Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-10-22 / 41. szám
1 Apróhirdetés APRÓHIRDETÉSEK DÍjSZABÁSA 20 szóig (első szó nagybetűkkel) $5.Minden további szó: 20 cent Az apróhirdetést feladáskor keli fizetni. Posta útján történő megrendelés esetén kéijük a csekket mellékelni. LOS ANGELES legszebb és legbiztonságosabb környékén, a Rossmorc-on 1, illetve 4 szobás lakások kiadók. Telefon: (213) 931-4794. HIVATÁSOS masszőr, 17 éves tapasztalattal gyógymass7á7s és izomlazítás, gyógytorna ele. Hívja Andreast (213) 4ó5—4935. Irodámat áthelyeztem: Consolidated Tax Sérv. Dr. Oszlányi Miklós Adóügyek, Notary Új cim: 234 S. Electric Ave. Monterey Park, CA 91754 Tel: (213) 661-5392 (818) 570-9740 LAKÁS KIADÓ: 1 hálószobás $475-, bútorozva $500, garázzsal, jacuzzival, úszómedencével és őrséggel ellátott lakótelepen. Tel: (818) 709-Ó93Ó, (818) 367-0679. I.B. ROOFING Professional - tetőfedés HOT MOP - Modified system SHINGLE and TILE SPECIALIST Hívják Istvánt (818) 760-0337 (213) 873-4606 Alacsony árak Garanciával * Díjmentes árajánlat I___________________________ EZERMESTER vállal mindenfajta házon belüli és kívüli javítást, átalakítást, festést, csempézést, vízvezetékszerelést, stb. Kovács Zoli, (818)890-2933. iíYT-KKilKT Interior Design & Art Studio 6116 Borden Circle, Las Vegas, MV 89107 Phone (702) S77-1825 VIDÁM, modern gondolkodású értelmiségi hölgy társat keres jól szituált, intelligens, nem dohányzó, sportos úr személyében 55-60 éves korig - esetleg házasság céljából. Kézzel írott, fényképes levelet kérek "Tözliliom" jeligére. HAZATELEPÜLÉSSEL, magyarországi ingatlanvásárlással, állampolgársági-, nyugdíj-, kárpótlási-, kárrendezési-, hagyatéki ügyekkel foglalkozó privát ügyvédek Budapesten. Érdeklődni lehet du. 2 órától Mártha Bán telefonszámán: (310) 372- 6716. A PIROS KARAVÁN művészegyüttes kisebb-nagyobb rendezvényeket vállal Lakatos-Losó Róbert vezetésével Cigányzene, tánczene, nemzetközi muzsika Hegedű: Lakatos-Losó Róbert (213) 874-8776 Cimbalom: Mezei Elemér (818) 982-8514 JUDIT TRAVEL NETWORK ctdl F°* - (818) 988-7716 * Repülő és hajó utak * Vasútjegyek Amerikába * Európába * Gépkocsi bérlés * Szállás Gyors és pontos ügyintézés Alulírott megrendelem az Amerikai MAGYAR HÍRLAP című hetilapot és az előfizetési díjat mellékelem (csekk, Money Order, vagy credit kártya). 25.00 dollár egy évre 14.00 dollár félévre Név:........................................................................................ Utca, házszám:....................................................................... Város, állam, ZipCode:.......................................................... Telefon:................................................................................... Amerikai MAGYAR HÍRLAP 5528 Fulton Ave. Van Nuys, CA 91401 0 1993. október 22. (Második folytatás) Ferde szája gyakran húzódik kaján vigyorra; ilyenkor egy-egy mélyvörös folt tűnik föl az arcán, és furcsa, sziszegő hang szüremlik át összeszorított fogai között. Coppelius mindig régimódi, hamuszürke felöltőben, ugyanilyen mellényben és hozzávaló térdnadrágban jelent meg, mindehhez azonban fekete harisnyát és csatos, fekete cipőt hordott. Kicsiny parókája épp csak a feje búbját takarta, az oldaltincsek magasan két nagy, vörös füle fölött húzódtak, a széles, zárt hajvédő pedig úgy elállt a tartójától, hogy látni lehetett azt az ezüstcsatot, mely redős nyakbavalóját összefogta. Egész lénye ellenszenves volt és visszataszító; mi, gyermekek azonban leginkább a nagy, csontos és szőrös mancsaitól viszolyogtunk, olyannyira, hogy nem kellett semmi, amihez ő egyszer hozzányúlt. Ezt ő észre is vette, és attól fogva örömét találta benne, ha egy-egy szelet süteményt, egy-egy szem édes gyümölcsöt, amit édesanyánk tányérunkra csúsztatott, ilyen vagy olyan ürüggyel megérintett, élvezte, hogy könnyek szöknek a szemünkbe, és az undortól és viszolygástól rá sem tudunk többé nézni az imént még vágyva vágyott csemegére. Ugyanezt tette, ha ünnepnapokon egy pohárka édes bort töltött nekünk apánk. Hirtelen odakapott a mancsával, sőt megesett, hogy megragadta a poharat, és hullakék ajkához emelte, majd valósággal ördögi kacajra fakadt, mert bosszúságunkat csak csöndes pityergéssel volt szabad kifejeznünk. Folyvást csak kis bestiáknak hívott minket; mi pedig meg sem nyikkanhaltunk, ha ő jelen volt, és pokolba kívántuk a csúf, barátságtalan embert, aki szántszándékkal elrontotta a legkisebb örömünket is. Anyánk láthatóan ugyanúgy gyűlölte az utálatos Coppeliust, mint mi, ugyanis valahányszor Coppelius úr megjelent, anyánk vidámsága, derűje egy csapásra szomorú és mogorva szigornak adott helyet. Apánk ellenben úgy kezelte az ügyvédet, mint valami felsőbbrendü lényt, akinek tűrni kell a gonoszkodását, s akinek a jókedve szent. Lesték Coppelius minden óhaját, az ő kedvenc ételeit főzték, ritka borokat bontogattak neki. Amikor tehát most Coppeliust láttam magam előtt, iszonyattal és rémülettel töltötte el szívemet a ráismerés, hogy hiszen a Homokember nem lehet senki más, csakis ő; a Homokember most már nem a dajkamese mumusa volt, aki a holdbéli bagolyfészekbe gyermekszemeket hord eleségül a fiókáinak, nem ám, hanem a csúf, kísérteties rémség, aki gyors és örök kárhozatot hoz magával, ahol csak feltűnik. Földbe gyökerezett a lábam. Félve attól, hogy fölfedezhetnek, és - ebben bizonyos voltam - szigorúan megbüntetnek, nem mozdultam, s tovább kandikáltam a függöny mögül. Apám tiszteletteljesen fogadta Coppeliust.- Munkára fel! - reccsent rá amaz, és ledobta a felöltőjét. Apánk némán és komoran bújt ki hálóköntöséből és mindketten hosszú, fekete kötényt öltöttek magukra. Hogy a kötények honnan kerültek elő, nem tudom. Apám kinyitotta az egyik faliszekrény ajtaját; ekkor vettem észre, hogy amit én oly sokáig annak tartottam, nem faliszekrény volt, hanem valami fekete üreg, melyben egy kicsiny tűzhely volt. Coppelius odalépett, kék láng sercent a tűzhelyen. Mellette mindenféle különös készülék. Jóságos isten... mennyire megváltozott az én öreg édesapám, ahogy most a tűz fölé hajolt! Mintha valami szörnyű, görcsös fájdalom rántotta volna rút, visszataszító, ördögi grimaszba lágy és tiszteletreméltó vonásait. Coppeliusra hasonlított. Coppelius izzóvörös fogót kapott elő, a gomolygó gőzökbe nyúlt, és csillogó masszát tépett ki vele, melyet buzgón kalapálni kezdett. Arra lettem figyelmes, hogy emberarcok tünedeznek fel körös-körül, de szem nélküliek: a szemek helyén iszonyú, mély, fekete barlang...- Ide a szemekkel, ide a szemekkel! - kiáltotta Coppelius tompán dörgő hangon. Vad rémület fogott el, felsikoltottam, s rejtekhelyemről kizuhantam a padlóra.- Kis bestia!... Kis bestia!... - csapott le rám Coppelius dühös fogcsikorgatással, azzal fölkapott, s a tűzhelyre hajított, melynek lángja máris perzselni kezdte a hajamat.