Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-15 / 40. szám

HETI MEZEI CSOKOR Magyar művészek operahangversenye Itt nincs gyökerünk, otthon csak vendégek vagyunk A budapesti Reform magazin riporterének telefon­­interjúja Claire Kenneth-tel A világhírű író­nőnek, Claire Kennethnek Ma­gyarországon öt­millió könyve ta­lált gazdára. Évekkel ezelőtt nálunk járt-cs meg is emlegette az utazást, hiszen komoly sérü­léseket "szerzett" elcsúszva a jé­gen.- Időközben teljesen rendbe jöttem - mondja az írónő. - Ha tíz perccel később hív, már nem talál itthon. Rendszeresen járok úszni.-Korán kel?- Nem mondanám, itt, New Yorkban már reggel fél kilenc van. Az sem ritka, hogy már haj­nali hatkor az írógépemnél ülök.-Mit ír?- Különböző cikkeket az itteni és az európai eseményekről. Ezek közül láttak napvilágot a legérdekesebbek legutóbbi könyvemben, az így látom New Yorkból című kötetemben. Nem­csak engem, hanem az olvasói-Claire Kenneth és férje, Bárdossy Pál a New York-i fükonzulátuson mat is érdekli, milyen szerelmi kalandok akadnak a Bucking­ham Palotában, melyek a wa­shingtoni politikai élet legpikán­­sabb kulisszatitkai. írtam Bili Clintonról és családjáról, a nép­szerű rockénekesről, Rogersről. Szóval igyekszem nyitott szem­mel járni és megismerkedni a jeles személyiségekkel.-A magyar vezéregyéniségekkel is?- Természetesen. Amikor Göncz Árpád színdarabját, a Rácsokat bemutatták New Yorkban, a premier utáni fényes fogadáson összehozott vele a sors. Göncz nagyon rokonszen­ves, közvetlen ember, mint fele­sége és leánya is. Gratuláltam neki remek darabjához, ő pedig könyveimhez.-A New York-i magyar közélet jeleseivel is gyakran összefut?- Igen. Tar Pál washingtoni nagykövet jött el legutóbb a pia­rista bálra, melynek legalább harminc éve vagyok a védnöke. A New York-i konzulátus palo­tájában sokszor tartanak össze­jöveteleket a pazar, márványosz­lopos termekben. Ott ismerked­tem meg Erdős André ENSZ- követünkkel és a nemrég kine­vezett új főkonzullal, László Ba­lázzsal. Feleségeik is rendkívül elragadóak, mindenkivel közvet­lenül beszélgetnek. Nincs már olyan szigorú protokoll, mint egykoron odahaza a királyi vár­ban, Horthy idején. Férjem, Bárdossy Pál testőrszázadosként szolgált a kormányzó mellett.-Gyakoriak az ünnepségek?- Elég gyakoriak. Számos ma­gyar egyesület működik, és az it­teni Fészek Klubba, a Magyar Házba is szívesen járunk.- Találkozott odakinn színésze­inkkel?- Rátonyi Robival és Csikós Rózsival öt évvel ezelőtt Miami­ban nyaraltunk együtt, sajnos egyikük sincs már az élők sorá­ban. Amikor Pesten az Üllői úti kórházban feküdtem, minden­nap meglátogattak.- A televízió Halló, vasárnap! című műsorában hallottam a mi­nap.- Igen, az új műsorban a New York-i Broadway-ről meséltem ugyancsak telefonon. Remélem, máskor is felhívnak majd...-Hogyan él a sikeres írónő, aki­nek a világ minden táján szétkap­kodják a könyx’eit?- A Riverdalen lakom, éppen harminc esztendeje. A felhőkar­colóhoz teniszpálya, olimpiai méretű uszoda is tartozik. Min­dig imádtam a sportot. Sok ba­rátunk van New Yorkban, bár az utóbbi időben megfogyatkoz­tak, leköltöztek Floridába. Sara­­sotában igen sok magyar lakik. Akik pedig nyugdíjba mentek, hazatelepülnek Magyarországra, ahol az amerikai nyugdíjukból úgy élnek, mint Marci Hevesen. Bár sokan nem tudják megszok­ni az ottani viszonyokat és visz­­szajönnek Amerikába. Az emig­ránsoknak valójában az a tragé­diájuk, hogy itt sosem képesek gyökeret ereszteni, odaát pedig csak vendégnek érzik magukat. Én például, ha egy magyar ün­nepségen meghallom a Him­nuszt, elérzékenyülök. Borzák Tibor A Balatonra utaló felírás a kicsempészett műkincseken Magyarok, horvátok és libanoniak perük az értékes régészeti leletet Egy amerikai bíróság előtt dől el rövidesen, kit illet az elmúlt évtized egyik régészeti szenzációjaként értékelt, több tízmillió dol­lárra becsült Seuso-kincs tulajdonjoga. Magyar szakemberek több bizonyíték alapján azt sejtik, a leletegyüttest