Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-09-10 / 35. szám
• • • A TEMETÉS UTÁN Emlékezés az első temetésre... A volt kormányzót 1956 tavaszán volt szerencsém megismerni. Mint a Szabad Európa Rádió munkatársa, Párizsból Lisszabonba akkreditáltak és természetesen első dolgom volt, hogy a főméltóságú úrnál tisztelegjek. A Horthy családból Istvánt ismertem meg először, még diák koromban. Szüleim barátja, a híres autóversenyző és sportember Delmar Walter gyakran síelt a fiatal Horthyval, és néhányszor engem is magával vitt. Walter sofőrje vitt bennünket fel a Normafához a mindenki által megcsodált Alfa Romeo kocsiján és mire mi lesiklottunk a Harangvölgyön keresztül a Kútvölgyi út végéig, már ott várt ránk az autó, hogy ismét felvigyen a hegyre. Horthy István kitűnő síző volt, máskor is gyakran láttam lesiklani a Normalejtőn, néha csak úgy civilben, hogy kihasználja szűkösen mért szabadidejét. Köztudomásúan angol-amerikai barát volt. Mint mérnök, hosszabb ideig dolgozott a Ford műveknél, gyakornokként. Mi sem természetesebb, hogy a szélsőjobboldali sajtó sokszor kritizálta. Úgymond, botrányos viselkedéséért. Egy alkalommal például, a Kis Royalban a zenekarral a "Tipperaryt" játszatta - a német nagykövet jelenlétében. Ami náci szemmel valóban botrányos viselkedés. A kormányzóékhoz az ifjú Horthy Miklós jelentett be. őt már előzőkben megismertem és jóbaráti viszony alakult ki közöttünk. Néha teniszeztem is vele, és mondhatom, alaposan megfuttatott. Nagyszerű humora volt, kitűnő bridzsjátékos, minden társaságban szívesen látott vendég, sok nyelven beszélő világfi. Délutáni teára voltam hivatalos a kormányzóékhoz, és mi tagadás, kissé megilletődötten léptem át a Casa S. Matheus kapuját Estorilban. Az ajtóban a még mindig nagyon szép Horthy Istvánná, Edelsheim Gyulay Ilona grófnő fogadott szívélyesen. A szalonban a "főméltó" úr és hitvese. Különböző érzések kavarogtak bennem, hiszen átéltem a Horthy-kultusz időszakát a negyvenes évek elején, és a Rákosi-rendszer agylágyító teóriáját az évtized második felében. Ilona grófnő kitűnő kínai teát szervírozott és a főméltóságú aszszony hamarosan kiderítette, hogy valami módon atyafiságban vagyunk, talán a Vásárhelyieken keresztül. A kormányzó úr a legapróbb részletekig tudni akarta életem folyásának történetét. Hogyan jutottam át a vasfüggönyön, hogyan kerültem Párizsba, érdeklődött szüleim sorsa iránt, akik Magyarországon maradtak. Délceg tartása, határozott beszédmodora és gyors észjárása megcáfolta magas korát. Hiába próbáltam felfedezni azt, amit annyian szemére vetettek. Hogy rosszul beszél magyarul. Egyetlen hibát, egyetlen rossz mondatszerkesztést sem tudtam felfedezni. Az idegen szavakat is csak olyan mértékben vegyítette beszédébe, mint azt teszi bárki más, aki hat nyelven beszél tökéletesen. A későbbiekben azután többször voltam vendége a Casa S. Matheusnak. A Szabad Európa Rádió anyagát vittem és játszottam le hangszalagról. A kormányzó úr igen kedvelte és jót mulatott Göre Gábor programjain, kevésbé értékelte "az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek" című adását. Túlzottnak tartotta őket. Abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy Nicky eljegyzése alkalmával tartott szűk körű, családi vacsorán Ilona grófnő (a barátoknak Ily) kísérője lehettem. Mindig nagy örömmel mentem Estorilba. A kormányzó szinte spártai életmódot élt, kemény, katonai fegyelmet követelt meg - saját magától. De a család hölgytagjainak egyszerű, közvetlen kedvessége következtében mégis valami meghitt, bensőséges légkör uralkodott a Casa S. Matheusban. Éppen az, ami a magamfajta "idegenbe szakadtnak" legjobban hiányzott. 