Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-10-08 / 39. szám
ERDÉLYRE FIGYELVE LÁZÁR LÁSZLÓ Hogyan is lehet valaki magyar? Sokan tudják, hogy eredetileg - Montesquieu Perzsa levelek című művében - a kérdést így teszik fel: "Hogyan is lehet valaki perzsa?" De mivel a bosszantó-dühítő rácsodálkozás a másságra a ma Romániájában egyáltalán nem esetleges, indokolt a klasszikus szöveg deformálása. Kies hazánkban sokakat nyugtalanít a másság. Jobbára vezényszóra, irányítottan. A "stupid people" ugyanis csak akkor érzékeny a másságra, ha abból neki kára származik! Úgy egyébként egyáltalán nem zavarja a másság esetleg ártatlanul rácsodálkozik, netán felteszi a kérdést: Hogyan is lehet valaki magyar? Ez esetben viszont elegendő a kérdési rávonatkoztatva feltenni (Hogyan is lehet valaki román?) s mivel választ nem tud megfogalmazni, marad a senkit sem bántó, senkit sem megrövidítő rácsodálkozással. A bajok ott kezdődnek, hogy rendszerint bebeszélik neki: minden nehézség sérelem, egyáltalán a nyomor oka kizárólag a másság jelenléte. A nélkülöző, önálló gondolkodásra-döntésre képtelen embert könnyű megtéveszteni, benne agresszív indulatokat gerjeszteni. Borges Svájcról szóló versében írja: "Európa közepén a hit és az értelem tornya épül". Románia nincs Európa közepén, a hit és az értelem tornyának építéséhez még a szándék is hiányzik. És hiányzik annak a felismerése, hogy ez az építés a legsajátabb érdeke. A felismeréshez pedig nem sok kellene: "mindössze" annyi, hogy a hazugság ködét szétpukkantsuk. Külön-külön. És együtt is. Ez maga után vonná az erőszak fokozatos elhalását. Ahogyan azt Szolzsenyicin a Nobel-díj átvételekor, 1970-ben mondott, Az igazság egy szava című beszédében megjósolta. "A hazugságot és az erőszakot a legközvetlenebb, a legtennészetesebb és legalapvetőbb kapcsolat köti össze: az erőszakot csak hazugsággal lehet elfedni és a hazugságot csak erőszakkal lehet fönntartani. Ha egyszer a hazugságok köde feloszlik, akkor a csupasz erőszak minden visszataszító vonásával együtt elő fog tűnni, és az így meggyengülő erőszak nagy robajjal össze fog omlani." Vámunk kell még a prófécia beteljesüléséig. De vétek lenne tétlenül várakozni. A hazugság és a gyűlölködés, a mindennemű intolerancia ikertestvérek. Éppúgy, mint a hazugság és az erőszak. A hazugságot ki kell irtani kitartóan, szakadatlanul, akár a gyomot. Mert a gyomhoz hasonlóan a hazugság is erősen bőven tennő. A legmostohább körülmények között is burjánzik, újra és újra tennelődik. Egyenesen kedveli a mostoha körülményeket, ez az ő igazi táptalaja. Vagyis az anyagi és szellemi nyomor. Az alultápláltság. Ézért miközben a hazugság ellen viselünk irtóhadjáratot, a nyomort, a "Biafra-jelenséget" is "össztűz alá vesszük". Hogy hiba lenne megint nekünk, magyaroknak, kezdeményezni? Hogy a Hideg napokkal is magunkra maradtunk, senki a szomszédok közül nem tárta fel saját",hideg napjait"? Ez igaz. És mégis ajánlom a kezdőlépés megtételét. S anélkül, hogy bevárnánk a viszontlépést, tegyük meg a másodikat, hannadikat is. Ha az őszinteség önmagában nem vezet eredményre, toldjuk meg egy kis iróniával. Akár svejki példabeszédek formájában. Elképzelhetőnek tartanám például azt, hogy legalább most, jó három esztendő távlatából tegyük szívünkre kezünket, s lássunk hozzá a töredelmes