Magyarország­ról csempészhették ki. Alighanem leesett az álluk azoknak a szerencsés szakembe­reknek, akik bő évtizeddel ez­előtt először látták Zürichben a római késő császárkor kápráza­tos szépségű kincsleletét, ponto­sabban annak egy részét. Az ezüstből készített, változatos öt­vöstechnikával - öntéssel, eszter­­gálással, domborítással, véséssel és aranyozással - ékesített, rejté­lyes származású, de többek által magukénak vallott edények sor­sa azóta is bizonytalan. Csak­hogy akik ismerik, azóta is féltve őrzik a lelőhely titkait - csempé­szett műkincsekről van ugyanis szó. A Seuso-kincsnek nevezett leletegyüttes eredetét igazolni hivatott eddig egyetlen doku­mentumról, egy Libanonban ki­állított kiviteli engedélyről min­denesetre kiderült: hamis. Noha a lelet híre a nyolcvanas évek közepére szakmai körök­ben - külföldön és itthon is - el­terjedt, maguk a tárgyak 1988, végéig az ismeretlenség homá­lyában maradtak. Egészen ad­dig, amíg a Sotheby’s műtárgy­kereskedés egy bizonyos Lord Northampton megbízásából ár­verezésükre nem készült. Az ez alkalommal közreadott kataló­gusban került közszemlére a kincs, egy ismert, a késő antik művészettel, főleg fémművesség­gel foglalkozó szakember, Mun­­dell Mango rövid - ám mint azó­ta kiderült, több pontban is fél­revezető - ismertetésével. A pompás edényegyüttesről nyomban megállapították, az a római késő császárkor mind ez ideig legnagyobb lelete, amellyel legfeljebb a 350 évvel korábbról származó, Hildesheimben talált asztali készlet vetekedhet. A le­let 14 ezüstedényből és egy nagy rézüstből áll, amelyben az ezüst­holmit hajdan elrejtették. A tár­gyak feltételezett rendeltetésük­höz képest meglepően nagyok, a közel 60 centi magas korsók va­lószínűleg nem is használati tár­gyak voltak valójában, hanem "asztaldíszek". Van viszont vala­mi, ami létezik ugyan, de még nem látta senki: még egy, eddig valamilyen oknál fogva "vissza­tartott" tál is tartozik az együt­teshez. Vannak, akik szerint a titkolózás oka, hogy esetleg ép­pen ez lehet a kulcs a kincs lelő­helyének meghatározásához. A tál felirataiból ugyanis kiderül, A perdöntő Seuso-tál, az antik garden partyval. A csempészek nem tudták, hogy a Pelso magyarul Balaton hogy azt feltehetően Nagy Kons­tantin császár (306-337) uralko­dásának harmincadik évforduló­jára készítették, s hogy császári ajándékként szolgált a többi edény tulajdonosának egy bizo­nyos Seuso vagy családja számá­ra. Ha tehát a tál - ahogyan az valószínűsíthető - a többi edénnyel együtt került volna elő, az keltezné a lelet többi darab­ját is. Azt egyébként, hogy az egykori tulajdonost Seusónak hívhatták, a legnagyobb - több mint 70 centi átmérőjű - tál kö­zépmezőjét körbefogó felirat árulja el. A rövid latin vers jókí­vánság Seusónak és utódainak. A középmezőn - nagy szakmai tudással kialakított képen - egy társaság szabadtéri, vízparti la­­(Folytatás a 12. oldalon) Ritka szép élményben volt része vasárnap délután a magyar ope­rabarátoknak a Hollywoodi Re­formátus Egyháznál. A Korvina Kultfr Kör népszerű operahang­versenyt mutatott be Bognár Amy rendezésében, Czövek István, Hrotkó Csaba, Kish Erzsébet, Dave Caylor, valamint a rendező Bognár Árny közreműködésével. A közkedvelt énekeseket zongo­rán két kiváló művész kisérte: Neszlényi Judith és Bíró Csilla. Hrotkó Emőke konferált két nyelven, rendkívül kedvesen, rö­viden ismertette az előadott ári­ák, duettek hátterét. Czövek István nyitotta a sort Fi­­esco áriájával Verdi Simone Boc­­canegra c. operájából, olaszul, majd Bognár Amy énekelte el a Carmen "Habanera"-t. Utána következett Mozart Don Juan-já­­ból Zerlina és Don Juan kettőse (Lá ci darem la manó), az est első nagy közönségsikere, amelyet hosszantartó tapssal és hangos "bravó!" felkiáltásokkal jutalma­zott a közönség. Mindjárt az első akkordoknál az jutott eszembe, hogy egy régi Mario Lanza film­ben éppen ezt a jelenetet használ­ták fel a kövér énekes kifigurá­zására, aki szerelemről énekel