Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-11-05 / 43. szám

1 Apróhirdetés APRÓHIRDETÉSEK DÍjSZABÁSA 20 szóig (első szó nagybetűkkel) $5.­­Minden további szó: 20 cent Az apróhirdetést fel­adáskor kell fizetni. Posta útján törtéhő megrendelés esetén kérjük a csekket mellékelni. I.B. ROOFING Professional - tetőfedés HOT MOP - Modified system SHINGLE and TILE SPECIALIST Hívják Istvánt (818) 760-0337 (213) 873-4606 Alacsony árak Garanciával * Dymentes árajánlat MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O.Box 329 Santa Monica, CA 90406 Összejövetel helye: Westside Baptist Church 1430 Centinela Ave. (Közel a Santa Monica Blvd-hoz) West Los Angeles Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap 12:30-kor Lelkipásztor: SMITH HENRIK Telefon: (818) 335-0695 Gondnok: OLÁH IMRE Telefon: (213) 828-5309 Kedves Olvasó! Hallgassa meg a Magyar Bibliai Gyülekezet rádió-adását minden vasárnap délután a KTYM A.M. adón az 1460-as hullámsávon 4:00-4:30-ig KIADÓ 2-3 személy részére kényelmes fekhelyekkel közvetlen a Duna-parton - Margit-szigettel szemben központi fütéses, telefonnélküli önálló lakás. Érdeklődés: (213) 655-2272 (esti órákban) ZÖLDÖVEZETBEN, Budapest 1111, Kende utca 16. III. 2., 8 lakásos - nem pa­nelházban - öröklakás eladó. Napos, vilá­gos, erkélyes, circo-fütéses, működő lifttel. HAZATELEPÜLÉSSEL, magyarországi ingatlanvásárlással, állampolgársági-, nyugdíj-, kárpótlási-, kárrendezési-, hagya­téki ügyekkel foglalkozó privát ügyvédek Budapesten. Érdeklődni lehet du. 2 órától Mártha Bán telefonszámán: (310) 372- 6716. EZERMESTER vállal mindenfajta házon belüli és kívüli javítást, átalakítást, festést, csempézést, vízvezetékszerelést, stb. Ko­vács Zoli, (818) 890-:2933.-----------------------------------------­HIVATÁSOS masszírozónő 15 éves gyakorlattal gyógymasszást és izomlazítást vállal. Hívják Elisabethet (213) 383-6589. -----------------------------------------:---------­l\vHil!i\RT Interior Design & Art Studio 6116 Borden Circle, Las Vegas, NV 89107 Phone (702) S77-1825 Or. FRIEDMAN ANDREW ügyvéd Válás • Child Custody • Autó­baleset * Personal Injuries Szerződések • Bűnügyek Drunk Driving * Real Estate Végrendelet * Probate 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 (213) 931-2476 (213) 656-5847 A PIROS KARAVÁN művészegyüttes kisebb-nagyobb rendezvényeket vállal Lakatos-Losó Róbert vezetésével Cigányzene, tánczene, nemzetközi muzsika Hegedű: Lakatos-Losó Róbert (213) 874-8776 Cimbalom: Mezei Elemér (818) 982-8514 Alulírott megrendelem az Amerikai MAGYAR HÍRLAP című hetilapot és az előfizetési díjat mellékelem (csekk, Mo­ney Order, vagy credit kártya). 25.00 dollár egy évre 14.00 dollár félévre Név:.......................................................................................... Utca, házszám:........................................................................ Város, állam, ZipCode:........................................................... Telefon:.................................................................................... Amerikai MAGYAR HÍRLAP 5528 Fulton Ave. Van Nuys, CA 91401 E. T. A. Hoffmann A Homokember Novellák a megmagyarázhatatlan világából Az AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP fax-száma (telefax): (818) 786-4657 El 1993. november 5. (Negyedik folytatás) Ejnye hát, fel a fejjel!... Elhatároztam, hogy én leszek az őrangyalod, s valahányszor eszedbe jut, valahányszor rád tör álmodban az utálatos Cop­­pelius, én jó hangos kacagással el fogom kerget­ni. Egy csöppet sem félek tőle, meg a csúf man­csától, engem ugyan meg nem foszt sem ügyvéd­ként a csemegémtől, sem Homokemberként a szemem világától. Soha el nem múló, szívem mélyéből jövő sze­retettel stb., stb., stb. Nathanael levele Lothamak Igen elkeserít, hogy neked szóló, legutóbbi le­velemet Clara tévedésből kinyitotta és elolvasta; igaz, e tévedés az én szórakozottságomnak kö­szönhető. Clara mélyenszántó bölcselkedésekkel teli vá­laszlevelet írt nekem, melyben tüzetesen bebizo­nyítja, hogy Coppelius és Coppola csak az én fe­jemben léteznek, hogy ők csak az én énemnek a fantomjai, melyek azon nyomban szertefoszlanák, mihelyt leleplezem őket. Szinte hihetetlen, hogy mily mélyen a dolgok velejéig tud hatolni az ő ár­tatlan gyermekszemeiből álmatag édességgel su­gárzó lélek. Terád hivatkozik. Beszéltetek rólam. Talán még logikai értekezésekkel is traktáltad, hogy segítsd a tájékozódásban... No de hagyjuk ezt! Egyébiránt bizonyosnak látszik, hogy Giusep­pe Coppola, a barométerárus és a vén ügyvéd, Coppelius nem ugyanaz a személy. Járok itt egy nemrégiben érkezett fizikaprofesszor előadásaira, akit a híres természetbúvárhoz hasonlóan Spalan­­zaninak hívnak s olasz származású, ő hosszú évek óta ismeri Coppolát, akinek különben a kiejtésén is érződik, hogy csakugyan piemontei. Coppelius német volt, bár, ha jól tudom, nem igazi német. De nem nyugodtam meg egészen. Hiába gondol­játok darával együtt, hogy rémeket látok, nem tudok megszabadulni attól a hatástól, melyet Coppelius átkozott vonásai keltenek bennem. Hála istennek, hogy mint Spalanzanitól hallom, nincs már itt a városban. Csuda szerzet ám ez a professzor. Kicsi, göm­­bölyödő emberke, széles pofacsontok, pisze orr, duzzadt ajak, apró, szúrós szem. De minden le­írásnál többet ér, ha valamely berlini zsebkalen­dáriumban megnézed Chodowiecki Cagliostro­­ábrázolását: szakasztott úgy fest Spalanzani is. A minap, amint megyek fel a lépcsőn, észreve­­szem, hogy az egyik üvegajtó mögött a máskor szorosan behúzott függöny résnyire nyílt. Magam sem tudom, hogyan történt, de azon kaptam ma­gam, hogy kíváncsian bekandikálok. Sudár, igen karcsú, a lehető legarányosabb termetű, pompá­san öltözött kisasszony ült a szobában, előtte asz­talka, összekulcsolt két keze az asztalkán nyugo­dott. Szemben ült az ajtóval, így hát angyali szép­ségű orcáját is megcsodálhattam. Ő engem nem vett észre, mi több, volt valami merevség a tekin­tetében, mint aki, hogy azt ne mondjam, néz, de nem lát, olybá tűnt, mintha nyitott szemmel szen­­deregne. Megborzongtam, s hangtalanul besiet­tem a helyiséggel szomszédos előadóterembe. Később tudtam meg, hogy az a női alak, akit lát­tam, Spalanzani leánya volt, Olimpia, akit a pro­fesszor furcsa és eléggé el nem ítélhető módon elzár mindenki elől; egyetlen teremtett lélek sem juthat a közelébe. Még a végén kisül, hogy van valami azzal a leánnyal: talán tébolyult vagy effé­le... De miért is írok neked ennyit? Jobban és részletesebben beszámolhatok minderről szóban. Tudnod kell ugyanis, hogy két hét múlva ott va­gyok nálatok. Muszáj viszontlátnom az én édes és angyali Clarámat. Remélem, akkor szertefoszlik ez a rossz érzés, mely - be kell vallanom - csak­nem a hatalmába kerített, miután kínosan tudálé­kos levelét megkaptam. Ezért is nem írok ma ne­ki. Ezerszer ölel stb., stb., stb. Különösebb és rejtelmesebb történetet ki­agyalni sem lehetne annál, amin az én szegény barátom, Nathanael, az ifjú diák keresztülment, s amit elbeszélni néked, nyájas olvasó, feltett szán­dékom. Ugye, te is érezted már, hogy valami a szíve­det, az elmédet, a gondolataidat olyannyira csor­dultig tölti, hogy egyébnek nem is marad benne hely? Csupa tűz és fortyogás vagy, a vér pezsegve buzog végig az ereidben, lángba borítja orcádat. A tekinteted oly furcsa, akárha árnyalatokat für­készne az ürességben, melyeket idegen szem nem láthat, a szavaid sóhajba fúlnak. "Mi történt ön­nel, az isten szerelmére?" "Mi baj, kedvesem?" - kérdezik a barátaid. Te ekkor nekiveselkedsz, hogy elmondd, amit magad előtt látsz, de úgy, hogy minden izzó színét, árnyát és csillogását visszaadd, s küszködve keresed a megfelelő sza­vakat. Ám eközben valami kényszer fog el, mint­ha már a legeslegelső szóba bele kéne zsúfolnod mindazt, ami a tárgyban csodálatos, nagyszerű és nyomasztó, vidám és borzalmas, méghozzá úgy, hogy ez villanyos ütésként rázza meg hallgatósá­godat. Csakhogy minden szót, mindazt, amire a beszéd képes, fakónak, fagyosnak, élettelennek érzel. Keresel, kutatsz a szavak után, habogsz-he­­begsz, és barátaid józan kérdései jeges széllöké­sek gyanánt süvítenek át rajtad újra meg újra, míg végül már csak pislákol benned a tűz. Ha azonban hetyke piktor módjára előbb néhány merész vonással felvázolod a benned lobogó ké­pet, utána nem nehéz egyre izzóbb és izzóbb szí­neket felhordva, nyüzsgő, eleven tarkasággal le­nyűgöznöd a barátaidat, hogy a végén ugyanúgy beleéljék magukat a lelked mélyéről fakadó kép­zetbe, ahogyan te. Be kell vallanom, nyájas olvasó, hogy engem voltaképpen senki sem kérdezett az ifjú Nathana­­elről. Tudnod kell azonban, hogy én író vagyok, afféle csodabogár, aki, ha az említett módon fúr­ja valami az oldalát, úgy érzi, mintha mindenki, akivel összeakad, mi több, az egész világ őt fag­gatná: "no, mi lelte? Mesélje el, kedves barátom!" Ezért éreztem magamban kényszert, s nem is akármilyent, hogy Nathanael végzettel terhes éle­téről beszéljek neked. A történet csodálatossága, különlegessége ámulatba ejtett, de épp ezért s, mert már a kezdet kezdetén fel kellett, hogy ké­szítselek, nyájas olvasó, a csöppet sem lebecsü­lendő rejtelmekre, váltig erőlködtem, hogy jelen­tőségteljes, eredeti és megkapó szavakkal kezd­jem Nathanael történetét. "Volt egyszer, hol nem volt..." - ez a legszebb bevezetés, de hát túlságosan józan. "Élt egyszer S.-ban, a vidéki kisvárosban..." - ez már valamivel jobb, mindenesetre előkészíti a kibontakozást. És ha in médiás rés belevágok? "Takarodjék a pokolba! - kiáltott fel dühtől és rémülettől lobogó tekintettel Nathanael, a diák, amikor a barométerárus, név szerint Giuseppe Coppola..." -ezt már le is írtam, ám mintha kissé mulatságosan hatott volna a Nathanael nevű diák lobogó tekintete, holott a történet egyáltalán nem tréfás. Egyszerűen nem jutott az eszembe olyan megoldás, ami akár a legcsekélyebb mértékben is visszaadta volna a bennem élő kép színeit. Elha­tároztam hát, hogy nem kezdem el a történetet sehogyan sem. Legyen, nyájas olvasó, a három le­vél, r ’ ~íkhez Lothar barátom jóvoltából hozzá­jutottam, az a bizonyos vázlat, s mostantól azon leszek, hogy elbeszélésemmel egyre színesebbé és színesebbé tegyem a képet. Hátha sikerül, mint a jó portréfestőknek, oly hűen ábrázolnom néme­lyik szereplőt, hogy ábrázolásomban az eredeti is­merete nélkül is hasonlóságot vélsz majd felfe­dezni, sőt úgy érzed netán, mintha számtalanszor láttad volna már a tulajdon két szemeddel. Hátha elhiszed akkor, ó, nyájas olvasó, hogy nincs cso­dálatosabb és nagyszerűbb, mint a való élet, s hogy amit a költő tud, az végső soron csak annyi, mintha vaksi tükörben elmosódó képét adná e valóságnak. (Jövő héten folytatjuk) AMERIKAI Magyar ifirlap

Next

/
Thumbnails
Contents