vallomás megtételéhez. Tárjuk csak fel ország és világ elölt, hogy Bukarestbe a magyarok, vagyis az RMDSZ hívta be Cosmát és bányászait. Az állítólagos bányászokat is. Hogy segítsenek a hatalomnak a rendcsinálásban. Mindegy, milyen eszközökkel, hiszen mindig a cél a lényeges: az a demokrácia szigetének nevezett szégyenfolt, az Egyetem előtti Hyde Park szűnjön meg ne képezzen állandó fenyegetettséget a hatalmat megragadók és azt birtokolni akarók számára. Huncutok ugyanis a magyarok: megjátsszék, hogy ellenzékiek, közben támogatják a hatalmon lévőket. így koncot kapnak innen is, onnan is. Különben: voltak már tapasztalataik a diverziókeltésben. Mindenki hallott ugye önbetörésről? Nahát! Annak analógiájára követtek el a marosvásárhelyi magyarok önagressziót és agressziót egyszerre. Azokon az emlékezetes márciusi napokon. Az RMDSZ csalogatta be a békés hodáki, libánfalvi atyafiakat, s fel is fegyverezte őket. És még az is feltételezhető, hogy a görgényvölgyiek be sem mentek a városba, annak kapuitól visszafordultak, mert rájöttek, hogy kelepcébe akarják csalni őket. így aztán a magyarok egymást püfölték. Nem véletlen, hogy az igazságszolgáltatás csupán magyarokat és a magyarokkal rokonszenvező cigányokat citált maga elé, ítélt el rövidebbhosszabb börtönbüntetésre. Ha románok is részt vesznek a csetepatéban, bár mutatóban egyet-kettőt közülük is törvény elé állítanak. Az igazságszolgáltatás ugyanis, ez köztudott, elfogulatlan és pártatlan. De söpörjem le az asztalról a morbid ötletet. Bár... Annyiban esetleg segítené a tisztánlátást, hogy felpiszkálná a görgényvölgyiek hagyományos önérzetét-büszkeségét: nem tudnák eltűrni, hogy róluk ily módon egyszerűen megfeledkezzenek, megvonják tőlük az országvédőket megillető dicsfényt. A népet különben is úgy nevelték, hogy kifejlesztették benne az önimádat-szükségletet. S hogy imádhatja magát, ha bár egy Cofariu-kaliberíí hőst nem tud felmutatni? Én mégis azt mondom, járjunk következetesen az egyenes úton, keressük meg és mondjuk is ki az igazság szavait, amelyek gyengítikpusztítják a hazugságot. Az olyanokat is, amelyek nincsenek ínyünkre, az olyanokat is, amelyek minket rossz fényben tüntetnek fel. Vállalnunk kell azokat is. Vállalva megtagadnunk. Higgadtan, az unalomig ismételve kell kimondanunk az igazság szavait. Lampedusával egyetértésben, aki szerint: "A legfontosabb szavakat nem lehet kiabálva elmondani". Aki kiabál, annak rendszerint nincsen igaza. Aki kiabál, az rendszerint a hazugságot védelmezi. És amíg a hazugságnak tere van, addig az erőszak az úr. Addig kimondottan támadó éllel hangzik el az ilyen, csupán rácsodálkozásra alkalmas kérdés is: Hogyan is lehet valaki magyar? És ha mégis az, miért vallja magyarnak magát? "ETNIKAI TISZTOGATÁS" ERDÉLYBEN A nagyváradi Erdélyi Napló írja: A nacionalista kurzus ékes példája, alappillére és megfellebbezhetetlen dokumentuma a román Alkotmány első cikkelye, mely több milliónyi más nemzetiségű által (is) lakott hazánkat "egységes román nemzetállamként" határozza meg. Következésképpen kodifikálja. A román ellenzék - gyengeségből, nemzetpolitikai koncepció hiányában vagy a helyzet nemismeréséből fakadóan, jobbára asszisztál a román kormány és a hatalmon lévő pártok alkotmányszentesítette elnemzetlenítő programjához. Erőtlen kisebbségbarát megnyilvánulásait