- Megvan a szem... a szemecske... pompás gyermekszemecske... - dünnyögte Coppelius, miközben egy marék izzó port merített a tűzből, s lendületet vett, hogy a szemem közé csapja. Ekkor az apám könyörgőn égnek emelt kézzel felkiáltott:- Mester! Mester! Az én Nathanaelem szemét ne bántsd!... Ne bántsd!... Coppelius velőtrázó kacajt hallatott.- No jó, hát tartsa meg a fiatalúr a szemét!... süvöltötte. - Had pityeregje el a magáét ezen a világon; de előbb azért vizsgáljuk meg a szerkezet kezét meg a lábát! - azzal kíméletlenül csuklón ragadott, hogy csak úgy ropogott, lecsavarta mindkét kezemet, majd a lábamat is, és összevissza cserélgette őket.- Sehová sem illik! Úgy jó, ahogyan volt!... Értette az öreg a módját! - súgta-sziszegte; s közben minden elsötétült, elfeketült körülöttem, minden idegszálam, minden porcikám görcsbe rándult... tovább nem éreztem semmit... Lágy, langyos lehelet simított végig az arcomon, úgy ébredtem, mint aki a halálból tér vissza, anyám hajolt fölibém.- Itt van még a Homokember? - motyogtam.- Nem, édes kisfiam, már réges-rég elment, nem bánthat téged! - felelte anyám, és ölelte-csókolta visszanyert magzatát. ...De miért is fárasztalak, szeretett Lotharom? Miért is bonyolódom a részletekbe, amikor meg annyi a mondandóm? Egy szó, mint száz: Coppelius rajtacsípett a leselkedésen, és bántalmazott. A rettegésbe, a rémületbe belébetegedtem, és több hétig lázas önkívületben nyomtam az ágyat. "Itt van még a Homokember?" Ez volt az első egészséges kérdésem: fölépülésem, megmenekülésem biztos jele. Most pedig hadd mesélem még el neked gyermekéveim legszörnyűbb eseményét; ez bizonyára meggyőz téged, hogy nem bennem van a hiba, ha most minden fakón egybemosódik a szemem előtt; az én életemre csakugyan komor ködfátylat bocsátott valamely sötét hatalom, s e fátylat talán csak a halálom óráján tépem széjjel... Coppelius elmaradt tőlünk, úgy hírlett, hogy a városból is elment. Egy esztendő telhetett el, midőn egy este régi jó szokásunk szerint ismét körülültük az asztalt. Apánk fölöttébb vidám volt, és ifjúkori utazásaiból vett történetekkel szórakoztatott minket. Amikor az óra kilencet ütött, egyszerre csak halljuk, hogy megnyikordul odalent a kapu, és kimért, ólomsúlyú léptek csosszannak a lépcsőn.- Coppelius - mondta az anyám, és elsápadt.- Igen, ez Coppelius - visszhangozta apám fakó, megtört hangon. Anyám szemébe könnyek szöktek.- Apus, apus! - kiáltotta. - Hát muszáj ez?- Most utoljára - felelte apám -, utoljára van itt, ígérem. De most menj, vidd a gyerekeket!... Menjetek... feküdjetek le! Jó éjszakát! Mintha súlyos, hideg kőpáncél préselt volna magába, elfúlt a lélegzetem! Csak álltam, és nem mozdultam, mire anyám karon ragadott:- Gyere, Nathanael, gyere hát! Hagytam, hogy elvezessen, hálókamrámhoz vigyen.- Nyugodj meg, nyugodj meg szépen, bújj az ágyba! Aludj... aludjál! - szólt utánam; de engem leírhatatlan rettegés és nyugtalanság marcangolt, s nem jött álom a szememre. A gyűlöletes és iszonytató Coppelius ott állt előttem szikrázó szemekkel, és kajánul vigyorgott rám; nem tudtam szabadulni e látomástól. Éjfél lehetett, amikor egyszerre borzalmas robbanást hallottam, mintha ágyú dörrent volna. Az egész ház beleremegett, dübörgő zaj süvített el az ajtóm előtt, a bejárati kapu fclnyikordult és bevágódott.- Coppelius! - kiáltottam fel rémülten és kiugrottam az ágyból. Velőtrázó kétségbeesett sikoly harsant, rohantam apám szobájához, az ajtó tárva nyitva, fojktogató gőzök gomolyogtak elő. (Jövő héten folytatjuk) E. T. A. Hoffmann A Homokember .novellák a megmagyarázhatatlan világából AMERIKAI Hfagyar Hírlap
