Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-22 / 41. szám

NAGY GÁBOR Clinton elnök egészségügyi terve A bölcsőtől a sírig tartó egészségügyi gondoskodást ígér minden amerikai állampolgárnak Bili Clinton amerikai elnök által beje­lentett intézkedéscsomag, amellyel az évi csaknem ezer milliárd dollárba kerülő egészségbiztosítási behemótot karcsúsítanák. Az évtizedek óta legambíciózusabb reformprogram finanszírozható­­ságával kapcsolatban azonban sokaknak kétségei vannak. Az amerikai egészségügyi rendszer a világon a legdrá­gább és legpazarlóbb, így itt az ideje rendbe rakni" - jelentette ki a washingtoni képviselőház és szenátus együttes ülésén a ka­merák kereszttüzében Bili Clin­ton, amikor ismertette komplex tervét az amerikai egészségbiz­tosítás és betegellátás reform­jára. A program végrehajtása forradalmat ígér az amerikai jó­léti államban: először jönne lét­re az Európában megszokott, mindenkit felkaroló általános egészségbiztosítás, amelynek ré­vén központilag szabályozottá - és ezáltal vélhetően olcsóbbá - válna az eddig meglehetősen szétszabdalt rendszer. A reformot még elnökjelölt­ként beígérő Clinton 52 percig tartó programbeszédét tucatnyi alkalommal szakította meg taps, és a törvényhozók többször is felpattantak a helyükről az elnö­köt ünnepelve - valamint a kar­zat első sorában ülő First Lady, Hillary Clintont, aki az intézke­déscsomagot többhónapos mun­kával elkészítő mintegy 500 fős szakembergárdát vezette. Clinton korszakosnak minősí­tett programjában azt ígéri, hogy az egészségbiztosítás ható­körébe vonja az abból kiesett vagy oda soha be sem került 37 millió amerikait - a lakosság egyhetedét -, s emellett javítja másik 200 millió helyzetét, akik­nek a feje fölött a magas költsé­gek és alacsony keresetük miatt ott lebeg a rendszerből való ki­hullás réme. Ez óriási lépés len­ne, hiszen a fejlett ipari orszá­gok közül egyedül az Egyesült Államok nem rendelkezik álta­lános egészségbiztosítási rend­szerrel, ám egy főre számítva a legtöbbet mégis az USA költi egészségügyre (HVG, 1993. feb­ruár 6.). Á reformok kulcsa a hitelkártyához hasonlatos egész­ségügyi kártya, amely minden amerikai állampolgár és az Egyesült Államokban legálisan letelepedési engedélyt szerzett külföldi előtt megnyitná az orvo­si rendelők és kórházak kapuit. Avz amerikai elnök beszédében iazt ígérte, hogy az általános betegellátás olyan minőségű len­ne, mint amilyet "a Fortune ma­gazin 500-as toplistáján szereplő nagy amerikai cégek ajánlanak dolgozóiknak". (Az Egyesült Ál­lamokban jelenleg a biztosítot­tak 59 százalékáért a munkál­tató fizet.) Ebben a mindenkit megillető alapellátásban az alábbiak szerepelnének: meg­előző vizsgálatok, az orvosok házhoz hívásának lehetősége, kórházi ellátás, sürgősségi ellá­tás, mentális gyógyítás, az alko­hol- és kábítószerproblémák ke­zelése, a hosszan tartó beteg­ségben szenvedők és az öregek házi gyógyításának biztosítása, a látási és hallási zavarok keze­lése, valamint a gyerekek fogá­szati ellátása. Az általános be­tegellátásban ugyanakkor korlá­toznák az orvosválasztás lehe­tőségét, és a felsorolásban nem szereplő speciális vizsgálatokra külön biztosítást kellene kötni. A rendszer magját az úgyneve­zett egészségügyi szövetségek képeznék, amelyeket - a tervek szerint legkésőbb 1997 januárjá­ig - minden szövetségi államban megalakítanának. Ezek a lénye­gében szövetkezeti jellegű szer­vezetek árajánlatokat kérnének az orvosoktól és a kórházaktól, illetve azok csoportosulásaitól, valamint a biztosítótársaságok­tól, majd ezeket versenyeztetve egészségbiztosítási változatokat dolgoznának ki: a szövetségileg kötelezővé tett általános beteg­­ellátás mellett olyan "csomagot" is