Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
I Bukarest“ A mesének még nincs vége FORRÓ LÁSZLÓ Ne lőjenek! Ne lőjenek! Ion Caramitru beszél. Ne lőjenek! Ion Caramitru beszél. Azt hiszem, reménykedhetünk: előbb-utóbb véget ér a második, illetőleg az első világháború. Nagyapáink, apáink, a magunk és maradékaink gondjai együvé tartozók ebben a térségben - a történelem kérdéseire sutábbnál sutább feleletekkel, tettekkel válaszoltunk, akárcsak a helyzeti előnybe jutottak. Persze ez nem vigasz. Most az újrakezdés gondolatával kelünk, fekszünk, ott kell kezdenünk, ahol kellett volna. Úgy mondják az értők, hogy csak a civil társadalom kialakítása hozhatja az elfogadható megoldások lehetőségeit. Rokonszenwel pillantunk az elképzelt demokráciára, ugyanis egykét évet leszámítva jó negyven esztendeje, hogy negyvenötöt ne írjak, közérzetünket a hadi kommunizmus körülményei alakították. A panaszözön lassan unalmassá lesz, de türelmesen ki kell várnunk, amíg mindenki kifújja a mérgét nyilvánosan. Az események ismertek, kívülről megtanultuk a papüldöző egyházi uraságok cselekedeteinek következményeitől máig, egyebek mellett a korszerű hírszóró rendszernek köszönhetően, hiszen anélkül aligha növekedett volna országossá a forrongás. Ismerőseimhez csinos fiú jött búcsúzni. (December 20 körül?) Orvostanhallgató. Indult haza vakációzni.- Mi van a diákok körében? - kérdeztem.- Ittak, kiabáltak valamit, a rendőrség elvitt néhányat közülük. Azt, hogy hányat, nem tudta, más épületben történt. Annyit azonban még hozzáfűzött: egy nyárfaágra körtéket kötöztek, s felállították a diákotthon előtt, de a zsaruk összetörték. ...Párbeszéd a hatalommal? Az elnök két beszédében is szertekiáltotta a Majd ha fagy s hó lesz nagy szólás román változatát: akkor lesz itt tőkés restauráció (a szomszédok reformjaira vicsorgott), amikor a nyárfa körtét terem, s a fűzfán ibolya nyílik, tehát sohanapján. A sohanap másnap eljött és még tart. A hírhedt szerda esti televíziós beszéd után valamelyik nyugati rádió arról szólt, hogy Temesváron névsorokkal, listákkal járják a házakat és elhurcolják az embereket. Meleg hosszú gatyát s alsó inget kértem a fiamtól, mert nekem nincs. Készítsd ki az asztalra - mondtam, ha értem jönnek, azt veszem fel. Miért lettem volna kivétel, néhány évvel ezelőtt engem is megtapostak a székesegyházban. A vizsgálóbíróként fellépő alak úgy vélte, igen méltányosan bántak velem, mert kissé szemrehányóan megjegyezte: eléggé civilizáltak és demokratikusak voltunk, nemde. Igen. De a két fogamat máig sem sikerült "belügyileg" átértelmeznem. A mindössze háromszori kihallgatásra és az utolsó figyelmeztetésre szorítkozó nyomozás elemzése után nemcsak a két-három besúgó személyét sikerült azonosítanom (a belügyér nem stiliszta, a segédkezelő jellegzetes beszédfordulatait úgy ismétli, ahogy lejegyezte), hanem azt is kiagyaltam, hogy nem akartak egyebet, csak bűnösként (románellenesség) nyilvántartásba venni. Akkorjában már híre járt, hogy szerény kisebbségünkről fekete listák íródnak. A hirtelen készülődés után elképzeltem, kikkel találkozom majd az internáló táborban - gyors likvidálásunk lehetősége eszembe sem jutott. Temesvár óta okosabbak lettünk. * Másnap, amikor az utolsó "nagygyűlést" közvetítette a tévé, a rádiót kapcsoltam be, mert elegem volt abból a látványból. Üvöltő majmok - morogtam az előordítók hallatán. A másiknak a szájából az előző este moslék folyt. Aztán mint a szélfúvás, vagy valami örömrivalgásféle zendült, a tömeg hangja. Az elnök ijedten kérdezte: mi van. Zene. Kezdetét vette a forradalom. ...Silviu Brucan valahogy úgy jellemezte a "helyzetet", hogy két olyan illető kapaszkodott a hatalom csúcsára, akik közül az egyik nem tudott beszélni, a másik olvasni sem. A testi fogyatékosság, például a dadogás, nem lehet ily esetben sem gúny tárgya, a szellemieké igen. Eugen Ionescu nemrég így szólt tegnapi szentháromságunkról: az atya tébolyult, az asszony szintén pszichopata, a fiú idióta. (Köszönjük, mi is ilyenformán gondoltuk.) Nem tudom, közzé teszik-e a boncolási jegyzőkönyvet, de szerintem hiányosságai is voltak, mindkettőnek. A vádpontok közül például jól láthatóan nem értették, nem tudták, mi a genocídum, pedig a maguk szerény módján ebben is a tökélyre törekedtek: feltételesen állítja a Romania libera január 10-i számában Emil Munteanu, de írásos bizonyíték nélkül is hinni véljük, hogy így igaz: a tudós hölgy december 10-én azt üzente küldötteinek Temesvárra - "Jó a demográfiánk. A helység eltűnhet a térképről. Fel kell szántani!" Az uraságról azt képzelem, s ezt bizonyos viselkedési tünetek valószínűsíteni látszanak, hogy már kisgyerekként sok sérelem érhette hibás beszéde miatt és később sem kímélték. A szövevényes városi világban nehezen mozoghatott. A börtönben aztán minden érthető és egyszerű lett. A csodálatos börtönőr megmondta, mit kell tenni és mindenki aszerint cselekedett. Mindennek nemcsak az a durvaság, rossz modor, a katonásan komisz kíméletlenség a visszfénye, amely a pártapparátusban fentről le végig tapasztalható volt, de a bulldózer-ketrec-falvak börtönvilága is. A likvidálásoknak, az ellenfelek eltiprásának módszereit - volt honnan tanulnia! - zseniálisan elsajátította, a hírhedt káderforgatás csak a szelídebb része ennek. Csak amikor rögeszméi visszatérő mondatait ordította eszelősen, félig behunyt szemmel, csak olyankor nem láttuk ijedt pillogását. Máskor mindig. Félelmében kapargatta magának és seregének a sok bunkert, alagutat, földalatti járatot! Nem kandúrok jártak a háztetőkön, roham-különítményesek. Földön, föld alatt, háztetőkön, a levegőben őrizték a halálosztagok. Amerre naponta elhaladt, fegyveresei tartósan befészkelték magukat egy-egy lakásba, sűrűn álltak az út mentén egyenruhában, civilben. A KB épületéből érkező egyik fiatal kifakadt: még a szellőzőnyílásokból is terroristák bújnak elő! Halállégiója szánalmas emberroncsokból alakult. Azt mondják, árvaházakból kiemelt, apátián, anyátlan gyermekeket neveltek erre a "feladatkörre". (Az árvatenyésztésnek igen kedvezett a népesedéspolitika és a "tudományosan” megalapozott étkeztetésünk kényszere.) Szegény janicsárokat fanatizálták: se rokonuk, se senkijük, csak tatuka s mamuka, akiért, ha kell, meg is halnak. A forradalom napjaiban ez a démoni sereg szabadult ránk, ráadásul serkentő szerekkel feltöltve, amelyek nemcsak erejüket sokszorozták meg, de elméjüket is elhomályosították, félelemérzetük eltompult, gyilkos kedvük nőtt. A legelvetemültebb terrorcselekmények végzésére képezték ki őket. S tették is a magukét, Temesváron és másutt. Eközben a hadsereg, az országvédő erő falazni, ásni, aratni járt, felszerelése avult. A minap, amikor az