalásokat a te­levízión. Izgalmasabbak, mint bármelyik Perry Mason dráma. Simpsonnak "csak" nyolc védő­­• ügyvédje van és végül be fogják bizonyítani, hogy a fekete foot­ball sztár egy szent!... De ettől nem támad fel a bru­tálisan megölt ex-felesége és a szerencsétlen fiatalember, aki pont akkor vitte oda a vendéglő­ben felejtett szemüveget. C.K. BÉRGYILKOS -folytatás a 8. oldalról azonban nem volt a betegségre biztosítva, így kénytelen volt el­törni a lábát és az állatorvos az­után elaltatta. Az egészben az a legszomorúbb, hogy akik a megbízást adták a lo­vak különös kegyetlenséggel tör­ténő elpusztítására, gazdag em­berek voltak, nem kenyérre kel­lett nekik a pénz, csupán a kapzsiság vezette őket. senki nem veheti el - nézte, és egyszerre rájött, hogy ennek az egésznek már abszolút semmi jelentősége sincs. Aki előtte áll, az nem azonos azzal, akit szeretett és aki a szívében örökké élni fog. Mi beszélnivalója lehetne ezzel az idegennel? Mint aki mély álomból ébred, Klári megdörzsölte a szemét és végre meglátta maga körül a valódi világot. A férjét, a gyerekeit, a munkáját, azt a néhány igaz barátot, akik végig kitartottak mellette. A szerelem olyan volt, mint egy nagy betegség vagy egy kis halál - álom volt, elmúlt, és most jön helyette a derűs béke, nyugalom, őszinteség, tiszta lelkiismeret, a jól végzett munka mint önmaga jutalma... Az asszony mélyet lélegzett, és ereiben szétáradt az ébredés igazi öröme. Kilépett a fénybe és kitárt karokkal köszöntötte az új napot. 1994. szeptember 25-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a belvárosi LOS ANGELES HILTON & TOWERS HOTEL GOLDEN STATE TERMÉBEN 930 Wilshire Blvd. (Figueroa sarok) HÉCZEY IVÁN bemutatja NEKÜNK TALÁLKOZNI KELLEIT! című vidám zenés műsorát. Közreműködnek: CSER LÁSZLÓ * CSER MÁRIA * DÓRA LÍVIA * HROTKÓ CSABA * HROTKÓ EMŐKE * KABÓK LAJOS * KISS ERZSÉBET * VARGA TIBOR * VÍG MIA * VÍG TOMMY Konferál: HÉCZEY IVÁN Zenei vezető: CSER LÁSZLÓ Színpadmester: SZOBOSZLAY SÁNDOR Egységes helyárak: $20 Jegyrendelés az összeg beküldésével: Héczey Iván, 700 N. Westmount Dr. #302, West Hollywood, CA 90069 Tel. (310) 652-5892 1994.aun««*'-'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents