Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
Claire Kenneth súlyos balesete Az elmúlt hétfőn, december 10-én, kora reggel szólt a tele-» fonom. Meglepetésemré kedves barátom, Székely András hangját hallottam, aki Budapestről telefonált. Egy pillanat alatt furcsa, rossz előérzetem támadt, ami másodpercek alatt be is igazolódott. "Klári tegnap este óta combnyaktöréssel kórházban fekszik" - mondta András. A lélegzetem elállt, alig tudtam megszólalni. "Hogyan? Mi történt?" - "Vasárnap este elcsúszott az utcán és a mentők vitték be az I-es számú Sebészeti Klinikára. Operálni kell, de még nem tudom, mikor." Olyan mélyen megrendített a hír, hogy hosszú ideig csak döbbenten ültem a telefon mellett. Hirtelen eszembe jutott, hogy elutazása előtt még hoszszan elbeszélgettünk és én igazán szívbéli szeretettel osztoztam örömében. Boldogan mesélte, hogy vasárnap reggel fog megérkezni Budapestre a Pan- Am gépén első osztályon férjével, Bárdossy Lászlóval együtt, majd a Forum Hotelben várja őket egy lakosztály és mindez abból az alkalomból, hogy újabb könyvei jelentek meg egy új kiadó vállalkozásában és azokat fogja dedikálni. (Én már Budapesten hallottam ottlétemkor illetékesektől, hogy talán a "Kenneth-könyvek" voltak a legsikeresebbek, milliós példányszám körül fogytak.) Az új kiadó meghívására tért most vissza Budapestre. Vasárnap reggel megérkeztek a ferihegyi repülőtérre, ahol nagy tömeg fogadta. Televízió, újságírók, rádióriporterek, valamint nagyszámú tisztelője várta a világhírű írónőt, aki kedves mosollyal arcán könnyedén lépkedett le a repülőgép lépcsőin. Ragyogó eleganciája, szűke haja, magas, karcsú alakja igazi "sztár" hangulatot sugárzott. Adott azonnal néhány interjút, majd autóba szállva behajtottak a Forum Hotelbe, ahol elegáns lakosztály és újabb újságírók és fotográfusok várták Claire Kenneth-et. Pihenésre sem jutott ideje a hosszú iitazás után, mert bár aznaprá* nem fogadott el semmiféle társadalmi meghívást, este férjével együtt Klári sógorához mentek vacsorázni. A kellemes együttlét után haza indultak. Nagyon rossz idő volt, havas-jeges eső esett. Klárika beszállóban volt az autóba, amikor elcsúszott és olyan szerencsétlenül esett el, hogy az azonnal kihívott mentők már robogtak is vele a kórházba. Ott rövid idő alatt combnyaktörést állapítottak meg, ami műtétet kívánt. Másnap további vizsgálatok után dr. Ujj Miklós, a jeles sebészorvos megoperálta. Reméljük, minden rendben lesz. Azóta beszéltem több budapesti barátommal és megnyugtató híreket hallottam. A kórházban dr. Ujj Miklós, a sebész orvos, dr. Flautner Lajos, a kórház kiváló igazgató főorvosa, valamint kezelőorvosa, dr. Balázs Ákos a legnagyobb, mindenre kiterjedő gondossággal veszik körül. A kórházzal is beszéltem, mégpedig Klári ápolónővérével. Tünde nővér rendkívül kedves és segítőkész volt. Elmondta, hogy Klári már mindenáron haza akar jönni Karácsonyra, dehát az elkövetkező napokban fog kiderülni, lehet-e már szállítani. Tünde nővér segíteni akart, hogy - miután a szobában nincs telefon - tudjunk beszélni egymással, de sajnos, ez meghiúsult, mert nem volt hosszabbító zsinór... Kérésemre Erőss Marika, a volt aranyos háziaszszonyom meglátogatta, hogy nincs-e valamire szüksége Klárinak, de mint mondta, mindennel ellátják, nagyon kedves mindenki. Nagyon boldog volt, hogy amerikai barátai és olvasói ilyen szeretettel fordulnak felé (valóságos búcsújárás van a kórházban és virágerdő), mindenkit szeretettel üdvözöl és ígéri: igyekszik rekord-idő alatt meggyógyulni, hogy megírja következő regényét, amely már szépen alakul a fantáziájában. O.SZOMBATHELYI BLANKA Békés, boldog Karácsonyt és szerencsés Újesztendőt kívánunk a Magyar Hírlap munkatársainak és olvasóinak: Makk Imre és Éva, valamint fiúk, A.B. Makk és felesége Hawaii Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendöt kívánunk sok szeretettel barátainknak, ügyfeleinknek és minden kedves honfitársunknak Dr. Virág G. Péter ügyvéd 16000 Ventura Blvd. C ite 1100 Encino, CA 91436 (818) 382-3666 (213) 872-2818 SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GRACE HUNGARIAN REFORMED CHURCH 18858 Emin Street (at Wilbur) Reseda, CA 91335 Egyhdd Iroda lit! (818) '344- 1885 Leikést Kálmán Stabolcs VASÁRNAP, 23-án a 11 órás istentiszteleten fontos bejelentést teszünk. Ebéd után alkalom a téma megbeszélésére. SZENTESTÉN, 24-én, hétfőn este 7 órakor a Kodály Kórus magyar karácsonyi műsort ad a Music Centerben, amelyet a 28- as TV állomás közvetít. KARÁCSONYKOR, 25-én 11-kor úrvacsorás istentisztelet és ünnepi ebéd. Lelkészünk szívesen visz úrvacsorát betegeknek, ahová őt erre előzetesen meghívják. SZILVESZTERKOR nagyszabású műsoros rendezvény lesz egyházunknál Cser László és Mária zenéjére, Süli István főszakács vacsorájával. A műsorban Ferenczik Márta, Hrotkó Csaba és mások. Részletek a hirdetésben a 6. oldalon. AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEIBŐL: Lehettünk 230-an a szépen sikerült gyertyafényes istentiszteleten. Élmény volt a 42 tagú Kodály Kórust hallgatni - Kálmán Zsuzsa vezényletével. Megható volt a 27 gyermek betlehemes jelenete, szívünkhöz szólt Nt. Kenéz Csaba imája és lelkészünk meditációja. 130-an maradtak a gyertyafényes bankettre - amelynek Törőcsik János és Irén volt a megajánlója. A születésnapját munkával ünneplő Palotai Júlia az elkészítője (Juli és Márti) leányai hathatós segítségével. A finom süteményeket Tóth Károlyné Rózsika sütötte (Törőcsik János húga). A vendéglátók és segítők közül a következő neveket sikerült feljegyezni: Balogh Irén, Durnar Romi, Előd László és Bernadette, Fodor László, Kékessy Gertrúd, Kelemen György, Légrádi Ákos, Maticza Ágnes, Mezei Elemér, Palotai Csaba, Törőcsik János, Tóth Károly, a lelkész-házaspár és mások. Külön köszönet a kórus tagjainak, a gyermekek és szüleik nevét itt nem tudjuk felsorolni. Hálásak vagyunk az Úristennek, hogy együtt ilyen szép karácsonyi előkészületben lehetett részünk. Köszönjük Ferencz Bélának a búzakalászokat. Előd László - Kálmán Ildi az Egyházi Látogatások - postázásával segítettek. Palotai Csabának, Bene Károlynak, Gáspár Dánielnek a kamraajtó megjavítását, Légrádi Ákosnak az orgona-javítását, Lengyel Gézának a szépen feldíszített karácsonyfát. Átalakuló világ Minden évben karácsony jó alkalom arra, hogy az emberek önmagukba forduljanak és számba vegyék mindazt, ami eddig történt, s ami még rövid életünkben várható. Miért van ez így? Bármennyire elanyagiasodott is ez a szép ünnep az utóbbi egy-két évszázadban, még mindig a spirituális tartalom a döntő, ez pedig akaratlanul elindítja a lelkiismeretvizsgálat folyamatát. És bármennyire is titok előttünk a jövendő, ilyenkor előszeretettel fürkésszük: vajon mit tartogat a számunkra az emberi élet? Ilyenkor már túlnövünk a mi kis egyéni sorsunkon és az emberiség jövendőjét kutatjuk. Valószínűleg szerepe van ebben annak is, hogy karácsony egyben az esztendő végét is jelzi, az évforduló pedig mindig elgondolkoztató. A szellemi irányzatok alakulása, változása mindig is együtt járt a technikai fejlődéssel. Amikor életkörülményeink új formákat öltenek, általában mi is kezdjük másképpen látni a világot magunk körül. Az iparosodás annakidején letagadhatatlanul új és nagy problémákat vetett fel és szociális, szellemi, világnézeti átalakulásokat is produkált. Amit a tudomány és ennek következtében a technikai fejlődés napjainkban végez, egyszerűen példa nélkül áll az emberi lény történelmében. Ne nézzünk mást, csak a módot, ahogy még nem is olyan régen önmagunkat s a világot magunk körül ábrázolni tudtuk és amire ma vagyunk képesek. Kétszáz éve leírtunk valamit, s az embereket, tárgyakat, eseményeket lerajzoltuk vagy lefestettük. Amikor Edison feltalálta a hangrögzítést, mindenki elámult, de az eljárást nem tudta utánozni. Otthonainkban leforgattuk később a gyárak műhelyeiben előállított hanglemezeket, de a "varázslat" a mi számunkra még mindig nem volt hozzáférhető. Ma iskolásgyermekeknek is zsebükben van a kis "magnó" (a mágneses hangrögzítő), amivel bármikor, bármit fel tudnak venni, beszélgetést, iskolai előadást és kedvükre lejátszhatják. Amikor e sorok írója ifjú ember volt, a hivatalos állami rádióállomás hangrögzítő gépét (a viaszlemez-vágó berendezést) teherautón vitték a tudósító után, ha helyszíni riportra ment. És mi történt a fényképezéssel? A daguerrotípia idején a fejeket fémállványhoz kellett rögzíteni, hogy el ne mozduljanak a hosszú expozíciós idő alatt. Ma már túl vagyunk a tenyérben elférő keskenyfilmes mozgókép-felvevőkön is, ugyanakkora videokamerákkal készíthetünk több órás hosszúságban szalagokat, amelyeket nem kell előhivatni sem. A mozgókép-információkat a televízió az otthonunkba hozza, tájékoztat, ismereteket terjeszt, a kultúrát teszi hozzáférhetövé és erre senki se biggyessze le a száját, hiszen a tv sem teszi ezt tökéletlenebbül, mint a nyomtatott szöveg. A könyv is sok alacsony színvonalút, szemetet terjesztett, de ez semmit sem von le az értékéből. A képernyő, a katódsugárcső, vagy a liquid-crystal-display kezdi átvenni a könyvoldal szerepét, csak éppen a feladatát sokkal tökéletesebben látja el. A régi kartotéklapos nyilvántartást ma a világ valamennyire is fejlett részén a komputerek vették át, időt takarítanak és hatásfokot emelnek. A mikroelektronika térhódítása nélkül ma már a gigantikussá nőtt könyvtárakban gépkocsival kellene rohangálni a sok kilométer hosszúságban nyúló polcok között. Amint e sorok írója nyolc évvel ezelőtt írt esszéjében kifejtette: a modern kommunikáció kétvállra fekteti a diktatúrákat. Ma már mindezt múltidőben vehetjük tudomásul. Nem lehet többé embermilíiókat elzárni és légüres térben bolondítani őket. A vas-, bambusz- és egyéb függönyöknek, beleértve a vasbetonból épített elválasztó falakat, szükségszerűen le kellett omlaniuk. Nagy hiba, hogy szellemi fejlődésünk nem tartott lépést a technikai haladással. Majdnem olyan ez, mint amikor valakinek megvan a szabadsága, csak nem tud élni vele. Keressük a régi értelemben vett házasság és család új változatait és módozatait. Érdekes, hogy mai egészségi követelmények a régi cölibátus, a tartósan megőrzött kapcsolat, tehát a monogámia útjára terelnek. Az is figyelemre méltó, hogy ma ezen a téren végképp nem megy babra a játék: aki nem engedelmeskedik, fizet érte. Az életével. Régen is voltak gyakorlati okokból kikényszerült házasságok, hűvös érdekkapcsolatok, minden érzelmi vonatkozás közbejötté nélkül. Ma tanúi vagyunk olyan csodabogaraknak is, amikor azonos neműek kérnek házassági engedélyt. Bármilyen liberális is a felfogásunk, ez már erősen a dekadencia útjára vezet. Gyermek világra jövetele sem szükségszerűen férfi és nő ideális egyesüléséből fakad. Ma már széles körben alkalmazott a mesterséges megtermékenyítés és a lombikbébi-módszer. Mindezek felett könnyű ítéletet mondani, elvetni, csakhogy ezzel semmivel sem jutottunk előbbre. Nemcsak a válások megkönnyítése ásta alá a régi értelemben vett családot, de ma már az is család, ha idegen gyermeket örökbe fogadnak, néha már nem is nőből és férfiből álló pár, hanem azonos neműek, sőt, nemrégiben tárgyalták amerikai újságok, hogy családnak nevezik azt is, amikor különféle emberek csoportja valami közös érdekből elhatározza, hogy egymást támogatva egy fedél alatt lakik. Egyelőre csak közeledünk a huszadik század, a második évezred végéhez. Mi lesz ezzel az átalakuló világgal száz év múlva? 7 4 WnMjprffl december 21.