idő hidegre fordult, a lakosságot kérték a tévében, vigyen meleg holmit a harcosoknak. Ha végül nyilvános per lesz, a magunk gyávasága is ott kucoroghat majd a vádlottak padján. Mentségünk csak az, hogy félelmeink nem voltak alaptalanok. Nagy gonddal elkövetett emberirtás alanyai voltunk. A fiatalok szembeszegültek. A municipiumi kórházban mondta el valaki, hogy valamennyi odaszállított fiatal sebesültnél névvel, pontos címmel ellátott papír volt, halálcédula! A vállalkozást nem szervezték, de a fiatalok számítottak rá, hogy meg kell halniuk. Odafeküdtek a harckocsik, a páncélautók elé, a puskacsövek előtt kigombolták kabátjukat. Miután az első áldozatok elestek, már tetemrehívásként zajlott az adventi forradalom: Nem megyünk el innen, nem engednek a holtak! A hadsereg velünk van! Ceausescu gyilkos! Analfabéták, menjetek! Le a diktátorral! Nem félünk! Győztünk! Sza-bad-ságot! - zúgták az ezrek a bulvárokon és a tereken. A jelszavak falon, kirakatüvegeken, aszfalton is nyomban megjelentek, feketében, sárgában, vörösben. Többnyire rigmusok voltak, nehéz lefordítani az olyanokat, mint Bőrből bakancsot! vagy: A végítélet nem a túlvilágon, itt és most vár rátok, gazemberek! A Magheru után, a Nottara Színház ajtajának üvegén olvastam: A színészek veletek vannak! A hatalmi vákuum első óráiban a színészeknek nagy szerep jutott. Az írás elejére mottó gyanánt jegyzett Ne lőjetek! stb. a Palota téren hangzott el koromsötétben. Caramitru vezényelte, mozgatta a hatalmas tömeget, hogy a hadsereg a búvóhelyeikről tüzelő terrorlegényeket lőni tudja. Igazi utcai harcok zajlottak. A hadsereg, a hazafias gárdák - szerencsére azokkal sem törődtek az urak, nem fanatizálták őket -, a fegyveres diákok tűzharcban füstölték ki a gonosztevőket. A fegyvertelen tömeg a maga eleven húsából alkotott torlaszokat, védte a stratégiai fontosságú intézmé(Folytatás a 12. oldalon) Nagyon boldog békés Karácsonyt és szerencsés, gazdag boldog Újesztend kíván barátainak, ismerőseinek és minden magyarnak Fisher Andy • Independent Mercedes Benz Service German Motor Inc. 725 5th Street Hermosa Beach, CA 90254 (213) 372-2522 Miko Photo & Sound Co. kedves vevőinek és a Magyar Hírlap olvasóinak boldog ünnepeket kíván Mikó Éva és ifj. Joseph Mikó és családja 1259 Third Street, Promenade Santa Monica, CA 90401 (213) 393-9371 Kellemes KARÁCSONYI Ünnepeket és ÚJÉVET kívánok üzletfeleimnek és barátaimnak: Goldschmidt Susie Bay Cities Travel 1117 - 11th Street, Suite 102 Manhattan Beach, CA 90266 Tel: (213) 372-2129 Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kívánnak üzletfeleiknek, barátaiknak, és minden magyarnak: Dénes Auto Body Shop 4663 East Slauson Ave. Maywood, CA 90270 Telefon: (213) 771-9185 The Prudential California Realty Áldásos, szép Karácsonyt és boldog Újévet kíván Ingatlanvétel és eladás ügyben hívja MAGGIE LACZKÓt 3400 Ventura Blvd. Sherman Oaks, CA 91423 Barátainknak és ismerőseinknek kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kívánunk Gardenland Wholsale Nursery Dr. Kocsis István és Ibolya 16066 Foothill Blvd. Sylmar, CA 91342 (818) 362-2808 Barátainknak, ismerőseinknek és üzletfeleinknek boldog, békés ünnepeket kívánnak AUTO-EUROPA Csatlós Frank és Annus 8980 Santa Monica Blvd. Los Angeles, CA 90069 (213) 657-6227 (213) 657-6623 ■■■■■ «4 AMERIKAI „ , ifi y?9uarHirlíip mi