a szép és fiatal Zerlinának, és hogy itt, most mennyire más a helyzet, a hangulat! Pistát nem lehet nem szeretni, mert nemcsak a hangja csodálatos, fényes és hajlékony még mindig, de remek humora és arcmimikája is utánozhatatlan. Felül tud emelkedni az elkerülhe­tetlen apróbb-nagyobb problé­mákon, amelyekről a közönség mit sem sejt, csak a nagyszerű végeredményt konstatálja. A re­mekbe sikerült Rágalom-áriát és a fantasztikus Mefiszto-Rondót (Eladó az egész világ!), amelyet meg is ismételtettek vele. Hrotkó Csaba két bariton áriát énekelt, Valentin imáját a Faust­ból, és Germont áriáját a Travia­­tából. Nagyon szép a hanganyaga - mit lehetne kihozni belőle, ha nem csak két út között ugorna be egy szereplésre, amikor éppen a földön jár... Öröm volt hallani Bognár Amy kellemes, szép drá­mai szoprán hangját a Sámson csókáriájában, amelyet Bíró Csil­la kisért figyelemreméltóan, majd a Manón Lescaut Ékszeráriájá­ban remekelt Amy. Mennyi te­hetség van köztünk, és micsoda erőfeszítés, kitartó, önfeláldozó munka kell hozzá, hogy legalább néha a közönség elé kerüljenek, kibontakozzanak! Ezért minden elismerést megérdemelnek, min­dazokkal a "névtelen hősökkel" együtt, akik a színfalak mögött segítenek (Rácz Marra). Az előadás egyetlen nem­magyar szereplője, Dave Caylor tenorista nagyszerű alakítást nyújtott, nemcsak énekelte, ha­nem előadta Federico románcát és féltérdre ereszkedve a kettőst a Végzet hatalmából, Czövek Pis­tával (Solenne in quest’ora). A második rész legtöbb számát Neszlényi Judith kisérte fáradha­tatlanul, egyszemélyben megte­remtve az énekeseknek azt a hátteret, amelyet az operában egy egész zenekar szolgáltat. Kish Erzsikét nem kell bemutat­ni, gyönyörű koloratúr-szoprán hangját jól ismerjük, és micsoda kedves, szép jelenség a színpa­don! Rendkívül nehéz darabokat választott, Mozart Varázsfuvolá­jából az Éj Királynő áriáját néme­tül énekelte (bizony, én még ma­gyarul se tudnám...). Az est tetőpontja a Rigoletto Gilda-ári­­ája (Caro nome) és az azt követő kettős volt, a diáknak álcázott mantuai herceg és az udvari bo­lond féltve őrzött lánya, Gilda szerelmi kettőse, amelyet szűnni nem akaró tapssal jutalmazott a közönség. Végül az összes sze­replő kijött a függöny elé és kö­szönettel fogadta az ünneplést, a virágokat. Hát igen, a közönség! Róluk is érdemes megemlékezni néhány szóval, mert értő közönség nélkül nincs jó előadás. Én gyakran fi­gyelem az arcokat előadás alatt, hogy lássam, másokra milyen ha­tással van egy-egy szám, de most szinte oda sem kellett nézni. A szemem sarkából láttam, hogy ki a fejét ingatja ritmusra, ki a kezé­vel vezényel, mintha ő dirigálná a műsort, és aztán... aztán egyszer­­csak megszólalt körülöttem a "zümmögő kórus", egy tucatnyi száj formálta a hangokat az éne­kesekkel, talán észre sem véve, hogy velük együtt énekelnek. Utoljára ilyet a Veronai Aréná­ban hallottam, ott röpködtek így a szikrák a színpad és a nézőtér között. A Korvina Kultúr Kör 1982-ben alakult a magyar kultúra és művé­szet támogatására, nagy rene­szánsz királyunk, Hunyadi Mátyás hagyományához híven. Minden évben díjakat osztanak ki a kö­rünkben élő kiemelkedő művészek és közéleti személyek között, akik a magyarság érdekében és hírnevé­nek öregbítésén munkálkodnak. Az idei díszvacsora október 30-án d.u. 4 órakor lesz La Crescentá­­ban, a Unity Center-ben (2817 Montrose Ave. - lásd ezzel kapcso­latban a részletes hirdetést). A ki­tüntetettek egyike a magyarországon működő Dr. Eck­hardt Mária zenetudós, a Liszt Múzeum és Kutató Intézet igazga­tónője. Az előadás díszvendége Tálas Ernő tenorista, a Stockhol­mi Operaház szólistája. Érdemes elmenni: a kitűnő műsor, ízletes vacsora, és nagyszerű, értékes em­berek és magyarok életművének el­ismerése biztosan felejthetetlen élmény lesz. Jancsó Zsuzsa Dr. GYULAI KATALIN fogszakorvos (714) 836-9466 Új cím: 1111 Town & Country Rd. #44 Orange (Main Place-nél) — M l AMERIKAI ■■ magyar Hírlap Q

Next

/
Thumbnails
Contents