Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-12-03 / 47. szám

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség MEMORANDUMA Románia felvételéről az Európa Tanácsba 1989 decemberében Romániá­ban bukott meg a legkeményebb diktatúra. Annak ellenére, hogy a politikai pluralizmus, a piac­­gazdaság, a jogállamiság kritéri­umrendszerének több eleme lét­rejött, ezzel párhuzamosan a társadalomban olyan jellegű vál­tozások mentek végbe, amelyek inkább a visszarendeződést, semmint a jogállam tényleges létrejöttét szolgálják. A mélyülő politikai-társadalmi-gazdasági válságban a hatalom, belső és külső hitelének erősítése érde­kében, az Európa Tanácsba való felvételre összpontosít. Az RMDSZ fontosnak tartja Románia jogrendjének, társa­dalmi struktúráinak közelítését az európai normákhoz, az or­szág integrációs törekvéseinek a sikerét. Szövetségünk véleménye szerint azonban Románia mind­addig, amíg jogrendjében a szükséges változtatásokra nem kerül sor, és amíg alapvető in­tézményeinek működése nem kielégítő, az Európa Tanács-tag­ság feltételeit lényegileg nem teljesíti. Memorandumunk célja: meg­fogalmazni a romániai magyar­ság mintegy kétmilliós közössé­ge érdekeit képviselő RMDSZ- nek az általános jogrenddel - beleértve a kisebbségvédelmet - kapcsolatos észrevételeit és kife­jezésre juttatni javaslatait. Románia jogrendjével kapcsolatos főbb kifogások A romániai társadalom átala­kulásával, a politikai struktúrák­kal és a jogrenddel kapcsolato­san az alábbi főbb kifogásokat fogalmazzuk meg: 1. A politikai pluralizmus esélyegyenlőtlenséggel társul: ál­lami pénzügyi támogatás híján még a parlamenti képviselettel rendelkező politikai pártok és mozgalmak is hátrányos helyzet­ben vannak a hatalmon lévő párttal szemben. 2. A román politikában első­rendű legitimációs tényezővé a felfokozott nacionalizmus lépett elő. A hatalom megtűri, sőt oly­kor bátorítja a szélsőséges naci­onalista pártok működését. Megjelentek az ország politikai erőterében a légionárius (fasisz­­toid) mozgalmak és ezek a poli­tikai folyamatok nem csupán potenciális, de bizonyíthatóan reális veszélyt jelentenek a ro­mániai demokráciára. 3. Romániában 1918 óta a nemzeti hegemóniára való tö­rekvés érvényesülése, a közélet minden területén - a közigazga­tás, igazságszolgáltatási intézmé­nyek, állami gazdasági szféra, a kisebbségi elem vezetéséből való kiszorítását eredményezte. 4. Az elektronikus médiát el­lenőrző Audiovizuális Tanács a politikai többség akaratát képvi­seli (tagjai közül kettőt az ál­lamfő, hármat a kormány és ha­tot a parlament nevez ki), a te­levízió ekként az aktuális politi­kai hatalom manipulációs eszkö­zévé vált. E helyzet, az életszín­vonal rohamos csökkenése mel­lett, a szellemi élet értékeinek tudatos háttérbe szorítását ered­ményezte, szinte lehetetlenné téve a kommunizmus legsúlyo­sabb örökségének felszámolását, az elszemélytelenített tömegek mentalitásának megváltoztatá­sát. 5. Az igazságszolgáltatás terü­letén megnyilvánuló diszkrimi­náció egyik bizonyítéka, hogy a koncepciós perek eredménye­ként (az 1989-es decemberi Hargita megyei, illetve az 1990- es márciusi marosvásárhelyi ese­mények nyomán) kizárólag ki­sebbségekhez tartozó személye­ket (magyarokat, cigányokat) ítéltek el. 6. A decentralizáció alkotmá­nyos elve a gyakorlatban nem érvényesül. Helyi költségvetési törvény hiányában a helyi köz­­igazgatás (önkormányzat) a köz­ponti politikai akarat kiszolgál­tatottja. 7. A magántulajdonhoz való jog szavatolását, amelynek al­kotmányos alapelvnek kellene lennie, Románia alaptörvénye sarkalatos törvényekre bízza (41. szakasz). 