1956 szeptemberében a monarchia haditengerészetének még életben lévő tagjai összejövetelt rendeztek Bécsben. Természetesen Horthy Miklóst mint díszvendéget, elsőnek hívták meg. A kormányzó boldog volt, hogy viszontláthatja a császárvárost, fiatalságának színhelyét, de leginkább Magyarország közelsége vonzotta. Honvágya volt. A portugál bürokrácia azonban egyre késett egy úgynevezett Nansen útlevél kiadásával. A kormányzó megunta a huzavonát és lemondta az utazást. Az októberi tragikus események nem Bécsben, hanem Portugáliában érték. A forradalom heteiben éjszakákat töltött a rádió mellett. Az amerikai, angol és francia adásokat hallgatta, és én vittem a SZER híreit. Hazája sorsának jobbra fordulásában reménykedett, a szovjet uralom leverésében. A kudarc híre teljesen összetörte. Egészsége megromlott, az addig energikus, szellemileg friss öregúr egyik napról a másikra teljes apátiába süllyedt. Magába zárkózott, szótlan lett - 1957. február 7-én csendesen elhunyt. Temetésén, a lisszaboni angol temetőben a gyászoló család és közeli barátok, valamint a portugáliai magyar kolónia tagjain kívül államfők, diplomaták, távol élő hűséges hívei képviseltették magukat. Mindazok, akik tisztelték és becsülték vitéz nagybányai Horthy Miklóst, mint embert és mint államfőt. Ravatalát koszorúk, virágok sokasága borította. Közülük is talán a legimpozánsabb Oliveira Salazar portugál elnöké. De a legbecsesebb, legértékesebb az a néhány szál, piszkos, gyűrött nemzetiszín szalaggal átkötött piros szegfű volt, amit a gyászolók sokaságán észrevétlenül átfurakodó, 15-16 éves forma, kopottan öltözött gyerek helyezett el félénken. Egyik azon fiatalok közül, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szabadságért, Molotov-koktélokat dobáltak a szovjet tankokra Budapest utcáin, talán éppen a Corvin közben. Akiket a portugál Vöröskereszt vett pártfogásába és szeretetet, otthont találtak az országban. Büszke vagyok arra, hogy Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzójának koporsóját vihettem ott, a messzi Portugáliában, a lisszaboni angol temetőben. És most őszintén örülök minden jó érzésű magyarral, hogy kívánsága szerint szeretett hazájában, Kenderesen, az ősi családi kriptában találja meg örök nyugalmát. Bohus László Monte Carlo Lezajlott a temetés, Horthy Miklós volt kormányzó végső nyughelyre való helyezése. Az utolsó pillanatban még hangos megnyilvánulást kapott a gyűlölködés. A tüntetők a "darutollasokat" emlegették, akik részt vettek a 19-es kommunista rémuralom szörnytetteinek megtorlásában, talán túlzott eszközökkel. Akik emiatt tüntetnek azonban, az akkori hóhérokkal azonosítják magukat és ez szégyenteljes. Különösen egy kegyeleti aktus ürügyén. Csak "ellenzék" lenne ez a csoport, vagy több ennél? Esetleg kevesebb? EGY DÉLUTÁN HORTHY MIKLÓSSAL Az alábbi írás 1957-ben, Horthy Miklós halálhírének vétele után született és a pittsburghi Szabadságban jelent meg. Szerzője most elküldte az Amerikai Magyar Hírlapnak, azzal a megjegyzéssel, hogy most ismét időszerű lenne a közlésre... Casa S. Jósé, Estoril, Portugal - olvasom a címet. Fájó szívvel tartok kezemben egy családi fényképet, amit pár évvel ezelőtt küldött nekünk kedves, közvetlen sorok kíséretében vitéz nagybányai Horthy Miklós... Előttünk Magyarország kormányzóját búcsúztató újságok. Feleségemmel egy emlékezetes délutánra gondolunk, szeretettel és nagy meghatottsággal. * 1945-48 között Bajorországban, az amerikai Top Recreation Center sportigazgatója voltam (az Elbsee Hotelben laktunk, a Zugspitze és Garmisch között, ezer méterre a tenger színe felett, egy csodálatosan szép fekvésű tó partján). IQ. Horthy Istvánná a francia követék társaságában többször meglátogatta a szállodát és én vizi-síelésre tanítottam őket. Egy napon megkérdezte tőlem: felhozhatná-e magával az apósát is látogatóba?- Természetesen - feleltem. - Nagyon fogunk örülni feleségemmel együtt. Később ezt megemlítettem barátaimnak és az ott alkalmazásban lévő magyaroknak s közülük többen le akartak beszélni, mondván, hogy "abból baj lesz, mert a kormányzói család ellenőrzés alatt áll." Aggályaikkal nem sokat törődtem, mert amerikai parancsnokom addig is mindig helybenhagyta minden intézkedésemet s aggodalom nélkül néztem a látogatás elé, melynek privát jellegét azzal is hangsúlyozni akartam, hogy a feletteseimnek nem jelentettem. Verőfényes nyári délután egy öreg német taxi gördült be az Elbsee Hotel kapuján. A portás (korábbi német tiszt), felismerve az érkezőket, telefonon jelentette, hogy Horthy admirális érkezett látogatóba. A kormányzói pár, ifj. Horthy Istvánné, a kis Istvánka és egy idősebb hölgy (a fiúcska nevelője) szálltak