kínálnának az ezen a terüle­ten is fogyasztóvá tett állampol­gároknak, amely a kötelezőn túl további szolgáltatásokat nyújta­na. A lakosság tájékoztatása ér­dekében rendszeresen ismertet­niük kellene a választható egész­ségbiztosítási formákat, évente egyszer pedig lehetőséget te­remtenének arra, hogy a biztosí­tottak szabadon válthassanak a különböző biztosítási formák között. Az elképzelések szerint a rendszeren kívül csak az 5 ezer főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok, pontosabban azok alkalmazottai maradhatná­nak - ők megtarthatnák saját működő egészségbiztosítási rendszerüket, illetve újat hoz­hatnának létre -, ezért azonban a vállalatoknak 1 százalékos béradót kellene fizetniük. Az egészségügyi szövetségek koncepciója a már léte­ző szervezett egészségbiztosí­tást nyújtó testületek (Health Maintenance Organization - HMO) mintájára épülnek föl. A HMO-k orvosokkal és kórhá­zakkal kötnek szerződést beteg­­ellátásra, a velük szerződőktől fix díjat szednek, és nekik korlátlan ellátást biztosítanak - ám nem teszik lehetővé a sza­bad orvosválasztást -, míg nyere­ségességük érdekében lehetőleg nem díjat emelnek, hanem a költségeket igyekeznek csökken­teni. Népszerűségük növekedé­sét mutatja, hogy az ezen biztosítási formát igénybe vevő amerikaiak száma az 1985-ös 19 millióról mára 41 millió főre emelkedett. Emiatt a HMO-k egyre nagyobb konkurrenciát jelentenek az egészségbiztosítást kínáló biztosítótársaságok szá­mára, amelyek úgy igyekeznek védekezni, hogy maguk is ilyen tevékenységet végző leányválla­latokat hoznak létre. A Clinton-program elképzelé­se szerint az egészségügyi rend­szer piramisának csúcsán a hét­tagú országos egészségügyi ta­nács ülne, amely az egész rend­szer működését ellenőrizné. Fel­ügyelné az egészségügyi szövet­ségek létrehozását, s meghatá­rozná mind a magánszektor ál­tal ajánlott biztosítás díjának, mind a szövetségi kormány által finanszírozott programok költ­ségének maximális növekedését. Ők határoznák meg az orvos­­egyetemeken képezhető specia­listák számát is, a Clinton-prog­ram ugyanis a kiadások csök­kentése érdekében a megelőző kezelésre akarja helyezni a hangsúlyt, s ezért növelni szeret­né az általános orvosok elis­mertségét a drága specialisták rovására. Az egészségügyi biztosításért mindenkinek fizetnie kellene. A munkáltatók állnák az egészség­­ügyi szövetségek által kínált biz­tosítások átlagos költségének legalább 80 százalékát, míg a maradék a biztosítást kötő al­kalmazottat terhelné. Ez a becs­lések szerint a család jövedel­mének 1,9-2,4 százaléka között mozogna. A várakozások sze­rint - az egyes egészségügyi szö­vetségek alkupozíciójának és a terület gazdasági fejlettségének tulajdoníthatóan - a kötelező ál­talános egészségbiztosítás díja államonként eltérő lesz, ám a kormány szakértői úgy becsük, hogy a reformok beindítása ese­tén jövőre egy átlagos biztosítás egy személy számára évi 1800, egy családnak pedig 4200 dol­lárba kerülhet majd. A Clinton­­kormány ennek kapcsán is költ­ségcsökkenést remél: a munka­vállalók ugyanis azzal mérsékel­hetik terheiket, hogy olyan biz­tosítást választanak, amelynek díja "átlag alatti". Ez a szakértők szerint tovább növelné az egész­ségügyi szövetségek "megrende­léseiért" a biztosítótársaságokkal és a minden szolgáltatást külön megfizettető klinikákkal versen­gő HMO-k szerepét. A vállalatok ugyanakkor legfel­jebb bérköltségeik 7,9 száza­lékát köthetnék le egészségbiz­tosításra "büntetlenül". A kis- és közepes vállalatok számára azonban még ekkora hányad is nagy megterhelést jelentene, ezért a program szerint szö­vetségi támogatást kapnának, amelynek révén költségeik akár a bérkifizetések 3,5 százalékára is