8. Azon államosított földek visszaszolgáltatását, amelyek egykor kisebbségek lakta telepü­lések tulajdonát képezték, disz­kriminatív módon az 1991-es földtörvény nem szabályozza. 9. A gazdaság jogi szabályo­zottságának alacsony szintje to­vább fokozza a gazdaság alanyai között már meglévő esélyegyen­lőtlenséget, a fokozódó infláció és munkanélküliség okozta álta­lános elszegényedés közepette statisztikailag kimutatott tény, hogy a munkanélküliség elsősor­ban a szórványban élő kisebbsé­gieket sújtja. 10. Az alkotmány a mintegy három millió nemzeti kisebbség­hez tartozó állampolgár másod­­rendűségét sugallja, diszkrimi­nációs, illetve asszimilációs szándékról tanúskodik, tételesen megfogalmazza, hogy Románia egységes nemzetállam (1. sza­kasz), kizárólag a román nemzet államalkotó tényező (4. sza­kasz), és az állam egyedüli hiva­talos nyelve a román nyelv (13. szakasz). Ezen szakaszok meg­változtatását az alkotmány tiltja. 11. A nemzeti kisebbségek identitásának megőrzésére és fejlesztésére vonatkozó alkotmá­nyos alapelv érvényesítését a ro­mán alaptörvény nem garantálja (6. szakasz). Az alkotmányosan megfogalmazott jogokat egy­részt leszűkítik hatályos törvé­nyek, másrészt érvényesítésüket akadályozza az idevágó törvé­nyek hiánya. 12. Az igazságügyi eljárások nyelve kizárólagosan a román. A hivatalos nyelvet eléggé nem ismerő személyek számára tol­mács alkalmazható, ám hatósá­gilag ezt ingyenesen csak bünte­tőperek esetében biztosítják. A helyhatósági tanácsok ülésein kötelező a román nyelv haszná­lata akkor is, ha a tanács vala­mennyi tagja egyazon kisebbségi közösség nyelvét beszéli. Az ál­lampolgárok folyamodhatnak - szóban és írásban - anyanyelvü­kön a helyhatóságokhoz, ám az írásbeli beadványt hiteles román nyelvű fordításnak kell kísérnie, ami egyértelműen az anyanyelv használatának korlátozását je­lenti. 13. A romániai oktatás feltétel­­rendszere korszerűtlen, minisz­teri rendelet korlátozza a tan­erők ideiglenes külföldre távo­zását, akár továbbképzésre is. A kisebbségiek számára anyanyel­vű szakképzés nem létezik. A közel kétmilliós magyar kisebb­ség nem rendelkezik önálló fel­sőoktatási intézménnyel. Az 1959-ben gyakorlatilag megszün­tetett, ám jogilag még mindig lé­tező, önálló magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet nem indítot­ták újra. 14. Az államosított egyházi ja­vak visszaszolgáltatásában meg­nyilvánuló diszkrimináció a nemzetiségi és vallási kisebbsé­gek ellen irányul. 15. Az alkotmány értelmében az állam támogatja a kisebbség­ben élő románok intézményes kapcsolattartását az anyanem­zettel, de ugyanezt nem fogal­mazza meg a Romániában élő kisebbségek számára. Szükségszerű változtatások Románia jogrendjében Jogállamiság és demokrácia csak ott alakulhat ki, ahol min­den egyén és minden közösség egyenlő jogokat élvez. A kisebb­ségi jogokat korlátozó, felsorolt jogszabályok megváltoztatása el­engedhetetlen feltétele a romá­niai magyarság számára elfogad­ható megoldásnak, a demokrati­kus román állam keretében kö­zösségünk belső önrendelkezési joga biztosításának. Fontosnak tartjuk és igényeljük: A. a politikai pártok arányos költségvetési támogatásának tör­vény általi biztosítását; B. a sajtószabadság és a köz­­szolgálati médiák függetlenségé­nek törvény általi szavatolását; C. a helyi közösségek és köz­­igazgatás anyagi függetlenségé­nek megteremtését, megfelelő költségvetési törvény elfogadá­sát; D. a magántulajdon sérthetet­lenségének alkotmányos biztosí­tását; E. a piacgazdaság működését meghatározó törvényes keretek mielőbbi megteremtését; F. a nemzeti kisebbségek ál­lamalkotó tényezőként való elis­merését, az állampolgárok kö­zötti egyenlőség alkotmányos el­vének tényleges megvalósítása­ként; G. a nemzeti kisebbségekkel szembeni pozitív diszkrimináció elvének jogi biztosítását az elfo­gadott nemzetközi egyezmények szellemében; H. az Európa Tanács 1201-es és 1203-as ajánlásainak figye­lembevételével a nemzeti ki­sebbségek helyzetét általánosan szabályozó törvény elfogadását, amely biztosítja jogukat nyelvi, kulturális, vallási önazonosságuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez; I. olyan államhatalmi struktúra - minisztérium, államtitkárság - létrehozását, amelynek feladata a kisebbségi intézményhálózat felügyelete, kisebbségi irányítás alatt; > J. a nemzeti kisebbségek anya­nyelvének szabad használatát a magán- és közéletben, a több­nyelvű feliratok helyzetének megnyugtató szabályozását; K. olyan oktatási törvény meg­alkotását, amely szavatolja az önálló, kisebbségek által irányí­tott anyanyelvi iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában; L. az anyanemzettel való sza­bad kapcsolattartás és informá­ciócsere biztosítását a Romániá­ban élő kisebbségek számára; M. a jogtalanul elkobzott egy­házi javak teljes mértékű vissza­szolgáltatását; N. a politikai okokból államo­sított, kisajátított és elkobzott magántulajdonok visszaszolgál­tatását vagy az érintett szemé­lyek méltányos kárpótlását; Igényeljük, hogy Románia alá­írja és ratifikálja az Európa Ta­nács okmányait, elsősorban:- az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Európai Egy­ségokmányát és kiegészítő jegy­zőkönyveit,- az Önkormányzatokról szóló Európai Chartát és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Állásfoglalásunkban, miként ELNÖKI JÓVÁHAGYÁSSAL Alexa Károly az MTI vezérigazgatója A köztársasági elnök - a miniszterelnök javaslatára - Alexa Ká­rolyt háromévi időtartamra a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató­jává nevezte ki. Az erről szóló dokumentumot Göncz Árpád hét­főn írta alá. Alexa Károly, a Magyar Távirati Iroda új vezérigazgatója kedden a Parlamentben Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében le­tette a hivatali esküt. Bejelentette: megbízatási idejére szünetelteti MDF-tagságát, "még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy az MTI esetleg pártbefolyás alá kerülhet" - mondta. Az eskütételt követően a köztársasági elnök és Alexa Károly rövid négyszemköz­ti megbeszélést folytatott. Mint az új vezérigazgató elmondta az újságíróknak, a megbeszélést ő kérte egy régi ügy tisztázását re­mélve. Ugyanis 1991-ben (továbbá 1992-ben, a szerk.), mint a He­ti Magyarország főszerkesztője, több cikkben is élesen támadta az államfőt. Mint elmondta: "Kemény, korrekt beszélgetést folytat­tunk, s az elnök úr tartózkodó, ám rokonszenvező bizalmáról biz­tosított. Ha mégis kompromisszumra kényszerítenének, vagy bár­mely befolyásnak engednem kellene, felállók a helyemről" - mond­ta Alexa Károly. Másfél milliárdba kerül a demokrácia? A jövő évi költségvetés terve­zetének Miniszterelnökség elne­vezésű fejezetében 800 millió fo­rint szolgál az országgyűlési képviselőválasztások bizonyos költségeinek fedezésére. Az összeg egy részét minden bi­zonnyal a leköszönő állami ve­zetők végkielégítésére kell majd felhasználni. Egy másik rovat 700 milliót tesz félre az ország­háziéi búcsúzó honatyák "fájda­lomdíjának" fedezésére. A miniszterekre és a politikai