Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-12-31 / 51. szám

✓ Boldog Újévet Kívánunk Olvasóinknak és AMERIKAI 08/13/93 AM. HUN. FOUNDATION 300 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK NJ 08901 USA AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL » WEEKLY NEWSPAPER VOL. 5. ÉVF. - No. 51. SZÁM - 1993. december 31. ÁRA: 1 dollár FERCSEY: Berlini fal - Szarajevóban? CSETŐ: Hogyan válasszunk ügyvédet Amerikában? SERES: A magyar gazdasági átállási időszak egyes problémái III. JANCSÓ ZSUZSA: Záróra UDVARDY: Szilveszteresti gondolatok SÁROSSY: Azok az átkozott dohányosok Megindul Mindszenty boldoggáavatási pere A Magyar Katolikus Püspöki Kar egyhangúlag támogatja Mindszenty József bíboros "bol­doggá avatásának az Apostoli Szentszék felé történő hivatalos megindítását" - olvasható a püs­pöki kar most befejeződött téli konferenciájáról beszámoló saj­tóközleményben. Kulin Ferenc az új frakcióvezető Keddi késő esti ülésén az MDF országgyűlési képviselő­­csoportja többfordulós választás után Kulin Ferencnek szavazott bizalmat. Az első körben 18 név került fel a jelölőlistára, ebből öten vállalták a jelölést. A második fordulóban Kulin Ferenc és Sa­lamon László jutott tovább. Az utolsó voksoláskor Kulin 67, Sa­lamon 58 szavazatot kapott. Letette az esküt Boross Péter kormánya Kedd este Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvették a kine­vezési okmányt Boross Péter miniszterelnök és kormányának tag­jai; ezt követően a miniszterek a képviselők előtt letették a hivata­li esküt. A parlament egyébként a vártnál némileg nagyobb több­séggel, 201 igen szavazattal 152 ellenében és öt tartózkodással vá­lasztotta meg a kormányt, és fogadta el annak programját. Az új kormányfő megválasztását a köztársasági elnök a pártokkal folytatott beható konzultáció után javasolta. A parlament előtt fel­szólalásában Boross Péter kijelentette, hogy az új kormány az an­­talli örökség folytatójának tekinti magát, vállalja az elmúlt három és fél évet, a Nemzeti Megújhodás Programját, vállalja a folyama­tosságot, és eltökélten őrzi a stabilitást. A feladatok közül Boross kiemelte az 1994-es választások feltételeinek megteremtését. Azt is kijelentette, hogy tisztességes hangnemre törekszik, s arra, hogy szót értsen az ellenzékkel is. Boross igen részletesen szólt a ma­gyar gazdaság helyzetéről, a növekedés előtti erőgyűjtésről, és egyik központi célnak a munkanélküliség csökkentését jelölte meg. Bizakodó amerikai vélemény Kelet-Európáról Növekvő szavazási szándék A korán beköszöntött hideg ellenére - éppúgy, mint tavaly - az idén is decemberre "forróso­dott fel" a polgárok szavazási kedve. Jelenleg a szavazókorú lakosság 62 százaléka állítja, hogy "ha jövő vasárnap parla­menti választások lennének", biztosan elmenne szavazni - de­rül ki a Median negyedik ne­gyedévi közvélemény-kutatásá­ból. Az eddigi rekord -58 szá­zalék - éppen egy évvel ezelőtt volt kimutatható. A decemberi felmérés azon­ban egy ennél jelentősebb for­dulatot is hozott. A Fiatal De­mokraták Szövetsége (Fidesz) először vesztette el vezető he­lyét, amelyet 1991 tavasza óta megszakítás nélkül őrzött. Visszaesése kétségtelenül össze­függ a párt nyilvánosan lefolyt belső konfliktusával, pl. Fodor Gábor és követőinek távozásá­val a pártból. Volt piarista diákok vállalták a miniszterelnök gyógykezelésének költségeit Az Antall József kormányfő gyógykezelésével kapcsolatban felmerült költségeket a Piarista Rend közreműködésével teljes egészében egykori piarista diá­kok állták, akik azonban névte­lenségben kívánnak maradni. Erről Jeleníts István magyaror­szági tartományfőnökön keresz­tül a Piarista Rend egyetemes főnökének tanácsa tájékoztatta az MTI-t csütörtökön. Közölték, ezt a tényt azért látják fontos­nak nyilvánosságra hozni, mivel a kórházi gyógykezelés költsége­ivel kapcsolatban bizonyos talál­gatások hangzottak el. Minden ellenkező híreszteléssel szemben kezdenek beérni a ka­pitalizmus