leszámítva - a nagyromán nacionalizmustól szintén megfertőzve vagy annak kényszerítő hatása alatt - nem képes reális és méltányos alternatívát nyújtani az ország kisebbségeinek, a kétmilliónyi magyar népközösségnek. Még a kisebbségi problémák mélyebb megértéséig, az "etnikai tisztogatás" tényeivel való szembenézésig sem tud eljutni. Sajnos, sem az ellenzék, sem a jóhiszemű, de megtévesztett román polgárok nem ismerték még fel, hogy változatos, rafinált módszerekkel ma is tovább tart az etnikai tisztogatás, a magyarság társadalmi lesüllyesztése, ki- és háttérbe szorítása. A magyarság kivándorlásának - a gazdaságiak mellett - döntő mértékben etnikai okai vannak. Példa erre Marosvásárhely, melynek magyar lakosai az 1990 márciusi vátrás pogromkísérlet nyomán támadt megfélemlítettség légkörében ezrével hagyták el szülőhazájukat. Hasonló hatást vált ki a kisebbségi magyarság körében az az ellenforradalmi jellegű, diszkriminatív törvénykezési gyakorlat, mely az 1989 decemberi székelyföldi (Zetelaka, Oroszhegy stb.) események jó néhány részvevőjét sújtotta. Ugyanilyen hatást vált ki a magyarság tömegeiben hátrányos helyzetünk az oktatásban, a magyar dolgozók országos átlagnál magasabb munkanélküli aránya, nagy mérvű kiszorítottságunk a társadalmi élet egyes szféráiból (állami és intézményi csúcsvezetés, közigazgatás, vasút, posta, egészségügy stb.), vagy éppen a magyar televízióadás műsoridejének önkényes csökkentése, a Kovászna és Hargita megyei román nemzetiségű prefektusok méltánytalan kinevezése. A magyar tanulók jelentős részének - 31 százalékának, tehát közel harmadának - nincs módja anyanyelvén tanulni! A megyei és községi állami adminisztrációból szinte teljes mértékben kiszorították a magyarokat. A prefektúrákon és polgármesteri hivatalokban alig dolgoznak magyar nemzetiségű alkalmazottak. Az igazságszolgáltatás intézményeiben nevetségesen alacsony mértékű a jelenlétük. Olyan, jelentős arányban magyarlakta megyékben, mint Bihar, Szatmár és Szilágy - egyetlen magyar közjegyző sincsen. A gazdasági szférában is hátrányos megkülönböztetés sújtja a magyarokat. Vállalatvezetői, gyárigazgatói tisztségbe - állami tulajdon esetén - alig kerülhet magyar ember. MOLNOS LAJOS (Kolozsvár) ... nézzétek feleim nézzétek hát hogy mik vagyunk vajon már por és hamu vagyunk vajon elfogyó szikla vagyunk és lepedékes tó poshadt mocsár vagyunk, korhadó fatörzs kidöndült kopjafán kérődző moha és mindig és újra megtaposhatok s csak bűnösök a múltban csak koldusok a mában folyton csak vesztesek minden eljövő, új pirkadásban reményben csavargók bújkálók csupáncsak a hitben kódorgó gazdátlan hazában hazátlan ebek falkája vagyunk-é mi csak?! nézzétek hát feleim és látva lássátok ti is a tiszemetekkel bizony még por nem vagyunk még hamu sem vagyunk de eleven hús vagyunk és fájó vér is vagyunk és agy vagyunk és szív vagyunk tüdő vagyunk a pattanásig feszült ideg csalódások és reménykedések is vagyunk fájdalmak és örömök kútja is vagyunk megtaposottak és talprakényszeriiltek is vagyunk álmodozó ész és teremtő kéz vagyunk, nézzétek hát és lássátok a ti szemetekkel ti is feleim hogy EMBEREK vagyunk bizony fű és áradó rüg’ vagyunk forrás vagyunk és csobogó patak vagyunk és ITT VAGYUNK FELEIM ITTHON VAGYUNK és mi még mindig MI vagyunk, mert itt vagyunk ITTHON vagyunk mert itthon ITT vagyunk! vajon minket is kik itt vagyunk és még vagyunk minket is nem tiportak és nem aláztak és nem űztek eleget börtönbe se csuktak éppen eleget a mi szavainkat is ki nem f ilelték folyton a mi álmainkat is ki nem lesték folyton a mi házainkat is nem dúlták elégszer nem settenkedtek utánunk éppen eleget vajon a mi idegeink kőből valók voltak vajon mi irtózva sohasem féltünk és nem csábítottak minket is soha nyugalmas messzi tájak feleim?! s ha útrakélt a fecske gólya a tél elől elhúzván kies déli tájra félelmektől gyötörve-fájva nem kívánkoztunk utánuk mi is szorongya vágyva?! de bizony feleim de bizony feleim!... és itt vagyunk mégis itt vagyunk pedig senki minket nem kért hogy maradjunk senki sírva nem könyörgött nekünk hogy ne hogy ne menjünk el ne menjünk és maradtunk mégis és nem mentünk mégse - miért maradtunk jó feleim kérdem én most hogyha már itthon maradtunk azért-e hogy csupáncsak siránkozzunk hogy jajongjunk pa-A PIROS KARAVÁN művészegyüttes kisebb-nagyobb rendezvényeket vállal Lakatos-Losó Róbert vezetésével Cigányzene, tánczene, nemzetközi muzsika Hegedű: Lakatos-Losó Róbert (213) 874-8776 Cimbalom: Mezei Elemér (818) 982-8514 l^gyar ífirlap fl Kérelem, halk szóval (Tűnődő egy csendes tüntetésen) naszkodjunk és panaszoljunk önemésztőn csiiggedezzünk hogy folyton csak védekezzünk magyarázzunk kimagyarázzunk megmagyarázzunk s hogy maholnap nem egyébért de pusztán létezésünkért kérjünk szépen bocsánatot és elnézést s örvendezzünk a morzsáknak amit elibénk sepernek néha azért-e hogy ne éljünk csak létezzünk s legyünk mi a mindig csak megtűrtek?! bizony nem ezért feleim nem ezért!... nyeljük hát vissza az átok és jajongás szavait amellyel torkunk ismét telistelve vagyon nyeljük hát vissza feleim a kétkedés a csiiggedés a reménytelenség és közöny burjánzó igéit amelyekkel telve vagyunk ismét feleim! a hitünk és minden reményünk ezután is még számtalanszor megtöretik amiként eleddig is számtalanszor megtöretett de ki az közülünk ki nem tudhatta volna mindezt amidőn mégis maradt hogy itthon maradhassék bizony tudva tudhatta ntindahányunk aki maradt mégis maradt hogy megmaradjunk de kérdezem feleim siránkozva panaszolva és jajongva elcsüggedve s közönybe hulladozva jogmorzsákat szemelgetve megleheté így maradnunk?! bizony mondom megmaradni csak a cselekvő teremtő építő s enmagát és építkező embernek sikerülhet ezután is miként az eleinknek ezer éven át mert aki teremt és építkezik annak előbb talpra kell kényszerülnie aki teremt építkezik véle Isten és hit is építsünk és építkezzünk hát feleim cselekedjünk és teremtsünk jogunk is ez de főképpen reánk testált kötelesség hogy építhessenek és teremthessenek akik még utánunk eljövendők lesznek! ezért is mondom hát újra s újfent újulva mondom csak mondom és mondom! serkenő tavasszal bomoljunk vetéssel szaporán sarjadjunk váraink omlásán hitünknek romlásán így tegyünk hogy koldus a mában folyton csak vesztes minden eljövő új pirkadásban ne legyünk többé s ne legyünk a reményben csavargók a hitben csak bújkálók hazában hazátlanok serege ne legyünk ne legyünk mi se ameddig porrá és hamuvá nem válunk hogy vehessenek és ehessenek hogy vehessenek és ihassanak ha akik utánunk eljövök lesznek úgy itt e földön miként a hitben is utánunk-jövendők lesznek!... (Szabadság)