államtitkárokra nem vonatkozik a köztisztviselőkről szóló tör­vény. Őket ugyanis egy két évvel ezelőtti kormányrendelet szerint hat hónap felmondási idő, ill. szolgálati idejüktől függő végki­elégítés illeti meg. A parlamen­ti képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezmé­nyeiről szóló törvény alapján pedig minden honatya "alapdí­jának és pótdíjainak a megbí­zatását megelőző hat havi átla­gának megfelelő összegű ellátás­ra jogosult". A képviselők alap­fizetése jelenleg bruttó 56 ezer forint. Pótdíjakat megbizatásaik alapján - frakcióvezetésért és más országgyűlési tisztségekért -kaphatnak. (Népszabadság) A magyarság sorsdöntő helyzetben van (Folytatás az első oldalról) nomenklatúra szolgálta ki, amely most a nyugati érdekekre hivat­kozik. Azok pénzéből akar felépíteni egy olyan nyugati mintájú társadalmat, amelyben megőrizheti a szellemi és gazdasági veze­tést. Csurka István ehhez hozzátette, hogy nem vérségről beszél, hanem szellemről. Hiszen az a magyar, aki vállalja ezt a nem könnyű sorsot. Olyan magyar középosztályra van szükség, amely kényszeríteni tud bármilyen kormányt a nemzeti érdekek érvénye­sítésére. Csurka István elmondta, hogy két és fél évig támogatta a mai magyar kormányt, és hogy végül mégis ellene fordult, annak az oka az volt, hogy nem merte elkezdeni a nemzeti alapvetést. Ugyanakkor elismerte, hogy vannak olyan anyagi és pénzügyi kényszerek, amelyeket figyelembe kellett és kell vennie a kor­mánynak. Sajnos azonban az első lépések sem történtek meg, és Csurka itt utalt a privatizációra, továbbá az apparátusban megha­gyott volt kommunistákra. Döntőnek mondta, hogy kinek a kezébe jut a vagyon, kik azok, akik eltűrik, hogy évente kettő, kettő és félmilliárd dollár menjen ki kamatként az országból, kik azok, akik eltűrik, hogy folytatódjék a reformkommunisták által elkezdett pénzügyi politika, amely a gazdaság zsugorodásához és a középré­teg további elnyomorodásához vezetett. Van nemzetinek mondott kormány, amelynek nincs nemzeti politikája, van ellenzék, amely­nek a politikáját egy nemzetinek mondott kormány valósítja meg. Csurka István szerint ez a tragikum vezetett el a magyar társada­lom meghasonlásához. Ez a csalódás oda vezethet, hogy a lakos­ság a volt kommunistákat szavazza vissza. Beszéde befejező részében mesélt el adalékul egy másik történe­tet, a Bánó-ügyet, illetve a tavaly október 23-án lezajlott Kossuth téri rendezvényt. Csurka István az est második felében kérdésekre válaszolt. Az adósságtörlesztésről azt mondta, hogy öngyilkosság lenne nem tör­leszteni, de szerinte újra kell tárgyalni a feltételeket. A MIÉP gaz­dasági programjára vonatkozó kérdésekre az előadó elmondta: az adók mérséklése révén élénkítenék a vállalkozásokat, módosíta­nák a privatizációs politikát a munkavállalói tulajdonjog kiterjesz­tésével. A privatizációt átgondoltabban és talán lassabban folytat­nák. A Magyar Egyeztető Tanáccsal kapcsolatban kétségét fejezte ki, hogy erre szükség van, hiszen az ott megfogalmazott célokat tűzte ki a Magyar Út Körök mozgalom is. rendre jeleztük, az európai nor­marendszert vettük alapul; meg­győződésünk, hogy figyelembe véve, Románia jogrendjébe való beépítése elősegíti az ország be­kapcsolódását az európai integ­rációs folyamatokkba, növelvén a térség stabilitását. Ily módon, egy demokratikus értékekkel rendelkező új tagállam az Euró­pa Tanács tekintélyét növeli. Kolozsvár Markó Béla Szövetségi elnök Takács Csaba Ügyvezető elnök 1993. december 3. AMERIKAI Hfagyar Hírlap□

Next

/
Thumbnails
Contents