gyümölcsei Kelet-Európábán - legalábbis ezt állítja a washingtoni PlanEcon intézet egyik igazgatója cikkében. Az utóbbi években hagyományosan optimista kutatóintézet - amelynek a ma­gyar gazdaság válságtüneteit feltáró első jelentései a nyolcvanas évek közepén még szamizdatban terjedtek - elemzése szerint Ke­­let-Európa a következő években "gyors növekedésre van ítélve". A kelet-európai recesszió utolsó éve 1993. Lengyelországban és, némi meglepetésre, Albániában már az idén gyors -5, ill. 8 szá­zalékos - növekedés tapasztalható, a korábbi NDK területén a GDP 6 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon megállt a gazdasági visszaesés. Bár az átfogó jelzőszámok erre utaltak, a hanyatlás eddig sem volt általános a kelet-európai gazdaságokban. Az ipari termelés masszív visszaesése mellett ugyanis a szocializmus éveiben lebe­csült szolgáltatások szektorában folyamatos volt a növekedés. A rendszerváltozás után mindenhol látványosan javult a kereskede­lem: lényegében több üzlet van, mint korábban, és az áruk minősé­ge is jobb. Ugyancsak növelte a hozzáadott értéket szerte Kelct- Európában a külkereskedelem liberalizálásával együtt járó export-, majd importnövekedés. Az egész térségben - még az addig vi­szonylag fejlett "turisztikai iparral" rendelkező Magyarországon is - növekedtek az idegenforgalomból származó bevételek, nem kis részben az üzleti utazások terjedésének köszönhetően. Ugyancsak bővülő szektor volt a távközlés: mindenütt terjednek a mobiltelefon-rendszerek, helyi telefontársaságok jelentős beru­házásokat hajtanak végre, mindehhez komoly támogatást nyújta­nak a nemzetközi pénzügyi szervezetek. Ökumenikus istentisztelet New Yorkban 1993. december 23-án New Yorkban a magyar katolikusok Szent István templomában ökumenikus istentiszteletet tartottak az el­hunyt Antall József miniszterelnök lelkiüdvéért. Az amerikai plé­bános és több magyar katolikus pap által celebrált misén a szent­beszéden kívül két református lelkész is rövid fohászban méltatta az elhunyt miniszterelnöknek az óhaza és az egész 15 milliós ma­gyarság érdekében végzett áldozatos tevékenységét. A zsidóság ne­vében Fürst László, a Magyar Zsidók Világszövetsége Amerikai Tagozatának elnöke meleg szavakkal emlékezett meg id. Antall József világháborús zsidómentő tevékenységéről, miniszterelnök fia életművéből pedig kiemelte magyarságát és humanitását. László Balázs New York-i főkonzul méltatta a ragyogó tehetségű államférfit, aki a történelmi esélyt megragadva kiemelte hazáját a csatlós ország alávetett állapotából, elindította a nemzet újjászüle­tését és visszatalálását a nyugati civilizáció rendjébe. Aláhúzta, hogy ez a kormány nyújtotta ki először a kezét a világ magyarsága felé. Antall József miniszterelnök önmagát nem kímélve utolsó le­heletéig dolgozott nemzete felemeléséért, s ezzel példát mutatott utódainak is a haza és az egyetemes magyarság szolgálatában. A mintegy 300 főnyi gyászoló a Himnusz eléneklésével fejezte be a megemlékezést. MAGYAR TENNIVALÓ 94-BEN Nagy tragédiában a magyarok egymásra szoktak találni. Antall József miniszterelnökünk elvesztése ilyen nagy tragédia volt. A végtisztességen, az ismét szabaddá vált Magyarország nagy állam­­férfiának ravatalánál így találtak egymásra azok a magyarok, akik az elmúlt években sokszor éppen a most elhunyt miniszterelnök megítélésében voltak különvéleményen, néha késhegyig menő harcban. A végső eltávozás azonban feloldotta az ellentéteket, a már csak emlékünkben élő kormányfő emberi és politikai aránya túlnőtt a valóságos világ méretein, az indulatok szülte hályog le­hullt a szemekről és felszabadultan végre mindenki el merte ismer­ni a megboldogult rendkívüli értékeit; politikai ellenfelei, ellenzéki vezető politikusok is egyetértettek, hogy ritkán előforduló, vezetői, államférfiúi képességekkel rendelkező, rátermett személy mondott örök búcsút. Amint az élőkkel általában lenni szokott, csupán ak­kor ismerik fel valaki kivételes rátermettségét, amikor már nincs többé. A temetésen bebizonyosodott, hogy ebben a felismerésben nemcsak százezrek, de milliók találkoztak, kivételként csupán az a néhány végképp elfogult, gyűlölködő és cinikus szerepelhet, akiknek a véleménye meg éppen ezért nem számít. Az is törvényszerű, hogy a Nemzeti Pantheonba való felemelke­dés pillanatában rajzolódik körül az eltávozott igazi életműve, aminek tiszta meglátását életében a napi politika mindennapos zi­vatarai, felhőalakulásai akadályoztak. Mindenképpen történelmi idő volt, amikor Antall József kormányra került és ez most valóban nem közhely. Már ez önmagában elég, hogy személyét annak a bi­zonyos távlatnak az elérkezése után is ennek a rendkívüliségnek a szemszögéből ítéljék meg. Amit tett, sok tekintetben egyedülálló volt, vagyis azt a döntést, azt a folyamatot nemcsak ő kezdemé­nyezte, hanem ő is hajtotta végre első ízben a világon és ez most már örökös kapcsolatba került a nevével, bármennyire berzenked­nek is emiatt politikai irígyei. Bátor kezdeményezéssel ő indította el a Varsói Szerződés és a KGST bilincseiből nemcsak a mi, ha­nem a többi volt rab nemzet kiszabadulását is. Az új Közép-Kelet- Európa megteremtésének izgalmas napjaiban az ő irányításával valósult meg a Visegrádi Hármak, valamint a Közép-Európai Kezdeményezés elképzelése. Ami most közvetlenül az ő hőn szeretett magyar nemzetét ille­ti, ő fogalmazta meg először a bátor tételt, amit ellenfelei azonnal szerettek volna kiforgatni: azt, hogy 15 millió magyar miniszterel­nökének tekinti magát. Ő oldotta fel a kommunista évtizedekben mesterségesen fenntartott "cmigrációs" elkülönítést, hogy éppen Los Angelesben, az itteni szabadságharcos emlékünnepen jelen­tette be ennek a minősítésnek megszűnését, amikor kimondta: csupán külföldi magyarság van, tehát nincsenek "emigránsok". Valljuk meg, csupán az ő rendkívüli értelmi képességével megfo­galmazott módon sikerült ezt mindenkinek a tudatába elültetni, szinte pillanatok alatt. Most, hogy fizikai jelenlétével nem figyelmeztet többe napról napra, óráról órára legfontosabb tennivalóinkra, csupán az átadott örökség irányít testetlenül, fel kell, hogy vesse bennünk a kérdé­seket: vajon mi is, amit elsősorban tennünk kell, különös tekin­tettel arra a szinte misztikus helyzetre, hogy az emberiség történel­me új esztendőbe fordul? Magyarországon lezajlóban van a demokratikus újjáalakítás után az élet első szakasza.. Az eddigi jelekből, tapasztalatokból láthat­tuk, hogy a puszta vádaskodás, egymás ócsárlása, a tettrekész magyarok sorainak egyre újabb és újabb csoportokra való felbon­tása nem vezet sehová. Illetőleg semmiesetre sem a nemzeti fel­­emelkedés, az öntudatosabb és egészségesebb magyar jövő irányá­ba. A demokratikus "nyitott égbolt" természetesen a politikai kezde­ményezés szabadságát is jelenti. Mindenkinek jogában áll új el­képzelésekkel előállni. A válogatás, a választás lehetősége nélkül érthetően nincs igazi szabadság. Azt is fel kell ismerni azonban, hogy erőt, eredményt felmutatni csak összefogással lehet. Rövid időn belül új választások előtt áll az ország. Négy évvel ezelőtt nem mindenki élt szavazati jogával. Voltak, akik féltek, hogy a demokratikus átalakulás nem végleges, hogy ismét a kom­munisták kezébe kerülhet a vezetés és - uram bocsá’! - még az orosz csapatok is visszajöhetnek. Ma már határozottan más a helyzet. A kommunisták csak akkor kerülhetnek ismét hatalomra, ha gyávák és megtévesztettek vissza­szavazzák őket. Idegen katonai megszállásról azonban szó sem lehet és ez is csak a magyarok összefogásán múlik. Ne aprózzuk fel erőinket! Rémüljünk el attól, hogy egyesek még külföldön is új politikai pártokat szerveznek. Minek? Örökös vádakat hangoztat­nak, bizalmatlanságot keltenek. A rendelkezésre álló kevés időt minden magyarnak arra kell for­dítania, hogy felfedje: milyen erőt érdemes támogatni, ahol eleve megvan az összefogás bázisa. SZ.L.

Next

/
Thumbnails
Contents