ki a kocsiból. Magyarország kormányzójával, legfőbb Hadúrunkkal állottam szemben, kissé elfogódottan. Acélos tekintetét csak a díszelgésekről, a Ludovikás hadnagyavatásokról ismertem, amikor a díszszázad elvonult előtte s mi, tisztek feszes vigyázz-ban követtük tekintetét... Természetes közvetlenséggel nyújtotta felém a kezét s az első pillanattól kezdve leszerelt minden feszültséget. Lakásunkon, fent, a Hotelben, kényelembe helyezkedve, hoszszasan elbeszélgettünk. A látogatás előtti napon szűnt meg az állandó ellenőrzés felettük s ez volt az első útjuk, minden felügyelet nélkül... Elmesélték emigrációs életük minden keserűségét, de remélték, hogy nehéz helyzetük hamarosan véget ér, mivel a svájci Vöröskereszt megkezdi számukra a csomagok küldését. Istvánka a térdemen ülve, engedélyt kérőén nézett nagyapjára, hogy vehet-e még egy csokoládét, a Főméltóságú U r pedig kérdően a nejére, hogy merjen-e még több kávét inni.- Igen, hiszen oly rég nem jutottunk hozzá, legfeljebb majd estére beveszünk egy kis altatót. Vidámsággal, s a gyermek Istvánka boldog kacagásával telt meg a lakás. Később feleségemmel kiültek a lakás balkonjára s onnan figyelték a mi vízi-síelésünket Ilona grófnővel a Hotel előtti tavon...- Ilikém milyen ügyes - mondta a kormányzó úr s büszkeség csillogott a szemében. Ezután levittem mindnyájukat a strandra s egy-egy kényelmes nyugszékből figyeltük, ahogy a kormányzó úr és Istvánka fürödtek, úgy paskolták a vizet, boldogan, önfeledten. Amerikai katonák tisztes távolról figyelték a meghitt jelenetet s suttogva adták tovább:- Admiral Horthy... Parancsnokom sajnálkozását fejezte ki, hogy nem lévén otthon, nem ismerkedhetett meg a magyar kormányzói családdal. Egyik barátom (volt vezérkari őrnagy), később bejött a lakásunkba és tisztelgett, majd a politikáról kezdett beszélni, de a kormányzó úr elterelte a szót és régi szép katona-élményeit, sport-tevékenységeit mesélte el és sajnálta, hogy nem vagyunk közelebb egymáshoz - "egy kis vívás jól esne reggelenként". Az együtt töltött hosszú nyári délután örökké szép emlékként marad meg emlékezetünkben... Mi Kanadába kerültünk, Estorilból írt levelében a főméltóságú úr örömét fejezte ki s ezt írta: "Széthordta a sors magyar testvéreinket, szerte a nagy világba. Talán jobb is most távol lenni Európától. Remélem azonban, hogy ha az Isten úgy akarja és hazajutunk, értékeink ismét hazatérnek." A sors nem adta meg neki, hogy életében hazatérjen... Menye, Ilona grófnő ezt írta: "Mi hálásak vagyunk sorsunknak, hogy ide kerültünk. Ez békés, szép ország, olyannyira, hogy fogalmuk sincsen mindarról, amit mi átéltünk. Több, különböző szállás után, végre egy kedves kis villába költöztünk... Kertje tele van virággal... Apósom egész nyáron úszott a hideg, hullámos tengerben, amiért mindenki megcsodálja. Istvánka jól tanul és szépen halad az itteni angol iskolában." ...S a közelmúltban jött a szomorú hír: "Meghalt vitéz nagybányai Horthy Miklós". A vörös vihar kicsavarta kezéből a kormánykereket s nemzetünk hajójával az Ő élete is hajótörést szenvedett... Most, amikor Csaba királyfi útján a történelem halhatatlanságába vonul, egy deresedű fejű katonája tisztelgésre merevedő kézzel mond utolsó istenhozzádot... S mielőtt a mennyek országának kapuja bezárulna, kérjük, tekintsen vissza reánk, s legyen közbenjárónk a legfőbb Hadúrnál, hogy egyszer mi, összes magyar száműzöttek és rabságban sínylődök együtt állhassuk körül a sírját otthon! * Egymással megbékülve - egymásnak megbocsátva. Szabadon! Pálffy-Alpár Gyula A Thália Stúdió november 20-án délután 6 órakor és november 21-én du. 4 órakor bemutatja TABI LÁSZLÓ Majd elválik c. vígjátékát SLIP & FALL ACCIDENTS BOAT ACCIDENTS BUS ACCIDENTS English LAW OFFICES OF Korean Spanish Hungarian E. ANDREW MATYAS PERSONAL INJURY NO RECOVERY NO FEE AUTO ACCIDENTS MOTORCYCLE ACCIDENTS ACCIDENTAL DEATH 24 ÓRÁS SZOLGÁLAT (310) 854-1113 PERSONAL INJURY E. ANDREW MATYAS Ügyvéd - Attorney at Law 250 S. La Cienega Blvd. Beverly Hills, CA 90211 MAGYARUL IS BESZÉLÜNK DÍJTALAN KONZULTÁCIÓ Aki erre a hirdetésre hivatkozik, 25 % engedményt kap! 1993. szeptember 10. AMERIKAI ifagyar Hírlap □