csökkenhetnek. A szövetségi kormány által megígért - a becslések szerint évi 60 milliárd dollárra rúgó - szubvenció segít­het ugyan a kis- és középes mé­retű vállalkozásoknak, ám azok terhe általában mégis növeked­ne, mivel - főleg a kiskereske­delemben és a vendéglátásban - eddig nemigen fizettek egész­ségbiztosítást. Ezután azonban nemcsak a teljes munkaidős al­kalmazottak, hanem a heti leg­alább 10 órát dolgozó részmun­kaidősök után is fizetniük kel­lene. Ugyancsak a szövetségi kormány állná a munkanélküliek egészségbiztosításának jó részét is, így a számítások szerint évi 30-40 milliárd dollárt a költség­­vetésből kellene finanszírozni. A legnagyobb vitát várhatóan éppen az fogja kiváltani, hogy valóban megoldható-e a pro­gram önfinanszírozása. Leon Panetta, a Fehér Ház költségve­tési igazgatója becslése szerint a program megvalósítása 1994 és 2000 között 350 milliárd dollár többletkiadással járna. Ez azon­ban - véli a washingtoni kor­mány - ellentételezhető, sőt még 91 milliárd dollárnyi nettó nye­reség is elérhető: 238 milliárd dollárral lehetne csökkenteni a két legfontosabb szövetségi egészségbiztosítási program - a 65 évnél idősebbek és a csök­kent munkaképességűek ellátá­sát szolgáló Medicare és a leg­szegényebbeket támogató Medi­caid - költségvetését; 47 milli­­árddal lehetne megkurtítani más szövetségi egészségbiztosítási programokat; 105 milliárdot hozna a cigarettára kivetett adó dobozonkénti 24 centről 75 centre való emelése; 51 milliárd­nyi adótöbblet folyna be abból, hogy korlátoznák az egészség­­biztosítási kiadások minden to­vábbi nélküli elszámolását a vál­lalati költségek között. Az első elemzések szerint a reformok nyertesei közé tar­toznának - a 37 millió jelenleg nem biztosított amerikai mellett - az AIDS-szel, rákkal vagy más súlyos betegséggel küzdők, a biztosítást kötők ugyanis nem válogathatnának az ügyfelek kö­zött, mindenkivel kötelesek len­nének az adott biztosítási for­mára ugyanazért a díjért biztosí­tást kötni. A vesztesek közé kerülhetnek a drága specialisták és az óriási költségeikre hivat­kozva magas árakat szabó gyógyszergyárak mellett azok a középosztálybeli családok, amelyek extraszolgáltatást nyúj­tó biztosítással rendelkeznek, ezért ugyanis a továbbiakban többet kell fizetniük. Keveseb­bet kereshetnek majd az ügyvé­dek is, akik a reformok elfo­gadása esetén a jövőben csak az ügyfeleiknek megítélt kártérítés harmadára tarthatnak igényt az orvosok ellen műhiba címén in­dított perekben. Ez jelentős ér­vágás lehet számukra, de nagy megkönnyebbülés az orvosok­nak és újabb lehetséges költség­­csökkenés az egész egészségügyi rendszernek. Az amerikai orvo­sok évi 7 milliárd dollárt költe­nek műhiba elleni biztosításra. 110V QUALITY «ELECTRONICS WE HAVE ALL THE BEST BRANDS FOR LESSS NAGY VÁLASZTÉK EURÓPAI 220 Voltos nagy és kis háztartási készülékekben! • HŰTŐSZEKRÉNYEK • MOSÓ- ÉS SZÁRÍTÓGÉPEK • MOSOGATÓGÉPEK • VASALÓK * KÁVÉFŐZŐK és sok minden egyéb 110 és 220 Voltra egyaránt alkalmas készülékek Televíziók az NTSC - PAL - SECAM rendszerekre SZÁLLÍTUNK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE! Videókazettáit bármelyik televíziós szisztémára átállítjuk 1 óra játszási idő -10 dollár 220V EUREKA '** *;/ • PORSZÍVÓGÉPEK KAMKORDER 100% INSTANT FINANCING... (213) 656-2475/82 Wo Never Carry Refurbished (B-Stock) Equipment nocki u.c «n.*y cat inj: must presznt ad ttd receive these special prices* ah 'Tins AovtkTufB am **icro ** >»0» u*'Ts • »5« owi» Wrtll If! « ■%/ u f 9HI IW O prices include cash discount A FAIRFAX-TÓL HÁROM UTCÁNYIRA KELETRE FAX-SZÁMUNK: (213)656-1298 AMERIKAI tfagyar Hírlap 0 j 1993. október 22. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents